Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGV'E. 9-ik szám. történte után a tisztikar minden tagjával kezet szorítva búcsúzott el. Ezután Nagykároly város tanácsa Debre- czeni István polgármester vezetése alatt jelent meg, hogy őszinte sajnálatának adjon kifejezést a főispán távozása felett s ha a viszonyok miatt nem sikerült is beváltani mindazon Ígéreteket, melyeket székfoglalója alkalmával a városnak megígért, a polgári fiúiskola létesítésének ügyével minden esetre nagy szolgálatot tett. Kérte a polgármester, hogy további működésében is legyen városunknak egyik támogatója. Dr. Fa- lussy hálásan megköszönte a tanács megjelenését; érzi, — úgymond —- hogy kötelességei vannak Nagykároly várossal szemben, igyekezett is ebbeli kötelességének megfelelni, de ha a viszonyok miatt nem is sikerült azon terveket, melyekkel foglalkozott megvalósítani, nemesek voltak intencziói, mert hiszen ifjúkori emlékei bizonyos kötelességet rónak rája a várossal szemben — s be fogja azt bizonyítani azzal, hogy amit e város érdekében, annak javára, felvirágoztatására tehetni fog, azt megteszi ; jó emléket visz magával, hogy a városi tanács őt működésében támogatta, a midőn azt megköszöni, kéri, hogy tartsák meg őt jóindulatú barátságukban. Ezután Nagybánya város képviseletében Dr. Makray Mihály, Felsőbánya város képviseletében Farkas Jenő, polgármesterek képviselőtestületük megbízásából vettek búcsút a volt főispántól és köszönték meg támogatását és a városok iránti jóindulatát, mit a főispán azzal köszönt meg, hogy sohse fogja elfelejteni azt a szives barátságot, azt a szeretetek amellyel őt Nagybányán és Felsőbányán mindenkor fogadták, mert minden egyes útja után azt érezte, hogy lelke megfürdött az igaz sze- retetben és barátságban, minek emlékét, mint legértékesebbet viszi magával, a képviselőtestületnek pedig meleg üdvözletét küldi. Közben igen sok vármegyei bizottsági tag egyenként kereste fel dr. Falussy Árpádot, hogy tőle. mint főispántól, búcsút vegyenek, majd Luby Géza országgyűlési képviselő vezetése alatt Luby Béla országgyűlési képviselő, Jármy András, Jékey Zsigmond, Jékey Sándor, Madarassy Dezső, Madarassy Zsigmond, Dr. Adler Adolf, Rácz Elemér, Péchy László főszolgabíró, Kállai Szabolcs szolgabiró, Kossuth István, Szarka Andor és Sárközy Andor a vármegyei függetlenségi párt képviseletében vettek búcsút a függetlenségi főispántól. Luby Géza hangsúlyozta, hogy a mostani helyzetnek az az oka, hogy rosszul választottuk meg a politikai barátainkat, azért most olyanok jönnek, akik rendet akarnak csinálni, még pedig olyan rendet, hogy letörjék a nemzet aspiratióit, mi azonban, kik Kossuth Lajos politikájának vagyunk hívei, nem félünk a rendcsinálóktól, felvesszük a harezot, felhívja Falussyt, hogy álljon a harezosok közé s megvan győződve róla, hogy a függetlenségi politikának előbb- utóbb győznie kell. Dr. Falussy válaszában kijelentette, hogy nekünk függetlenségieknek meg kell tanulnunk a magunk lábán járni, a magunk elvei megvalósítására törekedni; az uj korszak emberei abban a téves hitben és reményben vannak, hogy ki lehet irtani a függetlenségi eszméket a magyar nemzetből, de látva azt a nagy sivárságot, amely az ő programmjukban megnyilatkozik, a mostani diadalukban ott látja a halál csiráját is. A függetlenségi eszme olyan, mint Antheus, ki midőn földre teperték, a földtől kapta az uj erőt és úgy győzte le ellenségét. A függetlenségi párt is, mely most le van verve, erőt fog meríteni a nemzetből és a tiszta üggetlenségi lobogót diadalra fogja juttatni. Ne adjuk fel ezt a tudatot, ezt a reményt s ha a függetlenségi pártban a tiszta hazafiasság lángja lobogni fog, ha a vármegye, úgy, mint eddig, ezután is kitart, győzni fogunk, ebben a munkában, mint egyszerű harezos, ő is részt kér magán ik. Köszöni a megjelenteknek a párt kifejezett vonzalmát és kéri, tartsák meg őt jó emlékben. Bankett. A párt tagjai aztán együtt maradtak és elkísérték dr. Falussyt a „Magyar Király“ vendéglőbe, ahol előzetes összebeszélés folytán a tisztikar tagjai is megjelentek, hogy a távozó főispán tiszteletére egy kis rögtönzött bucsuban- betten résztvegyenek. Mintegy 80 vármegyei bizottsági tag és tisztviselő vett részt a közös ebéden, s mikor dr. Falussy megjelent, a zeneker a Rákóczi- indulóval, a jelenlevők pedig tapssal és éljenzéssel fogadták őt. A második fogásnál Luby Géza emelt poharat a volt főispánért, ki első volt mint függetlenségi főispán, de 1867. óta abban is első, hogy a vármegye tanácstermében vett búcsút a vármegyétől és nem bujkálva hagyta ott a föispáni széket; ez biztosíték arra nézve is, hogy Falussy a függetlenségi lobogót elejteni nem fogja s amint vezér volt a megyei életben, úgy elől fog menni a függetlenségi eszmékért való küzdelemben. Jékey Zsigmond — ki installátiója alkalmával a vármegyei törvényhatósági bizottság nevében üdvözölte a főispánt — büszkén con- statálja azt, hogy abban a reményben, amiben volt akkor, nem csalatkozott; az őszinte barátság érzetével - tőle mint baráttól — a visszatérés reményében vesz búcsút. Szálkái Sándor a Nyir nevében vesz búcsút a főispántól, Berey József poharat emelve a főispánért, azt hangoztatta, hogy hajdan a búcsúzó főispánok nem léteztek, mert mint ilyenek születtek és haltak meg s igy csak utóbbi . alkalommal vettek búcsút a főispánoktól, az ujabbkori főispánok pedig rendszerint a kapufélfától búcsúztak el, nem a vármegyétől, mig a most búcsúzó főispánt a szeretet és tisztelet fogja körülvenni ezután is. Ezután dr. Falussy szólalt fel. Négy év alatt a mai nap volt reá nézve a legnehezebb — úgymond — mert akik a lelkek rugóit ismerik, azok tudni fogják, hogy az örömnek is van fájdalma, mikor távozik, azt kell látnia, hogy a vármegye nagy része, de különösen a tisztikar igy veszi körül, ez örömet okoz neki, mert azt látja, hogy megtartotta ezek emlékében a szeretet és ragaszkodás egy részét, annál inkább kötelességének ismerendi a vármegye érdekeiért tovább küzdeni és munkálkodni abban a szegény körben, amelybe most visszavonul. Mikor jött, aggodalommal töltötte el az a tudat, hogy e nagy vármegyében, ahol annyi különböző rétegek vannak, a feladatokat képes lesz-e teljesíteni, de az csak egy perczig tartott, mert ő is részt vett a küzdelemben, melyben győztesek lettünk a nemzeti ellentállás alatt s azt tapasztalta, hogy a győzelmet megérdemeltük, mert a küzdők között egész férfiak voltak s azok élén oly férfiú állott, aki nem törődött a következményekkel és megaczélozott lélekkel szolgálta a vármegyét; példaként állott előtte e férfiú Ilosvay Aladár alispán s gondolta, hogy lehet-e neki rossz útra térni, mikor az ő vezetője Ilosvay? Mikor ma öröme van, elmondhatja, hogy a barátság és együttgondolkozás hatása alatt szivük összeforrott, lelkűk egygyé nőtt, együtt dolgoztak s ha némi eredménye volt az ő működésének, azt nagyrészben Ilosvay Aladárnak köszönheti. Abban a meggyőződésben van, hogy nehéz és súlyos idők következnek s midőn a hazafiak szive meg fog dobbanni, hogy nem engedjük alkotmányunkat megsemmisíteni és az eddigi fejlődést lerombolni, nem fél, mert e vármegye élén oly férfiú áll, ki tudni fogja hazafias kötelességét, amint azt megmutatta a múltban és akkor ő hűséges munkatársa lesz Ilosvay Aladár alispánnak, akit a magyarok Istene soká éltessen! Ilosvay Aladár szólalt fel azután, a következőket mondván: Ha valahol, hát nagyon természetes, bucsuzás alkalmával van alkalom a túlzásra, mert olyankor szebb világításban látjuk a történteket; ily világításban mutatta be őt a távozó főispán. Igazságos a törvényhatósági bizottság mai határozata, mert az a lelkesedés az a nemes hazafias buzgalom, a mivel dr. Falussy jött, megmaradt benne a mai napig s igy természetes, hogy a főispán ebbeli minőségében, nem szolgál tovább. Az az egyetértés és összmüködés, amiben a távozó főispán a tisztikarral volt, eredményeket produkált ha abból a munkából szólónak is jutott némi érdem, azt visszahárítja dr. Falussyra, akiben olyan munka- és elvtársa volt, akinek fájlalja a távozását a rendes munka és a közönség érdekéből. Mikor a távozás feletti sajnálkozását kifejezi, egy örvendetes momentumot is talál tudniillik azt, hogy ha változik a helyzet, — ami nincs kizárva, — ismét meglelik egymást. Azt kívánja, hogy a távozó főispánt Isten éltesse soká s tartsa meg • buzgó érdeklődését a közügyek iránt továbbra is. Jékey István szolgabiró hangsúlyozta azt, hogy a tisztelet, elismerés és nagyrabecsülés érzetével többen méltatták a főispán működését, de egy férfi, hogy helyét megállja, hogy a közbizalomnak meg tudjon felelni, arra a legfontosabb az édes, boldog családi tűzhely. Nagy tettekre, nagy feladatokra megvalósítására csak az képes, kinek a homlokáról a hitvesi hűség törüli le a redőt. Ilyen hitves a távozó főispán édes, boldog családi tűzhelyének őrangyala, a főispánná s annak boldogságára ürítette poharát. Rácz Elemér a vármegyei függetlenségi párt jövendőbeli társelnökeként éltette dr. Falussyt. Rónay István, csanálosi plébános, a távozó főispánt mint a függetlenségi eszmék megvalósulásának egyik bajnokát éltette, hangsúlyozva azt, hogy a magyar haza függetlensége megteremtéséért kell dobogni minden magyar szívnek és egyesülni kell a magyar haza fenntartásáért és függetlenségének kivívásáért minden pártnak, hogy ezen szent érzelemben mindnyájan egyek legyünk. Dr. Falussy Luby Gézát éltette, azt a férfiút, ki a függetlenségi eszmékért minden téren annyi áldozatot hozott s kinek köszönhető nagy részben, hogy ma már 6 függetlenségi képviselője van e vármegyének s kinek örökös érdeme, hogy e vármegye többsége a függetlenségi zászló alá tartozik. A társas ebéden még több dikció hangzott el, melyben a távozó főispánt éltették. Politikai helyzet. A Khuen pártja már megkezdette a nemzeti munkát. Összeállították a dolgozó főispánok listáját, a kik hivatva lesznek a császár kívánságára szuronynyal és pénzzel beszállítani a mamelukokat. Az előjegyzett udvari és titkos tanácsosok, nemesek és bárók váltságdíjából állítólag már 9 millió korona gyűlt egybe, a melyhez Lánczy Leó egy millió koronával járul, ha megkapja a titkos tanácsosi rangot. Vájjon mennyi jut ebből a szatmárvármegyei képviselők liferálására ? * * * Khuen pártja, az uj Nőé bárkája már el- sülyedni készül. A stréberek és kapaszkodók f
