Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-21 / 21. szám
21-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. mára kell levonni. Még végzetesebb és felelősségteljesebb, ha ezek a niások éppen gyermekeink. A lélek és kedély világnak annyi ezer változata, a megállapodott érzéseknek annyira elmosódó körvonala, a képesség, testi erő, hajlam, mint legegyénibb vonatkozásoknak a külső viszonyokkal, magával az élettel való összhangzásba hozatala mindmegannyi alkalom a megtévesztésre. És ha mindenkor nem látunk tisztán, a teljes megismerés alapján, nincs meg bennünk a képesség emberi tapasztalat szerint helyesen következtetni. Szavunk, tanácsunk, Útmutatásunk hiába való keserűséggel megfizetett és csak a késő csalódás és az időnap előtt elkövetkező méltó szemrehányás az eredmény, a melyet kétszeresen érezhetünk, mert gyermekeinkben csalódtunk, részükről ez a szemrehányás. Nem kis kérdés tehát az élet eme két fordulópontján az a leszámolás, melyet a szülőknek első sorban saját magukkal kell elvégezni, hogy önmaguk előtt is igazolva legyenek. Nem kis felelősség a tanácsadás, irányítás és elhatározó cselekvés idején a szülők kötelessége, melyet tőlük és elsősorban csak tőlük vár meg a gyermek. Ezzel élni is kel tudni. Élni okossággal, józansággal, komoly belátás és megfelelő mérlegelés mellett. Nem ötletszerű képek, felkapott eszmék, utánzás módjára követett hangulatok az irányitói ezeknek, hanem az önzetlen szeretet alapján gyermekeink megismerése és az életviszonyokhoz való alkalmazkodás. Nem álszemérem, hiúság, előítélet vagy kedvkeresés szabad, hogy vezesse az irányokat, hanem a komoly, józan és mérlegelő ész, a belátás és tapasztalat, mely erős akarattal párosulva feltudja kelteni a gyermeklélek fogékonyságát, vezetni képes hajlamát és természetévé alakítja képességeit. Ha ezen az alapon foglalkoztatja a szülőket gyermekeik sorsának, jövőjének irányításánál a pálya választás s ezáltal az életpálya kérdésében a tartozó kötelesség, úgy az aggodalom reménységgé változik, a kételkedés hitté szilárdul, az akarat erőssé lesz s a boldogság a betöltött kötelesség fölemelő érzése kapja meg a lelket, mert nemcsak önmagának, hanem övéinek boldogulhatását biztosítja ily módon az ember. S vájjon nem a legszebb, legmagasztosabb szerep ez, a mi szülőre hivatásánál, rendelte tésénél fogva vár ? —y. Furcsaságok. Végre valahára kiirta a pályázatot a magyar államvasutak igazgatósága indóházunk újjáépítésére. Ez ugyan még nem jelenti azt, hogy indóházunk a közel jövőben fel is fog épülni, de mindenesetre egy lépéssel közelebb jutottunk reményünk megvalósulásához. Az idő múlik és bármily sokára egyszer mégis csak meg lesz az uj indó- ház. Ennek a hosszú ideig tartó vaju dásnak azonban az lehet a következménye, hogy mire felépül az uj indó ház a ktbővitéséhez kell hozzáfogni. * * * Felfüggesztette a városi hatóság a házőrző ebek kiirtására vonatkozó ren deleiét. Sokan találgatják ennek az uj intézkedésnek az okát. Egyesek azt állítják, hogy a rendeletet azért függesz tették fel, mert azokat a kutyákat már kipusztitották amelyek veszettségre hajlammal bírtak. Mások meg azt mond ják, hogy a rendeletet továbbra is érvényben tartani már nem volt szűk seges, mert a kutyák — látva azt, hogy a hatóság nem tréfál — ezentúl úgy sem mernek megveszni. * * * Városunkban e hó 25-én és 26-án gyermeknapok lesznek. Egyik laptársunk e körülményt közönségünknek szives érdeklődésébe ajánlja. Pedig kár a közönségnek a figyelmét a gyermeknapokra felhívni, mert ha előre tudomást nem szerez a gyűjtésről, akad egy-egy adamagányos és csöndes komorság várja, ami jön, amelynek fönséges együttesét hiába akarja zavarni az ő hangja. Itt a Minden lelke gyülemlett mostan össze, készülvén a fönséges végre és az egész Minden dacosan, fön- ségesen várja a halált, csak ő nem. Itt hallgatás van most, örök csend, mert most hiába lenne minden szó. Csak ő beszélne, de az ő hangját is elmossa e minden leikéből áradó titkos, párás szél. Hirtelen átmenet nélkül elhallgatott— talán a saját hangja utolsó rezgéseit akarta még hallani — s azt hitte, hogy most, véle elhallgatott minden. Mintha megsiketült volna, oly borzalmas csöndességet érzett s érezte, hogy nem mozdul most a levegő sem, nem mozdul, nem susog az erdő sem most és minden jelentőség nélkül dermedt mozdulatlanul áll mostan : ez az utolsó előtti pillanat, amelyek után valami borzalmas megsemmisülés következhet csak: a halál. Most szerette volna a költő, ha e pillanatban talál egy másik világról — nézők milliónyi tömege nézi halálraváltan, vergődve és lélekzetvisszafojtva a látványt, most szeretett volna még lelkének egészen ismeretlen mélységeiböl kiáltani egyet, egy harsonát, és tragikummal teli ordítást, de nem tudott semmit sem szólni, kitárta a két karját, körül hordozta a fejét a komor mindenen, amelyről azt hitte, hogy vele együtt elpusztul — s előrebukott a hűvös fűre. Meghalt. Az ég aljának biborszine hirtelen ultra- marinra vált, az erdő és az egész vidék fekete sötétségbe merült, de a feketeségből a Minden szimfóniája most már hallhatóbban hangzott, még titkosabban, mint azelőtt, de valahogy egészen más volt a melódiája, mélyebb szimbólikusabb. Szimbóluma volt talán az Újvilág jövetelének . . . S a költő lelke mig szédülve egy másik világ felé röpült az űrben, megérezte, hogy életének minden tragikuma eltörpült a halál tragédiája mellett. Hogy mig ő belőle odalent már semmi, semmi eleven nincs, ott marad még élve millió és millió dolog s hogy mig ő elérkezett élete utolsó stációjához, uj állomásokról uj életek indulnak a világba, a Mindenbe, amelyről ő azt hitte, hogy véle együtt meghalt. Hogy semmi sem halt meg, csak ő. kozó a horogra, de ha tudja mi vár reá az utcán, inkább ki sem mozdul a házból. Aki pedig azért megy az utcára, mert dolga van, az gyorsan elsiet az adományokat gyűjtő urna előtt, megállani hogyis volna ideje. Az urnák száma évről-évre szaporodik Igazán elismeréssel kell adóznunk azoknak a hölgyeknek, kik oly készséggel fáradnak a közügy érdekében. De félő, hogy az urnák folytonos szaporodását megunják az adakozók, mert igy nagyon természetesen mindég több helyen kell leadni a filléreket (esetleg koronát ahol szép hölgyek ülnek) és annál az elvnél fogva, hogy aki gyűjt az nem ad, elkeseredésükben inkább ők is leülik a gyermeknapokat. Színház. Heves Béla pár évi itt működéséről még nem tudtunk olyan elismeréssel nyilatkozni, mint tennünk kell az elmúlt hétről. Szinte nehezünkre esik, de az igazság érzete követeli kimondani azt, hogy az igazgató — vagy inkább a helyettese — az elmúlt pár nap darabjait a tanulságos és mulattató, uj és klasszikus, bájos és változatos szempontok figyelembe vételével oly ügyesen hozta színre, a mi: a jó Ízléshez szokott publikumunk eddig itthon nem igen tapasztalt. Sietünk kijelenteni azt, hogy a helyesen megválogatott darabokat a művészek nem ke- vésbbé dicsérendő játéka tett tulajdonképen tökéletessé. Sipos Zoltán a Sárga Liliomban és a Heidelbergi diákéletben olyan tökéletes, tiszta alakítást adott, hogy művészi ereje elfeledteti emberi gyöngeségét, melyért e tehetséges embernek a társulattól mennie kell. Ez az igyekvő és sokat tanuló színész városunknak sokat fog majd köszönni, azért, hogy más hazában is alkalma nyilt miattunk próbát tenni és hisszük, szerencséjét egészen megtalálni, — Vidor József méltó partnere a fiatalabb gárdából kinél csak azt sajnáljuk, hogy neki megfelelő darabot nem látunk és nincs módunkban őt „Ördög“-nek többször láthatni. Bende Ferenc a Kaszanová- ban érvényesült a maga teljességében nagy terjedelmű baritonjával, tiszta és érthető, kellemes hangjával. Heltai Hugóban nagyon sajnáljuk azt, hogy a kabaré színpadi alleuröket még mindig nem képes feledni és csaknem ifj. Baghy Gyula karzat-szinészetével vetekedik. A jó öreg Mátray Kálmán és a mindig elsőrangú Herczeg Vilmos kedélyes és kedves játéka e héten is mulattatott bennünket. A kiket pedig első helyen kellett volna megemlítenünk, csak Czakó Mici és Horváth Lenke. Szorgalom, tanulékonyság, könyedség és közvetlenség typusai. Élő bizonyságai annak az igazságnak, hogy bájosabbak és szeretetre méltóbbak azok a nők, kiknek a lelke és szive ép, mint azok, kiknek tükör adja vissza a megnyugtató választ. Komáromy Gizi e héten már hangjának teljes erejében volt s a Kaszanová- ban bravurozott. Mint egyik újabb és itt nem tapasztalt kedvességét említjük meg a búcsúzó direktornak azt, hogy Beregi Oszkárt két Shakespeare darabra lehozatta, melyekről jövő számunkban referálunk. : Modern ruhafestés: bármily divatszinre. Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. lájtájer Pál
