Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
10. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. vetkeztetéseknek ezt a fárasztó útvesztőjét. Az esküdt egyszerűen átengedi magát a hangulatoknak, a vádlottak számára kedvező és kedvezőtlen hangulatok váltakoznak s a verdikt ilyen érzelmi összetevőknek a végső eredményre. Az esküdt igy nem annyira a pulpituson ülő birákkal, mint inkább a karzatokon szorongó közönséggel tart közösséget. Azzal a közönséggel, mely úgy jön az esküdtszéki terembe, mint a színházba: izgalmat, megható- dást, fölháborodást, drámai fordulatot keresni. A pattogó dialogok, a patetikus dikcziók amúgy is mutatnak némi formai közösséget a színpaddal. S azt hiszem, éppen ezért az esküdtszékek lélektanát könnyebb megtalálni a dramaturgiai szabályok fonalát, mint a paragrafusok csavarmenetét követve. Az esküdtszéki hatás teátrális hatás, a kellő alkalommal fölidézett izgalmak, megille- tődések, fölháborodások és drámai fordulatok kérdése. Ez a hatás azonban az esküdtszéki teremben még komplikáltabb, mint a színpadon. A színpadi hatás mozgatója egy ember: a szerző aki a maga szemponija, a maga czélja szerint csoportosítja az akczió egymásutánját. As esküdtszék előtt azonban két ellentétes tényező : a vád és a védelem egymástól függetlenül, egymás útját keresztezve építi fel a maga hatásait. Eszköze mind a kettőnek csupa színpadi eszköz: az anyag kellő beosztása, a koncepció helyes átgondolása, a hatások eko- nomikus fokozása. A felesleges szó éppen úgy halála ennek az akciónak, mint a színpadinak: a felesleges szó unalma, hosszúságot, kellemetlen érzelmeket támaszt. Az esküdtszéki teremben is csak az olyan szó van helyén, amelyik szigorú drámaiassággal a tárgyra tartozik, a melyik a maga helyén nyomós, tettel fölérő. Vádlottak kihallgatása tanúvallomások, perbeszédek alatt ilyen versenyfutásban vetélkedik egymással a vád és a védelem, mialatt a maga akczióját építi, az ellenoldal hatásai csak rejtett aknákkal fölrobbantja. A verdikt azután az érdektelen közönség elfogulatlanságának megmondja, hogy melyiknek a munkája sikerült jobban a főtárgyaláson, kiformálódott drámai anyagot a vád vagy a védelem tudta e inkább a maga képére formálni ? Hogy ha a védőknek sikerül a deliktum rugóit kellően megmotiválni és emberileg érthetővé tenni, a verdikt mérlege az ő javukra billen. Ha azonban a vád ezt megzavarta, hogy ha az esküdtben kétely, érthetetlenség vagy a biincselekedet iránti undor, megvetés marad, hogy ha az esküdt lelke mélyén nem idéződik fel a kétely: „hasonló esetben hátha én is igy tettem volna ?“ A vádnak van nyert ügye. Sőt ilyen esetben, hogyha az esküdt unszipatikusnak, magától teljesen idegennek érthetetlennek érzi a vádlott cselekedetét, a verdikt éppen úgy lehet tul- szigoru, mint az ellenkező esetben túlságosan enyhe. Különösen szembeötlő ez olyan esküdtszéki főtárgyaláson, amelyen — mint a Haverda ügyben — a színpaddal közös ösemberi szenvedélyek játszanak szerepet. Bossszu, féltékenység, szerelem. A szabadkai főtárgyaláson a vád és védelem egyensúlya még nem balan- czirozódott ki kellőleg. Az én impressióm az volt, hogy a vád esélyei voltak erősebbek s ezt igazolni látszik egy esküdt kijelentése, aki azt mondotta, hogy az ismeretes pucs előtt, mely az egész főtárgyalást fölrobbantotta, az esküdtszék hangulata mind a három vádlottal szemben kedvezőtlen volt. Sok tényező játszott közre ebben. Szabadka ismerte az öreg Haverdánét, ismerte Haverda Mariskát. Akármilyen kevés ro- konszenvet élvezett is az öreg asszony, Mariskának, az ünnepelt társaságbeli leánynak sem tudták megbocsátani későbbi züllését. Kevésbbé felejtették el a meggyilkoltat és jobban érezték az anyagyilkosság vádjának a súlyát. S Szabadkán a védelem részéről is hibák történtek. Túlságos agressivitásukkal abba a hibába estek a védők, mint a rossz színész, aki a művészi mérsékletről megfeledkezve, túlságosan deklamál és ezért téveszti el a hatást. Szabadkán rossz volt az introduktió: Jánossy túlságos bőbeszédűségével fárasztotta, bosszantotta az esküdteket, asszonyos siránkozásával szánalom helyett undort támasztott. A beismerő memoár figyelemre méltó irói készséggel és suggestiv erővel a vád álláspontját szolgálta s ilyen előkészítés után különös hangsúlyt nyert a Popper terhelő vallomása. Szegeden kedvezőbb volt a helyzet. Itt senki sem látta az anyját és lányát együtt, családi meghittségben itt mindenki elfelejtette a megboldogultat, akinek már nem használt semmiféle ítélet, mindenki csak a leányt látta, akinek egész ifjú életéről van szó. Jánossy szűkszavúbb volt s ezzel kevésbé siránkozó, a memoár felolvasása elmaradt, a Popper szavahihetőségét kétségbevonták s ezzel elhalványult a vád egész álláspontja a bünszövetkézés kétségtelensége, az anyagyilkosság szörnyűsége, a Jánossy előre megfontoltsága. A szegedi esküdtek a védelem szemüvegén keresztül látták a vádlottakat, három szenvedő embert, a törvény gyanújának üldözöttjeit. Látták a halk szavú, nagy, beszédes, könyörgő kék szemű szép asszonyt, a ki gyermekes tudatlansággal és könnyelműséggel viseli a szörnyű vád súlyát. Látták a lányt, akit fukar anyja világba üldöz, kőkemény szívvel eltilt magától. A védők nagy tak-tikával nyomták előtérbe ezt a durva szavú, önző, gyilkosán kegyetlen vén asszonyt. Mennél több gyűlöletet ébresztettek Haverdáné iránt, anpál több sz mpatia ébredt a vádlottak iránt, mig végre az esküdtek Jánossyról is elfelejtették azt, hogy gyilkolt és nem a vérrel mocskolt bűnöst látták benne, hanem a degenerált szerencsétlent, a szerelmes martirt. A Szegeden lejátszott esküdtszéki dráma hatásának ez kulcsa. Tudom, hogy a szegedi verdikt erős fegyver az esküdtszék ellenesek számára. Fogyatékos jogászi érzékkel is lehetetlen be nem látni, hogy a Jánossy felmentése érzelmi momentumok erős elgalloppozása volt. Azonban, hogy ha ilyen hibák és elgalloppozások sűrűbben történnek is, mint ahogy történnek, nem szabad elfelejteni egyet: ha a jogi norma néha sérelmet is szenved, mindazok az esetek, amelyekben az esküdtszékek ítélnek, többé-kevésbé kivételek a normális mérték alól. Főbenjáró bűnök rendszerint kivételes körülmények közt születnek, elkövetőik a legtöbbször abnormis emberek, a kik különösen súlyos nyomás, nehezen leküzdhető impulsus alatt telepesznek. A védőügyvédek és az ügyészek teátrális ügyeskedése sem végtelen. Művészetüknek határt szab a vád s a védelem rendelkezésére álló anyag, melyet sem elsikkasztani, sem meghamisítani nem lehet. A jus strictum, mely kevesebb tekintettel lehetne a kivételekre — valószínűleg több juszticsmordot okozna, mintáz esküdtszékek, amelyek kivételes esetekre mindig alkalmilag és individualizálva csinálják meg a maguk kivételes törvényét, úgy ahogy azt szivük és lelkiismeretük diktálja. Polgártársak! A nemzet jogaiért, a nemzeti önállóságért hat év óta folytatott küzdelem újabb fejezethez jutott. Bécs kiküldte nyakunkra mindenre kész szolgáját: Khuen-Héderváry grófot, hogy a nemzeti követeléseket elnémítsa, a nemzeti követelések megalkuvást nem ismerő harezosait, a függetlenségi párt tagjait letörje. Nyíltan bevallott programmja : feltétlen meghódolás a bécsi akarat előtt s ez alapon az országban a nyugalom helyreállítása. Csakhogy a bécsi akarat előtt való feltétlen behódolás évtizedekre lehetetlenné tenné a nemzet részére törvényben biztosított jogainak érvényesítését, az ily áron elérendő nyugalom pedig nem a kölcsönös egyetértés és béke nyugalma, hanem egy jogairól önként lemondott nemzet haldoklása, a sírba temetett vágyak és remények temetői nyugalma lenne. Ilyen öngyilkosságra a magyar nemzet nem kapható. A függetlenségi párt felveszi a nemzet jogaiért a harcot, országos agitácziót indít s ezúton hivja fel a nemzetet, hogy tömörüljön ama függetlenségi zászló köré, amelyre a magyar nemzet szabadsága, önállósága és függetlensége van felírva. S kezében ama zászlóval, amelyre Kossuth Lajos szent neve van felírva, szivében Kossuth Lajos eszméivel és elveivel vívja meg azt a nagy harezot, amely előbb-utóbb a függetlenségi törekvések diadalával fog végződni. Az országos függetlenségi és 48-as párt vezére, a nemzeti önállóság lánglelkü bajnoka Justh Gyula országos körútra indult, hogy hirdesse a nemzet jogaiért a megalkuvást nem ismerő elszánt harezot, hirdesse a függetlenségi elveket s felhívja a nemzetet az azokhoz való csatlakozásra. Eme körútja közben kedden, márczius 8-án d. u. 6 órakor több országgyűlési képviselő társaságában városunkba érkezik, mely alkalomból kifolyólag a választókerület függetlenségi pártja márczius 8-án, esti 7 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében függetlenségi nagygyűlést fog tartani. Ugyanez alkalommal kerületünk országgyűlési képviselője Papp Béla beszámol eddigi működéséről választóinak. Gyűlés után közös vacsora a Polgári Olvasókör éttermeiben. Polgártársak ! Jelenjünk meg minél nagyobb számban Justh Gyula fogadására a vasúti állomásnál, jelenjünk meg minél nagyobb számmal a Polgári Olvasókörben tartandó nagygyűlésen és beszámolón s hirdessük ezzel is, hogy a nagykárolyi választókerület hü maradt elveihez, részt kíván magának a nemzet jogaiért vívandó nagy küzdelemben s rendületlenül megáll a függetlenségi zászló mellett. Nagykároly, 1910. márczius 3-án. A függetlenségi és 48-as párt végrehajtóbizottsága. HÍREK. — Haláleset. Lapunk zártakor részvéttel értesülünk, hogy Dr. Doby Zsigmond, városi és kórházi alorvos életének 78-ik évében szombat délután 2 órakor elhunyt. — Esküvő. Gál Endre dr. budapesti gyógyszertártulajdonos március 1-én tartotta esküvőjét Kuncz Józsával, Kuncz József kereskedelmi tanácsos leányával. A polgári esketés az V. kér. anyakönyvvezetőnél ment végbe, a melyen tanúként Luby Géza orsz. képviselő és Kuncz Ferencz szerepeltek. Az egyházi esketés a Kál- vin-téri református templomban déli 12 órakor folyt le. A templomot előkelő közönség zsúfolásig töltötte meg. Sághy Gyula egyetemi rektor, Sándor Pál és Illés Bálint orsz. képviselők a fővárosi kereskedők egyesületének küldöttsége maróthi Fürst Bertalan udvari tanácsos vezetésével is megjelentek az esküvőn. Szabó Aladár dr. lelkész magasszárnyalásu beszédei intézett az uj párhoz. — Telefon kezelésünk- Azt az állandó nemtörődömséget, melyet a helyb. postahivatal telefon kezelőjénél tapasztaltunk, tovább szó nélkül nem hagyhatjuk, bár sajnáljuk, hogy valakinek hivatali mulasztását a nyilvánosságra kell hoznunk. De kénytelenek vagyunk megjegyezni és a főnök ur figyelmét felhívni arra, hogy a telefonnál ugyan hiában csenget az ember és hiába kéri az összekapcsolást — ott ugyan csak akkor kerül az előfizető kérelmére a sor, ha a kisasszony talán saját dolgait elvégezte. A legsürgősebb dolog sem hat rája s ha a két város széléről akarunk egymással beszélni, bátran gyalog megtehetjük ezt az utat addig, mig a központnak hivatalos kötelességét teljesíteni eszébe jut. A ki nyugodt flegmáju ember, vezettesse be Nagykárolyban a telefont — s alig hisszük, hogy sokáig dicsekedhet ezen erényével. — Házvétel. Darabánt András polg. isk. tanító és jegyese, Fridii Mariska megvették özv. Kerekes istvánnétól a Nagyhajduváros- utcai házát 11000 koronáért. — Kinevezés. A szatmári kir. törvényszék Dr. Selagián János helybeli ügyvédet a helybeli kir. járásbírósághoz román tolmácscsá nevezte ki. I
