Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. ........ — Kéziratokat nem adunk vissza. , ' ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre..............................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre...............................................2 korona. Egyes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Á választói jog nemzeti reformja. Irta: B. J. orsz. képviselő. Budapest, 1910. február 26 A legfontosabb feladat, a mely a jövő parlamentre vár, a népjogok kiterjesztése, a választói jog reformja. Ebben a kérdésben nem lehelnek pártszempontok, nem érvényesülhetnek kortes célok, minden jó hazafi előtt csak az ezer éves magyar állam fenmaradása kell, hogy lebegjen. Véleményem szerint meglehet oldani a kérdést a nemzeti érdekek figyelembe vételével pluralitás nélkül is. Andrássy- nak azért kellett a pluralitáshoz fordulnia, mert a koalíció kormányvállalásakor létrejött paktumban a -király megkívánta, hogy a Kristóffy-féle darabont választói javaslatban megállapított 2.700000 főnyi választó képezze az Andrássy-féle javaslatnak is alapját. Sajnos Magyarországnak nemzetiségi viszonyai olyanok, hogy ilyen alapon pluralitás nélkül nem lehet választói jogot csinálni, hacsak a magyar nemzeti állameszmét nem akarjuk feladni. De tudjuk, hogy Kristóffy miért csinálta az ő javaslatát. Nem azért, hogy a magyar nemzetnek használjon vele, hanem azért, mert Bécsből rá parancsoltak. Bécsben pedig szeretnék, hogyha Magyarországra rázudiíhatnák teljes erővel a nemzetiségi agitátorokat és mint azt már 48-ban is csinálták, a mikor a hazáért harcoló magyaroknak házait felgyújtották, családjait lemészároltatták a Bécsből felbujtogatott oláhokkal, igy most egy radikális választói jog segélyével idehaza támadják a jogaiért küzdő magyarokat félrevezetett nemzetiségekkel. Az uj parlamentnek tehát végleg félre kell dobni a Kristóffy-féle javaslatot és úgy kell megoldani a választói jog reformját, hogy az egyrészt biztosítsa a magyarság és a vele együtt érző délvidéki és dunántúli svábság supremacíá- ját a nemzetiségekkel szemben, másrészt pedig, hogy a bécsi szolgálatban levő nemzetközi szociálisták városokban ne terrorizálhassák a hazafias munkásságot és polgárságot. A Kristóffy-féle választói jognak alapja az Írni, olvasni tudás volt. Ezt feltétlenül el kell ejteni. Én elismerem, hogy egy müveit államban az általános választói jognak nen/ lehet más alapja, mint egy műveltségi cenzus, azonban az írni, olvasni tudás még nem műveltség, ez még csak eszköze a műveltségnek. Hogy a mi országunkban mi az az elemi műveltség, a mit a választói jog alapjává lehet tenni, azt előírják az 1868. évi XXXIX. és az 1907. évi népiskolai törvényeink. Az ezekben előirt elemi iskolai tankötelezettség sikeres elvégzése lehet csak megbízható alapja az általános választói jognak. Nemzetiségi szempontból is csak az ilyen élő törvényeken nyugvó kulturcenzus nyújthat elég garanciát. Hiszen a fentebbi törvények megkövetelik a hazai földrajz,, történelem, némi közjog, sőt az államnyelvnek elsajátítását is a népiskolákban. A mily mérvben fog tehát terjedni nálunk a törvényeinkben előirt ezen elemi kultúra, ép oly mérvben fog az érvényesülni fokozatosan, mint az általános választói jog egyedül megbízható reális alapja. Mivel azonban a mi elmaradt országunkban még az elemi kultúra is csak hosszú évek múlva fog általánossá váini és mivel továbbá sok nem magyar anyanyelvű jó polgárunkat kizárni a polgári jogokból igazságtalanság lenne, addig is ki kell terjeszteni és leszállítani az adócenzust, hogy a kisbirtokosok és kisiparosok széles rétegei bevonassanak az alkotmány sáncaiba. De nem szabad megfeledkeznünk a munkásokról sem. A 40 évvel ezelőtt készült választási törvény idejében nem igen volt Magyarországon még gyáripar és igy a munkásság társadalmi osztálya sem alakult ki, tehát ezekről a törvényben nem is lehetett intézkedés. Ezt a hiányt pótolni kell az uj parlamentnek. Ezek részére egy szociális cenzust kell megállapítani, a mely az irás és olvasáson kívül rendezett családi viszonyokat, törvényes házaséietet, önálló Emlékezés. Fél éve már-----------Úg y jöttél haza, mint egy szellem Mely átszáll a házon csöndesen — Hangja sem hallik — s marad utána — Remidet — fájó gyötrelem. Bejártad az ösmert szobákat És be a kertnek utait — Nesz nélkül — halkan — s nyomodba mégis Lelkünk zokogása hallik. Óh, hallom sokszor, vonagló szívvel — Hosszú, álmatlan éjjeken — A súlyos, nehéz lépéseket Amint behoztak csöndesen —| |Hoztak — téged! Kit jönni vártunk! ^ Hoztak sírva — sötét éjjel — Akit vártunk fényes nappal Mosolygással — öleléssel. Vájjon valóban köztünk voltál ? — S mi nem láttunk egy röpke percre — Csak azt a néma, sötét koporsót; Óh, csak azt látjuk — mindörökre! S S a sok-sok hervadó virágot Mely koporsódat eltakarta — Gyöngéd, baráti kezek adták Kísérőül, a hosszú útra. De nemcsak ezek voltak veled; Megtört lelkünk eléd röpült — 5 onnan is kisért sóhaj, bánat, Gyászos utadon mindenütt. Itt hol vagy végre! Itt hol velünk; S messzebb mégis, mint valaha! Siratunk mindég, nagy fájdalommal — 5 nem feledünk el; nem, soha ! Gulácsy Ilonka. Megalkuvás. (Hármaim vannak egy külvárosi rozoga házikó egyik rendetlen hónapos szobájában. A költő, a felesége meg a doktor. Az első betegen fekszik négy-öt napja vetett ágyán és mélyen fekvő szemei lázasan fénylenek. Arcza sovány s a nagyon sokat tanult és sokat élt idegember benyomását kelti. A felesége kicsit közömbös asszony, az ujjai piszkosak, kifejezése szenvtelen. Valamikor kóristanő lehetett. A doktor arczán a bosszúság és szánalom jelei váltakoztak. Egyrészről dühös, másrészt pedig részvétet kelt benne ez az emberi roncs. Némi lelki rokonságot érez vele; ő is irt fiatal korában verseket. Esteledik, de még nem gyújtottak lámpát.) A költő: (a doktorhoz, aki biztatja, hogy meggyógyul.) Hagyja el doktor. Engem még senki sem győzött meg lehetetlen dolgokról. A doktor: Ugyan, ugyan no. Nem kell mindjárt kétségbeesni. A költő: Én nem esem kétségbe. Az én nev.em fönn fog maradni. Egyelőre csak gúnyolva fogják emlegetni, de ha eljön a korom, mely megért és akkor olvassák müvemet, las- sankint rájönnek, hogy mégis . . . Úgy, mint mikor a lámpa lángját nézzük sokáig. Élöször aranyos színeket látunk, aztán elkezd a szemünk káprázni és jönnek sárga, lila kék meg piros színek. És ki tudná megmondani, hogy melyik az igazi szin? A színekkel sohasem lehetünk tisztában. Csalnak mint a szemünk és az agyvelőnk. A doktor: Ne beszéljen olyan hangosan, árt a tüdejének. A költő: Az én tüdőmet már megette a.. . Tudja, doktor, mikor én azt mondom, hogy meg fogok halni, akkor nem fantaziálok . Érzem. Vagy három négy nap óta hinni kezdek Istenben és ez nagyon rossz jel. Mindig féltem, hogy egyszer visszatérek hozzá. Ez a végét jelenti. Tíz éves korom óta nem gondoltam reá, csak úgy hogy sejtettem a visszatérést hozzá. És ilyenkor mindig látomásaim voltak. Éjjel csontvázakkal álmodtam, melyek fehér lepedőkbe voltak göngyölve. Az Isten csak arra jó, hogy életünk végén legyen kihez fordulni. Most megtérek az isteneszméhez és megfogok halni. A doktor: (súgva az asszonyhoz: ) Láza van megint. Az asszony: (mint p doktor) Nincs. Mikor egészséges volt, akkor is mindig ilyen dolgokat beszélt, Én sohasem értettem. A költő: (miután egy ideig gondolataiba
