Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
51 -ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. és felhatalmazta a városi tanácsot annak keretein belül leendő végrehajtására. A városi villamos mii 1911. évi költség- vetését 112.035 K. bevétellel, 77,066 K. rendes 16,750 K. rendkívüli összesen 93,816 K. kiadás s az értékcsökkenési tartalékalapra fordítandó 18,219 K. maradványnyal elfogadta. A gazd. ismétlő iskolaszék tagjává : Berger Jenőt, — a közkórházi bizottságba Alba- nézy Mihályt s a pénzügyi bizottságba Pap Lajost beválasztotta. A városi virilisek névjegyzékét megállapította. A tanács a mulatságok, mutatványok stb. dijainak megállapításáról uj szabályrendeletet terjesztett elő. Ennél a tételnél dr. Vetzák Ede azt indítványozta, hogy a lo\arda, mozgófénykép színházakra a javaslatba hozott összegeket emeljék fel. Dr. Szabó Albert pedig a bretlik és más efajta mutatványok dijainak felemelését indítványozta. A képviselőtestület dr. Vetzák Ede indítványát fogadta el, mely szerint az átutazó mozgófénykép színházak napi muíatványdiját a tanács által javasolt 3 K. helyett, ha a belépődíjak átlaga 1 K., 10 koronában, ha pedig az átlag az 1 horonát meghaladja, úgy napi 20 koronában állapította meg. A nagykárolyi vas-, zár- és lemezáru-gyár részvénytársaság alapítóinak kérelme 15 évi adómentesség és ingyen telek adományozása iránt, nagy vitát provokált. Nevezett részvénytársaság ezen kérelmét azzal indokolta, hogy a város fejlődése czéljá- ból kívánja ezen nagyszabású gyárüzem létesítését, a melyben 80 munkást kíván foglalkoztatni. A jogügyi és pénzügyi bizottság és a tanács azt javasolták, hogy nevezett részvény- társaságnak 10 évi adómentesség biztosittassék; továbbá a nagykárolyi 30 rsz. betétben foglalt ingatlanból a város tulajdonjogának fentartása mellett 2400 0-öl terület átengedtessék, vagy ha ezen ingatlan a társaság czéljainak meg nem felelne és a vasúthoz közelebb fekvő ingatlant óhajtana megszerezni, úgy a társaságnak 15 éven keresztül telekvásárlás czéljaira, A három férfi körültekint és meggyőződik arról, hogy senki sem látja őket. — Szabad akarat kell neked ? Erről majd beszélünk kutya! Megfizetünk neked, te tőkések szolgája ! Kődobások és ökölcsapások érik a munkás széles mellét és napsütött, esővert arcát; szöges csizmatalpak rugdossák testét. — Itt a béred áruló! Majd megtanítunk téged, miként kell kollégáidat eladni 1 A szánandó ember immár nem tud tovább védekezni. Kimerülve rogy le a földre, miközben egy patkós csizmasarok eltapossa az orrát. — Ez a sztrájkbizottság pecsétje! A munkás elájult. Mozdulatlanul fekszik vérében, mialatt a három ítélkező tanácskozik fölötte. Mitévők legyenek vele ? — Eh, mit, hagyjátok itt megdögleni! szól az egyik és kerékpárja felé indul. — Nem ! én ennél jobbat tudok. Jertek segítsetek. Fogd meg a vállánál, te pedig a lábánál . . . Most hárman a nehéz testet odébb cipelték. — Támasszátok ehhez a fához —úgy — kössétek oda a saját övével, — erősen — még erősebben! És most akasszátok nyakába a tarisznyáját . . . Még néhány durva szitkot szórtak az öna város tulajdonjogának fentartása mellett évi 600 kor. kamatmentes segélyt adjon. Dr. Vetzák Ede indítványozza, hogy az ügy vétessék le a napirendről, bizassék meg a polgármester, hogy a garancziák felől szerezzen tájékozódást s e tekintetben a képviselő- testületet is informálja s csak azután döntsenek. A képviselőtestület névszerinti szavazás utján 45 szóval, 23 ellen, a tanács javaslatát fogadta el. Diósi Sándor vásárvámbérlő kérelmet intézett a képviselőtestülethez, hogy a bérösszegből részére 3000 koronát engedjenek el. A képviselőtestület a jog- és pénzügyi bizottság, valamint a tanács egybehangzó határozatához képest a kérelmet elutasította. A megérkezett 15,000 K. államsegélynek a tisztviselők közötti felosztása tárgyában, a múlt év felosztás aranyában történt előterjesztést tudomásul vette s egyben felhatalmazta a tanácsot, hogy addig is, mig a felosztási tervezet teljes miniszteri jóváhagyást nyer, az egyes tisztviselők részére járandóságaikat előlegként kiutalni rendelje. Letárgyalták végül a nagykárolyi kereskedő társulat kérelmét a kereskedő tanoncziskola segélyének felemelése iránt és kimondották, hogy ha a társulat az iskola helyiségét felépiti, szolgatartásról és fűtésről gondoskodni fog, úgy az évi segélyt 1600 koronára felemelik. Szociálpolitika. Az emberi együttélésnek, a mit gyűjtő néven társadalomnak nevezünk, megvannak a maga sajátos feltételei, melyek részben anyagi természetűek. Ezek a feltételek egymást annyira áthatják, hogy sokszor szét nem választhatók. A határ és mesgye vonal közöttük kiljebb vagy beljebb tolódik aszerint, amint a szükségszerűség kisajátítja az egyiket a „másiktól s részben elvégzi a tulajdonképen erkölcsi feladatokat az anyagiak helyett vagy megfordítva. A feltételek teljesítéséről első sorban magának a társadalomnak kell gondoskodni. Azok a módok és eszközök, melyekkel a társadalom a szükségleteket esetről-esetre, a körülmények tudatlan ember felé, ki azokat már nem hallotta, azután gyorsan eltűntek kerékpárjaikon. * Másnap reggel egy pap ballagott az országúton ez állomás felé. Ráakadt a fához kötött vonagló munkásra. — Szegény barátom! Kik voltak a haramiák? — Nem voltak azok rablók! — nyögte a megkínzott ember. — Hát kicsodák ? — Társaim. — Miért ? — Főtisztelendő uram, gyermekeim vannak s a mellett beteg feleségem és két hónap óta ez már a harmadik sztrájkunk. Ostoba sztrájk! azt se tudjuk, miért rendezték? Én végre is dolgozni merészkedtem. — Dolgozni merészkedett! — ismédé a pap; — olyan súlyos vétek az ? — Annyira súlyos, hogy ma reggel öt társam elhaladt mellettem a jobb érzésüek közül, és egynek sem volt bátorsága kötelékeimet megoldani. A pap körülnézett. Felsóhajott! — Szegény emberek! — gondolta — Krisztus és egyháza szabaddá tette a munkásokat, inig az újkori pogányság újra rabszolgaságba hajtja őket . . . Pierre. helyes felismerésé alapján kielégíti: képezik a szociálpolitika feladatát. Három irányú ez a tevékenység, három köre van e feladatoknak. Az ember testi és lelki élete, anyagi jóléte és jogainak megvédése. Ebbe a három körbe a hármas tagozatok sorolhatók, mindazok a módok és eszközök, melyeket a társadalom felállít, alkalmaz, noha általánosságban áll az, hogy e hármas felosztás igen sokszor külsőleg felismerhetőleg nem jelentkezik, összeforr és egybeolvad a tevékenység gyakorlati minkéntjébe. Általános jellegzetessége felismerhető igen sokszor egy szempillantásra; a célzat, a szándék vezető fonalat képez, de megnyilatkozási formája alkalmazkodik természeti, közös sajátságokhoz és eredménye, hatása csak akkor van, ha soha sem téveszti el magát az egyént, annak egyéni körülményeit, amelynek hasznára szolgálni akar. Általánosítás megtévesztő hatással van, csoportosítás nem mindenkor válik be s csak az egyesítés, a külön-kiilön lelkiismeretesen végzett felismerés az egyedül eredményes. És noha tudva tudjuk nemcsak az elméleti bölcselők, hanem különösen a gyakorlati emberek, hogy eredményt csak egyéni felismerés és megválasztott alkalmazási mód mellett lehet elérni, nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, melyekkel a célt megvalósítani tudnák. És csodálatos igen sokszor nem a pénz hiánya, vagy elégtelensége ennek az oka, hanem a módokat és eszközöket alkalmazók, maguk az emberek. Hogy miért? Terjengős magyarázatra nem szorul. Hiányzik általában az emberekben az egyéni kötelesség felismerése. Legtöbbje robotnak, kiszabott és elvégzendő munkának tekinti csak a kötelesség teljesítését a nélkül, hogy ebbe lelkét, érzéseit bele vinné. Igazán ráillik a szenti.-ás ama ismeretes mondása:.oly sokan vannak a hivatottak, de kevesen a kiválasztottak. Pedig sem a társadalom, sem maga az állam, mely valóban követendő példaként jár el az intézmények felállításában, nem fukar e téren. Szociális érzék lengi át a törvényhozást, a társadalmat s a legkisebb közös tevékenység felbukkanásával az emberi érzés mellett nemzeti és társadalmi érdek a mindenkori alap. Lelki irányban, testi czélzatból, a jólét megalapozása, vagy fokozása érdekében éppen úgy, mint az emberi jogok megvédése tekintetében. Azok az állami intézmények (menhelyek, telepek, árva-, lelencz- és szeretetházak, gyermek-, tanoncz- és cselédotthonok, foglalkoztató műhelyek) azok a vallás erkölcsi nevelést, a szélesebb néprétegek oktatását és a termelő mnn- kára való alapos kiképzését czélzó törekvések; hasonlóképen a lelki élet ébresztése, az akaraterő megaczélozása, a szigorúbb életfelfogás, a munka szeretete, a szorgalmatosság, józan élet, saját munkabírásának és az időnek megbecsülése körében kifejtett társadalmi tevékenységek mind-mind eszközei a szocziálpolitikának. És aki csak hírlapokból bár, de hallott valaha azokról a törekvésekről, melyek működési körünkbe sorozták az egészséges lakás követelményét épen úgy, mint a ponyya irodalomnak esetleg törvényhozási utón leendő megszabá- lyozásáig, elgondolhatja, hogy minő beláthatatlan terve van a követelményeknek, melyek társadalmi tevékenységet képeznek. És ebben a tevékenységben részesedni kell minden embernek. Részesedni első sorban saját életével, mint példaadással. Hiszen részese ő is a társadalomnak, tagja az emberi együttélés szeretetének. Öntudatra, saját maga felismerésére kell vezetni mindenkit, fogékonnyá tenni munkaereje és képessége megállapításában s fokozni benne a tettvágyat, sarkalni a
