Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
2-ik oldal. SZATMÁR VÁRMEGYE. 47-ik szám. Szatmár város érdek politikáját mi sem bizonyítja jobban, mint az az eset, hogy amikor a király 80-ik születés napja alkalmából az elhagyott gyermekek támogatására egy intézményt akart létesíteni, államsegélyt kért, de, hogy a pénzügyigazgatóságot megszerezhesse, lemond a 300.000 korona jövedelemről. A legfurcsább az, hogy mindkét ügyet ugyanazon tanácsülésben tárgyalták. A milyen erkölcstelen ize van a pénzért való önmaguk felajánlásának, ép olyan hamis az átvitel indokolása is. Mert nem igaz, hogy a pénzügyigazgatóságot onnan ide áthozták ezelőtt 18 évvel. A történeti igazság az, hogy a midőn a jelzett időben a vidéki adófelügyelőségek és pénzügyigazgatóságok hatáskörébe tartozó ügyeket egyesítették s a mai pénzügyigazgatóságok hatás körébe, utalták az adófelügyelőségek megszüntetésével egyidejűleg a pénzügyigazgatóságnak a közigazgatással való szoros kapcsolata miatt, a pénzügyigazgatóság itt, mint a megye székhelyén állíttatott fel. E címen tehát jussuk nincs a szatmáriaknak, mert a pénzügyigagaz- gatóság nem tőlünk el, vagy megvett hatóság. Reméljük, hogy városunk képviselőtestülete és képviselője, nem fog mozdulatlanul maradni e hallhatatlan támadás után, s idejekorán megteszik azt a szükséges lépést, amit a szilágysági vasutak osztálymérnökségének elvitelével a legközelebb elmulasztottak. Fizessünk elé a Szaimárvánuegyére. Forgácsok. Csaba Adorján főispán és elvtársai munkapárti lapot alapítanak. A kibocsájtott alapítólevélben programmot nem adnak. Bajos is volna programmot adni a 15 alapítónak, mert hiszen egy része Kliuen-párti, másik része Tisza-párti. Van közöttük renegát függetlenségi, sőt a régi nemzeti párt programmját hirdető is. Ezt a politikai társaságot nehéz lesz összetartani kü- könösen most, midőn a kormány a nemzet jogainak elárulásával kezdi meg parlamenti munkásságát. Vagy éppen e czélbél alapítanak lapot? Akkor helyesen tették, hogy Tankóczi Gyula rendőrfőkapitányt is bevonták az alapítók közé, mert igy van remény, hogy rendőri felügyelet alatt egyideig összetart a párt. * * * A lap alapitói kizárólag szatmáriak és szatmárvidékiek. Ebből látható, hogy a szent szövetkezés Nagykároly ellen is irányul. Már actióba is léptek: feliratot intéztek, sőt depu- tátióval mennek a pénzügyminiszterhez á pénzügyigazgatóság áthelyezése miatt. Vájjon ismét Kende Zsigmoud vezeti a küldöttséget? — mert akkor Nagykároly nyugodtan várhat] á az eredményt. * * * Most jut dűlőre, hogy a munkapártból ki képviseli a „népet“. A perrendtartás tárgyalásánál fogjuk meglátni. Plósz Sándor volt igaz- ságügyminiszter áltál javasolt törvény 32. §-a védelmet nyújt a vidéki népnek a pesti ügynökök sáskahadával szemben, akik legtöbbször hitvány áruikat a vidéki embnr nyakába sózták és midőn a becsapás sikerült a Budapesten beperelt vidéki ember rendszerint pervesztes lett, — mert sem a felutazás költségeit, sem a pesti ügyvédet nem bírta fizetni és jött a makacsság, végrehajtás és árverés. A Plósz javaslat czélja e sérelmes állapotnak véget vetni azzal, hogy minden ember a maga helyi illetékes bírósága eiőtt perelhető, ahol személyesen is védekezhet. Fájdalom, az igazságügyminiszter a pesti kereskedők nagy lármájának engedett — a vidéki birtokos kis emberek hátrányára. De e kérdésben nincs egység a munkapártban. Egyrészükben megszólalt a lelkiismeret, de főleg a jövő választástól való félelem és a vidéki k;s embert védő paragrafus védelmére keltek. Vármegyénk muukapárti képviselőitől is elvárjuk, hogv a pesti kereskedők jogosulatlan követelésüknek nem engednek. Az ország több választó kerületében a választók felhívták kép- visélőjüket erélyes ellenállásra. Reméljük, hogy a mi vármegyénk választókerületei is figyelmeztetik képviselőjüket arra, hogy választóik érdekében mi a kötelességük. * * * A .munkapártban nagy a zsongás és elégedetlenség. Tisza kapitulációja a deiegáczióban még a legvénebb mamelukot is megdöbbentette. A világosi fegyverletétel nem volt oly szégyenletes és megalázó a nemzetre, mint a Tisza kirukkolása azzal, hogy a munkapárt katonai létszámemelést ad — minden nemzeti engedmény nélkül. Nehéz azt lenyelni a mungónak is, a kinek a kormány vásárolt mandátumot. Érzik, hogy a lejtőre jutottak, a melynek csúfos bukás lesz a vége. * * * Feladták a magyar nyelv jogait is. A mit a coalitió a nemzetnek biztosított, azt a Khuen kabinet eladta, elárulta a bécsi kabinet kívánságára a horvátoknak. Ha igy haladunk, — rövid idő múlva a munkapárt megcsinálja a triatismust is. Az állami pénzügyek Itatása az áralakulásra. Sokszor esik szó mostanában az élelmiszerek nagymérvű drágaságáról, de ha a gyermeket a maga nevén akarnók nevezni, általános drágaságról kellene beszélnünk. Amint az áralakulási statisztika bizonyítja, a legtöbb közszükségleti cikk ára jelentékenyen felment, mert magasabb lett a munkabér s már a nyersanyagok termelésébe be kell kalkulálni az előállítási költség többletét. Ugyanez a processzus áll elő a nyersanyagok feldolgozásánál, a gyártásHa elgondolom, hogy ez a fiatal zongora cyklopsz még a világon se volt, mikor mar az orsz. magy. kir. zeneakadémia Liszt szellemi vezénylete s óriási nimbusu működésével dominálta a magyarországi müviszonyokat s irányt adott Erkel Ferenccel és Volkmann Róberttel magasra tőre fejlődésünknek: mértheílen lelki örömöt érzek a felett, hogy mint egyik régi igénytelen harcosa, közvitéze az ügynek, megérhettem a mai kort, hol már az oly utónemzedék, mint a Bendineré, biztosítja azt a méltó sikert, melyet a magyar születésű művészek — minden téren — a müveit nagy világban kivívni hivatva vannak. Számuk mindinkább szaporodik s kell is hogy szaporodjék, mert sehol a művészetek terén annyi részint rejtett, részint kitörő ős talentum nem található, mint Magyar- országon. El is jövend hiszen (én már nem igen érem meg) az idő nem sokára, hol nem fog majd kelleni idegen bálványokat imá- dásra imputálni s lenézni, igmorálni a magunkét. Arra a kérdésemre, mennyi naponkinti órájába került fenominális technikájának az elsajátítása ? azt felelte, hogy arra sohasem szánt többet 4—5 óránál naponkint s ezt is mindig olyan idejében a napnak, a mely leginkább megfelel a hygenikus szabályoknak a kora délelőtt és későbbi délutánokon. Helyesen teszi — válaszolám — ebben egészen Liszt nézetét követi, aki számtalanszor ismételte tanítványai előtt, hogy 4—5 óra untig elég az úgynevezett száraz gyakorlati tortúrára. Mert nem a sok határoz, hanem a miként ? és ami ? Különben a virtuozi sajátságok is olyanok, hogy sok dolgot alig kell agyon gyakorolni s valaki mégis tudja. Olyan, mint az egyenes tartás, vagy a csengő beszéd. Velük születik. Willmers a hires trillás akárhányszor mondta nekem, hogy sohase gyakorolta a trillát, a természettől kapta, fáradság nélkül. Field pedig — mint tudva van — a legügyetlenebb volt ebben a virtuózok között. Bülow is sajátságos kivételt képezett. Ő magára nézve elveszettnek tartotta a napot ha 7—8 órát nem gyakorolhatott. Liszt ellenben élte utolsó két évtizedében — ahol pedig számtalanszor játszott nyilvánosan — ugzszól- ván soha sem gyakorolta magát rendszeresen, de azért mindig páratlan maradt. Ne feledje el a magyar zeneirodalom javát is propaganda-programmjába belevenni — momdám — hazai virtuózaink, énekművészeink úgyis minél kevesebb figyelemre méltatják, pedig válogathatnának bennünk, csak akarniok kellene s nem is szégyelhetnék velük magunkat s aztán talán erkölcsi és kollegiális kötelességük is lenne, mert, ha magunk nem propagáljuk, nem akarjuk érvényesíteni a magunk érdemeseit, ugyan kiktől várhassuk ezt. Nincs ennél természetesebk s igazabb is — feleié — s én bizonyára soha sem fogok a hazafiui kötelességemről megfeledkezni. Melegen öleltem meg e szavaiért a nagy- ratörő művészt, szívélyes búcsút vettem tőle a szives látás után, a közeli viszontlátásra, legközelebbi koncertjei alkalmával, hol ismét fényesen fogja ragyogtatni eminens művészetét. Bullát fest és «S1sz.il HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-uíca 1. sz. Alapittatott 1902.
