Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 11-ik szám. fog ragyogni szabadságunk tündöklő napjaj Ébredjetek! Talpra magyar! Ne fél­jetek, nem lehet rab az a nemzet, mely rabbilincseit már egyszer széttöré! Légy üdvöz szabadságunk büszke napja: március Idusa! Erdőssy Vilmos. Politikai hetirzemle. Kossuth levele mel­lett a hét egyik jelentékenyebb politi aieseménye mindenesetre a földmivelésügyi miniszternek a Ház elé terjesztett telepítési törvényjavaslata, a melyet úgy a parlamenti körök, mint az egész magyar sajtó feltűnő elismeréssel fogadott. A telepítési törvényjavaslat alapeszméje az, hogy a magyar föld magyar kézben maradjon meg, hogy a magyar kisgazda e föld megmunkálá­sával életfeltételeket találjon és becsületes, szor­galmas munkával hazája földjének egy darab­ját megszerezhesse magának. Százhúsz milliót szán a földmivelésügyi kormány e célra. — — Hosszas huzavona után Szerbia végre meg­adta válaszjegyzékét. Ez a válasz épolyan kör­mönfont és ép annyira a huzavonára irányított, mint Szerbia eddigi egész magatartása. Kétség­telen, hogy a válaszjegyzékben Szerbia hatá­rozotton nem mond le követeléseiről, hanem azok teljesítését a nagyhatalmakra bízza. Ér­telme az, hogy a szerb követelések jogosságát fentartja, de a maga részéről nem alkalmatlan­kodik velük a Monarchiának. Nagyfontosságu momentuma a kérdéssel összefüggő események­nek az, hogy a képviselőház szerdai ülésén Wekerle miniszterelnök visszavonta a Szerbiá­val kötendő kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatot. Az adójavaslatokat megszavazták. Ováció Wekerlének. A pénteki ülésén a képviselőház általános­ságban és részleteiben megszavazta a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot is. Ezzel tető alá került Wekerle Sándor miniszterelnök egyik legnagyobb pénzügyi mestermüve : az adóreform. Az alkotás nagyságát és kiválóságai fel­ismerését mi sem bizonyítja jobban, mint a politikai szituáció, a melyben* * törvénynyé vált. A válság lávája állandóan elnyeléssel fe­nyegette ez alkotást s volt idő, amikor már két;,égbeesés fjgott el mindenkit. Wekerle al­kotása azonban állta a veszedelmeket. Ener­giájával, szívósságával, bámulatos lélekjelen­létével és türelmével erejét vette az indulatok­sirattak, a kiket nem ismertek föl, beletették egy nagy, közös sírba. És azok között, akik itt hagytak özvegyet, árvát, némán, bucsuköny nél­kül, akiknek szemeit, midőn azoknak fényök megtört nem fogá le senki, és az ajkukat, hogy azok örökre lezáródtak, hogy soha többé ne mondják: „szeretlek“, nem zárá le senki ajkaival, azok között volt Ottó is. * Napsugaras tavaszban, egy gyászruhás, megtört fiatal hölgy, kezében hófehér virágot vive, lassú lépésekkel megy egy sir fölé. Nem jelzi semmi emlékkő kilétét, ki pi­hen alatta. Ott találták meg a város végén, válla szétroncsolva, arca összevagdalva, úgy feküdt ott a porban, a földön, jobb kezében egy kardot ,szorítva még halálában is görcsösen. És „Ö“ azt mondta, hogy ha a zaj lecsen- desültével egy „ilyet“ fog látni, jusson eszébe „ő“ — és ne feledje el... És ő nem feledi el... Pedig olyankor, ha a sírtól hazajövet, a szobába ér, sírva, zokogva borul egy acképre, mely háromszinü szallag között gyászfágyollal bevonva függ ágya fölött, a szivgörcs, mely erőt vesz olyankor rajta, nagyon előre sietteti, „ő vele“ oda át a találkozást... És ha végre könnyei mégis fölszivárognak és a lelke egy kicsit megkönyebbül, imádkozni kezd ... Rövidke ima, elmondja szászszor is ... És az olyan jól tud vigasztalni. Pro Deo, pro Patria, pro Libertate 1 nak s a nagyszabású alkotás minden fenyegető zavar és minden egyéb kérdések által felkeltett izgalom közepette és ellenére is végre tető alá jutott, uj, igazságosabb korszakot nyitva meg a magyar közteherviselés történetében. A ház a hatalmas mestermü zárókövének letételénél méltán ünnepelte lelkesen, hosszan és elisme­réssel Wekerle Sándor miniszterelnököt. Holló Lajos szólalt föl az utolsó szakasz­nál és hódolattal hajtotta megzászlóját Wekerle Sándor miniszterelnök előtt, a ki az adóreform nagy müvével örökre emlékezetessé tette nevét. A Ház perczekig tapsolta és éljenezte Wekerlét. Wekerle Sándor miniszterelnök ezután emelkedett szavakban köszönte meg a Háznak az adójavaslat során tanúsított támogatását, hangsúlyozván, hogy a vita rendjén örömmel tapasztalta, hogy a képviselőket a közjó sze- retete felülemelte a pártkereteken és ennek kö­szönhető, hogy a felszólalások mindenkor ob- jektivek és lelkiismeretesek voltak. Alig fejezte be Wekerle szavait, elemen­táris erővel tört ki a Ház minden oldalán az éljenzés és taps. Perczekig tartott a miniszter- elnök ünneplése. Egy óra volt, a mikor az elnök megálla­pította a következő ülés napirendjét és az ülést bezárta. Justh Gyula szavai azonban elvesztek a lelkesedésnek ismételt ünnepi megnyilatko­zásaiban, a mellyel a képviselők pártkülönbség nélkül körülvették az ülésteremből kifelé igyekvő miniszterelnököt. De nem csalódunk; ha azt hisszük, hogy ez az ováció nemcsak a pénzügyminiszternek, de — sőt talán még inkább — a kormány el­nökének szólít. Hiszen hogy a legutóbbi válság hullámai elsimultak az első sorban ő zseniáli- tásának, egyességének, államférfim bölcsessé­gének tulajdonítható. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt pénteken f. hó 12-én d. e. fél 11 órakor ülést tartott. Az ülés megnyitása után Serly István tb. szolgabiró erdokíhágási esküt tett. Az alispáni jelentésből kiemeljük a követ­kezőket : Az avast járási főszolgabíró jelentése sze­rint a járás területén ;a Személyi és vagyonbiz­tonság kedvezőtlen volt. Egy hó alatt 3 ember­ölés, több súlyos testisértés és számos bűn­cselekmény fordult elő. E jelentés alapján alispán felhívta a járási főszolgabírót, hogy a járásban a csendőrőrsök szaporítása, illetve a jelenlegi őr­sök megerősítése iránt konkrét javaslatot ter­jesszen elő, Az árvizveszedelemről következőkben em­lékezik meg az alispáni jelentés: Az előintéz- kedéseket mindenütt megtették, úgy a hatósági megbízottak, mint a járási tisztviselők a veszé­lyesnek látszó pontokra be voltak osztva. Már- czius 5-én a Kraszna vízállása az árvizvesze- delem megkezdésének határául megjelölt ma­gasságot elérte, úgy, hogy az Ecsediláp lecsapoló társulat a védekezést megkezdte, sőt 7-én már a járási tisztviselők is a helyszínére mentek és a töltéseket csendőr fedezet mellett őrizet alá vették. Rendkívüli esemény az árviz miatt elő nem fordult. Az árvizveszedelem különben már meg­szűnt s a védekezést úgy a társulat, mint az érdekeltség megszüntette. A vármegye területéről február hó folya­mán 674 egyén kért, 462 nyert útlevelet. Az alispáni jelentés elfogadása után dr. Falussy Árpád főispáo szóvá tette a nagysom- kuti székház ügyét. Gróf Teleky Pál nagysomkuti orsz. képviselővel együtt szóbelileg arra kérte a belügyminisztert, vegye meg a székházat, javíttassa ki, hogy abban a szolgabiróság, já­rásbíróság, adóhivatal s a jár. börtön újra el­helyezhető legyen. Minthogy a belügyminiszter e javaslathoz elvben hozzájárult, főispán javas­latára a bizottság elhatározta, hogy ilyen érte­lemben sürgős felterjesztést tesz a belügymi­niszterhez. Alispán a főispánnak ez ügyben tett fá­radozásaiért hálás köszönetét mondott. Luby Géza biz. tag, Grosz Rezső fehér- gyarmati járásorvus fegyelmi ügyében interpel­lált és megsürgette az Ítélethozatalt. Alispán felvilágosító válaszát a bizottság tudomásul vette. Plachy Gyula kir. tanácsos, p. ü. igazgató jelentette, hogy egyenes adóban az összes tar­tozás 1.338897 K 31 f. volt, erre befolyt 291417 K 39 f. maradt hátralék 1.041.511 K 67 fillér. A pénzügyigazgató jelentésének meg­hallgatása után Luby Béla biz. tag arra kérte a pénzügyigazgatót, hogy a szatmári adóhiva­talnál a bélyegkiadást a délutáni órákban esz­közöljék. A pénzügyigazgató erre nézve igére- ret tett. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentése szerint a tanfelügyelőség február hó folyamán 77 községben 98 iskolában 128 tanító munká­ját vizsgálta felül. Több felekezeti iskolában túl nagy a zsúfoltság. Az uj népoktatási törvény üdvös hatálya általában tapasztalható. Dr. Fabó Zoltán kir. ügyész jelentése szerint a vármegye területén lévő bir. foghá­zakban február hó folyamán 126 férfi és 23 nő fogoly volt letartóztatva, kik közzül kisza­badult 110 férfi és 23 nő. Czilli György törv. állatorvos jelentette, hogy az állategészség a január havihoz képest rosz- szabbodott. Lépfene 4, veszettség 12, rühkór 3, sertésvész 5 községben fordult elő. A vidéki husvizsgállók kiképzésére szervezett husvizsgáló tanfolyam Nagykárolyban február 12-én meg­nyílt, arra 12 hallgató jelentkezett. A vizsgát f. hó 17-én tartják meg. Aáándy Géza közgazd. előadó jelentéséből kiemeljük, hogy ha a nagy hótömeg lassú ol­vadással megy el s a föld a hólevet magába szívhatja, kedvező, meleg tavaszi időjárás mel­lett még a késői őszi gyenge vetések is meg­javulhatnak. Az állandó, erős tél miatt a külső mezei munka még mindég szünetel. A szőlők és gyümölcsösökben eddigelé károsodás nem észlelhető. Kívánatos a hernyóirtás szigorú vég­rehajtása s ellenőrzése. A takarmányszükség a vármegye egyes vidékein nagyon érezhető. Dr. Aáron Sándor vm. t. főorvos, llosvay Fe- rencz árv. elnök, Kacsó Károly áll. ép. hiv. főnök jelentéseinek tudomásul vétele után el­nöklő főispán az ülést bezárta. Ä Ne fernere. A vegyes házasságok sok és kártékony felekezeti villongásoknak képezték sziilöokát, mig a pápa ki nem bocsátotta a Lambruschini editumot, mely némi feltételek mellett a vegyes házasságokat törvényeseknek ismeri el. Az egy­házpolitikai harcokat sem azért vívták a pol­gári házasság ellenzői, hogy a házassági ügyek­ben ne a polgári bíróság ítélkezzék, hanem, hogy a házasság megkötése továbbra is az egy­ház hatáskörében maradjon. Tudnivaló volt ugyanis, hogy miként előbb az egyházi kötés fölött az egyház, úgy a polgári kötés fölött az állam bírósága ítél. A pápa a Ne temere kezdetű bullájában a vegyes házasságtól eltiltotta a katolikusokat. A sérelem természetesen elsősorban a legjobb és hazafias katholikusokat érte, mert e bulla által az egyház eddig más felekezetűvel kötött, tisz­teletben tartott házasságokat egyszerre meg­bélyegezte, gyermekeiket a törvénytelenek so­rába aljasitotta. De megalázás volt ez a pro­testánsokra nézve is, kiket nem saját felettes, hanem egy idegen egyházi hatóság sértett meg. A régi erkölcsi rend felforgatása ellen joggal tiltakoztak hát úgy a kaíholikusok, mint a pro­testánsok. • E bulla igazságtalanságát érezte a katho- likus klérus is és főpapjaink s a kormáyférfiak saját kezdeményezésükből felszóllaltak Rómá­ban s kérték, hogy a Ne temere hatálya alól, mint Németország, vétessék ki Magyarország is. A szentszék engedett a jogos kérésnek s a Ne temere hatályát határidő nélkül felfüggesz­tette Magyarország területén. Róma ezen intézkedése igazolja, hogy Szatmár város közgyűlése annak idején, a mi­kor ez ügyet tárgyalta, helyesen fogta fel elnöklő főispán dr. Falussy Árpád kijejentését, melyhez Hehelein Károly pápai praelátus, ka­nonok is oly szép szavakkal csatlakozott, hogy t. i. bízassák ez ügy a kath. főpapság hazafias belátására. Íme a következmények Szatmárné­meti szab. kir. város tapintatos határozatának adtak igazat. A főpapok feltárták Róma előtt a súlyos sérelmeket s mindent elkövettek a sima elintézés érdekében. Nem engedték, hogy felekezeti harc fejlődjék ki belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents