Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám
Nagykároly, 1909. novendfer 14. Vasárnap. V. évfolyam. 46. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. 4gjg>- Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. <K0>- Kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. szám. -ea*- ...............Kéziratokat nem adunk vissza. ........-......: Eé gi átok. Nagykároly, 1909. nov. 13. A parlamenti 48-as és függetlenségi párt ketté szakadt. Az a hatalmas párt, mely Kossuth Ferenc fáradhatatlan munkájából lett az országgyűlés többségi pártja, ma egymással szemben áll és a két vezérrel élén keserűséggel és talán gyűlölettel néz egymásra. Mélységes fájdalommal személjük immár fél év óta ezt a bomlási folyamatot. — Másoldalról kitörő örömmel szemlélik Bécsben Lueger és társai a félelmetes Kossuth-párt ketté szakadását. A reszketős fejű örmény, Lukács László volt pénzügyminiszter, a bécsi udvar titkos ágense célt ért. — Inficiálta Justhot és társait. Beoltotta a függetlenségi párt szenvedélyes részébe a nagyravágyás és érvényesülés mérgét, megkínálván őket a hatalom birtokával. A méreg hatett, eikáhitotta a lelkeket és a tegnapelőtti sajnálatos bomlásra vezetett, a mely nemcsak azért sajnálatos, mert a párt egy része európai hirü vezérének Kossuth Lajos fiának kezéből akarta kicsavarni a vezéri botot, de még inkább azért, mert a szélsők érzelmi politikáját képviselve, a tárgyi alap teljes hiányában szűkölködik. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : Dr. Tóth Zoltán. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre .........................................8 korona. Fé lévre.............................................. 4 korona. Ne gyedévre.........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Abban bizonyára egyet ért mind a két frakció, vagy legalább is mind a két frakciónak jóhiszemű és feltételezzük, túlnyomó többségét képező része, hogy a tárgyilagos indokoknak nemcsak Justh, de Kossuth személye előtt is elsőbbségük van és hogy amilyen örvendetes az a nemzet fentartó nagy hatalom, amely a Kossuth nevében rejlik, éppen olyan nemzeti szerencsétlenséggé válhatnék a név kultuszának tultengése akkor, ha vele nemzetellenes tendenciák fedeztetnének, amely inszinuáció már is kiolvasható egyik-másik hevesebb vérmérsékletű Justh párti alvezér beszédeiből, egyikmásik lapjuk hangulatkeltésre szánt cikkéből. Mindezek ellen a kétségtelenül tendenciózus támadások ellen, amelyek ép úgy nem kímélik a még tegnapelőtt abszolút parlamenti többséget képező függetlenségi páft alapját, Kossuth Ferencet, mint ahogy még kevésbbé kímélik a párt regenerációjában méltó társát, Apponyi Albert grófot, csak egyetlen egy tárgyi ellenvetést teszünk, amely azonban felér egy kötetre való szenvedélyes vezércikkel. Ez az, hogy a párt radikális részében nincs egyetlen ember, nem véve ki magát Justhot sem, aki egy pillanatig is áltatná magát a reménységnek még csak az árnyékával is a tekintetben, hogy az önálló banknak 1911. január 1 -re felállítása lehetséges. Ha arról beszélünk, hogy ki vagy mi okozta a határidőből való kiesést, az 1911 -re való bankelkülönités fizikai lehetetlenségét, szóval ha rekriminálni akarunk és bűnbakot keresünk, objektiv lélekkel lehetetlen volna csak a Justh frakcióban találni megtestesülve minden politikai erényt, — Kossuthban és pártjában minden hibát. Amit negyedfél év óta a párt elkövetett, akár jót, akár rosszat, azért bizony felelős minden tagja a tegnapelőt- tig szolidáris, hatalmas nagy pártnak. És éppen abban látjuk szomorú visszatérését az ezer esztendős magyarátoknak, hogy abban a pillanatban, a mikor a legnagyobb szükség lenne a legkompaktabb összetartásra, bomlik fel az egyetértés és szenvedélyes szemrehányások özönével borítják el azt a Kossuthot, akinek szemükben az a jegfőbb hibája, hogy nemzeti politikáját lehető politikának akarja. Ámde minden jel arra mutat, hogy a függetlenségi pártnak ez a válsága a milyen heves, — mondhatnánk erőszakos, — olyan rövid tartamú is lesz. Hulló levél... Hulló levél, sárga levél Borítja a földet, Alig látni közte itt, ott Egy halovány zöldet, Hulló levél, sárga levél Akármerre járok — A haldoklás, a halál az Amit rajtok látok. Sápadt levél, kicsi levél Hogyan remeg félve; Nincs irgalom, le kell hullni Neki is a mélybe; El kell hagyni dúlt otthonát Puszta fának ágát, Feledni kell meleg nyárnak Minden édes álmát. Mért ne hulljon le a levél, Hogyha beteg, sápadt? Mért sajnálja mégis — mégis Azt a puszta ágat . . . ? Miért remegsz kicsi levél Ép ilyen az élet; Hiszen mi is — előbb, utóbb — Elporladunk véled. finlácsy Ilonka. Bubát fest és vegyileg tisztit A költő. Mord harcosok láncra vert rabot hoztak a király elé. Az a bűne ennek az embernek, — szólt a harcosok vezetője, hogy asszonyainkat, megbabonázta. Csodálatos lantján a szerelem biibáját hirdeti s az asszonyaink hisznek a csábítónak. Olthatatlan szomjjal csókra várnak, ölelést akarnak, harapni akarnak, vért akarnak inni a mi szelíd asszonyaink. A király borzadva nézett a szelíd szemű ifjúra s szenvedélyesen kérdezte : — Igaz-e vándor, hogy te a szerelem dalnoka vagy ? Igaz-e, hogy te az asszonyokat bűnre csábítod, részeg vágyakat lehelsz a lelkűkbe ? Felkorbácsolod a vérüket, mert gyönyöröket és buja éjszakákat ígérsz. Igaz-e ez szerelem dalnoka? Es a költö mosolyogva válaszolt s szemeiben az Isten kacagott, aki élvezetből alkotta a mindenséget. — Uram, királyom, én a szerelmet azért dalolom, mert a szerelem az, mi a halált életre váltja. Szerelem nélkül a világ Összedőlne, mert mindent a szerelem fog össze. Szerelem néikiil a világ elpusztulna az ember, és általa a világ mert ez az emberé, nem pedig az ember a világé. Szerelem nélkül nem volna élet: mert mindennek alkotója a szerelem. És hogy én a szerelmet dalolom, ezt azért teszem, mert érzem, hogy nála nélkül az én életem sem lenne élet. Én szeretek egy asszonyt, igéző nagy szemti asszonyt, akiben én élek. A mi csókjainkban s a mi ölelésünkben az egész világ élői és halottal egyesülnek. Mert az élet csak addig élet, amig a testünkkel tudjuk érezni a lelkünket. Ezért dalolom én a szerelem himnuszát, uram, királyom. S a király vadul ordítani kezdett. Zárjátok patkány piacéba ezt a gonosz, bűnöst, aki szerelem igéit hirdeti 1 Zárjátok sötét nyirkos pincébe ezt a nagy- bűnöst, ahol ne nevessen rá napsugár, ahol ne érezze a virágok illatát, ahol ne csendüljön női kacaj, ahol ne lássa a holdat és az ezüst csillagokat. És rakjatok bilincset a kezeire és korbácsoljátok szeges korbáccsal. És ne adjatok neki csak penészes kenyeret, és adjatok sok bort neki, hadd legyen részeg és éhes, és hadd higyje, hogy boldog. És a mord harcosok a költőt levitték a várpincébe, s egy sötét kamarába zárták s a nép utána köpött s röhögve mondta: — Itt viszik a szerelem dalnokát, aki menyországot ígért az asszonyainknak ! L SAMUEL 1. SZ. Alakíttatott 1902.
