Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-04-11 / 15. szám

4-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 15-ik szám. Istvánnak, az irodalmi szak elnökének az egye­sület felvirágoztatása körül szerzett érdemeiért, Heves Béla színigazgatónak pedig azon szives előzékenységéért, hogy a műkedvelői előadások­hoz szükséges ruhákat díjmentesen engedte át az egyesületnek. A választmányi tagok között nagy örömet keltett, hogy dr. Falussy Árpád elnök 100 ko­ronával az egyesület alapitó tagjai közzé lépett. Az ülés az elnök éltetésével ért véget. * A Kölcsey-Egyesület működéséről a köz­gyűlés után fogunk részletesebben Írni. Ezúttal csak röviden a taggyüjtéssel akarunk foglal­kozni. Az egyesület tagjai közzé újabban 30-an léptek be. Ez a szám is eléggé bizonyítja, hogy városunk közönsége, társadalmunk ezen egyet­len irodalmi egyesületének működése iránt nagy érdeklődéssel viseltetik s az egyesület eddigi működésével meg van elégedve. 219 tagja van most az egyesületnek. Ez a szám azonban koránt sincs arányban váro­sunk lateiner osztályának számával. Már pedig nekünk magyaroknak kultúrintézményeink oda­adó támogatása kedves kötelességünknek kell hogy legyen. Minden szép és nemesért lelke­sedő, drága magyar hazánk jövő boldogságát szivén viselő honfiai s honleányainknak fennen kell lobogtatni a magyar kultúra trikolórját. A kultúra fegyverével kell visszahódítani, meg­menteni Magyarországot. A magyar kultúra nevében, a magyar szív egész melegével kérjük városunk lakosságát, — iratkozzanak be a Kölcsey-Egyesület pártoló tagjai közzé, hogy a mit eddig megtenni elmu­lasztottunk, kétszeres erővel pótolhassuk. Négy korona, tehát oly minimális összeg az évi tagsági dij, hogy azt senki meg nem érzi. Az egyesület teljes erejével azon van, hogy viszonzásul sok kellemes órát szerezzen tagjai­nak. Már pedig természetes dolog, hogy minél több a tagok száma, minél nagyobb az egye­sület jövedelme, annál szebb eredményt lehet elérni minden téren. Zajtalanul, csendben dolgozott eddig az egyesület, most már a fórumra szeretne lépni, hogy hangos szóval, erős akarattal hirdesse a magyar kultúra szent igéjét. Magas feladatának azonban csakis úgy felelhet meg, ha városunk társadalma filléreivel együtt is segítségére siet. Mi hisszük, városunk minden szép és jó­ért lelkesedni tudó közönsége megérti s mél­tányolja az egyesület nemes hivatását és siet a szent cél érdekében a kibontott zászló alá so­rakozni. —y­Válasz egy levélre. Domahidy István várm. biz. tag úrtól a múlt hó 18-án tartott vármegyei közgyűlésen tárgyalt avasi járás székhelyére vonatkozólag egy hosszabb levelet kaptunk. Minthogy a nagyterjedelmü levélben nin­csen jelezve, hogy az a nagy nyilvánosságnak van szánva s annak közlésére az igen tisztelt bizottsági tag úrtól felhatalmazást nem nyer­tünk, ennélfogva szellemesen és erős orgumen- tumokkal megirt levelét — legnagyobb sajná­latunkra — nem közölhetjük le. Az abban fog­laltakra azonban kötelességünk lapunk hasáb­jain nyilatkozni. Domahidy István biz. tag ur felpanaszolja, hogy lapunkban az ő közgyűlési felszólialását tévesen közöltük. A levél szerint azt irtuk volna, hogy az igen tisztelt bizottsági tag ur a múlt hó december 29-iki rendkívüli közgyűlésen Avasujváros mellett szavazott volna. Bocsánat, de mi ezt sohasem irtuk, sőt ehhez hasonló értelmet a mi tudósításunkból kimagyarázni sem lehet. Ilyesmit nem is irhat­tunk, mert hiszen akkor nem is került szava­zásra a dolog. Mi csak azt állítottuk, hogy dr. Adler Adolf biz. tag ur, illetve az alispán ur felszólalása után Domahidy István biz. tag ur indítványára a közgyűlés egyhangúlag köszönetét szavazott vármegyénk főispánjának, hogy az avasi járás felállítása érdekében oly sokat fáradozott. De az igazsághoz híven meg kell még jegyeznünk azt is, hogy az a tény, hogy ekkor a közgyűlés a belügyminiszteri leiratot s a székhely megállapítását tudomásul vette, senkit sem akadályozhatott meg abban, hogy a járási székhelynek Avasfelsőfaluba leendő áthelyezése iránt akciót indítson s azt a legközelebbi köz­gyűlésen indítványba is tegye. Távolról sem állott tehát lapunknak szán­dékában az a körülmény, hogy Domahidy Ist­ván urnák a niárc. 18-iki közgyűlés alkalmával tanúsított állásfoglalását bármely irányban is kifogásoljuk, jóhiszeműségében kételkedjünk. Annál is inkább, mert e kérdésben a vármegye több vezető férfiának más és más volt a fel­fogása s meggyőződése, melyeknek tisztaságát mi készséggel elismertük. De Domahidy István biz. tag ur állásfog­lalásának jóhiszeműségében kételkednünk már csak azért sem lehetett, mert hiszen a várme­gye vezetősége is akkor, a mikor a járás rend­szeresítésének kérdése először került a közgyű­lés elé, szintén Avasfelsöfalut hozta úgy a közgyűlés, mint a belügyminiszter előtt javas­latba. A később felmerült, s jórészben elhárít­hatatlan akadályok s hosszasabb tárgyalások, valamint a helyszíni vizsgálatok eredményei azonban arról győzték meg úgy a vármegye vezetőségét, mint a döntésre illetékes belügy­minisztert, hogy a rendszeresítendő járás szék­helye csakis Avasujváros lehet. Az általunk ismert, megdönthetetlen indo­kok alapján lapunk is ezt az álláspontot tette magáévá s ezen álláspont mellett harcolt. S a mikor mi ma is ezen álláspont mel­lett vagyunk, ki kell jelentenünk, hogy Doma­hidy István biz. tag ur ma sem tért el eredeti álláspontjától. Következetes maradt a mellett, hogy a székhely Avasfelsőfalu legyen. És ezt fáradhatatlan buzgóságával és tekintélyének sú­lyával keresztülvinni igyekezett akkor is, a mi­dőn e célból 14 járás községét vezette a fő- és alispán elé, a hol olyan erős organumentumok- kal igyekezett Avasfelsőfalu érdekeit megvédeni, hogy a főispán a küldöttségnek adott válaszá­ban kijelentette, hogy „bár ő a döntésre ille­tékes belügyminiszteri határozattal eldöntöttnek tekinti a székhely megállapítását, mindazonáltal Domahidy István biz. tag ur igen súlyos indo­kai őt arra kényszerítik, hogy a székhelykér­déssel ismét foglalkozzék, a felett tárgyalásokba bocsátkozzék s ujjolag mérlegelje azokat az indokokat, a melyeknek a székhely elhelyezésé­nél úgy nemzetiségi, mint közigazgatási, kor­mányzási szempontból irányadók lehetnek.“ A vármegye vezetősége Domahidy István biz. tag ur kívánságának eleget is tett, újabb megfontolás és tárgyalás alá vette a kérdést, azonban az alispán ur által felhozott indokok alapján a közgyűlés ismételten Avasujváros mel­lett foglalt áliást. Ez a tényállás. Szívesen engedtünk tért annak, hogy Do­mahidy István biz. tag urnák az avasi székhely kérdésében elfoglalt jóhiszemű álláspontját e helyen is igazoljuk. Tettük azért, — hogy az esetleg téves hiriapi tudósításokból származó félreértéseket loyalisan eloszlassuk. Távol állott tőlünk, hogy Domahidy István biz. tag ur jóhiszemű szereplésével szemben a személyeskedés terére lépjünk. Mi mindenkinek véleményét tiszteljük, még akkor is, ha azt kritika tárgyává tesszük is. Ennyit az igazság kedvéért. Hogy mi a véleményem? Legutóbbi, egy anyának levelére irt vá­laszomban jeleztem volt, hogy legközelebb el­mondom, mi a véleményem a nők dohányzá­sáról. Részemről határozottan elitélem azt. Elitélem pedig azért, mert szerintem a cigarettázó, pöfékelő hölgy sokat vészit nőies­ségéből. De hát hiába! Beteg emberek vagyunk, neuraszténiás, nyavalyás társadalmunk. Pár év­vel ezelőtt legalább a külszínre adtunk valamit. Ma már — sajnos — azzal sem törődünk. Azelőtt, ha valamelyik asszony, vagy leány megkívánta a cigarettát, elbújt a negyedik szo­bába s titkon ereszgette a bodor füstöket. Ma versenyre kelnek a férfiakkal. Egynémelyik a j cigarettával már meg sem elégszik, szivarra gyújt. Sőt uranf bocsá’ akadnak már olyan mamák is, kik férjeikkel együtt szívják a taj­tékpipából a finom szüzdohányt. Hja! A tiltott gyümölcs rendszerint édesebb. A nőknél a dohányzás úri szokás, divat­ujitás. Csúnya, rossz szokás, fránya divatozás. Ideje volna, hogy ez ellen is hadat indítson a józan társadalom. Még elejét lehet venni e baj­nak, hiszen egyik generáció neveli a másikat. Az olyan anya, ki sant géné cigarettázik gyermekei előtt, maga mételyezi meg azok lelkét. Az ilyen család gyermekei előtt aztán be­szélhetnek a tanárok spártai nevelésről az is­kolában. A józanul gondolkozóknak állást kell fog­lalni a társadalom minden ferde kinövése, igy a nők dohányzásával szemben is. Nem szabad engedni, hogy a mai kor evolúciós iránya még több tért hódítson. Világosítsuk fel a dohányzó nőket, hogy ez által nemcsak nőiességükből veszítenek so­kat, de tönkreteszik szép fogsorukat, ártanak egészségüknek, arcuk üdeségének. Világosítsuk fel különösen a dohányzó anyákat. Ne engedjük, hogy ők maguk csábít­sák a rosszra gyermekeiket. Előfizetési felhívás. Április elsejével lapunkra uj előfi­zetést nyitottunk. Midőn igen tisztelt előfizetőinket arra kérjük, hogy előfize­tésüket ujjitsák meg, egyben arra is kér­jük, szíveskedjenek a hátralékokat is be­küldeni. A „Ssatmárvármegye11 a nemzeti küzdelem és ellent állás idején született meg s bölcsője mellett nem egyszer állott a szigorú vizsgálóbíró. Milyen missziót teljesített akkor, mindenki előtt ismeretes. Azóta is csak a nemzeti és függet lenségi eszmék harcosa. A „Ssatmárvármegye“ szem előtt tartotta és tartja mindig a vármegye és a város érdekeit, melyeknek mindig ha talmas szószólója, a társadalmi és kul- tureszmék hirdetője és terjesztője. A „ Ssa tm ár várni egye “ a vá rmegyei közjegyzők félhivatalos közlönye, azok­nak érdekeit mindig is támogatta és tá­mogatni fogja a jövőben is. A „Ssatmárvármegye“ vármegyénk tanítóinak hivatalos közlönye, a tanító­ság szószóllója, ügyeinek zászlóvivője. A „Ssatmárvármegye“ a vármegye minden nagyobb helyiségében tudósítóval rendelkezik, hírrovata ennélfogva eredeti és leggyorsabb. A „Ssatmárvármegye“ hirdetésekre a legalkalmasabb, mert nemcsak vár­megyénkben, hanem más vármegyékben is a legtöbb előfizetője van és minde­nütt olvassák. Hirdetési díjtételei a leg­kedvezőbbek. A „Ssatmárvármegye“ mindég ssombaton éjjel jelenik meg, asonban úgy, hogy a legmesszebb vidéken is vasárnap minden előfizető késhez kapja. A „Ssatmárvármegye“ előfizetési ára Egész évre . . 8 korona Fél 4 Negyed „.. 2 „ S&atmárvármegye“ kiadóhiaatala és sserkesstősége Nagykároly, Kassinó-ntca 2. ss.

Next

/
Thumbnails
Contents