Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-03-21 / 12. szám

V. évioiyam. 12. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. -2i* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. • Kéziratokat nem adunk vissza. ...... ­Lap vezér: P a p p B é 1 a Egész évre országgyűlési képviselő. | Félévre Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: Negyedévre Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Béke vagy bábom? (e.) Ez a kérdés uralja ma egész Európát, főieg Ausztria-Magyarországot. A helyzet igen feszült, de még van némi remény a háború elkerülésére! A dip­lomaták a tizenkettedik órában még egy utolsó kísérletet tesznek a béke fönntar­tása érdekében. Ha ez nem hat józani- tólag a Dunán és Drinántuli őrjöngökre, akkor elkövetkezik a vég kezdete. Elkö­vetkezik az az időpont, amikor fegyver­rel mutatjuk meg a szerb őrjöngőknek, hogy csordultig a pohár, vége türelmünk­nek, nem engedünk igazunkból. Nem kerestük ezt a háborút, tőlünk telhetőleg még az utolsó percben is el­akarjuk kerülni. Nem rajtunk múlik, ha jó szándékunk nem sikerül. Végre is vérrel szerzett, nehéz küzdelmek között föntartott ezer éves hazánkat nem dob­hatjuk oda martalékul egy pár szerb kalandor aljas üzelmeinek. S ha csakugyan fegyverrel kell iga­zunkat kivívni, ha háborúra kerül a sor Szerbiával, akarjuk hinni, hogy hadve­zetőségünk okul az 1878-iki boszniai okkupáció szomorú eseményein. Véssék jól emlékükbe a bihaéí, maglaji, brékai, sarajevói stb. véres ütközeteket. Nem rendes háború lesz ez a mostani sem, hanem egy gurilia harc, mi a legnagyobb óvatosságra inti a fővezért ép úgy, mint a legutolsó katonát. Hiszen már is olvas­tuk, hogy bandákat szerveznek s azokat bambákkal szerelik fel. így nem modern hadsereg — modern hadsereggel, hanem ember-emberrel áll majd ott szemben egymással. Ismételjük azonban, még nincs fel­adva minden remény, hisszük, hogy a diplomaták erélyes közbelépése meghozza a béke várvavárt olajágát! De hozza is meg! Hiszen milliár- dok, ezer meg ezer emberélet megmen­téséről van szó. Már igy is rengeteg pénzünkbe ke­rült a szerbek őrjöngése. A részleges mozgósítás eddig 600 milliójába van a monarchiának. Lapunk február hó 14-iki számában „Kétségek és aggodalmak“ címen irt ve­zércikkünkben rámutattunk már azokra az óriási, csak évtizedes megfeszült munka árán pótolható károkra, melyeket egy háború által mezőgazdaságunk, ipa­runk, kereskedelmünk, szóval az egész ország szenvedne, hogy a kormánynak hány szép terve dőlne dugába, melyek mind az ország felvirágoztatását célozzák. Ha háborúra kerül a sor, fönnakad a nemzet vérkeringése, pang minden. Alig lesz ember a földek művelésére, a kereskedelem csaknem szünetelni fog, az iparosok nem kapna,< munkát. Szomorú, levert férfiakat, siro asszonyokat fogunk iátni az utcákon. Mindegyik szemében ott ül majd a kétségbeesés, arcukról lerí a fájdalom. Még aki bírna sem tud dol­gozni. Mindenki a harcmezön küzdőkre gondol. Hiszen egyiknek fia, másiknak férje, harmadiknak arája, negyediknek rokona vagy barátja küzd odalenn. Elül a vigság, a bánat sötét madara fészkeli be magát az emberek szivébe. Kétség és remény között éljük most át ezt a néhány napot, mig elválik, béke lesz-e vagy háború? Akarjuk hinni,^mgy a szerbek utolsó percben előveszik józan eszüket s nem rohannak nyitott szemmel a falnak. A béke vagy háború sorsát az ő kezükbe tették le a diplomaták, őket te­szik tehát egy esetleges háború bonyo- miaft felelőssé. A miniszterelnök Bécsben. Illetékes hely­ről szerzett értesülések szerint Wekerle Sándor miniszterelnök újra Bécsbe utazik és ma ki­hallgatáson jelenik meg a királynál. Útja a külügyi válsággal van összefüggésben. A mi­niszterelnök részt vesz a mai nap tartandó kö­zös miniszteri tanácskozáson is. — A kongrna. A képviselőház, a hogyan azt már jelentettük, hétfői ülésén akarta meg­kezdeni a vallás- és közoktatásügyi miniszter kongrua-javaslatának tárgyalását. Elhatározását azonban aligha érvényesítheti, mert tegnap a napirendre tűzött tárgyak közzül csak a kő­szénbányászat fejlesztéséről szóló javaslattal végzett. A hétfői ülésre a pozsony — bécsi villamosvasút engedélyezéséről való javaslat folytatólagos tárgyalásán kívül a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat maradt. A kongruára csak kedden kerül sor. A Ne fernere és a püspöki kar. Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás a kath. püs­pökikar tagjait f. hó 16-ára tanácskozásra hívta egybe. A hercegprímás közölte a püspöki kar tagjaival a szentszék legújabb döntését, a me­lyet a magyar püspöki karnak odaterjesztett kérelmére a Ne fernere dekrétum XI. fej. 2. §. alkalmazására vonatkozólag hozott. A „Providia“ szóval kezdődő és eredetileg csakis Németor­szágra szóló pápai konstituciót a szentszék Magyarországra is kiterjesztette s kijelentette, hogy mindazon vegyes házasságokat, a melye­ket Magyarország a Ne fernere életbeléptetése óta kötöttek, érvényeseknek tartja. A márciusi ünaep. Városunk hazafias közönsége nagy lelke­sedéssel ünnepelte meg március idusának lé­lekemelő ünnepét. Oly nagy a varázsa ennek a csodás nemzeti ünnepnek, hogy pártkülönb­ség nélkül, minden magyar honfiú és honleány szívvel, lélekkel ünnepli azt meg minden évben. Lelkűnkben megelevenednek e napon a régen elmúlt idők emlékei: A bilincs, melyből acélpengéket kovácsolt a félistenek ereje. A békó, mely fogva tartotta a gondolatot. A nyűg, melynek terhe alatt roskadozott a nép. És jött a virradat. A kelő nap sugarai bearanyozták a magyar bérceket, a délibábos rónát, de előbb belerezdiilt fénye a véres csa­ták szörnyű riadójába, a szent szabadságért való élethalálküzdelem féktelen és szilaj hadi lármájába . . . Felséges emlékek. Méltók a megünnep­lésre ... És mi meg is ünnepeltük őket . . . * Az ünnepségek hálaadó istentisztelettel kezdődtek. Hálát adtunk az Egek Urának, a magyarok Istenének, hogy ezer év viharai kö­zött is megvédelmez e édes magyar hazát.kát annyi bel s külellenséggel szemben. A róm. kath. nagytemplomban dr. Récsey Ede házfőnök mondott misét fényes segédlet­tel. Aáise közben a főgimnázium énekkara éne­kelt a kóruson. A református templomban Bogdán Sándor s. lelkész tartott istentiszteletet s mondott a nap jelentőségét méltató igen szép beszédet. Mindkét istentiszteleten nagyszámú közönség volt jelen. Ott voltak a vármegyei, városi, pénzügyigazgatósági, adóhivatali és já- rásbirósági tisztviselők is a hivatalvezetők ve­zetése mellett. Az iskolák is szép, lelkes ünnepségek keretében áldoztak a márciusi nagy napok em­lékének. A program mindenütt szavalatok­ból, zene és énekdarabok előadásából állott s a nagy számban megjelent közönség körében általános tetszést aratott. A polgári fiúiskolában Darabánt András tanár mondott igen szép beszédet. Buchman Ferencz, Jakab Jenő, Hrihor Gyula és Tömpe Ferencz szavaltak. A főgimnázium tanuló ifjúsága ünnep­ségén, mely a tornacsarnokban folyt le, igen nagyszámban vett részt városunk közönsége. Dr. Komáromy Károly tanár eszmékben gazdag, gyújtó hatású beszédet mondott. Nagyon szépen szavaltak Erőss Tibor és Nonn Gyula Vili. o. tanulók. Érdekes volt Ruff Endre Vili. o. t. felolvasása. A város közönségének ünnepe délután 4 órakor a Kossuth szobor előtt folyt le. Előbb a dalárda a Hymnust énekelte el. A fohász magasztos hangjai után Nagy Elek szavalta el a „Talpra magyar“-t. Ezután Papp Béla orsz. képviselő, lapvezérünk lépett az emel­vényre s a közönség lelkes éljenzéseitől gyak­ran megszakított beszédben emlékezett meg 1848. március idusáról s Kossuth Lajosról. Nagy hatást keltett beszédének befejező mon­data. Imára kulcsolva kezét kérte a Minden­hatót: „Mi atyánk! Kossuth Lajos! Jöjjen el a te országod! Ámen !“ A szép ünnepséget a Szózat eléneklésé- vel a dalárda zárta be.

Next

/
Thumbnails
Contents