Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-16 / 42. szám
42-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. áll, azon elvek alapján, amelyet a függetlenségi párt 1884-ben Irányi Dániel elnöklete alatt megszabott. A párt újjászervezésére nézve indítványt tesz és kéri 24—30 tagból álló szervező bizottság kiküldését. Kéri az előtteszóló indítványát egyhangúlag elutasítani. Dr. Boros Lajos átkosnak tartja a viszálykodást. Felhívja az „ismeretlen“ urat a kizárási indítvány vissza vonására. Csatlakozik Falussy Árpád indítványaihoz és kéri a 24 tagból álló küldöttség megválasztását. Dr. Vass Gyula szintén a párt erősebb szervezése mellett van, sőt az elnök mellé egy újabb elnököt óhajt. (Felkiáltások: éljen dr. Falussy Árpád.) Jékey Zsigmond, Tóth Mór és Bikfalvi Albert is az újraszervezést ajánlják. Dr. Bornemissza Béla indítványozza, hogy miután a választási czikius junius 1-én lejárt a tisztikar mandátuma is lejárván a további vezetés adassék át a megválasztandó 24 tagú bizottságnak. Elnök ez ellen tiltakozik és dr. Bornemisszától megvonja a szót, mert szerinte a íelszóllaló nem tag, mert nálla nem jelentkezett. Ezen elnöki erőszakoskodás ismét felháborodást szült, amelyet ismét Falussy Árpád és Boros Lajos felszólalása csillapított le. Minthogy közben a Jármy Bélát kizárni akaró ur indítványát a közfelháborodás hatása alatt visszavonta, a szervező bizottság határozattá vált és a következő tagokból megválasztanod : Madarassy Dezső, Rácz Elemér, Kossuth István, Luby Béla, Luby Lajos, Jármy András, Szálkái Sándor, Thury Zsigmond, Jékey Zsigmond, Madarassy Andor, dr. Jármy Béla, Luby Géza, dr. Boross Lajos, Bónis István, dr. Vass Gyula, Buday József, Sinka Lajos, M. Székely Mihály, Böszörményi Zsigmond, Tóth Mór, Bikkfalvy Albert, Mándy Zoltán, Péterffy Gusztáv, dr. Falussy Árpád, dr. Adler Adolf, Kubinyi Bertalan, Ember Elemér, Szarka Andor, Világossy Gáspár és Gócs Antal. A bizottság megalakulása után Jékey Zsigmond, Madarassy Dezső, Kossuth István és Rácz Elemér eddig viselt alelnöki, Világossy Gáspár, Bikfalvy Albert a jegyzői tisztről lemondottak. A bizottság f. hó 23-án csütörtökön d. e. akkordjai peregtek ajkáról beteg lelkének szókönnyei. Beszédéből életre keit és megjelent előttünk mozgalmas életéből egy-egy kép. Előttem ásitozott az össze-vissza hányt lakás. Benne az elloinposodott, úri famíliából való asszony, aki ész nélkül követte az úri sorba még alighogy beleszokott heves paraszti vért. A sok gyerek visong, verekszik, koplal. Köztük tehetetlenül járkál óvatosan, hogy még fehér uriszinü kacsóit be ne piszkolja, szép ruháját el ne gyűrje Hanna, aki alighogy hazakerült a rokon famíliától aki eddig tartotta. Tizennyolc esztendős volt akkor. Tanult volt, ragyogó fantáziájú betegesen vágyódó minden szépségre, telve követelődző álommal. Van a mesékben1 szó az aranyhaju királykisasszonyról, aki várva-várja, hogy jön lovag, a hős, szép erős lovag, aki megöli a hétfejü sárkányt és megváltja őt. Jöttek is a lovagok, aranyosak voltak, csörgő aranyosak. És ő elvette mindtől a szép fényes aranyokat. Álom volt. Aludt a szép kisasszony nem tud semmit. Nem emlékszik az esőre, amikor otthon az anyja átkozza a gyerekeit, mert enni kértek. Nem emlékszik a sötét kábító kétség- beesésre, ahogy az utcára nem. Aztán volt kenyér hús, bor. Ettek az asztal körül, tömték magukat. A kikoplalt szegénység falánkságával 9 órakor tartja a Pannónia szálloda külön termében első gyűlését. Világossy Gáspár indítványára felhatalmazta a közgyűlés a szervezőbizottságot, hogy magát a szükséghez képest kiegészítse. Ezután a vármegyei közgyűlésen választandó bizottsági tagok személyében történt megállapodás, mely után a pártgyülés békés és reményteljes hangulatban véget ért. Őszi megyegyüiés. Népes és élénk volt az idei őszi közgyűlés. A tagokat nagyszámban vonzotta a különböző választmányi és bizottsági tagválasztás, melynek megtörténte után csak itt-ott láttunk egy tagot, rendesen csak azokat, kiket a hátralévő pont valamelyike érdekéit. Az elnöklő főispán megnyitván az ülést; üdvözölte a tagokat. A tárgysorozat előtt Szuhányi Ferencz szólalt fel. Sérelmesnek találja ama intézkedést, hogy tyukod-porcsalmai törvényhatósági közút építését éppen most az őszi idő előtt félbehagyatták és e helyett más, későbbi sorozatú út építését kezdették meg. Kéri a közgyűlést, hogy írjon fel a kereskedelemügyi kormányhoz azon irányban, hogy a ‘.kérdéses út építése befejeztessék. Dr. Falussy Árpád volt főispán emelkedett ezután szólásra. Az, — úgymond' — hogy a megkezdett útak építését félbeszakítják szinte rendszerré kezd válni. Szívesen hallja Szuhányi Ferencz felszólalását, mert ő maga is kénytelen egy hasonló sérelmet a törvényhatóság elé vinni. A Nagykároly-érendrédi törvényhatósági közút építése, amely városunknak és hat községnek oly fontos forgalmi érdekét képezi, s amelyet az előző rezsim alatt államsegéllyel a beruházási alapból igen sok utánjárással végre sikerült a megvalósulásra vinni, — most egyszerre minden ok nélkül megakadt. Ugyanis beszüntették a kőszáliitást és most a domahidi- nagymajtényi útra viszik. Már pedig ez sem nem méltányos, sem nem jogos. Nagykároly városának fontos érdeke az érintett községekkel kapcsolatosan, hogy az érendrédi kövesút megépíttessék, ennek elsőbbsége régebbi haés nem jutott eszükbe egy, aki akkor gondolt először a csodálatos igékre. „Ez az én testem, az én vérem.“ Az elpuhult elfinomodott vér csak fölkorbácsolni, de akarni nem tudta megtanítani a szép, piros paraszti vért, amely keveredett vele. Tudni éppen tudott, hogy a durva munkát, szegénységet utálta. Az éhséget, a nélkülözést nem bírta. A legnehezebb eszközt választotta, amely látszólag a legkönnyebb. Ott bukdácsolt a szép kisasszony a posványbán. Akinek nem voltak aranyai, de voltak szavai szerelmes mosolygással, hitegető szava. Mondotta ő : „Én megtaláltalak a fertőben, de megváltalak belőle én Magdolnám. Hagyd ott az utat, amelyen eddig jártál és kövess engem. Nem kívánok cserébe mást, csak magadat. És fölébresztette az alvó kisasszonyt. Megmuíogatta pironkodó szemeinek, hogy mi volt és mi lehetne. Altatgatta illatos puha hattyutollu vánkosokon. Nagyra hagyta nőni a boldogságos könnyekkel öntözött uj hajlásait a szép hitnek. Tanította. Kedve tellett benne, hogy megnyissa előtte a gyötrő tudásnak titkos forrásait. A titkos utu labirintushoz megadta neki a vezető fonalat. Engedte, hogy váliaira erős várat építsen és lakozzék benne. így himbálódzott le-föl a hullámokon, amig azon vette észre magát, hogy orcája rózsái; testének karcsúsága elmaradoztak mellőle. Nem maradt más neki, mint tározaton alapul és bár elismeri és örömmel veszi a megye területén minden lépés útnak a kikövezésében rejlő közgazdasági érdekét, mégis igazságtalanságot lát ez intézkedésben és indítványozza, hogy a közgyűlés Írjon fel a kereskedelemügyi kormányhoz, hogy a beszüntetett kőszállítás ismét felvétessék. Az általános elismeréssel fogadott indítvány után természetesen felszólalt a vármegye legmostohább útjaival biró erdődi járás egyik bizottsági tagja is: dr. Nagy Sándor. Panaszolja, hogy a megyei úthálózatba vett erdődi út megépítése még mindig késik. Erdőd község képviselő testületé a közgyűléshez kérvényt küldött e hó elején, melyben annak megengedését kéri, hogy Erdőd község területén keresztül haladó úttestet az ősz és tél folyamán maga a község elkészíthesse, természetesen úgy, hogy ennek költségét a törvényhatóság a község részére visszatérítse. Ezzel a gyorsabb előállítást akarja a község elérni. Kéri a közgyűlést, hogy bár a kérvény a tárgysorozatba felvéve nincs, elvileg már most járuljon hozzá Ja kérelemhez, hogy ezzel szemben sem szenvedjen késedelmet Erdőd község. Az alispán felszólasa után a közgyűlés mindhárom indítványt elfogadta. Kacsó Károly műszaki tanácsos, mint az állam építészet hivatal főnöke a beszüntetett kőszállitások okát, annak tnlajdonitja, hogy a kőbánya a nevezett utak építéséhez szükséges követ termelni nem képes. Téves — úgymond — lapunknak multi számában hozott az az értesülése, mintha hivatalához a kereskedelemügyi jkormány a kő- szállitás beszüntetése iránt rendeletet küldött volna. Ennek más oka nincs, hanem csak az, — amint már említette — kogy nincs elegendő kő a bányában. Ezt a helyreigazítást mi készségei acceptáljuk e helyen. Erdőd község kérelmét teljesíthetőnek nem találja, mert műszaki okokból a frissen hányt földbe való építés folytán jó utat építeni lehetetlen lesz. A közgyűlés a kereskedelnmügyi miniszterhez küldendő feliratban még annak kérelmezését is befoglalandónak mondotta ki, hogy a miniszter intézkedjék, az építendő utakhoz ; szükséges köveknek más bányákból való szállítása iránt. vértelen szájában keserűen csömörletes ize viharos pár esztendőnek és könnyes vágyakozás a szerelem anya után, mely üde oázis volt ebben. Tulajdonképpen akkor jött rá, hogy ő egy halott. Olyan egészen halott, hogy akár belefektetnék a koporsóba. A megölője nem az, aki az első szép aranyakat markába csúsztatta, hanem az, aki a lelket vette el tőle. Aki őt, szegény koldust meglopta, aki tulajdon hiten vette meg tőle, tulajdon testét. Száz szál gyerta világosságu ivlámpa alá értünk. Elröpültek a ködfályolkép utolsó alakjai és mi kerültük egymás tekintetét. Olyan féle érzés volt ez, mint mikor a megbüntetett gyermek hosszú sirás után szeretné már azt abba hagyni, szeretne fölnézni, de szégyellj magát. Van valami védtelen kellemetlen az ilyen visszafogadások első pillanataiban. — Valamikor lefestett egy festő. Hosszú fekete ruhában, kibontott hajjal, lehunyt szemekkel, előre nyújtott karokkal néz egy nő. Előtte végtelen tartó. Lábai alatt szúrós, csonka buza-tövek, tövisek, itt-ott tüskés bozótok. Fölötte elsötétedett felleges égboltozat. Semmi fény, semmi biztató sehol. És a behunyt szemű nő megy, bukdácsol tovább. Woomann.
