Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

Nagykároly, 1909. november 28.

Vasárnap.

V. évfolyam. 48. szám.

4K-> POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP.

Szerkesztőség,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. Deák Ferenc-tér 20. sz.

Kiadóhivatal : Kaszinó-utcza 2. szám. -ig-Sf ......... —~ Kéziratokat nem adunk vissza.

Az önálló bank lehetősége.

Nagykároly, nov. 27.

Negyven éven keresztül egy dogma uralkodott nálunk, melyszerint Magyar- ország gazdasági érdeke feltétlenül megkívánja az erősebb Ausztriával való gazdasági közösséget. Meggyőződésünk, hogy ez a nézet hibás, ez a dogma nem áll meg. Mert nincs olyan nép, a melynek a gazdasági önállóság jót ne tenne, a mely a gazdasági lekötöttség járma alól felszabadulással ne a gyarapodás és a boldogulás útját találná meg.

E meggyőződésünk erősebb gyökeret vert bennünk mióta napról-napra látjuk, hogy Ausztria népei főleg Lueger keresztény szociálistái, akik pedig ma az osztrák kormányzat irányadó tényezői, mily gyűlölettel fenik fogukat nemzetünkre, lábbal tiporva a méltányosság legelemibb fogalmait is.

Ha oly igazságosan fognák fel Ausztriában érdekeinket, mint a mily méltányosan kezeljük mi az övéiket, akkor talán még lehetne a közösség előnyeiről beszélni, de a mikor tulfelől csak a gyülölség lángját látjuk ellenünk lobogni, lehet-e akkor azt komolyan állítani, hogy mi csak az Ausztriával való gazdasági közösségben találhatjuk fel boldogulásunkat? Ezt jóhiszeműen senki se állíthatja. S mert a gyülölség lángját napról-napra erősebben látjuk lobogni,

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő : il Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István.

hamarosan el fog következni az az idő, a mikor egyedül az ország függetlenségének és gazdasági önállóságnak eszméje fogja uralni az egész hazai közvéleményt, s nem lesz magyar e hazában, a ki az ország üdvét ne látná az önállóság bekövetkezésében. Az osztrákok gyűlölködése a közösségi dogma legnagyobb ellensége, mert a közösségi dogmát a szabadelvű párt is csak érdekeinek osztrák részről való méltányos kezelésével képzelte, erről pedig az osztrák parlament mai állapota mellett többé alig lehet szó.

E meggyőződés és hit mellett miért nem állunk azok közé, a kik az önálló bank 1911 -re való felállítását ki akarták mondatni a párttal, s miért vagyunk épen egyike azoknak, a kik Kossuth Feren- czet törhetlenül követik?

Válaszunk igen egyszerű.

Nem érzelgünk. Nem beszélünk barátságról, szeretetről és háláról, a mivel mindenki .tartozik anr.?k, a kit vezéréül avatott, e percben kikapcsoljuk érzéseinket s úgy beszélünk, mintha nem is ismernénk Kossuth Ferencet s nem ismernénk Justh Gyulát se, s úgy adjuk meg a kérdésre a választ, a mely egyszerűen az, hogy a ki ma azt mondja, hogy 1911 -re önálló bankot tud csinálni, az vagy tudatlan vagy nem mond igazat.

Az önálló bank kérdését nem szabad csak kortes jelszónak használni, haElőfizetési árak:

Egész évre

.............................................................8 korona.

Fé

lévre.................................................................... 4 korona.

Negyedévre.............................................................2 korona.

Eg

yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

nem az önálló bank felállításának kérdésénél ügyelni kell a dolog pénzügyi előkészítésére is, mert ha még a király vétójával nem is állnánk szembe, akkor se lehetne már többé 1911 -re jó nemzeti bankot csinálni, már pedig csak olyan nemzeti bankot tartunk üdvösnek, a mely jól meg van alapozva s némi átmenet után legalább olyan olcsó hitellel tud szolgálni az országnak mint a közös bank.

Ugv képzeljük a gazdasági önállóság iránti harc megvívását, hogy először is választói törvényt kell csinálni. Mert olyan választói törvény, a mely megöli a magyar faj hegemóniáját örökre megöli a gazdasági önálióságoí s vele az önálló bankot is. Az ennek alapján megtartandó uj választásokon végkép kiestek volna a parlamenti súlyból a gazdasági önállóság ellenesei, mi függetlenségiek pedig olyan többségben jöttünk volna vissza azután, hogy konszolidált állapotok teremtésével igazán sikeresen alapozhattuk volna meg az önálló bank talaját egy későbbi időpontra.

justhék egész akciója tehát részben nem őszinte, részben felesleges s részben elhamarkodott volt. A fősulyt különösen az utóbbira helyezzük azért, mert az önálló banknak igazi hívei vagyunk. Ugyanis elhamarkodott akcióval a legokosabb dolgot is el lehet rontani s ha egy hiríelenében rosszul előkészített nemzeti bank a népnek drágább pénzt adna,

Hegyen-völgyön át.

(Útleírás.)

Irta: UJFALUSSY AMADIL.

II.

Schluderbach szintén jelentős telep és kiindulópont rengeteg idegennel. Onnan balra vettük utunkat és egyszerre csak megjelent az égen hátunk mögött teljes nagyságában, mint tündérhon mérhetetlen kapitoliuma a Croda- rossa vagy Hohe Geisel — 3133 m. — Állandóan vöröses sziklahalmaz. Csaknem vérfoltokat véltem rajta felfedezni, tülekedő, regebeli gigások földetmegrázó harcának emberszemmel is látható nyomait.

Úgy örültem, hogy köd nélkül tárta elénk színes szépségeit, könyhullajtó, felhő meg nem ülte diadalmas tetőzetét! De azért borús, kissé sirongáló volt a magas ég, néhány percig lany- házott is az eső ; kezdtem is félni, hogy lassacskán elbújnak előlünk a hegybástyák és hasztalanul tesszük meg a 85 kim. hosszú kocsiutat az Ampezzóba.

Ám kedvezett a szeszélyes megbízhatatlan szerencse. Hamarosan megritkult a kárpit. El- széledtek a viharcsiszolta ormokról azok a fellegek is, amelyek már-már odatelepedtek.

Csakhamar elénk domborodott a Monte Piano hegy, meg a recés Cadini. Minden oldalról folytonosan körülzártak bennünket váltakozó szirtgerincek csipkézett csúcsokkal, mintha

kőbevágott művészies, gót díszletek tapadtak volna az egek falaihoz.

Egyik szíik völgyből a másikba kanyarodtunk, többnyire emelkedéssel. Egyik ámulásom a másik nyomába lépett. Megejtette lelkemet a vadregényes tájak csábitó igézete. El-elgondol- tam mekkora hangtalanság ülheti meg ezeket a széditően magas dolomitokat, amikor beköszönt az életet dermesztő fagyok ideje s úgy beleképzeltem magamat a téli hangulatba, hogy végre is vágyódás fogott el akkor is szétnézhetni a halomkö, fénylő jég, temetőcsöndes birodalmában.

Ott fent-fent a kopár sziklavilágban most is nyugodalmas volt minden. De lent a fenyő- régiókban ugyancsak mozgalmas élet volt, amit a sok rucksackos turista is tarkított. Ecsetre illő derűs, barátságos képek is tárultak elénk az alsó lejtőkön. Csilingelő, jámbor tehéncsapatok legelésztek illatos mezőkön. Zöldkalapos, hosszú tollas kis pirospozsgás fickók terelgették őket. Mohos kövek alól beszédes források törtettek elő, csevegő patakok siklottak tova kacskaringós, keskeny mederben. És mindenütt mosolygott felénk az üde alpesi rózsa, amely már magában is egy darabka igaz költészet.

Kerülve-fordulva, állandó gyönyörködés közepett, a merészebb kapaszkodóknál néha gyalogosan is elfutottunk a Misurina tóhoz.

Már olasz területen fekszik a fekete Heléna királynő országában, a citromok, mir- tusok és klasszikus antikvitások földjén. Ott azonban még semminek sincs olasz jellege. Az

Alpesek friss világát tükrözi vissza még flórájában is.

A legszebb tavak egyikének mondhatom, noha nem egyet láttam már. Grand Hotel-je a legválogatósabb, nagyvilági utazónak is megfelelő, hatalmas szálló, háta mögött, jóllehet kissé odább a fejedelmi Sprapis hegységgel. Balról tőle meg az Antaleo bukkan elő, Dél— tirol legmagasabb csúcsa. Egyik oldalon aztán a Cristallo, — amelynek szabdalt üstöké mellé kerültünk — huzakodik a viz mellé, szemben vele a szintén roncsolt Cadini sorozat lent a Drei Zinnen összeolvadt gulaformában és több más különös alakzatu orom meg nyereg.

Csolnakban is ültem. Élvezetes volt. Lassúdon vitt tova evezősöm, — akivel közben az olasz nyelvet törve, a valamikor régen látott Velencéről, a laguna városról beszélgettem — és volt időm behatóan megfigyelni a környéket. De a tavon is megpihentetiem tekintetemet. Jóleső magamfelejtésben merengtem bele mélységes tükrébe.

Valami bűvös hatása is van reám a tónak. A zöldelő hullámokból mintegy lágy1 Undine karok nyújtózkodnak felém és selymes öleléssel csalogatnak.

A dolomitok tavai meg éppenséggel delejesek a költőiesen töredezett sziklák sejtelmes tündérvilágának porfir stalaktitjai, hamuszin márványtornyai, bíboros rejtelmei közepett.

Ezekben a kampanilékben nem kongtak imára buzdító, zengzetes harangok, ám mégis