Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-03-28 / 13. szám
yi Nagykároly, 1909. március 28. Vasárnap. "i'j ’ % \ i£ I V. évfolyam. 13. szám. SZATMARVARMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ^ MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP, & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .........—- Kéziratokat nem adunk vissza. --------- : Lap vezér: P a p p Béla Egész évre .. országgyűlési képviselő. Félévre .. .. Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: Negyedévre .. Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: ....................................................... 8 korona ....................................................... 4 korona ....................................................... 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ..—— li lesz hát? A békés megegyezés lehetőségének reményei óráról-órára változnak. A helyzet ma békésebb, mint tegnap volt. A monarchia letette türelmének és béke- szeretetének utolsó próbáját is. A hetyke hangú, . kertelő tartalmú szerb válaszra küldendő jegyzék expediálását a hatalmak intervenciójára való tekintettel a legvégső határig halasztotta már. Az utolsó napokban részint Olaszország, részint Anglia részéről közvetítő tervek merültek fel, mig végre Oroszország is elismerte az an- nexiót. Az osztrák-magyar monarchia kívánságai teljesen világosak és félre nem érthetők. Azt kívánjuk Szerbiától, hogy miután egy olyan ügybe avatkozott bele, amelyhez semmi eredendő köze nem volt, hogy miután hónapokig nyugtalanította és védelmi intézkedések megtételére kényszeritette magatartásával és nyílt fegyverkezésével a monarchiát és ezt az eljárást folytatta akkor is, amikor az annexió ügye a Törökországgal kötött megegyezés következtében materialiter befejezést nyert, — most amikor a béke biztosítására irányuló törekvéseink egyedül a kis balkán állam csökönyös hepciáskodásán törik meg, jelentse ki ez az ügyünkbe jog és ok nélkül fogadatlan prókátorként beleavatkozott államocska, hogy az annexiót elismeri, velünk gazdasági békében kíván élni és fegyverkezéseit, amelyekkel nekünk hónapok óta milliókra rugó kiadásokat okozott eddig is, teljesen beszünteti. Olyan világos ez a követelés és annyira jogos, hogy szinte érthetetlen, miként lehet itt még formulákról beszélni. Es ime mégis, nemcsak formulák teremnek, hanem e^ek a formulák sorra meg is hiúsulnak a felizgatott Szerbia magatartásán, amely még mindig abban a balga hitben él, hogy törekvései mögött Oroszország támogatására számíthat. Hogy a helyzet már mennyire kiélésedéit, s hogy annak eldőlte pár napi időköz alatt várható már, az nyilván kiviláglik Wekerle miniszterelnök szavaiból, a ki a Ház folyó hó 24-iki ülésén nyíltan jelentette ki, hogy ma már a végső kísérletek folynak arra nézve, vájjon képesek leszünk-e Szerbiával szemben úgy irányítani politikánkat, hogy az a béke keretében mozogjon. Ha ez a végső kísérlet nem sikerül, akkor a monarchia hosszas türelme, engedékenysége ésbékeszeretete által szarvakat nyert szerbeket egy nagy csalódás fogja érni. Akkor meg fogjuk nekik mutatni, hogy amennyire óhajtottuk a békét, annyira készen vagyunk a háborúra is. Ha a békekötésmegtörténik, szerintünk Európa történetében uj korszak kezdődik : a feszültségnek, az állandó háború veszélynek, a még fokozottabb fegyverkezésnek, az uj revanche-nak korszaka. Melyik lesz hát a jobb ? Á t. Ház siet. A háború kitörésének lehetősége a beterjesztett törvényjavaslatok sürgős letárgyalását teszi kívánatossá. Az elmúlt héten is két nagyfontosságu javaslatot tárgyalt a Ház. Az egyik a Pozsony—bécsi villamos vasút kiépítésére vonatkozó javaslat volt. A másik fontos javaslat, amelynek tárgyalásában a Ház ez idő szerint már szintén erősen előre haladt, a kongrua-javaslat. Dacára annak, hogy a képviselőket e pillanatban természetszerűleg a háború kérdése érdekli legjobban, a kongruához mégis szép számú felszóllalás esik nap-nap mellett. Tegnap a Ház ezzel a javaslattal is végzett. A nemzetiségi bankok. A nemzetiségi pénzintézetek szaporodása nemcsak gazdasági téren veszélyezteti hazánk belső fejlődésének békés útjait, hanem hatalmas politikai fegyver is a nemzetiségi ellentétek kiélesitése szempontjából. Ha tovább is tétlenül nézzük a szervezkedést, megérjük, hogy politikailag is érvényesülnek ezek a pénzintézetek. A kozák. — Irta: TÖMÖRI JENŐ. Alkonyodott a magyar dicsőség. Nem csöndes, lassú hanyatlással vonta be erőtlenedé sugarait, mint a pusztai nap. Egy kis szürkület után egyszerre meglepte az éj: a terhes, fekete északi felleg. Kitisztult már a magyar róna. Szélnek kergetve a hórihorgas cseh dragonyo.s, s a vérengző rác. Szelíd békesség bontogatta a szárnyait, mintha a Tiszántúl nem is dühöngne a hadak istene. De a váci csata után ismét harci paripák vágtatása verte föl a buckái port s az orosz sas hatalmas erejével diadalmasan haladt Világos felé. Egy szakasz kozák a hátvédből hirös városban visszamaradt. Sok vihart látott, bozontos szakállu, marcona óriások, akiknek már puszta látása félelmet keltett. Az öregtemplom előtti téren ütötték fel a tábort. Ide hordták a polgárasszonyok harangszóra a megfőzött ebédet. Ma is szent borzalommal meséli egyik-másik tanúja a nagy időknek, hogy mindenféle főzeléket a savanyu káposztától az édes répáig összekevertek egy nagy hordóban s úgy fogyasztották el a béka- bélüek. Nem csoda, ha ott leselkedett is a nyomukban a kolera. Hanem a hadnagyuk bölcsője aligha ringott viharverte sátorban a Don partján. Inkább illett a svájci gárdához kadétnak, mint a vad, pusztai lovasok parancsnokának. Sugár növésű, vállas fiú, rózsás zománcu barna arccal. Piros ajkai fölött csak pelyhesen ütközött még a bajusz s nagy, fekete szeme is gyerekes bizalmatlansággal, szinte félelemmel nézte a világot. Katonáinak bálványa volt ez a szelíd, Ide a csaták tüzében rettenthetetlen gyerek. Puszta szavával nagyobb fegyelmet tartott, mint tiszttársainak a kancsukája. A városi nagy vendéglőben, hová beszállásolták, ellenszenves hidegség fogadta a fiatal tisztet. A vendégek messze húzódtak az asztalától, a szép korcsmárosné is, a lenvirágszemü, csodás szőkehaju asszony, csak úgy kényszeredve szolgálta ki. A kozmás sült, az ecetesedé bor mind az ellenség asztalára került. Más vendég előtt pedig dehogy kompromittálta volna hires konyháját és még híresebb pincéjét a gyönyörű, szép asszony. Hiába a muszka, csak muszka, ha még olyan ártatlan arcú, szép fiú is. Letipró veszedelme az édes hazának. Vétek neki minden falat, ha már nem lehet egy kis jóravaló patkánymérget keverni az ételébe. Így gondolkozott a kuruc érzésű menyecske, bár lopva tagadhatatlan érdeklődéssel nézte a szép, csinos orosz hadnagyot. Eszébe jutott, hogy valahol van még egy szép szál huszár. Ha ugyan él még s nem nyugszik társaival a jeltelen közös sírban. Vagy nem fekszik nehéz sebekkel bontottan a lőpor füstös, véres harcmezőn. Ilyenkor a leányosan szelíd, kék szemek haragos tűzzel szikráztak az ellenséges katona felé. A fiatal kozák tiszten nem látszott meg, hogy észrevette volna a gyűlöletet. Szép, csöndesen viselkedett, szavát is alig lehetett hallani. Minden gondját a katonáira fordította, hogy a szilaj, vad legények ne garázdálkodjanak az idegen városban. Egy viharos nyári estén megváltozott a helyzet. Kora délutántól sivitott az orkán, szakadt a zápor, mintha a csöbörből öntötték volna, még a törzsvendégek sem jutottak el a korcsmába a rendes porciócskára. A nagyteremben egyedül vacsorázott a hadnagy. Kedvetlen, unott volt a hangulat. Az asszony félrehuzódott a söntés mögé s mig ábrándozva gondolt egy erőskaru, csókos ajkú fiúra, öntudatlanul dudolgatni kezdett előbb halkan aztán mind erősebben egy-egy vágyteli, szép, epedő szerelmes német románcot. Igen, a kecskeméti szép korcsmárosné német nótát dalolt. Szepességi, cipcer leány volt, aki apjával vásznat árulva járta be az Alföldet. Az öreg gyolcsostól hirtelen magához vette Tóth Kovács István, a gazdag korcsmáros. Előbb az üzletbe kiszolgálni, aztán meg hiíestársnak. Hálából, szerelem nélkül lépett frigyre az öregedő emberrel. Egy ébredő sejtelem folyton súgta a fülébe, hogy az ő viruló fiatalsága jobban összeillene a férje öccsével, a szép, erős Jóska legénnyel, de azért szorgalmas, hü
