Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
2. oldal. SZATMARVÁRMEGYE. 11. szám. Csaba Adorján főispáni beiktatása. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja a következő meghívót adta ki: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. tagjait Nagykárolyban, folyó 1910. év március hó 14-ik napján a vármegye székházának gyűlésiemében — 0 császári és királyi felsége f. évi febr. hó 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával — Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szabad királyi város főispánjává kinevezett Csaba Adorján főispán ur Öméltóságának állásába való beiktatása céljából délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Nagy károly, 1910. évi március hó 2-án, Hazafias üdvözlettel Ilosvay Aladár, alispán. Vármegyénk állandó választmánya a főispáni beiktatás kérdésének megbeszélése czéljából szerdán ülést tartott és elhatároztatott, hogy a délelőtt 10 órás vonattal érkező főispánt a vármegyeházánál Ilosvay Aladár alispán fogadja. Ezután a közgyűlésen a főjegyző felolvassa a kinevezésre vonatkozó leiratot, az ellenzék kifejti a maga álláspontját, a meghívott főispán leteszi az esküt, mire az alispán átadja neki az elnöki széket, ekkor a főjegyző üdvözli a főispánt minek megtörténte után a főispán megtartja székfoglaló beszédjét. Ézután a vármegye nevében egy bizottsági tag fogja üdvözölni. A szomszéd törvény- hatóságok meghívása elmarad. Szó sincs tehát többé arról, hogy a főispáni beiktatás alkolmával kifejezésre jutna az, hogy Szatmárvármegyében domináló, vagy legalább is szereplő függetlenségi párt van. Szeretnők a függetlenségi párt ezen loyá- litását arra a lapra Írni, hogy amint a lemondott függetlenségi főispántól a megye egész közönsége pártkülönbség nélkül, — sőt a szabadelvű pártiak különös, meleg szeretetének kifejezése — mellett — vették búcsút, úgy most a függetlenségiek viszonzásul meggyőződésük ellenére ugyan, de a legnagyobb hódolattal beiktatják a Khuen-párt főispánját. Természetes dolog, hogy udvariasnak lenni sokszor kellemesebb, mint következetesnek. De a következetésségnek is megvannak a maga rideg parancsai, amit szem elől téveszteni nem szabad. Ez abban a nagyon rövid időben leli Delines asszony nagy karosszékében ült, Pierre Lillois pedig megszokott helyén, Csevegésük a szokottnál kissé hosszabbra nyúlt s az alkonyuló nap sugarai már ráhulltak az arcképre. A fény egyre gyengült, Antónia arca elmosódott, távolodni látszot. Vállainak ragyogó fehérsége fakóra vált, hajának színe egyre sötétedett. — Megért ön engem ? — kérdezte félénken Delines asszony. — Elgondolni, tudni, hogy ő soha sem örvendhetett fiatalságának, szépségének !... Ez rettenetes! Pierre Lillois halkan vontatottan felelt: — És nem látja ön az ő mosolyát? . .. Fölemelkedett és nehány lépést tett az egyre halványuló kép felé, melynek ajkain még most is ott tündökölt a boldogság és a gyönyör. Igen — folytatta a fiatal ember. — Most már megmondhatom önnek . . . Antonia boldogon halt meg, szeretve és szerettetve . . . volt egy férfi, aki csak őt szerette és nem tudja elfelejteni soha . . . egymásba szerettek, anélkül, hogy ismerték volna egymást, egy felejthetetlen estén, midőn tekintetük találkozott ... és teljes két éven át megrészegültek egymás csókjaitól. — Ah! — sóhajtott fel elbámulva Delines asszony. A felkiáltás önkéntelenül tört ki szivéből. Karjait a szék karfáján nyugtatta és mozdulatlanul ült, könnyei lassan leperegtek arcán, mint a gyermekekéi, kiket a legkisebb megindultság sírásra késztet és szegény, öreg arca, melyen eddig ott ült a félelem és aggódás, könnyein keresztül is megifjodni látszot. A szürkület homálya mind sűrűbb lett. Antonia képe már nem volt más, mint egy tűnő árnykép, melyen csak a vállak fehérsége csillámlott halványan. Az agg anya és a fiatal szerelmes hosszan szemlélték. És most már Pierre Lillois is sirt. magyarázatát, hogy ezelőtt pár hónappal, amikor a Khuen kormány kinevezéséről szóló leiratok tárgyaltattak, olyan rideg kurucz hangok hallatszottak a vármegyeház termében, hogy bizony akkor a legbátrabb ember sem vágyott a főispáni székbe. Csaba Adorján személye lekötelezett mindenkit és örömmel instalálunk. De mi azt hisszük, hogy nem annyira a hóditó erősségében, mint a meghódítottak gyengeségében kell keresni e könnyű harcot. A szatmármegyei függetlenségi párt feje t. i. Luby Géza. Jnslh Gyula. A függetlenségi eszmék typikus alakja, a megtestesült ideál agitációs kőrútjában hozzánk érve, fogadtatásából egyet állapítunk meg feltétlen bizonyossággal, s ez: az eszme haldoklása. Valóban megdöbbentő az a változás, a mely a függetlenségi elvek iránti lelkesedésben pár év alatt beállott. Ezelőtt 5 évvel, amikor Lengyel Zoltán és társai itt jártak, valóságos forradalmi láz ült a város polgárságán ; s ma Justh Gyula érkezése csak közönyt teremtett. Pedig e két férfiúnak értékét összemérve, az ellenkező hatást kellett volna gyakorolnia. Mi okozta acsüggedést? Távolabbi okául az országos politikában való eredménytelen, a bécsi akaraton megtört függetlenségi elvek és pontozatok ki nem vitele okozza a párttól való nagymérvű elhidegüléstj — közelebbi, hogy úgy mondjuk, helyi oka pedig szerintünk az, hogy a függetlenségi és 48-as elvek kellőleg nincsenek ébrentartva, csendes, lágymeleg vezetés alatt állva, hatni nem képesek többé. Pedig a függetlenségi és 48-as tábor helyi szervezése és megerősítése ma a legfontosabb feladatunk lenne, mert amint a kormány eddigi ténykedéseiből láthatjuk, erre ismét nagy szükség lesz. Alig hisszük azonban azt, hogy ilyen és az eddigihez hasonló felvonulások alkalmasak legyenek a párt megerősítésére. Justh Gyula a helyett, hogy a Khuen kormányról tárgyilagos és a közvetlenség erejével ható kritikát adott volna előttünk, beszédjének nagy részében annak a Kossuth Ferencnek lekicsinylésé- sében találta legkedvesebb témáját, a ki pedig ma is a mérsékelt függetlenségiek vezére, a ki mellé nap-nap után mind többen állanak, mert józan politikájában követett előrelátásai már is igazolhatók. Justhnak nem azt kellett volna itten hirdetni, hogy melyik jobb, — Ő-e, vagy Kossuth, nem a testvérharc szikráit kellett volna élesztenie, hanem ellenkezőleg, hirdetni az egyesülést, az erőösszetételt, mely nélkül a hatalmaskodó Khuen-párt ellen szétforgácsolt pártunk nemhogy teremtő, de ellenálló, védelmi tevékenységet sem fog kifejthetni. Amennyire becsülni tudjuk a nagy tudásu embert önzetlen és igazi hazafiui lelkesedésből származó fáradságos munkájában, annyira sajnáljuk azt, hogy a testvérharc elkeseredése olyan irányba sodorja, mely az általa is követett elvek sírját ássa. Justh Gyula egész szereoléséből ezeknek ismételt kijelentését tartottuk mielőbb szükségesnek megírni, a mint ezt már több vezércikkünkben is mondottuk. Maga az ünnepség befolyása, mint tény, bizony igen egyszerű volt. A vasútnál ép úgy, mint a Polgári kaszinó nagytermében egyjegyűit tömeg nagyobbrészt olyan elemekből állott, kiknek csak igen kevés százaléka lép ez idő szerint a szavazó urnához. A város értelmisége, a hivatalnok és birtokos osztály csaknem teljesen távol maradt. A népgyülés elnökévé dr. Adler Adolf lett megválasztva, a ki a megjelentek üdvözlése után Papp Béla országgyűlési képviselőnek adta át a szót, ki ez alkalommal mondotta el beszámoló beszédjét. A képviselő igazolta magát a Justh frakcióhoz való csatlakozás miatt, azzal indokolva, hogy igy vélte tiszta függetlenségi elveit megőrizve. Majd Justh Gyula nagyterjedelmü beszédje következett. Fáradtság és kimerültség látszott az ősz politikuson. Foglalkozott Tisza István szegedi beszédjével, Kossuth Ferencczel, a választójog reformjával — hol tetszést aratott az a kijelentése, hogy maga részéről az általános titkos szavazásnak is hive. Igazolni igyekezett azon kijelentésének értelmét, mit a Szatmár városi küldöttség előtt pár évvel ezelőtt a székhely kérdésében mondott. „Igaz ugyan — úgymond — hogy Szatmár város jogos követelését képezi egy megyei székhely létesítése, azonban nem Nagykároly rovására.“ A megyék kikerekitésének idejére vélte ezen kérdést rendezni úgy, hogy mindkét város székhelyet kapjon. Tetszéssel fogadott beszéde után közkívánatra rövid beszédet mondott még Bakonyi Samu, Mádi-Kovács János, Justh János és Kun Árpád országgyűlési képviselők. Mindezek után Papp Béla országgyűlési képviselőnek Somossy Miklós indítványára bizalmat szavaztak, elfelejtették azonban újra jelölni. Gy után bankett volt a Polgári kaszinóban ti kevés részvevővel. Justf másnap reggel Tasnádra mentek. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt f. hó 11-én d. e. 10 órakor a vármegyeház kistermében ülést tartott. A megjelentek üdvözlése után igazoltattak a távol maradottak és pedig: Papp Béla és Böszörményi Emil bizottsági tagok. A szokásos alispáni előterjesztések után, árvaszéki elnök az ügyforgalom gyors lebonyolításáról tett jelentést. Dr. Aáron Sándor jelentése szerint a köz- egészségügyben a köztisztaság hiánya érezhető, melyről csaknem valamennyi járás orvos jelentésében panasz van, továbbá a jéghiánya és a járhatatlan utak. A köztisztaság megjavításáról szabályrendelési utón történik intézkedés, mely a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába a tü- dőgümőkór elleni védekezéssel kapcsolatban fog tárgyaltatni. A jéghiányt illetőleg egyedül Felsőbánya város és Avasfelsőfalu volt abban a helyzetben, hogy jégszükségletét beszerzetté. Avasfelsőfalubana gyógyszertárhiánytfelszerelése miatt kihágási eljárás lett folyamatba téve. Tanügyi előadó jelenti, hogy az elmúlt hónapot teljesen a tandíj kárpótlás munkálatainak elvégzése vette igénybe. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Királydaróczra kért állami elemi iskolát az exlex megszűnte utánra, elvileg engedélyezte. Az államépitészet részéről Kacsó Károly műszaki tanácsos és a kulturmérnökség részéről Czverdely Andor mérnök terjesztette elő rendes havi jelnntését. A kir. pénzügyigazgató jelenti, hogy 1910. február hóban egyenes adóban befolyt 71538 K, 138.694 koronával kevesebb mint a múlt évi február hóban. Hadómentességi díjban befolyt 1251 K, 9293 koronával kevesebb mint múlt évi február hóban. Bélyeg- és jogilletékben befolyt 23501 K, 46873 koronával kevesebb mint múlt évi február hóban. Fogyasztási és italadóban ‘befolyt 11.094 K, 3440 koronával kevesebb mint múlt évi február hóban. Kir. ügyész jelentése szerint február hóban letartóztatás alatt maradt 34 férfi és 4 nő. Szökés nem fordult elő. Gazdasági előadó jelenti, hogy a túlságos enyhe időjárás következtében az összes gazdasági ágazatokban időelőtti fejlődés van, annyira, hogy szinte aggodalómat keltő. A hernyóirtás és az arankás heremagvak forgalomba hozatala körüli hiányok pótlására vonatkozó rendelet végrehajtása czéljából az illetékes hatóságok felhivandók és az állami magvizsgáló intézethez felküldendök lennének, melyekért az elárusítók megbüntetését javasolja. Ezzel az ülés véget ért.
