Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
Nagykároly, 1910. április 3. Vasárnap. im» POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, szellemi részét érintő közlemények küldendők: Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám. ............Kéziratokat nem adunk vissza. = MEGJELENIK M INDEN Felelős szerkesztő: . Tóth Zoltán. Képviselő jeloles. Nagykároly, 1910. ápril. 2. Választókerületünk végre döntött. A cselekedetek megfontolásában és az öntudatos elhatározás létesítésében követett hosszabb töprengés jelen esetben a komoly munka tünetének mondható, semmint az első tekintetben elnevezett közönyösségnek. Az országos politikai színpadán a nemzet életét játszó nagy históriában kerületünk a maga kicsinységével csak egy parányi képez, — szinte statiszta szereppel lépünk e nagy színdarabba, de ntégis önérzettel és büszkeséggel szóihatunk önmagunkról. Az egységet megteremtettük. Szü- kebb hazánk — választókerületünk polgárságának egységes gondolkodása és egységes cselekvése, mely a képviselőjelölés kérdésében megnyilatkozott, az egész országra, helyesebben mondva az országos politikai pártok viselkedésére követendő példaként hathat. Nálunk ledőlt a mai nappal az a válaszfal, mely eddig a Kossuth és Justh nevek között emelkedett, nem tépi testvér a testvért, nem harcol egymás ellen, nem rombolja az eszme az eszmét, — egyek lettünk, miként egyek voltunk a függetlenségi és 48-as párt kettészakadásának áldatlan eseménye előtt. Jórésze van e dicsérendő eseményben volt képviselőnknek, ki kerületünk traditionális helyzetét belátva, nehéz és minden erejével betölteni igyekvő állásától félreállva, utat engedett az uj jelöltnek. Ezzel csak fokozta azt a tiszteletet, melylyel iránta viseltetünk s hálára kötelezte kerületünket azért, hogy a választás kellemetlen küzdelmeitől a választópolgárokat megmentette. Nem hisz- szük ugyanis azt, hogy Papp Béla visz- szalépése után gróf Károlyi József képviselőjelölttel szembe ellenfelet állítson bármely párt. A néppárt már több Ízben keserű kudarcot vallott s ennek az eszmének helybeli zászlóvivője különben is más hazában keres és próbál boldogulást. Nemzetiségi-pártról nálunk szó sem lehet s ha számot kell még más párttal vetni, ez csakis a kormány-párt lehetne Khuen ilyen meddő próbálkozást azonban nem fog tenni, biztos veresség- nek magát ki nem teszi, mert ha van is szó nemzeti munkapárti politikusról Szaí- márvármegyében ezek nem a mi kerületünkben vannak. Gróf Károlyi József jelöiése tehát egyhangú, s már is mint befejezett tényről beszélhetünk megválasztatásáról. Amily egyhangú lelkesedéssel tette jelöltjévé kerületünk az ifjú grófot, amilyen örömmel várjuk mindnyájan jelöltünket, — ép olyan bizonyosak vagyunk azon feltevésünkben, hogy reményünkben nem fogunk csalatkozni, s hogy az ifjú politikus megfogja becsülni azt a kerületet, VI. évfolyam. 14. szám. 9Jc Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. mely első Ízben adta kezébe a törvényhozó hatalom zászlaját. Mindezen események a múlt hét keddjén tartott függetlenségi és 48-as párti végrehajtóbizottsági ülésen történtek. Dr. Adler Adolf elnök a meghívása folytán tartott ülésen azon javaslatot tette, hogy Papp Bélának ajánlja fel a függetlenségi párt a képviselőjelöltséget. Papp Béla ezen meghívás folytán köszönetének kifejezése mellett kijelentette, hogy körülményeinél fogva nem akar tovább a politikával foglalkozni, visszavonul, a jelölést el nem fogadja s maga helyett Károlyi József grófot ajánlja a képviselőjelölésre. A végrehajtó-bizottság ezen értelemben határozott s egyúttal Papp Bélának politikai működéséért elismerését és köszönetét nyilvánította. Ugyanezen nap délutánján egy órával későbben Reök Gyula meghívása folytán a Polgári Kaszinóban pártszinezet nélküli jelölő ülés volt, melyen a függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága is jelen volt. Az itt nagyszámban megjelent választó kösönségnek- dr. Adler Adolf felszólalásában tudomására adta, hogy a függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága gróf Károlyi Józsefet jelölte függetlenségi pártonkivüli programmal. A jelölő gyűlésen Rooz Samu és dr. Falussy Árpád szólaltak fel. Rooz Samu ügyvéd nem a pártkeretekben, hanem az emberben találja a garanciát s e tekintetben Károlyi József grófot a maga részéről is ajánlja a jelölő ülésnek. Dr. Falussy Árpád hazafias cselekedetnek tartja, hogy Papp Béla a város és kerülete érNaplótöredék. Május 3. Ma, ahogy megyek a kékszemü Marin- czernéval a Kerepesi utón, ennek a lihegő nagyvárosnak a kellő közepén, hirtelen rámcsap, orvul rámront egy csomó kankalinszagu, hűvös kisvárosi levegő. Lehunytam a szememet egy pillanatra. Akkor meg a sötétben, az Isten őrizte, hogy neki nem mentem az öreg Brückné tépőmalmának, ami ott nyomorkodik Veszprém határában a Séd mellett és hebegő zakatolásában csak úgy ontja magából a tüdőgyilkoló port és bűzt. Mindezeket a különösségeket az a hatalmas pompás ember hozta magával, aki szembejött velünk. Ránknézett bársonyos, fekete szemével, a karja egv hajszálnyit megrándult, mintha köszönni akart volna, de aztán csak mégsem köszönt, ment tovább. Hátrakaptam a fejemet; utánna kellett néznem. Hatalmas termete széles árnyékcsikot vetett a trottoárra. — Kicsoda is ez az ember? Olyan ismerős, és mégsem tudnám . . . Marinczerné sietve közbevágott, nehogy eszembe jusson valami és vége legyen az ő szenzációjának. Elmosolyodott, sötétkék szeme megvillant és azt mondta nagy fölénynyel : — Nem ismeri ? Ez az a Brück, a tépő- malmas Brückné fia 1 A poltron Brück-kölyök, aki nem mert megverekedni a Lépy Bandival 1 — No persze, persze hogy a Brück fiú, — mondtam én hidegen mert a levegő tömeg, ami a kisvárosból szabadulva rámborult, hirtelen eltűnt, a nyoma sem maradt meg. Nem maradt mellettem más a gyerekidőkből, mint a Brück-fiu árnyéka, ami éppen akkor foszlott szét a Gyönygytyuk-utca sarkán és a Marinczer biró felesége, aki azonban akkor nem volt más mint az ősi nőstény-bestia, aki öreg korában temetésekre jár, fiatál korában pedig eleven férfiakat temet, ahogyan ő is bele akarta ásni jó mélyen a sárba a Brück-fiut. — Kedves Boldvay 1 mondta tovább az asszony — maga úgy tesz, mintha semmit sem tudna a dologról. Csak azt akarja, hogy én beszéljek, maga pedig tunyán hallgathasson. Hanem velem alaposan fel tog sülni barátom ! Hallgattunk. Én szívből örültem a felsülésemnek csakhogy kissé elsiettem a dolgot. Mert még a Szentkirályi-utcánál sem voltunk és Marinczerné már újból beszélt. — Arrogáns jószágok maguk valamennyien édes barátom 1 Ugy-e hogy mégsem nyugszik, amig ki nem kényszeríti belőlem a dolgot 1 Óh, ez a kihívó hallgatás 1 Ami annyival nagyobb neveletlenség magától, mert hiszen tudja jól, hogy miattam történt a dolog, tehát abba kényszerit bele, hogy magamról beszéljek. Megint hallgattunk. Már csak néhány lépésnyire volt a Muzeum-körut sarka, ahol a szabadulás várt rám. De megint elszámitottam magam. — Hová készül? — kérdezte az asszony. Most el fog kisérni engem a Koronaherczeg utczába! Elkísértem. És meg kellett hallgatnom a Brück-fiu esetét, amiről különben sejtelmem sem lett volna, mert akkor történt, amikor én már elkerültem Veszprémből. Hát az egyik megyebálon ott volt ez a Brück-fiu is és az asszonyok közül éppen Marinczerné iparkodott legjobban, hogy izzó húsát minél közelebb vihesse a fiatal zsidó izzó szeméhez. Ezt az ő, Marinczerné tulajdon szavaiból tudom. Mert az őfajta asszonyok azt hiszik, hogy a hazudósban művészek, holott a dolog úgy áll, hogy még abban is paccerek, hogy hazugságaik leple alatt ügyesen mondják meg azt, aminek megmondására a vérük ösztökéli őket. Kívüle a többi fiatalember közt ott volt a Lépy Bandi is, aki akkoriban joggyakornok volt. Mindenkor őszinte szívből utáltam ezt a Lépyt. A fiatal ur csinos fiú volt. Olyan filigrán sápadt, csinos kis himleány, akinek csak a szépségét a negyvenen felül levő asszonyok tudiák értékelni. És persze: ő maga. De ő maga annyira, hogy ennek a tudatának egy-egy szilánkja ott volt a fiatal ur minden mozdulatában. És végül még azt keil megjegyeznem, hogy ott a nyomorult kisvárosban kitűnő lövőnek tartották. Most had beszéljen maga Marinczerné. — Nem mondtam még eleget? — kérdezte irnpertinens beszédvágygyal. Nos, hát majd
