Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 52-ik szám. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt folyó hó 22-én ülést tartott. A rendkívüli rossz idő és zuhogó esőben a vármegye bizottsági tagjai közül mintegy 100-an jelentek meg, pedig egyike volt ezen közgyűlés a legérdekesebb, sőt legizgatóbbak- nak, mert a székház termében a nemzetiségi gyűlölettől izzó és a magyarságot támadó olyan beszédek hangzottak el, amelyek szinte példátlanul állanak a vármegye történetének anná- leseiben. Nagy tanulságul szolgálhat ez a vármegye magyar érzelmű közönségének, mert meggyőződést szerezhetett arról, hogy a vármegye nemzetiségi érzelmű tagjai milyen sötét gyűlölettel viselkednek a magyar iskolák és a magyar tanítás ellen, — hogy a magyarság létérdekét megtámadó nemzetiségi gyűlölet milyen fegyvertársakra számíthat és kik azok, akik beteges ambícióból, politikai és kortes célokból, saját érvényesülésük szempontjából a nemzetiségiekkel szövetkeznek. Lélekemelő volt az a tapasztalat, a midőn láttuk, hogy Lukaciu Konstantinnak és Szabó Albert szövetségesének a magyar állami elemi iskola fetállitása ellen irányuló beszédeit a vármegye egész közönsége, vallás és pártkülönbség nélkül mily elementáris erővel és felháborodással utasította vissza. Meggyőződhettünk végül, hogy vármegyénk közönsége a nemzeti eszme fenségének olyan tudatában és hatalmában van, hogy az ezen eszme ellen intézett támadásokat teljes erővel lesz képes visszaverni. Ha ez nem igy történt volna, ha nem ébredt volna fel a nemes érzés ilyen inpozáns nagyságában és nyomban el nem fojtotta volna eme két férfi támadásának próbáit — örök szégyenfolt lett volna e két ember szereplése mindnyájunkra kik itt élünk e vármegyében. * * * A tárgysorozat pontjai körül a következőkben számolunk be. Elnök üdvözölvén a megjelenteket s Kende Zsigmond interpellálta az alispánt, kérdezvén mi az oka annak, miszerint a törvényhatósági utak kiépítéséhez szükséges fed- anyagot már most kihordják, holott azt csak a jövő évben kellene a vállalkozónak teljesíteni. Szóló azért tarija ezt sérelmesnek, mivel igy épp abban az időben akadályozzák meg ezáltal a szabad közlekedést, mikor a rossz utakon amúgy is felette nehéz a járás-kelés. Kérdi alispánt, van-e a kőszállitás határidőhöz kötve és mikorra? Ilosnay Aladár alispán rövid felszólalása után Kacsó Károly műszaki tanácsos adta meg a felvilágosítást s jelezte, hogy a hivatalnak nincsen tudomása a szállítás eszközléséről. Megjegyezte egyébiránt, hogy a szerződés a vasutakkal csak december végéig volt a lerakóhelyekre nézve megkötve s a vállalkozó csak febr. 15-ére volt kötelezhető az elvitelre. A válasz tudomásul szolgált. A tárgysorozatot Károly Tivadar bajor herceg elhalálozásáról szóló bejelentés vezette be. A kereskedelemügyi miniszter a közúti alap terhére felveendő 500,000 K folyószámla kölcsön helyett csak 400,000 K-t engedélyezett de ezt sem 5, hanem 4 évi visszafizetésre. A bejelentés tudomásul vétetett s a kölcsön ügyletről szóló okiratot jóváhagyás végett a miniszterhez felterjesztik. Kittizetett a megüresedett megyebizottsági tagsági helyek betöltésének ideje folyó hó 30-ára Királydarócz, Erdőd, Fülesd, Nagyar és Tyúkod községekbe. Választási elnökök és helyettes elnökök : Királydarócon Csighy István, helyettese: Kriszik János, Erdőszádán: Saicz Mihály, helyettese: Fássy Gusztáv, Fülesden: Bónis Károly, helyettese : Papp József, Nagya- ron: Tury Zsigmond, helyettese: Bortnyik György, Tyúkodon: Uray Lajos, helyettese: Hadady József. A vármegyei dijnokok lakbérügyük rendezése iránt kérvényt nyújtottak be, mivel azonban a vármegyének nem áll módjában e részről intézkedni, méltányossági okból felterjesztést intéz a belügyminiszterhez, hogy jövő évtől kezdve részükre állami pótjavadalmazást adjon. Jásznagykunszolnok vármegye a tanácskozási ügyrend kiegészítése iránt intézett átiratot a vármegyénkhez, amely szerint 100 bizottsági tag kérelmére 10 napon belül gyűlést lehessen, összehívni. Pártolólag intéztetett el. Bemutattatott él tudomásul szolgált az 1910. évi virilis bizottsági tagok névjegyzéke : A vármegyei gazdasági egyesület évi 2000 K i egély iránt nyújtott be kérvényt. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy e kérelemnek hely adassák s az összeget az ebadó alapból folyósítsák, mit a közgyűlés is magáévá tevén, az ügyet jóváhagyás végett felterjesztik a földmivelésügyi miniszterhez. Az orsz. tisztviselői nyugdíjalap fizető- képességének helyreállítása tárgyában a belügyminiszterhez kérvényt nyújtanak be 15,000 K segély megadása iránt. Giródtótfalu község képviselőtestületének azon határozatát, mely szerint Felsőbánya városától átvezetve közvilágítását villanynyal akarja ellátni, — forma hiányok miatt feloldotta. Elvben azonban hozzájárult a közgyűlés s uj határozathozatalra utasította a képviselő- testületet. Fogarassy Lajos volt érkörtvélyesi jegyző 40 éves szolgálata megállapittatván, — teljes nyugdíjjal nyugdijaztatott. Özv. Vaday Lajosné 5 évi szolgálat alapul vétele mellett nyugdijaztatott s gyermekei részére neveltetési járulék megáliapittatott. A vármegyei községi és körjegyzők által végezhető magánmunkálatokról alkotott szabályrendelet oda módosíttatott, hogy az útlevelek kiállításához a fél által beszerzendő okmányokért, — melyeket az eddigi szabályrendelet értelmében díjtalanul voltak kötelesek kiállítani, — a szabályrendeletben felszámított dijakat szedhetik. Nyírbátor község azon kérelmét, hogy a vármegye néhány községe Szabolcs vármegyéhez csatoltassék a törvényhatóság visszautasította, ellene erélyesen kikeltek, mert semmi törvényes oka és alapja nincs. Zala és Heves vármegyéknek a cigány kérdés rendezése ügyében küldött átiratát magáévá teszi és a törvényhozáshoz pártolólag fogja felterjeszteni. A vármegyei főorvos előterjesztésére Dr. Goldstein Ármin és Grósz Dezső körorvosok pénzintézeteknél elfoglalt igazgatói állások viseléséről az állandó választmány javaslatával egyezőleg eltiltattak, mivel ezen állásukban annyira el voltak foglalva, hogy körorvosi teendőiknek eleget tenni nem tudtak és dacára annak, hogy e miatt már több ízben elítéltettek, a mulasztások ismételten előfordultak. Sopronvármegye azon átirata felett, hogy a katholikus autonómiának törvényhozási utón való szabályozása kéressék, — a vármegye közönsége napirendre tért. A kath. autonómia létesítése érdekében a vármegye önálló feliratot intéz az országgyűléshez, amellyel a vármegye azon meggyőződését dokumentálta, hogy nemcsak a vallasszabadságnak, hanem a vallás- és hit életben az önkormányzati jogok teljes megvalósulásának is hive és szószólója. Ezen — s több kevésbbé fontos ügy Karácsonyra. Édes kicsi Jézus, Isteni szent gyermek Jöjj, epedve várunk! Szeretettetteljes kis szived hozza el A mi megváltásunk. Parányi kezecskéd illesse a szivünk Simogatva, lágyan, Szüntesse keservét, vadul vergődését Fájó bánatában. Szelíd, gyermek szemed örök bölcseséggel Tekintsen lelkűnkbe, Gyógyító fényétől, megenyhült könnyeink Hulljanak a földre, Kicsi gyermek szájad suttogja el halkan: „ Vigasztalódj, remélj! Feletted van Atyám, óh csak benne bízzál, Hisz Ő örökre él!“ Suttog a kicsi száj: „Fáj a szived nagyon? Nehéz ez az élet? Nézz az én utamra; tele van tövissel — S indulok — nem félek! Nézz utam végére; ott van a Golgotha — Szenvedés*— halállal — És én nem menekszem; erre szánt az Isten! Várom megadással. Es te gyáva lennél ? Menekülnél félve ? Drágább a te élted? Mint amit én egykor, ott a kereszt fáján Feláldoztam érted?“ Suttog a kicsi száj — hallgatom — hallgatom — 5 amíg égen földön felzug a Hozsánna: Leborulok én is — lehajtom a fejem — Hull a könnyem lassan — megadással, szánón — Az Isteni gyermek Hideg fekhelyének Kemény szalmájára. Gulácsy Ilonka. Misztikus eset. Irta: Pogány Béla. I. Misztikus eset volt nagyon. Az egész Csalogány utca beszélt róla annak idején, s mindenki meg volt győződve, hogy soha sem fogják megtalálni az eset nyitját. Á trafikosné nyugodt, csöndes, szomorú életet élt. Olyan szomorút mint itt errefelé mindenki. A képeslapokkal beaggatott trafikajtón alig-alig hangzott ki hangosabb szó. Csönd tanyázott itt is, mint a szomszéd boltokban. A leghangosabb az egész környéken egy tüdővészes szabómester volt, aki bágyadtan, unalmasan' köhögött. Délfelé egy kis élet kerekedett az utcában. Emberek jöttek hazafelé, apró irnokocskák, szolid szemű v.rró- lányok. Nehány nyomorúságos műhely, egy szegényes dobozgyár eresztett ki a kapualjából nehány munkást és pár eleven, kacagó leányt. Azok bevásároltak, mentek a henteshez, mentek a trafikba s vissza a műhelybe. Két órakor az írnokok néztek be a trafikba hölgy cigarettáért, vasárnap délelőtt pedig a varrólányok turkáltak a képeslapok között, több semmi. Esténkint kilenc után eljött az asszonyhoz egy kis cselédke, piszkos parasztleány és együtt betűztek. Szép nagy szemeivel bágyadtan te- kintget ilyenkor az utcára, majd csendes megfontolt léptekkel ment ki a körút felé. Senki sem tudta merre lakik. Látták, hogy átmegy a körúton is, aztán eltűnik egy mellékutczában, miközben lomhán csoszog mellette a kis szolgáló. Egyszer azután — május közepe volt — nem jött érte a kis szolgáló s az asszony ott maradt a trafikban. Kilenckor maga húzta le a redőt, bezárkózott, s reggel maga nyitotta ki megint az ajiót. Óit aludt. így ment aztán napnap után. A szomszédok csodálkoztak: mi történhetett? Egy heti,' csititgatták a kíváncsiságukat, akkor aztán megpróbálkoztak az eset ki- fürkészésével. A tejcsarnokosné ment be a trafikba, hogy megtudjon valamit: — Jó napot nagysádkám, régen nem tetszett kávét vitetni ? Az asszony kissé zavart volt, finom vágású szája megmozdult: — Nem ... nem ... most nem regelizem .. A tejesné a kezét dörzsölte, körültekintget, nem volt ötlete, amivel a titok zárait megnyissa. — Két ötöst nagysádkám, jó szárazát — mondta kis vártáivá — az uram csak ötösöket szí. Az asszony adott, aztán elővett a pultról egy újságot, csöndesen, szói akozottan lapozgatni kezdte. Az akció tehát nem sikerült, a tejesné küldetése tehát be volt fejezve. Hasonló módon eredménytelenül próbálkoztak a most még rejtélyesebb titok kiderítésén a hentes, valamint a borbély felesége is. A trafikosné titka különös titok volt. A helyett, hogy világosság derült volna rá, mindini
