Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
2-ik oldal. SZAÍMÁRVÁRMEGYE. 14-ik szám. dekének szem előtt tartása folytán gróf Károlyi Józsefnek ajánlotta fel a jelölést és ezért a volt képviselőnek elismerő köszönetét szavaz. Tudja Károlyi József grófról, hogy az Irányi Dániel által megteremtett függetlenségi és 48-as elvek programmján áll s csak benne látja azt a férfiút, ki méltóan fogja képviselni e kerületet. A lelkes beszéd elhangzása után egyhangúlag jelölték az ifjú grófot, elhatároztatott, hogy a jelölést a jelöltnek küldöttség utján hozzák tudomására, melynek elnökévé dr. Fa- lussy Árpádot választották meg. A küldöttség tagjai péntek reggel utaztak fel Székesfehérvárra s onnan Csurgóra. A 17 tagból álló küldöttség péntek délelőtt érkezett Székesfehérvárra, ahol 4 négyes és egy ötös fogat várta őket. A küldöttség vezetője dr. Falussy Árpád, tagjai pedig a következők voltak : Dr. Adler Adolf, Brichta Miksa, Csipkés András, Hahn János, Jordán Károly, Nonn Gyula, Kaufmann Izidor, dr. Kovács Dezső, Péchy László, Récsey Ede, Stíoh- májer Ferene, Sternberg Sándor, dr. Sternberg Endre, Tóth Ferenc, Wagner István és dr. Ve- tzák Sándor. Az érkező küldöttséget Schikk Elemér intéző fogadta. Megérkezése után dr. Falussy Árpád rövid, szép szavakkal jelezte a küldöttség célját, melyre gróf Károlyi József válaszolt. — Tudom — úgymond — hogy az a megtiszteltetés, mely a jelöltség felajánlása következtében engem ér, nem személyemnek, hanem egyrészről ama eszmének szól, melyet képviselek, s másrészt ama név varázsának, mit viselek. A jelen politikai helyzet azon meggyőződésre vezetett, hogy a függetlenségi és 48-as eszméket párton kívül képviseljem, s e miatt egyik párthoz sem tartozom, mindazonáltal a legtisztább függetlenségi elvek törhetetlen harcosának vallom magamat. Igyekszem azon, hogy azt a bizalmat, melyet Nagykároly város és kerülete a jelölés felajánlásával belém helyez, kiérdemeljem, Ígérem, hogy Nagymondok én egyebet is, ha éppen úgy kívánja. Hát tudja a második négyest kénytelen voltam odaígérni a Brück-fiunak. Lehetetlen lett volna elkerülnöm a dolgot. Már odaígértem neki, pedig .. . Várjon csak ! Emlékszik a májvaszinü ruhámra? Nohát akkor éppen az volt rajtam. Egyébként is mondják, hogy akkoriban divatban voltam . . . Azóta persze! . . . Hja, az idő eljár! Nem gondolja? Mit mosolyog? Csak semmi bók, barátom! Elég az hozzá, hogy híjába erőszakoskodtak, én bizony megmondtam valamennyinek: — A Brück-fiué a négyesem ! Egyszer odajön hozzám a Lépy Bandi és az ő imádásraméltóan impertinens, jéghideg mosolygásával azt mondja: A négyesért jöttem ! — Megmondtam neki is, amit a többinek mondtam. — Ah, úgy! — mondja ő. No, akkor vigyázzon jól a chamoin-ruhára, mert azt is bizonyosan a mamájának akarja liferálni, hogy legyen mit összetépni a malomban! Nevettem és azzal vége volt a szándékomnak. Meg, tudja, kiváncsi is voltam hogy a Brück-fiu majd . . — Óvatosan, hogy észre ne vegye, belenéztem a Marinczt rné arcába. Szép volt és egyben olyan undorítóan gonosz, amilyen Fausz- tina császárnéja lehetett, amikor szerelmes gladiátorát másnap az oroszlánok elé küldte. — Elég az hozzá, — folytatta, — hogy beharangoztak a négyesre. A Brück-fiu odajött hozzám és karját nyújtotta. Akkor odaállt elénk a Lépy és azt mondta nekem : — Terka asszony, adja nekem a négyesét ! „A Brück-fiu elcsodálkozik és odaszól Lépynek: — De hiszen látja kérem, hogy a négyes már az enyém ! károly város érdekeit mindig szivemen fogom hordozni. Szavai körülbelül igy hangzottak és megköszönve, elfogadta a jelölést. — Délben ebédet adott a küldöttség tiszteletére, melyen felköszöntőt mondottak dr. Falussy Árpád, dr. Adler Adolf és Jordán Károly. A házigazda Nagykároly város és kerülete választópolgárainak egészségére ürítette poharát. A küldöttség özv. gróf Károlyi Istvánnét, özv. gróf Károlyi Gyulánét a jelölt édes anyját, özv. gróf Károlyi Gyulát és gróf Károlyi Mihályt táviratilag üdvözölte a jelölés elfogadása alkalmából. Ebéd után a küldöttség a 4 órás vonattal Budapestre utazott. A képviselőjelölt programmbeszédét e hó végén fogja elmondani és meglátogatja a kerület minden falvát. A magas intelligenciájú 26 éves ifjú gróf szerénységével és politikai kérdésekben való praeczis tájékozottságával általános feltűnést keltett s a küldöttség tagjai azon boldog reménynyel távoztak a csurgói kastélyból, hogy kerületünk kosszu időre képviselőt kapott az ifjú gróf személyében. Az ököritói gyászeset. Mint cikkázó vad villám az eget, úgy futotta be egy borzalmas hir az egész földünket. Meghalt, de ami még rettenetesebb, elégett gyötrő, pokoli kínok között, háromszáz életerős egészséges ember. Ha egy egészséges zöldelő fát látunk kivágni, rosszul esik szemünknek. — Mi ez az emberré nevelt, katonasoros, anyaképes háromszáz pótolhatatlan drága emberélethez képest. Fiatalok, épek, munkaképesek voltak, egy hosszú életre hivatottak és ehelyett áldozataivá lettek a kérlelhetetlen, a tárgyat, állatot, embert egymástól meg nem különböztető könyörtelen elemnek, a tűznek. Mulatni, vigadni ment a falu fiatalsága, élvezni az ifjúságot, de a mutatás vége nem a mámoritó táncDe Lépy nem mozdult. A jelenet kezdett kínos lenni. Mindenki ránk nézett. Tennem kellett valamit. Hirtelen átöltöttem a karomat a Lépyébe és tovább mentünk. Ekkor az a nyomorult zsidógyerek utánam szól: — Igaza van nagyságos asszony! Monsieur Lépy jobban beillik a négyesébe mint én ! Az impertinens fráter az én pompás négyesfogatomra gondolt, ami akkoriban megye- szerte hires volt. Lépy elsápadt, de nem felelt. Hanem, amint vége lett a négyesnek, azonnal provokáltatta a zsidót Az elfogadta a kihívást és másnap aztán — nem jelent meg. Levelet irt Lépynek, hogy sajnálja a dolgot. Nohát, ez az a Brück-gyerek! Most már tudja? Egyébként majd minden nap találkozom vele, mindig erre csavarog ! Marinczerné ellebegett, május 4. Egész nap otthon jártam Veszprémben. Soha sem hagyott nyugton a Brück-fiu dolga. Éreztem a rózsaszínű füzesek illatát, amik ott lóbálóztak a Séd partján, a malom alatt. Majd meg bekerültem valahogyan a vásártérre, ahol a Brückék laktak. A töpörödött, apró, özvegy zsidóasszony, a Brückné most is csak úgy nézegetett ki reszkető fejével az ablakon, mint amikor még valóban láttam. Reggel sem hagyott nyugton, hogy vájjon miért bujt ki a Brück-gyerek a párbaj alul ? Akkor hirtelen megint eszembe jutott a reszketeg, ősz asszony fej. És a következő pillanatban nagy világosság gyűlt az agyamban. Már akkor tudtam, miért nem ment el a Brück fiú a párbajra. Cholnoky László. okozta jóleső, megnyugtató bágyadtság volt, mert a tomboló jókedv beleveszett a haláltusába, a dalolás belefulladt a hörgésbe. Egy szinmagyar községnek egész nemzedéke pusztult el csaknem 12 perc alatt. Sír az egész ország, fájdalmas részvéttel osztozik az egész külföld keserű bánatunkban. De mit ér mindez, az elveszetteket a számtalan milliók könnye sem ébreszti életre. E szomorú katasztrófának első hirét mindenki kétkedéssel fogadta. Lehetetlenségnek látszott, hogy egy csűrből nem lehetett kimenekülni. Arra gondolni sem mert senki, hogy az ököritói ifjúság a „zártkörű táncmulatságot“ szószerint valósította meg. Beszegezíék az ajtókat tiszta kapzsiságból, vétkes gőgből, nehogy olyan is részt vegyen a mulatósban, akinek nincs egy koronája. E csúnya emberi gyarlóságért irtózatos büntetés érte az ököritóiakat. Talán Isten ujja ez eset. Talán arra akart bennünket figyelmeztetni a mindeneket intéző legfelsőbb lény, hogy anyagi érdekből ne közösítsünk ki senkit körünkből. * Kiküldött tudósítónk, ki husvét másodnapján járt a szerencsétlenség helyén, szivet facsaró borzalmas dolgokat beszél a látottakról. A bál célja. Ököritó községnek fiatalsága fuvózenekart alakított és a felszerelési költségek fedezésére 1 korona beléptidij mellett „bilétás bált“ rendezett. A „zártkörű táncmulatság“ Weisz Ábrahám csürjében volt megtartandó. A bál helyisége. Amolyan „Vigadó“-féle, állandó tánchelyiségül szolgáló szálló volt a Weisz Ábrahám csűrje, a mely a mindenkori mulatságok színhelyéül szolgált. A csűr három utca torkolatán állott, egy bekeritetlen közös telken a Weisz Ábrahám sárgára festett korcsmájával. 25 méter hosszú, 10 méter széles épület volt ez a „szálló“, a melynek falai vályogból épitvék, teteje pedig náddal volt fedve. Minthogy pedig a csűrnek gazdasági célja nem volt, a takarmánytartáshoz szükséges padlása sem volt meg, hanem közvetlenül a nádtető fedte az egész alkotmány belsejét. Bálok előtt a fiatalság költséget és fáradságot nem kiméivé feldíszíti a szállót. Friss, zöld gályát tűzdelnek a tetőbe s a csűr oldalaiba, a mi a mostani bálon azért hiányzott, mert még nincs zöld ág. így meg kellett elégedni a tavalyról ottszáradt régi ágakkal, a miket nem is szedtek le. Annál több volt azonban a szép, színes, zöld és piros papirosból font papirlánc, a mit a lányok ragasztottak a bálterem feldiszitésére. Két hatalmas nagy kapuja van a csűrnek, akkora, hogy egy-egy szénás szekér is befér rajta. A biléta megváltásának ellenőrzése céljából ezeket a kapukat kivül-belül elcövekezik, hogy ki-be ne járhassanak rajta az emberek s közlekedésre csupán a kis, alacsony kapuajtót hagyták nyitva. E mellett volt felállítva a pénztár is. Mivel pedig a kapuk ilyenformán az egész bál alatt ki nem nyitódnak, a rendezők ülőpadokat, lócákat csináltak a kapuk elé. A lócákat meg úgy csinálják, hogy a földbe cövekeket ütnek s arra deszkát szegeznek, a miken aztán szépen és nyugodtan lehet ülni. Hát ebben a szállóban volt az a szomorú nevezetességű ököritói bilétás bál. A bál. Pont 7 órára volt kitűzve a mulatság kezdete, a mikor a bál közönsége az újonnan alakult 12 tagú fúvós és 8 tagú vonós-zenekar felváltott muzsikája mellett meg is kezdette a ropogós csárdásokat. A mulatságra összegyűlt a falubeli fiatalság és a környékbeli községekből is volt ott sok fiatal legény és leány. Nyolcz óra felé a
