Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 18-ik szám. Magyar gardák a korcsmái ellen. A magyar nép lelküjetében és anyagi viszonyaiban kevés oly dolog vitt végbe annyi rombolást, mint a korcsma. Lehet, hogy enrek az oka nem más, minthogy a korcsmák túlnyomó nagy része kezdettől fogva megbízhatatlan kezekben volt. De ha ettől a szomorú tünettől eltekintünk is a korcsma mindenképen veszélyes főleg az alsóbb néprétegekre, mert hiszen nálunk a korcsma az alkoholizmusnak, főleg a pálinka ivásnak legtermékenyebb melegágya. A pálinka ivás ellen pedig ma már minden kultur országban felvették a harcot, mert a pálinka megrontja a szervezetet, az egyént a társadalmat és az egész nemzetet. Az emberiséget de- generálttá teszi s a szervezetben valóságos forrása az alkohol élvezet a betegségeknek. A pálinka ellen tehát harcolni keli. Vannak, akik e küzdelmet úgy gondolják eredményesnek, ha lelkűkre beszélnek az embereknek. A modern antialkoholista próféták nem is tudnak egyebet, mint prédikálni: Ne igyatok, mert az ivás árt! Igazuk is van, csakhogy ez a prédikáció amikor ezt egy tüzes antialkoholista apostol elmondotta, bizonyos hatást gyakorolt is a telkekre, de ezt a hatást egy-kettőre lerombolja az enyhe szellőtől lóbált korcsma cégér. És a korcsma cégtáblák rikító, felhívása : Itt lehet a legjobb kis üstön főzött, hamisítatlan barack, cseresznye, meggy és szilvapálinkát kapni stb. A pálinka ivás korlátozásának sokkal alkalmasabb módja tehát az, ha korlátozzuk az ívási alkalmat. Csukjuk be a korcsmákat és pálinkaméréseket és az emberek mindjárt kever sebbet fognak inni. Csakhogy ám ez ellen a kívánság ellen nagyon is mereven ellene szegül a mindenható állam, amelynek óriási jóvédelme' van abbóL hogy az emberek isznak, főleg, hogy pálinkát isznak. Jámbor kívánság a korcsmák bezáratása. Ne is számítsunk ilyesmire, legalább addig ne, mig az államháztartás valahonnan nem bírja pótolni a szeszadóból származó jövedelmet. Egy dolgot azonban joggal elvárhatunk mégis az államtól, ez pedig az, hogy legalább olyan időben tiltsa el a korcsmák és pálinka mérések nyitvatartását, amikor az embereket a munkanélküliség . szinte ösztönszerüleg kergeti szórakozások kereséséret szórakozó helyek látogatására. Nagyon sok társadalmi testület, nagyon sok törvényhatóság követelte már a korcsmák és pálinkamérések vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetét. Most legújabb az Országos Magyar Gazdasági Egyesület lépett sorompóba és annak szociális szakosztálya dr. Szilárd Ferencz előterjesztései alapján szintén formulázta, hogy lehetne megvédeimezni a falusi népet a pálinka ivás és korcsmázás veszélyei ellen. A korcsma tudniillik, nemcsak azért veszélyes, mert ott inni lehet, hanem azért is, mért a korcsmában elfogyasztott szesz gőze zavarólag hat a szellemi működésre s az alacsony sorsú embereknek poharazás közben lehet beadni legkönnyebben mindenféle haza, nemzet 'és' vallás ellenes tant és minden a társadalom' felfórgatását hirdető eszmét. Az OMGE. nem helyezkedett az anti alkoholisták merev álláspontjához. Tudja jól, hogy gazdasági szempontból mit jelent az országra a bortermelés és tudja azt is, hogy az orvosok és természettudósok máig se döntötték el véglegesen azt, vájjon a bor és sör mértéktelen fogyasztása árt-e valóban a szervezetnek. Az OMGE. éppen ezért csak azt kívánja, hogy a korcsmákat megbízható kezekre bízzák s éppen ezért a szövetkezeteket'az italmérési engedélyek kiadásánál előnyben részesítsék. Kívánja ugyan hogy a korcsmák és pálinka mérések számát fokozatosan apasszák, de ezzel szemben jelentősebb. az az óhajtása, : a,mely a korcsmák munkaszüneti napon váló bezárására és a korcsmái hitel teljes eltiltására vonatkozik. A gazdák azonban a.pálinka ivás csökkentését az által is kívánják, hogy jövőben el akarják tiltatni, miszerint cselédeknek és munkásoknak a munkaadó fizetés; napszámbér, vagy jutalom gyanánt pálinkát adjon. Célszerű intézkedés volna az OMGE. szerint az is ha a bérfizetés napját a jövőben a hét közepére, tennék. Megfelelően kell természetesen módosítani a büntetőtörvénykönyveb is, hogy ily módon az ittasságból származó bűnök és vétségek, ha nem is egyforma, de legalább hasonló beszámítás alá essenek, mintha azt józan korában követi el valaki. Ezek a kívánságok, amint látjuk, olyanok, amelyeknek visszhangra kell találni minden jobb érzésű ember lelkében. Az a nagy erkölcsi súly, amelylyel a gazdák legfőbb társadalmi szervezete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendelkezik, reményt nyújt arra, hogy a pálinka pusztítását ismerők egy akaratulag sorakoznak a gazdák zászlaja köré. HÍREK. Feminizmus. A társadalmi rétegek harcához a legújabb időben hozzájárult a nemek politikai háborúja is. A feminizmus ma már heves, de eszközeiben és külső megnyilvánulásában sokszor Ízléstelen harcot folytat, hogy a nőket — a szerinte —- elnyomó és rabszolgaságban tartó férfitársadalom posványából kiemelje. A mai társadalmi élet törvényei olyanok, hogy minden kötelezettséget a férfi vállaira rónak és a létértküzdés nehéz és áldatlan •harcaiból kiközösítették a nőt. Ezért nem adott jogokat fegyverek gyanánt a kezébe. Az alárendeltség, mely a feministák szerint a nőt a férfiak cselédjévé sülyesztette, adott elkeseredett harcra okot a férfiakkal szemben, — az egész társadalommal szemben. Ez az alárendeltség kergeti az elégület- lenek küzdő táborába mindazokat, akik nem akarják elfogadni azt, hogy a nő a házasélet idealizmusaiért fel kell, hogy áldozza magában — az embert . . . Szabadon akar rendelkezni sajátmagával és nem ismeri el magának a múlt társadalom előítéletekből megalkotott ferde törvényeit, melyek nyomorékká nevelik a nőt és nyomorult körülmények szűk korlátái között kegyelmi prédául dobják oda akárkinek karjai közé. A feministák harca néha többet ártott a nőkérdésnek, mint a világ valamennyi agglegényének tradíciókra alapozott gyölölsége. A mai társadalom alapja: — a család. Ennek erejét, ennek szilárdságát a nő hivatása ápolni, védeni a külső támadások ellen. Ha a nőt a családi élet nyugalmas fészkéből a közélet forgatagába vetjük, kiragadjuk természetes hivatása köréből és ezáltal meggyilkoljuk a családi élet nyugalmát. son! (Az ablaktáblák recsegnek, a szolgák rémülten rohannak be.) A képviselő : Fenomenális ! Az ur: Nos, mit gondol uram? Meghalla- nák-e az olyan képviselő szavát, a kinek ilyen hangja van és nem nyomná-e el a többiek szavát? A képviselő: Dehogy! Ő lenne az ur a parlamentben. Az ur: Nos hát, kedves képviselő ur, tizenkét leczke után épen akkorákat fog tudni kiáltani, mint én. (Megveregeti a mellkasát.) Ezzel a tüdővel két héten belül pártvezér lesz és beszédet csak az mondhat, a kinek ön nagy kegyesen megadja rá az engedelmet. II. A választó bizalma. A képviselő: Üljön le barátom és szóljon bizalommal. Ön rám szavazott, önnek köszönhetem a mandátumot, mely lehetővé teszi nekem, hogy sok jót tehetek a kerület érdékében. Öntől semmit sem tagadhatok meg. Szóljon, beszéljen velem bizalommal. A paraszt: Megkövetem alássan, azért jöttem, mert egy gyűlésen azt tetszett Ígérni . . . A képviselő: A villamos vasút ? Meg lesz. Olyarr biztosra veheti, mintha már járna. A paraszt: Nem..a villamosvasút miatt jövök. Értem én kérem. Tisztában vagyunk mi véle. Bízunk mi benne . . . Igaz, hogy innen- onnan már tiz éve Ígérik, dehát előbb-utóbb majd csak meg lesz. Miatta nem búsulok. A képviselő: Talán a vizszabályozásról van szó ? A paraszt: Róla sem, kérem alásan. Tizenöt esztendeje, hogy megígérték, de az sem bánt minket, bízunk mi abban is. Én nem a villamos, sem a vizszabáiyozás miatt szavaztam az urra, hisz benne vannak minden beszédben. Hanem azért, mert az ur olyant ígért, a mit még eddig senki sem ígért. A képviselő: Ah, ah! Ez az. Mi is volt csak ? A paraszt: Hát nem tetszik rá emlékezni ? A képviselő: Óh, én nagyon jól emlékszem, de azt szeretném tudni, hogy maga nem felejtette-e el ? A paraszt: Nem biz én 1 Épen a földművelésről beszélt és én közbekiáltottam: „Mára mi azt illeti, mostanság bizony nagyon kevés az eső!“ És az ur azt felelte: „Gondom lesz rá, hogy legyen belőle annyi, a mennyi kell!“ A képviselő : Igaz, mondtam. A paraszt: No hát, akkor . . . A képviselő: No hát, barátom, úgy lesz, a hogy Ígértem . . . lesz eső bőven nemsokára. Egy kis utánjárás, egy pár jó szó, néhány levél . . . Csakhogy kijelentem, más kerület nem kap belőle, én csak a mi kerületünknek Ígértem meg . . . A paraszt: Helyes, semmi közünk a többi kerülethez. A képviselő: Csak egy kis türelmet kérek .. . Azért ne essenek kétségbe ... Ha még egy darabig nem esik . . . Csak biztassa a népet: „Meg lesz, biztosan meg lesz! . . . .“ meg van ígérve . . . A paraszt: (elmenőben) Bennünk meg van a bizalom. Mi bennünk, parasztokban meg van a bizalom. Áldja meg az Isten, nagyságos képviselő uram! (Visszafordul.) Csak aztán valahogy el ne tévessze a kerületet!
