Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
2-ik oda!. szatmArvármegye. 31-ik szám. A népszámlálásról. Az alkotmányos kormányzás visszaállítása óta ötödizben következik ránk az idei országos népszámlálás. Országszerte csaknem húszezer dolgos kéz fogja írni a számláló lapokat, hogy hadd lássuk mennyit gyarapodtunk számban gazdagságban és kultúrában ama tiz év óta, mikor utoljára számoltuk össze magunkat. A mai, rohanó életben szerfelett nagy idő tiz esztendő a nemzetek fejlődésében, mikor a tudományos ész naponként újabb vívmányt produkál. Épp ezért manapság egész felfogásunknak, munkásságunk és törekvéseinknek egyetlen évtized atatt is annyira meg kell változnia, hogy szinte egy-egy évtized után újra kell születnünk a változott uj életre. És a rohamos átalakulások e forgatagában jaj annak, egyesnek épp úgy, mint nemzetnek, a ki lomhán kitért a haladás ily tízéves iramából s nem iparkodott együtt úszni minden téren a világfejlődés nagy áradatával. Az átaludt időt, megsínyli egész életére. A népszámlálás intézményének itt rejlik nagy fontossága. Arról kell hü tükröt tárnia elénk, mit dolgoztunk s okosan dolgoztunk-e a viiágfejlődés utolérésében, az avval való fáradhatatlan lépéstartásban. A most tárgyalás elé kerülő javaslat minden lehető biztosítékot kigondolt arra, hogy az összeírás pontos és az ország tüköré hü legyen. Ez nehéz feladat. A nép bizalmatlan és minden összeírástól fél: adó lesz belőle! Suttogják ezt valahányszor valami számlálás esik Magyarországon. És tanakodnak, miképen játszhassák ki az összeírást. A bizalmatlankodást öregbiti bennük sok lelketlen buj- togató is, aki vagy csupán az államhatalom bo- szantására, vagy sok helyt anyagi érdekből is mumust fest az együgyű nép hiszékenységének a népszámlálás titkos céljai felől is. Pedig hát köztudott dolog, hogy maga a törvény tilalmazza ! legszigorúbban a népszámlálás lapjainak felhasználását bármire másra, mint egyedül a lakosság számbeli, kulturális és gazdasági állapotának kitudására. Az országos nagy munka sikerének és zavaratlan keresztülvitelének céljából nagyon komoly és hazafias feladat várakozik most azokra, akikre népünk még hallgat, főképen a sajtóra, tanítókra, gazdasági és népkörök vezetőire. Meg kell magyarázni jó előre a népnek, hogy azzal a népszámlálással se ’ a fináncini- niszter nem akar kikutatni eltitkolt adóalapokat, se a hadügyminiszter bujkáló vagy Amerikába szökött katonaköteleseket. Ily előzetes népfelvi- lágositás nélkül sok igaztalan vallomás kerülhet a népszámláló lapokra, rovására az egész nagy munka hűségének. Pedig tán soha nem volt annyira szükségünk minden tekintetben pontos és megbízható népszámlál/si adatokra; mint egész társadalmi életünk mai nagy vajúdásának és átalakulásának idején. Megérezte ezt az uj törvényjavaslat is, mikor két irányban is uj rovatot állított be a számlálólapokra: az egyik újítással kutatni akarja az „egyke" rendszer divatjának rombolását, a másikkal a kulturerő eloszlását az egyes társadalmi rétegekben. A kivándorlás szédítő arányai, meg a speciális magyar betegség, a tuborcolozis dühöngése két kaszával vágja a rendet a magyar nép- szaporaság őserejü termőföldjén Újabb népirtó lett az egy- és két gyermekrendszer, mely pár év alatt rohamosan országos kórsággá terjedt. Szociológusok számítása szerint nemzetünk életfáját már-már oly erővel vágja, minővel a kivándorlás. Az uj népszámlálás ezért firtatja a szomorú kérdést: valóban hanyatlik-e a házasságok termékenysége egyes vidékeken ? A másik újítás arra gyűjti az adatokat, hogy a nép- és középiskolát az ifjúság közül hányán s mely társadalmi osztálybeliek végezték. így akarnék kikutatni, mely osztályban található aránylag legtöbb kulturhajlam és erő, tehát mely osztályokat kell legjobban felkarolnunk nemzeti fejlődésünk szempontjából, mint - legértékesebbeket. Egyebekben a régi utón fog haladni az idei népszámlálás is, kivéve a költségeit, a miknek egy részét (elég jogtalanul) most a községek nyakába akarja sózni az állam. HÍREK. Az éti álmom. Én kérem nem vagyok nagykárolyi benszülött és ezt, mi tagadás — bár nem egészen az én hibám — szégyenlem is. A legfőbb törekvésem, hogy számazá- somnak ezt a lényeges szépség hibáját, lehetőleg mindenkivel elfeledtessem. Ezért előszeretettel viseltetem a benszülöttek társasága iránt. — Ha idegenben vagyok öntelt büszkeséggel hirdetem magam nagykárolyi benszülöttnek. És ha valaki reám olvassa az ellenkezőt, úgy meg- gyülölöm, hogy no. Mert én kérem nagyobb gyönyörűséget el sem tudok képzelni mint nagykárolyi benszülöttnek lenni. Inkább lennék púpos, vak sánta, ügyefogyott, vagy hülye csak jöttmer.t ne volnék. Én tehát nem vagyok nagykárolyi benszülött, de azért szörnyen szeretem a mozit, majd meg bolondulok a kabaréért, veszkődöm a czirkusz után, imádom a hajóhintát és rajongok ringel- spielért. Hogy pedig mindezekben most bőven van részem, boldog vagyok. Ilyen jó nyaram még soha sem volt. El is határoztam, nem bánom, ha tönkre megyek, ha a kabaré, cirkusz, mozi stb. távoztával a temetőbe visznek is, de én most kiélvezem magamat. — Járom is mindet, mulatok eszeveszetten, mert ujjé... csakezaz élet ér valamit.—Tegnap azonban egy nagyon furcsa álmom volt. Gondolkodóba is ejtett, de megfejteni nem tudom. Elhatároztam tehát, hogy kiírom a lapba,, hátha valaki megmagyarázza. Álmomba a kabaré, cirkusz, mozi, hajóhinta és ringlispiel egy társas céggé alakult, melyet Nagykároly egész közönsége élvezett. Egyszerre azonban a társas cég összeverekedett. A ringelspiel személyzete meggyilkolta a hajóhinta a közmondásos vicceim . . . Nekem csak előleg kell, hogy gond nélkül dolgozhassak. A pénzember: Kik lesznek a munkatársak ? A főszerkesztő: (rájuk mutat) Itt van a két fömunkatárs: Mixát Attila és Herczeg M. Mauris kollegák. Azonkívül egész csomó neves fiatal iró, mint: Brodi A. Adolphe, Kenedi Jaques, Koboz Ignácz, Porzsolt Miksa, Sümegi Árpád, hiszen tetszik őket hírből ismerni? . . . A pénzember: Igen, igen. Ismerősen csengenek a fülembe. A főszerkesztő: Na lássa. És ezek a hírneves emberek egyelőre tisztán lelkesedésből, lapunk irránti rajongásból, ingyen fognak dolgozni. A pénzember : És vasúti szabadjegyeket is kapunk. A főszerkesztő: Hát nem kapunk? A kereskedelmi miniszter személyes jó ismerősöm. Ha én, Bölömbér Árpád hirlapiró felmegyek hozzá csak úgy potyognak a jegyek. Még a feleségének, meg a három leányának is szerzek jegyeket. A pénzember: A sógorom norinbergi czikben utazik, annak jó volna egy szabadjegy. A főszerkesztő: Meglesz. A pénzember: Látom, maguk irodalmi emberek. Hát itt van kétezer korona, alapítsák meg azt a lapot, aztán, ha megy a dolog, a többi pénzt is befektettem. (Leolvassa a fő- szerkesztőnek a pénzt.) A főszerkesztő: Bízza rám, mester. Fényes üzletet tetszik csinálni. (A pénzember távozik.) II. (Négy héttel később, a „Külső Stáció“ utczai szerkesztőségben.) A pénzember: (dühösen fői- és le járkál a szerkesztőségben) Hol van az a Bölömbér? A munkatárs: Egy fél óra előtt vitték el a mentők. Tetszik tudni azért a czikkért, a amelyiknek az volt a czime: „A hushamisitó hentes“! „Döglött sertést adtak a népnek!“ Itt volt a hentes két segéddel és összeverték a főszerkesztőt. A pénzember: Hány példány „Igaz Ut“ fogyott el a héten ? A munkatárs: összesen kilencz. A pénzember: Borzasztó! Hogy állunk hirdetés dolgában ? A munkatárs : Sehogy. Birbaum, az ügynök felvette az előleget és elutazott Monte- Carlóba. Küldött onnan egy szép anzikszot. A pénzember: Szemtelenség. És a vasúti szabadjegy? Mi van a vasúti szabadjegyekkel? A munkatárs : Visszajött a kérvény. Nem engedélyezik. A pénzember: (sírva.) Szép kis lapot alapítottam én! Még a szabadjegyet sem tudták kihozni ... Mi van a bankokkal ? A munkatárs: Na, a bankügy sem áll valami jól. Bogáncs szerkesztő urat minden bankból kidobták. A legutolsó helyen úgy kidobták, hogy csonttörést szenvedett. A Szent István kórházban fekszik. A pénzember: (kétségbeesve.) És maga, fiatalember, maga mit csinál? A munkatárs: (irói pózzal.) Humoros regénytémán töröm a fejem. Egy czim kéne, egy jó czim. A pénzember: (szörnyű boldogan.) Majd én segítek. (Gallérjánál fogva megragadja a munkatársat és kilöki. Aztán megkönnyebbülten, hosszú sóhajjal bezárja a szerkesztőséget.) Pinty-Urti. veXtzm HAUFEL SAMUEL I Nagykároly, = Kölcsey-uíca 1. sz. f Alapittatott 1902. 5 m Li‘
