Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
6-ik oldal. SZATMÁRVARMEGYE. 51.-ik szám. Szerkesztői üzenet. „Node már mindegy! “ A legnagyobb örömmel vettük és siettünk közölni is. Sőt! Jön a karácsonyi szám s eredeti versünk még mindig nincs, illetve nincs olyan amelyet büszkén útnak indíthatnánk. Kérjük, ne feledkezzék meg rólunk s mielőbb küldjön egyet akkorra is. — A múltkori eltitkolt, de mégis felismert üzenetért ne haragudjék reánk. Nehéz úgy írni ezen ami levelünkön, hogy csak egy ember értse meg. CSARNOK. Louan a pogány. Irta: LOLLIÉ B. IDYLIE. Loan pogány volt. A Fülöp-szigetcsoport Luron szigetének északi részén élt s nem ismert más istent, mint azt a durván faragott fabálványt, melyet édesatyja törzsének a főpapja a fűzfák erdejében fölállított. A Gadde- nese-törzsnek sötétbarna arcbőrével, rövid, göndör hajával birt, arcvonásainak azzal a magasztos és méltóságteljes jellegével, mely fajának különös sajátja volt. Melle tele volt aggatva a legkülönbözőbb csecsebecsékkel és függőkkel s a bambusz szálaiból készített szalag, meg pirosra festett lenfonadék csak arra szolgált, hogy a rajta elörr.lő kedves bájt még inkább kiemelje. Ezeket, mint valami övét, úgy hordta a cipői körül keresztbe kötve. A lenyi- szált fejbőrök után ítélve, miket vőlegénye az övén hordott, Louan volt az egész törzsnek legszebbik leánya,, legbájosabb csillaga. De azért szive nem ismerte még a szerelmet, mig csak az a kékszemü Cohil nem kereztezte élete útját. Percy Raymond volt a neve. Mrvos volt, ki a tartomány kormányának megbízásából tudományos kutatásokat eszközölt az ország belsejében, mig csak le nem vette lábáról a láz éppen ott, Lounnak szülőföldjén, zaki vad és zabolátlan természetének egész odaadásával, gondosságával fogott ápolásához. Midőn Manillába visszatért, ami fölgyógyulása után azonnal megtörtént, megígérte volt a lánynak, hogy kijön még búcsúzni hozzá mielőtt Angliába véglegesen visszatér. Roppant hosszúnak találta ez időt Louan, kinek szive folyton csak vele foglalkozott, kinek elméjét egyre csak az ő képe kötötte le. Ez alatt az idő alatt maga a természet is megváltozott az égalj alatt, hol a hő és a gazdag csapadék a növényzet buja tenyésztésére oly nagy befolyást gyakorol. Különös, idegen külsejű virágok, melyeknek lángoló színekkel ékeskedő kelyheiben élő lelkek látszottak himbálódzva remegni, azt a vágyat keltették az emberben, vajha ez a gyönyörű tavasz örökké tariana. A röpködő, zümmögő bogarak, a pillék és szitakötők szárnycsattogása által előidézett hang összhangzatos, zeneszerü, édes dallamnak rémlett. Valamelyik forró napnak alkonya felé volt. Louan kilopódzott a leveles pálmák s a sásnak árnya alól, hol az úgyis elég kíméletes napnak heve elől oltalomra talált s azon volt, hogy az illatos fűzfák nagy erdejében fölállított mozdulatlan fabálvány előtt valami mindennapos, vallásának megfelelő áldozatot hozzon. Zokogott, kezében tartott egy kicsike képet, melyet szenvedélyesen a kebeléhez szorított. Most ezt a képet a nagy bálvány ölébe helyezte, majd odavetette magát eléje a földre, a leg- rajongóbb imádás jelei között. Lelkében fölkiáltott, fölsóhajtott, fohászkodott az istenekhez, hogy hallgassák meg — küldjék el hozzá a Cahilát. És ime — mintegy válasza gyanánt e lelkes szózatának — Percy Raymond keze éppen e percben tolta félre a bambusznádnak sűrűjét s Louan nevét kiáltotta szája. Louan egy pillanat alatt felugrott s szeme közé pillantott annak a férfiúnak, kinek emlékét kinek a képét folyton a szivében hordozta magánál. Rymond szívélyesen üdvözölte, majd egy csomagot vett elő, melynek tartalmát gyönyörű karmacsin piros kötő képezte, aranynyal díszítve, aranyláncocska s aranynyal hímzett kicsi papucs, miket mind Louannak adott. Ez boldog mosolylyal fogadta s hálásan megcsókolta a kezét: mely azt neki nyújtotta. Raymond szeme önkénytelenül a bálványképen akadt meg és észrevevén azt a kis szobrocskát, meglepve kérdé: Louan, mit jelentsen ez? Te tetted ezt oda ? — A leányka bevallotta, de zavarodottan elpirult. Ő volt, aki avatatlan ugyan, de a szerelem által vezetett kézzel Percy Raymondnak kicsi, de megszólalásig hasonló alakját faragta ki fából s helyezte oda a bálvány talapzatára. Percy, mintha isteni megnyilatkozás lett volna, a másik percben kitalálta, hogy a lányka szereti. — Louan — szólott hozzá — iszonyú nagy bűnt követtél el. A te Istened nagyon meg fog haragudni rád s büntetéssel fog sújtani miatta, fogd a szobrot s törd széjjel. A leány engedelmeskedik ugyan, de nagyon tétovázva. — Hát mért ne jarthassam meg? — Ellenkezett. — Az enyim. Hiszen magam faragtam. — Mert bűnös cselekedet faragott képet imádni. A biblia , rr.ely a legjobb könyv a világon, mely az Istenről és a menyországról szól, arra tanít, hogy az ily cselekedet helytelen és bűnös, én pedig nem akarom, hogy valami helytelen dolgot művelj. — A/t is tanítja a bibliád, hogy helytelen dolog, ha szeretsz engem ? — Kérdé a leány, közelebb simulva hozzá. — Nem, — felelte Raymond komolyan — de a magam józan esze mondja, hogy nagyon bolond dolog volna, ha tenném, te pedig ne beszélj többé egyiigyüeket. De ne is gondolj rá. Most pedig eredj és öltözzél föl. Azt szeretném, hogy táncold el nekem az éjjel a Conutant. Ha ezt megteszed, egy kellemes emlékkel többet viszek el magammal Angliába innen. Louan csak ott állt és tétovázott. Majd dacos gyors mozdulattal a fűzfa virágjának egy csomóját letépte a fáról és Raymond arcaira dobta. Borzongás futotta végig a testét. Midőn a bűvös virágnak finom illatát magába szívta, mely virág mintha csupa lángnyelv lett volna: eszébe jutott, hogy veszélyes Gaddenese meglátogatása akkor mikor a fűzfa virágzásban áll. A buja nősülés. ideje \olt. Olyan idő, mikor minden szenvedély fel volt költve. Louan nyilvánvaló' izgatottsága és haragja félelemmel töltötte el. Odafordult a leányhoz, hogy megnyugtassa, de az elmenekült. Elhagyta, csak azért, hogy uj, idáig nem érzett idegenszerü kétségbeeső érzés töltse be a szivét. Néhány percnyi habozás után elhatározta, hogy käyeti a bambusznád között előkandikáló kunyhók felé fordult. Egészen besötétedett mire Raymond orvos elérte azt a néhány kunyhót, melyből a telep állott. A törzsfő az emberei nyugodtan költötték estebédjüket s a zenészek már gyülekeztek, hogy Louan táncához eljátszák a passeilt. A közeli dombokon tüzek égtek, miknek fölcsapkodó lángjai élénken megvilágították az üres teret, melyen Louannak megjelennie kellett. Most Louan lassú léptekkel közeledett a tűzhöz, elhagyva a homályt, mely alakját idáig eltakarta volt. A karmazsínpiros kötőt s a pici papucsokat viselte. A tisztás közepére lépve, hajlékony teste ide-oda ringatódzott, mint a kígyóé, mikor a prédájára les. Volt egy mozdulatában valami báj, valami kecs, ami Raymondit egészen megigézte, megbabonázta. Nem kereste, sem nem kerülte Raymond szempillantását, de ez jól tudta, érezte, hogy ezt a táncot az ő kedvére lejti. Csongtak, bongtak a függői s átlátszó, könnyű öltönyének redői festői ráncokban simnltak sütőt barna testének lágy és simz bőréhez. A tüzek izzó lángjának világa s a fűzfa virágjainak átható illata roppant fölizgatta s a sajnálkozás önkénytelen érzete lopódzott a szivébe, hogy a lánykát soha többé látni nem fogja. A tánc véget ért s Louan egészen közel simult hozzá, hogy tetszésnyilvánításában részesüljön ; Raymond észrevette, hogy áttetsző ruhájának fodrai között a fűzfa virágjainak csokra van a kebelére tűzve. Újból összerázkódott s a legnagyobb veszély előérzete szállotta meg a szivét. Volt valami különös, megigéző varázslat ez erős és mégis bájos sötét teremtésben, nagy csillogó szemeivel s karmazsin virágjaival. Még közelebb, még hízelgőbben húzódott hozzá, simult a melléhez a leány. Most meg tigrisszerü gyors ugrással a nyakába vetette magát. Majdnem megfojtotta szájához tapadó ajkaival s. puha, lágy, sötét, nyakát átfogó karjaival. Egy percre, egy boldog, kéjes pillanatig az övé volt hát az a férfi; tehetett vele, amit akart — szerethette vagy meggyilkolhatta — és . . . A skarlát — piros virágok végzetszerü, bóditó illata volt-e, vagy az asszonyi szívben felébredt haragja a hő és odaadó szerelmével visszautasított nőnek, ami Louant arra birta, hogy övéből kihúzza a kicsi acélpengét, melylyel kedvese faszobrát megfaragta s hogy azt a férfi szivébe mártsa ? Megmondhatnád-e te ? Megmagyarázhatnám-e én ? — Nem. De az az undok nagy bálvány ott az erdőben, az bizonyára tudja, mert minden holdvilágos éjszakán ott fekszik a lábainál Louan, szorosan átkulcsolva, kebléhez szorítva a Cahi- lának merev, hideg testét, halotthalvány arcát takargatva karmazsin-piros kötője fodraival . . . Nyomdász tanulóul értelmes fiúgyermek esetleg fizetéssel is felvétetik „Kölese y“-nyotnda részvénytársaságnál /. Hétsastoll-utca 12. szám alatt. SZATIáRVÁRIEGYE Egy évre . Félévre Negyedévre Egy hóra . 8 kor. — fill. 4 kor. — fill. 2 kor. — fill. — kor. 70 fül. terein s egy bimbójából 3Nagy Gábor-féle Delaware szőlő faj az egyedüli, rrelynek termeléséhez semmiféle tudomány vagy gyakorlat nem kell, még az is elbánik vele, a ki soha szőlőtövet nem kezelt Minden szállítmányhoz utasítás ingyen és ebből kinézheti mindenki, hogy miként ültesse el, kezelése pedig metszés, kapálás és feltöltésből áll, más dolog nincs vele, mert ezt oltani, permetezni, kénporozni nem kell, nem árt ennek a filokszera és bimbója, vesszője télben soha el nem fagy. Holdankint átlag 35 hektolitert -4 fürt fejlődik. Valódi bőtermő legnemesebb faj ez, melyet azonban nem szabad összetéveszteni más ugyanily név alatt forgalomba hozott hitvány fajjal, ügyelni kell arra, hogy Nagy Gábor-féle fajt kapjunk, mert csak ez a valódi. A Nagy Gábor-féle DELAWARE-szőlő oiyan bort ad, mint az asszu, édes és erős, igen kellemes zamatu és kétszer annyiért kél el, mint más borok. Kóstolónak egy üveggel bárkinek küldök 1 koronáért. A DELAWARE-szőlő bővebb leírását, termésének királyi közjegyzővel hitelesített eredeti fénykép felvételeit színes kivitef- ben, továbbá a szöveg közé nyomott 40 szép képet tartalmazó képes árjegyzéket ingyen és bérmentve küldöm mindenkinek, aki velem címét tudatja. Okvetlenül^ kérje még ma ezt a tanulságos tartalmú árjegyzéket, mely a szőlőoltványokról, lugasültetésről is ad részletes, helyes útbaigazításokat. NAGY GÁBOR szőlőnagybirtokos KÓLY, posta, távirda és távbeszélő állomás. 522112-2 Levelezés magyar, rop án. horvát, szerb és német nyelven. Pályázat : felügyelői állásra. ----„Pro testáns Társaskör“ 1910. évi A január 1-vel elfoglalandó felügyelői állásra ezennel nyilvános pályázatot hirdet. Pályázhat minden tisztességes, büntetlen előéletű megbízható egyén. Évi díjazás megegyezés szerint, továbbá szabad lakás, fűtés és világítás. Személyes jelentkezés Nagy Gusztáv társasköri igazgatónál, a kör helyiségében mindennap a délutáni órákban. Protestáns Társaskör. 544—3—1
