Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
2-ík odal. szatmArvármegye. 38-ik szám. & zeneoktatás. Ma három hete foglalkoztam e lap hasábjain egy rövid kis cikkben Vitek Károly zeneiskolájával és ezzel kapcsolatosan a gimnáziumi zeneoktatással, mely utóbbinak célszerütlenségét igyekeztem tem bizonyítani. Cikkemhez — az igazat megvallva — vérmes reményeket fűztem. Azt hittem ugyanis, hogy a gimnázium igazgatósága belátva az ottani zeneoktatás szükségtelen voltát, azt megszünteti. Ez azonban nem történt meg, mert Bra- neczky József ez iskolai évben is fen- tartja hegedű tanfolyamát, sőt még az énektanítást is átvette. Viíek Károly négy évvel ezelőtt a „Nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete“ és a „Nagykárolyi Dalegyesület“ meghívására jött át városunkba. Megérkeztével az addig vegetáló zenei élet uj erőre kapott és rohamos fejlődésnek indult. A zenemükedvelők egyesüteíe folytonos haladását és azt, hogy ma már elérte a művészi színvonalat, neki köszönheti. A dalegyesület az 1909. évi kecskeméti országos dalversenyen dijat nyert, ami szintén Vitek Károly érdeme. Vitek tehát az az ember ki szaktudásáért, fáradhatatlan tevékenységéért, méltán megérdemli és elvárhatja városunk egész közönségétől a legmesszebbmenő pártfogást. De az én felszólalásomnak nem ez a köteles hála az oka, mert Vitek Károly existentiája mindenképen szilárd. Engem tisztán a közférdeke indított szólásra. Négy évvel ezelőtt a zeneoktatást illetőleg nagyon szomorú állapotok voltak városunkban; mert — mint a múltkori cikkemben is említettem — a folyton változó zeneoktatók, inkább káros, mint hasznos munkát végeztek. Azok csak elvették a tanítványok kedvét a zenétől, kik a tanítók folytonos változása miatt a kezdetnél tovább nem juthattak. Vitek Károly zeneiskolájának megnyíltával e bajok megszűntek. Kezdetét vette a rendszeres zeneoktatás. Örömmel is fogadta mindenki. Az iskola szépszámú tanítványokkal rendelkezett úgy a zongora, mint a hegedű tanszakon. És ha a tanítványok szama folytatólagosan igy nőtt volna, ma már egy több tanerős, nagyszabású zeneiskola lenne városunkban. De e lehetőségnek gátat vetett Bra- neczky József kegyesrendi tanár, ki a következő évben hegedű tanszakot nyitott. Hát ez szó ami szó egy cseppet sem volt ízléses vállalkozás. A győztes e versenyben szó sincs róla, anyagi tekintetben Braneczky József lett, mert Vitek Károly hegedű tanszakának növendékeit javarészt elhódította, de arra nem gondolt ugylátszik, hogy ez a sok tanítvány ő hozzá nem annyira mint zeneoktatóhoz, hanem mint a tanárhoz iratkozott be. De e vállalkozás a legnagyobb mértékben szerénytelen is, mert az, hogy valaki ismeri úgy, ahogy a hangjegyeket és a hegedű húrjait, sőt még fel is tudja azokat hangolni, még nem jogosit fel senkit a zeneoktatásra. És főképen nem arra, hogy a város kulturális érdekét figyelmen kívül hagyva, egy hivatott szakképzett zenész jövedelmét megcsonkítsa. Ha épen nagyon vágyik a zeneta- nitásra, hagyja ott a tanári pályát és nyisson egy hegedű tanszakot. Ez ellen I senkinek nem lesz kifogása. Vagy tanítsa a zenét a gimnáziumban ingyen és akkor senki üzletieskedéssel nem vádolhatja. Azt hiszem azonban nem ártana az esetben sem, ha a tanfolyam megindítása előtt, egy pár évre beiratkozna a Vitek Károly Zeneiskolájába. ____- ____Egy zenekedvelő. Sz ükség törvényt ront. Mikor az érmelléki falvak népének valamelyik fia az alkohol túlságos élvezetének rossz következményeit látja már és a jó érzésből maradt meg még valamije, ép úgy, mint vagyonkájából, — elhatározza, hogy jobb útra tér. Ez a határozat abban áll, hogy elmegy a papjához s ott fogadalmat, esküt tesz arra, hogy ő többet semmiféle szeszes italt nem iszik. Nem igen van eset arra, hogy az ilyen esküt megszegjék. Mehet bálba, keresztelőbe, áldomásra, de az esküttevő egy kortyot sem iszik. A paraszt embertől ez szép dolog, — a papjától pedig okos. Kevés benne a kulturális vonás, de szó sincs róla, igen helyes cselekedet, mert jó irányba tereli hívét. Itt a cél szentesíti az eszközt. így történt ez a fogadalom Katona János csordás és ménespásztor, esztrói lakossal is. Nagyon italos ember volt, emiatt már hivatalát is majdnem elvesztette. Elment tehát — egy jó pillanatában — az esztrói gör. katholikus főtisztelendő úrhoz és letette az esküt, úgy, a mint ez már szokás arra, mely szerint 2 esztendeig sem bort, sem sört, sőt pálinkát sem iszik. Ez bizony nehezen ment. Igen sokszor fájt a szive egy-egy alkalmatos esetben, de soha sem felejtette el esküjét és ellenállott az ördög csábításának. Mikor már unta a hosszú józan életet, ismét elment a főtisztelendő úrhoz, megkérte, — megfizeti rendjével, csak oldja fel az eskü alól. De a föur nem engedett. Ilyesmit nem tűr meg az egyház parancsa. Történt azonban az, hogy most széna- gyűjtéskor a főur 10 köblös egyházi földjéről le kellett volna kaszálni a szénát és a parochiára behordani. Azonban Esztrón is rossz a munkásviszony s a nagy munkaidőben nem akadt ember, aki a maga szorgos dolgának félretéte- lével a főtisztelendő urnák kaszáljon. Amikor efelett aggódott az ifjú lelkész, — ismét beállított Katona János és ismét csak a fiúnak, amikor arról volt szó, hogy valami rossz cselekedetért megkapja a kellő büntetést. Es amikor most látta, hogy nálam nem érhet el semmit, természetesen megint téged igyekezett megnyerni magának. Valóságos szerencsének tekimem, hogy nem engedi meg, vagyoni helyzeted, megadni neki a sikkasztott hatezer koronát, amelynek visszafizetése által az ügyészségnél teendő följelentést meg lehetne gátolni. Mert nem akarom, hogy e följelentés elmaradjon. Ha most kibújnék biztos vagyok benne, hogy ez az eset megismétlődnék. Egész életemben azt az elvet vallottam, hogy mindenki viselje cselekedetének a következményeit és hogy — személyre való tekintet nélkül — legyen igazság! Mindig és mindenben. Hűtlenné váljak ez elvemhez, csak azért, mert nem idegen, de a saját fiam a bűnös? — És ha ez által tönkre teszed az életét ? És hogyha az a folt, amely rája tapad, egyenesen megakasztja abban, hogy tehetségének megfelelő helyet vívjon ki magának a társadalomban. — Akkor is magát okozhatja. Finom kis morál az, amikor büntetlenül marad egy tolvaj, mig egy szegény ördög fia kegyelem nélkül a börtönbe kerül. Ha kimenteném őt cselekedetének következményei alul, vétenék a kor ellen, amelynek pedig életem végéig szolgálni kívánok. Az az existe.ncia, amelyet büntetlen elő életére való tekintettel alapitana magának, egy hazugság volna — én pedig nem akarok bűntársa lenni a hazugság megokolásában. — Tehát visszavonhatatlanul szilárd elhatározásod Kristóf, hogy nem segitsz rajta ? — Igen is, első dolog az igazság. Itt a levél, amelyben értesítem a meglopott ezéget, hogy nem szándékozom megtéríteni a becstelenné vált fiam által elkövetett kárukat is, hogy magam is kívánom az ügyészségnél való följelentését. Még ez órában küldöm el rendeltetési helyére a levelet. Erre fölállt a kis férfi, aki nem volt gazdag, mint a fivére, csak egyszerű magántanitó lett belőle — és remegő kezét az udvari tanácsos vállára tette. — Nem Kristóf, nem hiszem, hogy elküldöd a levelet. Mert nem mondtam meg mindent, ami szegény szerencsétlen fiadnak kimentésére tart igényt. Reméltem, hogy nem lesz rá szükség. Rövidlátó kemény szivüséged és be- csületességi hóbortod, sajnos beszélni kényszerítenek. Fivérének utolsó szavainál a tanácsos hevesen lerázta válláról a megnyugtatni kívánó kezet. — Gondosabban válogasd a szavaidat kérlek! Senki se merészkedjék becsületességi hóbortból beszélni. Azt hiszem, hogy egy kifogástalan elő életű embernek szabad hivatkozni a makulátlan tisztességre. — Makulátlan elő életű embernek talán ... neked nem szabad ezt megtenni Kristóf, neked nem. Egy ugrással fennállott a tanácsos hosszú alakja. — Hogy merészkedel. .. — Kérlek maradj nyugodtan! Megmondottam, hogy nem kívántam, beszélni erről. Harminc év óta rejtegetem a szivem mélyében — még továbbra is ott lehetett volna — ott lehetett volna — eltemetve. De nem hallgathatom tovább, amikor itt, egy fiatal emberélet forog kockán — nagyképü szentenciákat kopogtatok egy olyan hazug existenciáról, amely érdemtelen becsületességen épült fel. Mert ha jobban megnézzük tiszteletteljes existenciáid a te nagyra becsült állásod' sem egyébb ilyen hazugságnál. A tanácsos nehezen rátámaszkodott az Író asztalára. Arca meg-megrándult. Bubát fest és StSfeztii HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902.
