Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
r 2-ik oldal. __________________________ pi ratiók teljesítése elől. S mert mostani parlamenti pártokból nem fog akadni vezető állam férfiú, ki a már minimumra leszállított nemzeti engedmények nélkül vállalkozzék kormányzásra, ismételten az a szimptoma, hogy parlamenten kívül álló politikusokkal fognak próbálkozni. S vájjon, ezen államférfiakkal mit tehetnek, mit tudhatnak elérni? Teljes bizonytalanságban vagyunk. Bármily irányban kísérelték meg a kibontakozás lehetőségét, mindenütt ellenzésre találtunk. Tudjuk jól azt, hogy a királyi akarat mit nem kíván, de hogy mi a lehetséges, merre forduljunk — arról sejtelmünk nincs. A megoldás módjáról nem nyilatkozik, teendője csak annyi, hogy az elébe vitt formákat elutasítja. Tudjuk, hogy a megoldás könnyen megtörtént volna, ha a kormány elejti összes követeléseit, deferál mindent Bécs- nek és követi mindenben a király akaratát. Akkor ez a kormány is maradhatna időtlen időkig. De hát éppen ott volt a kontrovezia, a király a kabinet között, hogy ez férfiasán megállotta helyét. Lehet, hogy a napokban megtudjuk erre is a feleletet. A király Lukácscsal és Khuen Héderváryval tárgyalt, az eredményt, azonban még nem hozták nyilvánosságra. S ha ez a vállalkozás nem a nemzeti célokat tűzi maga elé, nem a nemzeti érdekek érvényesüleíére alakult, — az egész országot — pártkülönb- ség nélkül — szemben fogja magával találni. Igazság a Szatmár városi közgyűlésről. Egyes szatmári lapok rosszakaratú és elferdített híreszteléseivel szemben szükségesnek tartjuk a folyó hó 13-án megtartott Szatmár városi közgyűlésnek egy politikai jelentőségű eseményét a valóságnak megfelelően megvilágítani. A közgyűlés napján délelőtt 10 órakor érkezett Szatmár város törvényhatóságához s ama reményének adott kifejezést, hogy a kitüntetés dolgában is sikerrel fog eljárni, — Amiatt ne nyomja a maga fejét a bu, — jegyezte meg Kohn. — Még ma beszélni fogok az én barátommal, a Wekéfle Sándorral, aki olyan kitüntetést fog magának adni, hogy belezöldül az egész Terézváros az irigy-* ségbe. Néhány nappal ezután megszólalt a telefon a Nuszbaum irodájában. — Halló 1 Ki beszél ? — kérdezte száraz üzleti hangon Nuszbaum. — Itt Wekerle Sándor beszél. Nuszbaum Soma úrhoz van szerencsém ? A nem remélt megtiszteltetés, hogy a kegyelmes ur telefonmegszólitással tünteti ki, annyira felizgatta Nuszbaumot, hogy kieseti a kezéből a kagyló, ő maga pedig majd hanyatt vágódott. De hamar összeszedte magát, s odakiáltott a segédeinek: — Csendet kérek, a Wekerle kegyelmes ur akar velem beszélni! A főnöküket ért megtiszteltetés a segédeket is lázba hozta. Valamennyien az irodába rohantak, s izgatottan állták körül Nuszbaumot, aki görcsösen szorította a fü'éhez mind a két kagylót. Nuszbaum, miután a két keze le volt foglalva, a lábával intette a segédeknek, hogy hagyják magára, s e közben a hozzá legközelebb álló komptoáristát úgy rúgta oldalba, hogy a szegény fiú egy álló hétig csak kengoru módjára, ugrálva tudott járni. Nuszbaum sietett magát bemutatni. Alázatos szolgája, kegyelmes uram, én vagyok, a Nuszbaum Soma. — A Dolfi barátom beszélte, hogy maga jubilált. Gratulálok 1 — Köszönöm alássan, kegyelmes uram. SZATMÁRVÁR MEGYE. Fejérvármegye átirata, mely Kossuth Ferenc iránt való bizalomnak nyilvánítását indítványozza. Ezen átirat a tárgysorozatba utólag felvétetett. De mivel úgy az elnöklő főispán, mint a polgármester belátták azt, hogy jelen zavaros politikai viszonyok között ez indítványnak a tárgysorozatba való utólagos felvétele — a tanácsülés kikerülésével — félremagyarázásokra adhatna okot, a napirendről levétett. Ez a tiszta igazság, minden ettől eltérő híresztelés alaptalan. — Igaz ugyan, hogy a Just-párti Kelemen amikor tudomást szerzett a tárgysorozat e pontjáról, kétségbeesett igyekezettel — telefon és kocsik segélyével — minden lehetőt elkövetett pártembereinek összetoborzására. Erre azonban nem volt szükség, mert ép a mikor meddő kísérletei után, a változhatatlanba való megnyugvás kellemetlen érzetének akart helyt adni, mandátumáért reszkető kebelében, az átiratot levették a napirendről. Samut e váratlan öröm annyira meglepte és elragadta, hogy köszönetét akart rebegni az elnöklő főispánnak pártatlanságáért. Ez azonban csak szándék maradt, mert Kossuth nagyszámú, a város ingelli- gentiájából álló hívei „abeug, levele, nem hallgatjuk“ kiáltásokkal, leültették. Ebből tehát azt láthatjuk, hogy bár az indítvány forma- szerint nem tárgyaltatott, Kelemen Samu lehurrogásával Szatmár város törvényhatósága bizonyítékát adta, hogy szivében Kossuthtal és nem justhíal érez együtt. á Hitelbank közgyűlésé. A nagykárolyi Hitelbank részvénytársaság e hó 14-én dr. Falussy Árpád elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A határozatképesség megállapítása után dr. Adler Adolf és Kacsó Károly részvényesek a hitelesítő küldöttség tagjaiul megválasztatván, a közgyűlés tárgyalás alá ve*te az alapszabályoknak az igazgatóság által javaslatba hozott módosítását. Mindenekelőtt dr. Kovács Dezső ügyvezető igazgató ismertette a tervezett módosításokat, melyek közzül legjelentősebbek azok, a melyek a társaság üzletkörének kiterjesztésére vonatkoznak. Ezek elsősorban egy gazdasági gépek és eszközök r bizományi elárusitásával foglalkozó áruosztály' létesítése, kapcsolatban a bank itteni termény- és áruraktár vállalatával. Ezen üzletágat az igazgatóság már a legrövidebb idő alatt bevezetni és művelni óhajtja. Az üzletkör másik irányú kibővítése oda irányul, hogy a bank ugyancsak termény- é§ — Mit szólna hozzá, ha én magának egy rendjelet adnék, he ? — Nagyon örülnék, kegyelmes uram. — Azt elhiszem, Tetszik talán egy Lipót- re'n\1 vagy egy Ferg'nc József-rend ? Ezekben most igen élénk a kereslet. — A hogy gondolja, kegyelmes uram. — Vagy jobban szereti az aranygyapjut ? —• Legyen aranygyapju. =» És hogy {tivánja ? Habbal vagy a nélkül? Nuszbaum kissé meghökkéiit erre a tcér- désre. Mert ha nem is ismerte a rendjeleket azt tudta, hogy nem habbal szokták azokat adományozni. Kissé gyanakodva felelte tehát: — Nem értem, kérem. — Nem érti ? No, azt nem is csodálom. Hiszen magánál nagyobb szarvasmarha még nem fordult meg a közvágóhídon 1 Nuszbaum ájultan roskadt le a székére. Amit az imént csak sejtett, most holt bizonyosság volt előtte: nem a miniszterelnök, hanem Kohn Adolf beszélt vele a telefonon, aki most kacag az ő fölültetésén, s akivel kacagni fog az egész város, ha hírét veszi ennek a legújabb Hosztalek-esetnek. A csúffá tett jubiláns gondoskodott róla, hogy életének ez az epizódja ne maradjon a kettőjük titka. Följelentette becsületsértésért Kohn Adolfot, aki derült hangulatban jelent mag a járásbirő előtti A- bíró először a személyi viszonyairól érdeklődött: — Van-e vagyona ? — Hogy van-e vagyonom ? — szólt Je- kótázhatatlan fonetikával a vádlott, — kinek van nálunk vagyona? Nálunk legföljebb csak hitelük van az embereknek. Az egyiknek több a másiknak kevesebb. A báró Herzog Pétéről. szám. áruraktári vállalatával kapcsolatban terményeknek és áruknak saját számlára és bizományilag való adásvételével is foglalkozzék. Ezt az újabb üzletágat azonban az igazgatóság csak abban az esetben óhajtaná tényleg gyakorlatba venni, ha — amint ezt hir szerint bizonyos körök tervezik, — egy újabb termény- és áruraktári vállalat létesittetnék városunkban. A javasolt alapszabály módosításokhoz ifj. Sternberg Sándor és Weinberger Ferencz részvényesek szólották, akik annak hangsúlyozásával, hogy a meglevő termény- és áruraktár mai befogadó képessége mellett a város és vidékének igényeit teljesen kielégíti és igy komolyan fel sem tehető az, hogy egy második termény- és áruraktár létesüljön, — amire különben az egész országban nincsen példa, a maguk részéről a terményeknek és áruknak sajat számlára és bizományilag való vételét és eladását, mint uj üzletágat mellőzhetőknek vélték. A közgyűlés az ügyvezető igazgató ismételt felszóllalása után az igazgatóság által javasolt módosítást változatlanul elfogadta, magáévá tevén az igazgatóság azon álláspontját, hogy a saját számlára vagy bizományilag való termény üzletet csakis az esetben vezeti be ténylegesen, ha egy versenyző raktárvállalat tényleg létesülne. Az alapszabály többi pontja leginkább stiláris módosításon ment keresztül, minek megtörténtével a közgyűlés véget ért. ÜVEGBŐL TÁPLÁLT gyermekek, rózsás és teli arcuakká, erősekké és életvidámakká válnak, ha SCOTT-féle csukamájolaj EMULSIÓ-t adnak nekik. á Scott-féle Emiilsió-ban levő tiszta és könnyen emészthető táplálék, gyorsan jóváteszi a táplálkozásnak akármely fogyatkozását. A SCOTT-féle EMULS1ÓT nagyon szeretik krémszerü izéért. Kitűnő bármilyen okból eredő erőhanvatlás és gyengeség ellen. A SCOTT-féle EMULSIÓ a Az Emulsió vásárlá- legkiválóbb, sánál a SCOTT-féle 479-28-2 módszer védjegyét — Effv eredeti üveg ára 2 K 50 fillér. t — kértük o*' ' ° a halászt — kérjük fie\ elembe venni. K'nnhntn minrlon írvódvtárhan. nek például hiteleznek egy automobilt, nekem csak egy pakli gyufát. — Hát gyermekei vannak-e? — Gyermek ? Az van ! — sóhajtott Kohn Adolf, s sietett hozzátenni: — Az Isten tartsa meg őket! — Nuszbaum azzal vádolja magát, hogy megsértette a becsületét. — A becsületéi1? Mivel? — Azzal, hogy szarvasmarhának nevezte. — Kérem alássan, hát minek neveztem Vólná ezt az embert, .aki elhiszi, hogy ő aranyigyapjas vitéz lehet? — Az a mágá dolga. — Az én dolgom ? No hát az én igénytelen Véleményem szerit# áz iíyefj ember legalább égy szarvasmtífha. — De- az becsületsértés, ha feTakínek azt mondják, bbgy szarvasmarha, — Mit ér akkor ä szólásszabadság, na"^z ember nem indíthatja meg nyíltan a véleményét ? Én azt goüéfoJom, biró mf ha csakugyan történt sértés, azt .Aszarvasmarhák több joggal vehetnék magukra, mint Nuszbaum Soma. Különben szabad folyási' engedek az: igazságszolgáltatásnak, én ragaszkodom a véleményemhez. A biró 50 koronára ítélte' í vádlottat. — Ötven korona? — kiáltott fel meglepetve Kohn Adolf. — A biró ur ügy látszik nem ismeri Nuszbaumot, különben né® taksálná olyan drágára a becsületét. — Tehát fellebbez ? — No persze ! Rehabilitáltatni akarom: -=• a szarvasmarhákat.
