Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 8-ik szám Dr. Falussy Árpád főispán, alelnök pont 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Miután a megjelenteket üdvözölte, bejelentette, hogy a rendkívüli közgyűlésnek két tárgya van : az el­nök és egy alelnök választás. Az elnöki állás betöltésére nézve megjegyezte, hogy miután egy előzetesen megtartott értekezleten az egye­sületi lagok gróf Teleky Géza v. b. t. t. jelöl­ték, más jelölt különben sincs, a közgyűlés kül- döttségileg kérje fel gróf Teleky Gézát az el­nöki szék elfoglalására. (Éljezés.) A küldöttségbe dr. Falussy javaslatára Szeőke Barna egyl. al­elnök vezetésével Jékey Mór, Szerdahelyi Ágos­ton, Kölcsey Antal, dr. Vajay Károly, Szeőke Sándor és dr. Jékey László egyl. tagokat vá­lasztották meg. Mig a küldöttség az uj elnökért ment, dr. Falussy alelnök a közgyűlést felfüggesztette. Á mikor az uj elnök a terembe lépett, a tagok lelkes éljenzésbe törtek ki. Gróf Teleky Gézát dr. Falussy Árpád következő szép be­széddel üdvözölte: Nagyméltóságu Urunk! Nekem jutott az a kiváló szerencse, hogy a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület elnökválasztó közgyűlésén el­nököljek és hogy ez alkalommal a meg­jelentek szeretetének teljes melegével meghalljam azt az egyhangú közfelkiál­tást, hogy éljen Gróf Teleky Géza, a Szatmármegyei Gazdaségi Egyesület el­nöke. (Éljenzés.) Arra kérem Nagyméltóságodat, hogy akkor, amikor elfoglalja a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület elnöki székét, fog­lalja azt el azzal a szeretettel, mint a milyen szeretettel a Szatmármegyei Gaz­dasági Egyesület Nagyméltóságodat meg­választotta. Nagyméltóságu Elnök Ur! Rohamosan halad az idő minden téren, rohamosan halad a gazdasági té­ren is. Magyarország ezer esztendő óta mezőgazdaságból él és a mezőgazdaság adta meg neki azt a hatalmas erőt, a melynek segítségével megtudott birkózni annyi ellenségével és fenn tudta tartani alkotmányát, fenn tudta tartani faját, nemzetét és azt a sajátosságot, amely tekintetben egész Európa nemzetei között annyira kiváló. (Éljenzés). Ezt a fajsze- retetet, ezt a tradíciót, a múltakhoz való nemes ragaszkodást mindenütt elsősorban földet, a szerelmet, a kint: kedvesei közül. A másik percben talán már a kedvesének fülébe suttogja szellemhangon a régmúlt idők egyik­másik szerelmes szavát, a mit eltanult a lány­tól. Megkérdi tőle: Nasuijka édes, tudod-e, hogy neked most mulatnod kell, mert én meg­haltam . . .' Nasuijka, édes, tudod-e aztán me­gint mulatnod kell, mert elvisz más feleségül, hogy én meghaltam .. . Vig életed lesz! . . . Nasuijka édes, pedig tudod-e, mit ígértél ne­kem, . . . hogy utánam jösz, . . . hogy csak az en,ém leszel . . . nos?. . . hahaha . . . gyere! Szól, kiált, sikolt a leány, de a legény csak mondja tovább, csak tovább kérdi: Nasuijka édes, tudod-e? A halottak oly kegyetlenek és oly hidegek! A kapitány parancsol: . . . Imára! . . . Imádkoznak! . . . Miatyánk, ki vagy a . . . mennyekben, szentel . . . tessék meg a . . . Te neved, jöjjön el a Te országod . . . legyen meg a Te a-ka-ra-tod . . . Nem ima ez! Átkos félelem szava. A ha­lál sir a matrózokból. Zúgva kongat a harang ... a pap han­gosan olvas ... a vaskerekek dübörögnek . . . fehér lepelbe tűnik a koporsó ... a trombita sir. . . locscsan a zöld tenger. . . Elvégez­tetett. Könnyű szél játszik a vitorlák között, mintha semmi sem történt volna, pedig egy sokat zaklatott lélek elköltözött. a mezőgazdasággal foglalkozóknál talál­juk még^OJgy van). Az icRNni velünk is. halad, uj tér nyílik meg előttünk minden vonalon, a mely a folytonos előbbre haladás útját megjelöli. Így vagyunk a mezőgazdaság­gal is, s ha boldogulni akarunk, nem szabad megállanunk, mert különben a rohanó idő eltakar bennünket. Uj irányt kell tehát adni mindennek, hogy a ha­ladás felé törekedhessünk és ezáltal elér­jük a jólétnek azon fokát, amit egy nem­zetnek sohasem szabad szem elől té­vesztenie. (Úgy van.) Ennek az iránynak inaugurálására hívtuk meg Nagyméltóságodat a Szat­mármegyei Gazdasági Egyesület elnöki székébe. (Éljenzés). Az a meggyőződé­sünk, hogy az a bölcseség, az a nagy­tudás és azok a bő tapasztalatok, amely- lyel Nagyméltóságod rendelkezik, a Szat­mármegyei Gazdasági Egyesületre is áldásthozók lesznek. (Éljenzés.) Mert én azok egyike vagyok, akik ismerik Nagyméltóságod ügybuzgóságát, nagy tudását és lelkének nemességét. Annak a reménynek adok kifejezést, hogy ma uj korszak nyílt meg a Szaímár- megyei Gazdasági Egyesület életében és ennek az uj korszaknak irányitója Nagy­méltóságod lesz, akit Isten ezen a helyen is sokáig éltessen. (Élénk éljenzés). Az egyesület tagjai dr. Falussy beszédét állva hallgatták végig. A meggyőző érvekben gazdag, tömör szavakba foglalt, szép beszéd frappáns hatást gyakorolt a jelenvoltakra. Ha­talmas „éljen“ volt arra az első felelet. Majd gr f Teleky Géza, az uj elnök emelkedett szóllásra : Először is rendkívül szívélyes szavakkal köszönte meg megválasztatását s ígéretet tett, hogy mig kora és egészsége engedi, teljes oda­adással szolgálja az egyesületet. Majd igy foly­tatta : Helyesen jegyezte meg dr. Falussy Ár­pád barátom, hogy nem szabad a régi nyo­mokon haladnunk. Mélyebben kell szántanunk. A magyar gazda akkor küzd, fárad helyesen, ha látóköre szélesbedik. A gazdasági ipar fel­lendítésére is törekedjünk. Ne engedjük, hogy e célra milliók menjenek ki az országból. Á gazdának s nagyiparosnak nem szabad hábo­rúba keverednie. Ma még prograinmot nem adhatok. Előbb mindenről tájékozni kell ma­gamat. Köszönöm önöknek, hogy alkalmat ad­tak nekem, hogy bebizonyítsam, miszerint Szat- már vármegyéért nagyon szívesen dolgozom. Gróf Teleky beszédét a tagok helyeslése és éljenzése gyakran szakította meg, végül pe­dig lelkesen ünnepelték az uj elnököt. Ezután az egyik alelnöki állás betöltése következett. Erre az állásra két jelölt volt: dr Böszörményi Emil és Cholnoky Imre. Elnök elrendelte a szavazást. A szavazatszedő bizott­ság elnökéül Madarassy Dezsőt, tagjául Mándy Zoltánt és Pethő Györgyöt küldték ki és a sza­vazás tartamára a közgyűlést felfüggesztették. Leadtak 61 szavazatot. Ebből dr. Böször­ményi 45-őt, Cholnoky 16-ot kapott, mire el­nök dr. Böszörményi Emilt szótöbbséggel meg­választott alelnöknek jelentette ki. Az uj alelnök szép szavakkal köszönte meg a választást. Van nekem — úgymond — egy clenodiumom : ez az imádásszerü ragasz­kodás e véráztatta magyar földhöz, mely éltet s eltakar. Ez acélozza erőmet, pótolja a hiá­nyokat. Szívesen állok az egyesület rendel­kezésére. Végül gróf Teleky Géza, mielőtt a köz­gyűlést bezárta volna, ismételten hangoztatta, hogy az egyesületért, annak felvirágzásáért minden lehetőt megtesz. A közgyűlés az elnökök éljenzésével ért véget. Bankett. Déli fél 1 órakor ötven teritékü ebéd volt a Pannóniában, melyen szebbnél-szobb, szelle- mesebbnél-szellemesebb felköszöntők hangzot­tak el. Jékey Mór — Gróf Teleky Gézát, b. Ko­vács Jenő — dr. Falussy Árpádot, Domahidy István — Szeőke Barnát, Jékey Zsigmond — dr. Böszörményi Emilt. Teleky Géza — dr. Falussy Árpádnét éltette. Dr. Falussy Árpád a gazdasági egyesületért, annak felvirágzásáért ürítette poharát. Küldöttség járás. Az avasiak küldöttsége. Avasfelsöfalu, Bikszád, Turvékonya, Ró- zsapallag, Bujánháza, Tartolcz, Komorzán, Avas- ujfalu, Mózesfalva, Vámfalu, Lekencze, Remete- mező, Kányaháza és Terep a vasi községek együttes küldöttsége kedden délelőtt tisztelgett Doma­hidy István vm. biz. tag vezetésével dr. Falussy Árpád főispánnál. A küldöttség szónoka első sorban is hálás köszönetét fejezte ki főispá­nunknak az avasi járás létesítéséért. Majd meg­említette, miszerint igaz az, hogy a mikor a helyszíni szemlére kiküldött bizottság Avasfel- sőfaluba kiszállt, egyesek a lakások bérbeadá­sát illetőleg visszaéléseket követtek el. Kérte a főispánt, vessen fátyolt a történtekre. Vegye figyelembe azt, hogy a járás 18 községe köz- zül 14 Avasfelsőfalut, — hol orvos, gyógytár is van, hol vásárokat is tartanak, — szeretné a járás székhelyéül. Dr. Falussy válaszát azzal kezdte, hogy nem akar többé ezzel a kérdéssel foglalkozni. A mikor felhívta a vármegye közönségének fi­gyelmét vármegyénk ezen közigazgatásilag el­hanyagolt területére, a m kor ő a modern kor eszközeivel akarta az Avast, ezt a kiaknázatlan, természeti gazdagságokban bővelkedő megye­részt felruházni, ott kultúrát teremteni, közigaz­gatási hatóságot létesíteni, a vármegye öröm­mel vette tudomásul hivószózatát. Ä mikor a belügyminiszter a járás felállítását engedélyezte, a vármegye felhívta Avasfelsőfalut és Avasuj- várost, tegyenek a hivatali helyiségek s a tiszt­viselő lakások építésére vonatkozólag ajánlato­kat. Avasfelsöfalu képviselőtestülete megtagadta a kérés teljesítését. Ő ennek dacára Avasfelső­falut véleményezte. A belügyminiszter azonban, hivatkozással Avasfelsöfalu visszautasító maga­tartására Avasujvárost jelelte ki székhélyül. Ek­kor látták csak be az Ávasfelsőfalusiak tévedé­süket s kérték a belügyminisztertől a székhely­nek községükbe leendő áttételét. — Hangsúlyozta, hogy ha e kérdéssel újra foglalkozik, azt csakis a küldöttség vezetője, Domahidy István vm. biz. tag érvekben gazdag, meggyőző be­szédének köszönje. ígéretet nem tesz, nem is tehet, mert hiszen ez ügyben a tavaszi köz­gyűlés dönt, a kérdéssel azonban ismét fog­lalkozni fog. (Lelkes éljenzés.) Domahidy István szép szavakkal köszönte meg a főispán válaszát. Kötelességem — úgy­mond — Méltóságod előtt, ki rövid két évi főispánsága alatt oly sokat küzdött, fáradt a me­gye érdekében az elismerés lobogóját meghaj­tani. Én, ki időjelző oszlop vagyok e várme­gyében, bátran mondom, állítom, nem tudom eléggé csodálni Méltóságod páratlan munka­kedvét, energiáját és önzetlen buzgalmát. A viszonválasz után ismét lelkes éljen­zésbe tört ki a küldöttség, melynek tagjai köz- ziil Viabeli Máté bikszádi zárdafőnököt, Szabó Gábor bikszádi, Dredeán László turvékonyai, Demjén Athanász avasfelsőfalui, Erdős Simon avasujfalusi, Erdős Sándor mózesfalusi g. kath. lelkészeket mutatta be Domahidy István a fő­ispánnak. A főispántól Uosvay Aladár alispánhoz ment a küldöttség. Szónokuk ott is Domahidy Ist­ván volt. Vármegyénk alispánja is biztosította jóindulatáról a küldöttséget s kérte őket várják be türelemmel a közgyűlés határozatát. * Nekünk csak egy _ megjegyzésünk van e kérdéssel kapcsolatosan. És pedig az, hogy a köz­gyűlés remélhetőleg megmarad azon az állás­ponton, hogy a belügyminiszter által kijelölt Avasujváros legyen a járás székhelye, mint a mely község az első perctől kezdve készsége­sen felajánlotta a szükséges épületek felépítését. Precedenst alkotni nem szabad ilyen esetben. A tisztviselőket sem lehet folytonos vándorlás­nak kitenni.

Next

/
Thumbnails
Contents