Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 48-ik szám. akadályozása folytán teljesíthetőnek nem találtatott. Ugyancsak elutasittatott Klein Zoltán kérelme a kálmándi-uti közterület egy részének részére leendő bérbeadása iránt. A f. évi szeptember 29-én és október 28-án tartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvek bemutattatván, miután különös intézkedések megtételének szüksége fenn nem forog, tudomásul vétettek és irattárba tétetni rendeltettek. Városunk fejlesztése. Egyik helybeli lap hir rovatában olvastam, hogy a grófi kertnek a róm. katholikus fiúiskolával szemben levő sarkától kezdve a Cservenyák-féle ház sarkáig a grófi kert oldalán az aszfaltot és a jelenlegi fasort magában foglaló területen, mintegy 30 üzlethelyiséget magába foglaló árucsarnokot szándékszik Nagykároly város tanácsa épiteni. Engedje meg a terv megteremtője nekem, hogy a kérdéshez, mint nagykárolyi lakos, aki a közügyeket figyelemmel kisérem, hozzászóljak és megtegyem az észrevételeimet. Igen dicsérendő a városi tanács azon eszméje, hogy a város fejlesztése, szépítése, és anyagi gyarapítása végett productiv befektetésre törekszik, azonban mintha csak következetes akarna lenni a város vezetősége a város középületeinek helytelen elhelyezéseinél, ismét olyan területet szemelt ki, a hová szépészeti, a városnak városi jellegűvé leendő fejlesztése céljából az említett árucsarnokot elhelyezni sem nem szabad sem nem lehetséges. Viszont azon területet, a mely kínálva kínálkozik és majdnem kiabál, hogy ez utón lehet egy igazi főutcát létesíteni, nem veszi észre, vagy nem akarja meglátni. Eltekintve attól, hogy a grófi kert melletti terület, a mi a városé, igen keskeny, a tervezett célra nem alkalmas a másik és fő nehézség, hogy a grófikastélyt, a mi egyedüli nevezetessége és szép látványossága a városnak semmi körülmények között sem fogja engedni annak tulajdonosa, hogy árucsarnokkal körülépittessék, mert a nevezett helyre csakis bazárszerü üzlethelyiségek és nem impozáns modern épület emelhető. Ott van azonban a Deák-tér szabad területe, a Wéber háztól a Vetzák házig elterülő terek. Ezeket beépíteni közegészségügyi és város fejlesztési szempontból nemcsak hogy tanácsos, de úgyszólván közszükséglet. Ennek beépítésével eltűnik a város legforgalmasabb helyéről a vásárok alkalmával felgyülemlő és napokig ott heverő sok piszok. A Széchenyi- utca a Spitz Mór háztól a Cservenyák házig meghosszabbítva nagyvárosi jelleget nyer és a jelenlegi cik-cakkos Deák-tér helyett létesül egy valódi belvárosi kereskedelmi központ, tisztán üzlethelyiségekkel. A Fitos patika és a Kovács György üzlete előtt levő téren szép modern impozáns épület lesz emelhető, a mi a városnak városias jelleget kölcsönözne és jövedelem tekintetében messze felülmúlja a tervezett árucsarnokot, mert az mindkét oldalon körös-körül üzlethelyiségekből állana. Ezen épületeket fölépittetné a város olyan vállalkozókkal, akik egy bizonyos használati idő múlva átengedik azt teljesen ingyen. Ez által a város idővel egy jövedelmező vagyon birtokába jut. Ez irányban tárgyaljon a Városi tanács a kérdéses területek átengedése végett, ebben mindenesetre segítségére lesz a grófi uradalom is, mert tényleg közügyben és a város fejlesztése érdekében történik, a nélkül, kogy magánosoknak érdekeit károsan érintené. — Ez magával hozná a Nagypiac fejlődését is, mert méltóztassanak elhinni, hogy nincs az országban egyetlen egy város sem, a melynek nagy piac tere olyan stagnálásban volna, mint a mienk. Egyetlen egy nyomorult köves átjáró van a piacon, az is a pénzügyigazgatóságért, negyven esztendő óta két-három ház épült és mindez csak azért, hogy a város vezetősége semmit, de semmit sem tett a piac terének fejlesztése érdekében. A sok kövezetből, amelyet ez a város az utóbbi 15—20 esztendő alatt kapott, a városi nagypiac terére alig jutott 200 méternyi, az is csak azért, mert a Matolcsi saroktól a dohánybeváltó hivatalig kénytelen volt kikövezni, mert másképen a dohány beszállítása lehetetlen lett volna. Ott van az úgynevezett „Cifrasor“ hova ősszel és tavasszal teherárut beszállítani csak hat ökrös szekérrel lehet és ez a lehetetlen állapot, a város főterén van. Minden város a legkisebbtől a legnagyob- big elsősorban a főterét, piacterét fejleszti, kövezi, nálunk éppen ellenkezőleg, kövezünk építünk sajátítunk mindenféle zeg-zig utcában, a piac főtere meg úgy áll ki, mint régen, 50 év előtt. Közegészségügyi szempontból még rosz- szabbul, mert akkor az állatok járványbetegségéről behurcolásáról mit sem tudtak. Erre nézve a városi tiszti orvos adhatna bővebb indokolt érvekkel ellátott véleményt. A nagypiac kövezése és keresztező járdák létesítésével egészen máskép nézne ki s az ott levő háztulajdonosok megmozdulnának, az építkezési kedv fellendülne, ha látnák, hogy a piactérrel is törődnek, sőt a nagypiacból kiágazó Majtény, Genes, Petri utcák és ezek mellékutcái fejlődését is maga után vonná, vagyis égy egész városrész érdekét mozdítaná elő. Az általam felvetett eszme, lehet, hogy az érdekelt feleknek nem fog tetszeni s ha a városi tanács ez irányban tárgyal, sok akadályt és nehézséget kell elhárítania, de fáradozásukat siker fogja koronázni, ha erősen akarják, mert egy város közérdeke minden magánérdek felett keli, hogy álljon. Sipos. liossoth Lajos mauzóleumánál Egy egész generációnak kitörölhetetlen emléke az az országos gyászpompa, melylyel a nemzet tizenöt évvel ezelőtt Kossuth Lajos holttestét a sirig kisérte. S most tizenöt év múlva ismét temetése volt Kossuth Lajosnak, mikor koporsóját elhelyezték abban a mauzóleumban, melyet a nemzeti hála és nemzeti kegyelet emelt hamvai számára. Ami benne múlandó földi volt, az végleg átadatott a múlandóságnak, de ami benne nagy volt, azt az örökké valóság számára adta az Isten a nemzetnek. Ezer éves zivataros múltúnkban nem egy férfiú volt, aki a nemzeti haladás, a nemzeti függetlenség és a szabadság előharezosa volt s akinek emlékét a nemzet örök hálával őrizte meg. De Kossuth Lajossal sem nagyságban, sem népszerűségben, sem tiszteletben, egyik sem vetélkedhetett. Nem volt más mamagyar ember, akiben a nemzet annyira a megtestesülését látta volna minden vágyának és minden törekvésének s aki olyan osztatlan hódolat közt futhatta volna meg ép ezért pályáját, mint Kossuth Lajos. A középkori feudalizmusokból vezette ki a nemzetet s hogy ma a civilizált világ népeivel egyenrangú, az jórészt az ő érdeme. Nagyságának jele, hogy Kossuth Lajos mellett mindenki eltörpül a nemzet szemében s hogy azoknak a kiváló munkatársainak is, akik a regenrálás nagy munkájában segítségére voltak, fényt és dicsőséget adott, hogy Kossuth Lajos verte igénybe lelkesedésüket, tudásukat, hazaszeretetüket. Élete és egész szereplése nagy tanulság a nemzetnek. Nemcsak mi, hanem utánunk következőgenerációk is zarándokolni fognak sírjához, mert ott a magyar szabadságnak és függetlenségnek olyan harcosa nyugszik, aminőt ezer év alatt csak egyet tudott szülni magyar anya. De a nemzet nem ismer megállást. Aki Kossuth Lajosban ma sem lát mást, mint a szabadságharcnak vezérét, aki a nemzetet fegyverbe szólította s aki költője volt annak a nagy epopaejának, melyet magyar szabadság- harcnak nevezünk, az Kossuth Lajos igazi történelmi hivatását félreismeri. Hiszen már maga az a tény, hogy 45 évi hontalanság után közköltségen hazahozattuk holttestét s országos gyászünnepek között eltemettük, negyvenöt év, melyet Kossuth Lajos hazájától távol töltött, nem tűn el nyomtalanul a nemzet életében. Az akták akkor, — mikor a nemzet a királyával kibékült, a mikor megkötötte azt a kiegyezést, mely modern állami életünknek alapja lett lezáródtak s a nemzet ott nem folytathatja a történelmet, ahpl ezt 1849-ben Kossuth Lajos abbahagyta. Épen azért Kossuth és Deák Ferencnek szembeállítása, a nemzet igaz történetének meghamisítása. Kossuth Lajos munkáját Deák Ferenc folytatta s azon az alapon, melyet Kossuth Lajos rakott le, Deák Ferenc felépítette a magyar alkotmányosság épületét. Hogy ez igy van s hogy Kossuth Lajosnak éppen ebben volt nagy nemzeti hivatása, azt bizonyítja az, hogy az az irrádással határos tisztelet, melyet a nemzet Kossuth Lajos iránt tanúsított a kiegyezést nem akadályozta meg. A király az 1867-iki kiegyezéskor elismerte élőjognak azokat a 48-as törvényeket, melyeknek Kossuth Lajos volt a kezdeményezője s amelyek örök időkig Kossuth Lajos neve köré vonnak glóriát. A Kossuth kultusz ezen a napon nem a politika, hanem a szív kérdése volt. Kossuth Lajos emléke kinőtt a páríküzdelmek köréből. O nem egy pártté, hanem az egész nemzeté. Koporsója élőit meg szűnt a pártharcoknak, a a pártpolitikának hangja. A mindennapi élet szennyes áradata odáig nem hatott. A magyar szabadság ügye, nincs többé Kossuth Lajos nevéhez fűzve s a nemzet ellen vét és Kossuth Lajos igazi nagyságát kicsinyíti az, aki mást hirdet. Mauzóleumához elzarándokolt az egész nemzet, mint elzarándokolt ravatalához tizenöt év előtt. Városunk koszorúját Papp Béla orsz. képviselő helyezte le. A koszorú babérlevélből volt, a város színeit viselő moirée szallaggal, ezen felírással: „Halhatatlan emlékű díszpolgárának — Nagykároly város közönsége.“ Várandós anyák erősítő és az erősítéssel egyidejűleg üdítő szert találnak a SCOTT-féle csukamájolaj EMULSIÓ-ban. Gyors és erőteljes hatása meglep és gyönyörködtet mindenkit. Bevétele kellemes, emésztése könnyű. Egy kísérlet meg fogja Önt győzni, hogy az Ön esetében is mily jótékony hatású. Szoptatás esetében a Sootf-féle EmtiSsió elejét veszi a bágyadtságnak, bőségesen biztosítja a tejet és ró- sá^'T scoVTT-féL zsás és virágzó arcúvá teszi a rr.ie/ztvé«iüi; gye™eieL , figyelembe venni. A SCÖTT-fele Emulsio a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fillér. Kapható minden gyógytárban. 479—28—11 SZATIABVÁEMEGYE Egy évre . Félévre Negyedévre Egy hóra . 8 kor. — fill. 4 kor. — fill. 2 kor. — fill. — kor. 70 fillHIRDETÉSEK S~ jutányos árban felvétetnek lapunk kiadóhivatalában. Ruhát fest és HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902.
