Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
I Vasárnap. Nagykároly, 1910. november 27. 71. évfolyam. 48. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. •*-.» Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám.- Kéziratokat nem adunk vissza. _... ~ ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre . . . ........................ . 2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j[j Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. áz elmúlt hét tanulságai. Nagykároly, 1910. nov. 26. A magyar parlament elmúlt heti munkálkodásában a polgári törvénykezési rendtartás tárgyalásának során egy igen fontos és uj körülményt kell konstatálnunk. Ezt abban találjuk, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat némely rendelkezésének megalkotása a képviselőházon kívül álló pártok irányítása következtében alakúit ki s nem az országház jobb- és baloldali, eddig megszokott kormánypárti és ellenzéki megadás vagy megtagadás számszerű egybevetésének eredményéből. A jelenséget mi kedvezőnek tartjuk. Benne az eddigi rendszer tarthatatlanságát, elavultságai és különösen czélra nem vezető időfecsérlését megszüntető uj irány kezdetét látjuk, amely dominálni fogja már a közel jövőt. A magyar képviselőház ugyanis eddig állandóan, tehát több mint félszázad óta tisztán és kizárólagosan közjogi pártaiakulásokból állott. Többségét rendszerint a 67-iki kiegyezés alapján álló képviselők adták meg,— így ez volt állandóan a kormány párt, mellette a függetlenségi és 48-as pártok egy eszme, de gyakran különböző vezér neve alatt csoportosulva, jöttek második sorban. A vallási alapon álló néppárti alakulatot számottevőnek sem előbb, sem különösen most, parlamenti pártnak nem nevezhetjük. A közjogi programm alapján álió közjogi parlamenti pártok természetszerűleg legtöbb idejüket közjogi törvény- javaslatok alkotása, ezek feletti vitákkal töltötték el és többnyire eredménytelenül, mert a 67-iki kiegyezés óta semmi számottevő eredményt el nem értünk e téren. Akkor, amidőn az elmúlt hét folyamán a perrendtartás javaslatának 31—32 §-a az agráriusok és merkantilisták kívánságát és tiltakozását be vitte a parlament épületébe, az unott közjogi térről léjöít a törvényhozás és olyan helyről támadt kívánságokkal számolt, mély eminenter közgazdasági alapon áll. Ez egy nagy iépés a nyugaton már parlamenti pártokká alakult közgazdasági érdekképviselethez, s hisszük, hogy nem is maradnak meg ezen eszmék hívei csupán az „egyesületek- keretei között, hanem mint parlamenti párt már a legközelebbi képviselőválasztásnál is önálló, közgazdasági programm alapján, önálló párttá fog kifejlődni és mint ilyen működni. A közgazdasági parlamenten kivüli pártok gyümölcsöző munkáját e fellépés a legjobban bizonyítja. Az a szakasz, amely mindkét eszme képviselőit activ működésbe hozta, az egész országra, kereskedő és föidmivelöre egyaránt megnyugtató módon nyert elintézést. S bár a perrendtartási javasl-at általános érdekénél fogva megérdemelte volna azt, hogy nagyobb vitát provo- cálva, minden kérdés pro és contra megvitatva, az országgyűlési beszédek magas színvonala esetén a törvény gyakorlati alkalmazásánál irányitóul és helyes értelmezésénél forrásul szolgált volna, — akkor amidőn mindez elmaradt s annak javára Írjuk, hogy a ház végre valamit teremteni akart, — a köz- gazdasági eszmék első, dicséretes parlamenti érvényesülését mint olyat kell leszögeznünk, melyben egy komolyabb, munkásabb és a nemzet vagyonosodá- sAval erősödésével intenzivebben foglalkozó parlament; jövő megalkotásának első jelét látjuk. Mert közel áll az az idő, a midőn a képviselőház jobb és baloldalai nem a 67 és 48 jelszavai szerint fognak megkülönbözni, hanem a közgazdaság különböző érdekképviseletei szerint mint agráriusok, merkantelisták, mezőgazda- sági, ' kereskedelmi, ipari stb. pártok, vagy közös vámterületi, önálló vámterületi közgazdasági párt, s ki tudja, mi címen, de mindig egy eszméből : a közgazdaság eszméjéből. S ez nyugodtabb, de gyümölcsözőbb politikai életet fog teremteni. Kicsi kezed. Kicsi kezed sötét hajammal játszik, Mikor vallódra hull fáradt fejem. Szivemben lassan-lassan kivirágzik A boldogság a szerelem. Csak költögesd a csókjaiddal halkan A telkemet, mely oly rég halott, Ez álomszerű csókos pillanatban Det ült és oly nyugodt vagyok. Nem fáj már semmim, nem kínoz az élet, A bánat, a gond, a kétség ellebeg, Hogy ezt most sorra elsuttogom néked, Ó, ne fájlald, zokon ne vedd. Eddig csak elsírtam az éjszakának A sok panaszt, olyan vigasztalan. De most, hogy mellettem vagy, most hogy látlak, Nincs többé panaszló szavam. Úgy, úgy csak játszat fekete hajammal, Erre tanít az ősz, az alkonyat, Mely beragyogja égő sugarakkal Az arcodat, az arcomat . . . Petronius. Hortense. Volt tanulótársam doktor Enviers Róbert félsötét szobában fogadott engem. Mély sötétségben volt a szoba minden sarka és csak a kályha előtt fekvő kis szőnyeget világította meg reszkető fényével a kályha tüze. A lámpa mélyen le volt csavarva és már érkezésemkor ősszeszoritotta szivemet a gyász és kétségbeesés megérzése, mely a szobát betölteni látszott. — Ah, te vagy, szép tőled, hogy eljöttél. — Róbert bizonytalan gesztussal nyújtotta felém a kezét. — Csak három éve, hogy nem láttuk egymást. Oldalt fordult és halkan mondta: — A barátom, akit már többször említettem, — a feleségem. A gyér világításban karcsú nőalakot pillantottam meg, aki egy karosszékben ült, fáradtan és törődötten. Félig felemelkedett és elnyomott, de mégis csengő hangon mondta : — Isten hozta nálunk ! Barátom széket tolt felém és én némán ültem le. Róbert csak nehány hónap óta volt nős; de a feleségével már évekkel ezelőtt ismerkedett meg, tudtam, hogy imádják egymást. Róbert vontatottan érdeklődött, egészségesnek érzem-e magamat és mikép alakult az életem. Kimerítően mondtem el neki mindent, azután én kérdeztem : — Hát te pajtás? Reményiem, hogy nagyon boldogan élsz? — I-gen . . . Halkan, furcsa hangsulylyal mondta; felkacagott és hozzátette: — Boldog. Persze . . . persze. A felesége köhécselve áll felt a helyéről és felém fordult í — Bocsánatot kérek, de visza kell vonulnom, nem jól vagyok ma este. A férjéhez ment, aki ajkaival érintette a homlokát, azután automata módjára és lehor- gasztott fejjel ment az ajtó felé. Hallgattuuk, végre Róbert rekedt hangon kezdett el beszélni: — Azt kérdezted az imént, hogy boldog vagyok-e ? — Hazudtam, mikor igennel feleltem, — el vagyok veszve, kimondhatatlanul boldogtalan vagyok. Az életem egy folytonos tortúra. — Ah, pajtás, úgy meredsz rám, mint egy őrültre ... ne hidd, hogy elvesztettem az eszemet ... de már közel' vagyok hozzá . . .
