Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

2-ik odal. szatmArvármegye. 40-ik szám. Bare a tuberkulózis ellen. A tüdővész ellen, mely áldozatait folyton törekvő számban minden évben elviszi várme­gyénk területéről, — -méltánylást érdemtő harc indul meg rir. Ááron Sándor vármegyei fő­orvos kezdeményezésére. Mint legilletéke­sebb, belátta azt, hogy ezzel a pusztító beteg­séggel szemben tovább tehetetlenül átlanunk nem szabad; hanem megakadályozására, s ha mégis elkövetkezett, gyógyítására és az áldozat humánus ellátására a hivatalos erőt a társada­lom emberbaráti érzületével egyesítve fel kell venni a tüdővész ellen a küzdelmet. E célból a vármegyei őszi közgyűlés elé egy részletes előterjesztést irt, melyet az íigy fontosságának fogva teljes egészében közlünk, s reméljük, hogy a főorvos agilitása úgy a vármegye termében a bizottsági tagok előtt, mint a vármegye területén a társadalomban pártfogásra fog találni. Az előterjesztés következő: A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur még 1897. évben 49851. sz. körrendeleté­ben utasította a törvényhatóságot, hogy saját autonom jogköréből kifolyólag a tüdővész el­terjedésének korlátozására a védekezést hatósá­gai utján megfelelően szervezze. Szatmárvármegye törvényhatósága, saját külön viszonyai szerint a tiidővész elleni véde­kezés rendszerét a folyó évi május havi rendes közgyűlésen alkotott szabályrendeletében már megállapította. Azonban ezen hatósági intézke­dések egymagukban ha még oly szigorúan haj­tatnak is végre, teljes eredményre távolról sem vezethetnek. A sikert .Ígérő intézkedéseknek egész so­rozata van még, melyek megalkotásának azon­ban a törvényhatóság a társadalom és az ál­lam támogatására van utalva. Ilyenek a. lakos­ság legszélesebb körii felvilágosítása és tanítása különösen az óvintézkedések terén, intézmények létesítése melyek alkalmasak arra, hogy a már megtámadott embereket a betegségtől megment­sék, vagy legalább életüket és munkaképessé­güket fenntartsák, a megtámadottak családtag­jait és környezetét a fertőzéstől megóvják vé­gűi; hogy már akiken segíteni nem lehet, olyan intézetekbe helyezzék el, ahol embertár­saikra veszélyt nem képezhetnek. közeledik az éjszaka, hiszen a csillagok már ragyognák az égert. Ékkor felugrott és hazabaktatott. Hanem akkor már lekésett a baktatással, mert a nedves fűben alaposan meghűlt. Már amire hazaért, láza volt. Szomorúan ette meg a vacsoráját, az ebédről maradt bablevest meg a túrós tésztát, megivott rá két pohár erős, zamatos bort, aztán dideregve bebújt a paplanja alá. Lehunyta a szemét, csakhogy éppen amikor már szundikálni kezdett volna, csodálatos dolgok kezdték zavarni. Valami ódon kis város jelent meg előtte éé árinak 'az utcáin csupa ismerőssel találkozott: Beszélt a’z Apjával is, aki éppen azelőtt húsz évvel hált meg; jöttek köhécselve bizonyos (Vre'g'hivatalnokok, azután egészen tisztán látott ^ Virágos"akácfákat, amelyikek pedig szintéh busz ’• évé 'virágoztak utoljára. És a fehér; illatos akác- 'ktyifágŐkánögür mindig élőbukkant a feketehaju, 'hálavány leányka arca, aki öt úgy cserbenhagyta. Hefnzsegi-NyüzSögi végtelenül szomorú yolí és emellett még a láza is egyre nőtt. És az olyan öreg embereknek; amilyen ő is volt, valahogyan' megérzik, hogy'baj van, hogy már nem sokáig élitek. Hemzsegi tata is ilyenformán érezhetett, tnó'rt' felsóhajtott: ;í íií :</VOw K*. vv-'-.r •; • . A folyó évi május hóban megtartott tör- vényha;ósági közgyűlés az alispáni jelentésből már megösmeríe, hogy minő mérvben terjed a vármegyében a tuberkulózis, megösmerte hogy utóbbi három év alatt, évente 1366—1631 em­ber halt el gümökórban és a fertőző betegség­ben elhalt knak több mint fele' gümökórban pusztult el. Mindezek alapján van szerencsém előter­jesztést tenni, hogy a folyó évi rendes őszi köz­gyűlés hozna határozatot arról, hogy a várme­gyében ijesztő módon pusztító tuberkolózis el­len felveszi a harezot. Ezen czélból alakítana egy 50 tagú bizottságot, melybe választana 25 bizottsági tagot és felkérne 25 a közjótékony­ság terén eddig is sikerrel működött hölgyta­got. A kiküldendó bizottság a koleraveszély le­zajlása után alakuló gyűlést tartana, elkészítené alapszabályait, feliratot intézne a belügyminisz­ter úrhoz, hogy egyelőre Nagykárolyban és Nagy­bányán létesítendő dispensaireknek adjon éven- kint állami támogatást, engedné meg, hogy azokban szegény tiidövészes betegek részére az országos betegápolási alap terhére lehessen gyógyszereket rendelni végül gyűjtő iveket bo- csájtana ki, alapitó, rendes és pártoló tagok gyűjtése végett és felkérné a járási főszolgabíró urakat, hogy minden járásban alakítanának helyi bizottságokat,- kik szükebb környezetükben job­ban tájékozódnak a baj elterjedéséről és ellene hathatósabban is tudnának intézkedni A dispensairek a járni tudó tüdőbetegek gyógyító és segélyzö intézete. Az ilyen intézet­ben nem csak gyógyítanak és a szegényeket segélyezik, hanem egyúttal tanítanak is. A be­tegeknek már első jelentkezésekor meg kell kap­nia nyomtatványban mindazon tudni valókat, hogyan kell viselkednie betegségében, hogy baja javuljon, hogy munkaképességét fenntarthassa és hogy családjára és környezetére veszélyt ne képezzen. A diespensairek egyik legfontosabb célja a profilaxis vagyis a baj megelőzésére való oktatás. Mihelyt az egyesület 200 koronányi össz- szeggel fog rendelkezni, egy házat bérelhet és azt a szükséges berendezéssel és eszközökkel felszerelheti; a segélyképen kiosztandó tej, hús, rizs, és tűzifa szállítására nézve tekirítettel a humanisztikus célra, kedvezményes á/akat érhet el. Ad ruha segélyt, lakbér segélyt, hő­mérőt és Detweiler féle köpő edényt. — Végem van! Meghalok! Kár, kár, mert nagyon szép volt az élet! Azért volt olyan szép, mert nagyon szomorú volt! Éppen ebben a pillanatban lépett be az ajtón a lóvátett másik vén varázsló. Alaposan elcsudálkozott, hogy Hemzsegd már ágyban találta, holott azelőtt egészen reggelig bújta a vén, rejtelmes könyveket. És azon is csodál­kozott, hogy Nyüzsögi merev olyan különösen néz bele a fagyugyertya lángjába. — Mi bajod és miért nézel olyan külö­nösen ? — kérdezte. — Valami látomásod van ? — Óh barátom, nyöszörögte a beteg vén­ember, — én meghalok. Valami ősrégi várost látok, amelyik egyre duzzad, nagyobbodik és telve van ismerős emberekkel! A jóbarát figyelmesen pézte. Hemzsegi- Nyüzsögi arcát, aztán azt mondta: — Nem város az, amit te látsz, öreg komám, hanem csak egy csepp viz! És megtörölte a beteg ember szemét. Ki­törülte belőle azt a könnycseppet, amin keresz­tül az- olyan furcsa dolgokat látott­Hemzsegi-Nyüzsögi nagyon elszégyelte' magát és még azon az éjszakán meghalt, v Cholnoky László. . A dispensairek támogatását rendszerint a távolvidéki lakosság is igén/be szokta venni. A belügyi kormánytól kérendő évi segély ha a megindítandó társadalmi mozgalom nem múló jelenség marad, hanem a tüdóvész elleni küz­delemnek álhatatos és lelkes tényezője marad, városonkint rendszerint legkevesebb 5000 ko- ronányí összegben szokott megadatni. Az első évi siker fogja azt megmutatni, hogy a járási székhelyenkint folytatólagosan lé­tesítendő dispensairek felállításának időpontja mikor érkezik el. A tuberkulózis ellen védekező egyesület má­sodik célja lenne, hogy előbb a nagykárolyi ezt követóleg a Fehérgyarmati közkórházakkal kapcsolatban egy külön pavilion épittessen a tüdővészes betegek befogadására, azon harma­dik stádiumbeli tüdővészes betegek befogadá­sára, kik már a dispensairek áldásos jótékony­ságát igénybe nem vehetik, vagyis mikor a be­teg le esve lábáról ágybakerült. Ézeken már nem segít senki és semmi. Éppen ezért legjobb reá nézve, ha utolsó napjait megfelelő helyen és szakszerű ápolás mellett éli le, hol nem von el senkit keresetétől, nem teszi tönkre családját anyagilag és haszon a társadalomra is, mert nem fertőzheti hozzátartozóit és embertáisait. Ilyen betegeket más betegekkel egy kórterembe elhelyezni nem szabad. A vármegye kisebb kórházaiban pedig, mint Nagybányait, Nagysomkuton és Erdődön két-két betegszoba állíttatnék fel, ahova a kór­házak gümökóros betegeiket elkülönítenék, hogy a gümokórosbk a velük egy teremben, de más betegségben sínylődő betegeket meg ne fer­tőzhessék mert köztudomású, hogy a más be­tegségben sínylődő betegek fogékonyabbak a gümökóros fertőzéssel szemben. Az egyesületnek harmadik sajnos, hogy még nagyon távoleső célja szanatórium létesí­tése, ahová a tüdóvész első stádiumába levő betegek vétetnének gyógykezelés alá. ideáin szempontból az volna leghelyesebb és a tüdővész elterjedésének megakadályozására a legbiztosabb módszer, ha a tüdővészes be­tegek, a betegség foka szerint sanatoriumokba vagy pedig kórházakba helyeztetnének és kü- lönittetnének el a társadalomtól. Mindezen célokra gyűjtés lenne indítandó, és az alko­tandó alapszabályokban kitüntetendő lenne, hogy a befolyó alapítványi összeget egészen a rendes tagsági dijaknak pedig 10%-a fordit- tassék egyelőre a tüdövészes pavilon illetve kórszobák építésére. Ha megmutatjuk az ügy iránti állandó ér­deklődésünket, bizonyosak lehetünk abban, hogy a magas kormány felbuzdulásunkat és áldozat- készségünket figyelmen kívül hagyni nem fogja és tetemes álíami segéllyel fog a Kórházi pavil- lonok építésénél is támogatni ép úgy mint azt más törvényhatóságoknál is tényleg gyakorolta. Nagykároly, 1910. év szeptember hó 25-én. Dr. Aáron Sándor, s. n. vrm. t. főorvos. Szatmári versenyek. I. Ügető verseny. Az ügető verseny nagyszámú érdeklődő közönség részvétele mellett f. hó 24-én d. u. 3 órakor tartatott meg a lókerti versenypályán, melyen a kétfogatuak vérsenyében az első dijat Vécsey Zoltán, a másodikat Nagyiday Ferencz, a harmadikat Streicher Lajos, a negyediket Streicher Andor nyerte. A hölgyfogatok verse­nyében 1. Streicher Andorné, 2. Csaba Kara, 3. Luby Gyuláné, 4. Kováts Sándorné, 5. Jé- key Istvánné, 6. Luby Margit, 7. Kölcsey Bo- riska lettek a győztesek. A négy fogatuak ver­senyében az első dijat Vécsey Zoltán, a máso­dikat berenczei Kováts Sándor s a harmadikat ifj. Helmeczy József nyerte el. A versenyeket Domahidy Elemér, Csaba Adorján, berenczei Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz Alapittatott 1902. HAUFEL

Next

/
Thumbnails
Contents