Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
44-ik S7ám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. inig egy délután szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre, a fabódés ku.turpalotánk leégett. Egy pár évre színház nélkül maradtunk. A panasz és elkeseredés általános volt, de annál nagyobb az öröm, amikor végre sok tanácskozás után 35000 korona államsegéllyel, egy favázas színház helyeztetett kilátásba. A terv már teljesen készen volt és az építkezést is megkezdették. Ekkor lett vármegyénk élére dr. Falussy Árpád főispánná kinevezve, ki amint a tervről tudomást szerzett, tanácskozásra hívta meg városunk polgármesterét acélból, nem lehetne-e a már épülőfélben levő favázas nyári színház helyett, rendes kő- szinházat épiteni. Polgármesterünk aggódva jelentette ki, hogy nem, mert a kőszinház felépítésére a már meglevő összeghez, még 16000 korona szükségeltetnék, amit előteremteni nem tud. Főispánunk ekkor magára vállalta a hiányos összegnek előteremtését és pár hét múlva a belügyminiszter a hiányzó 16000 koronát megadta, mellyel megszületett az addig álomban sem remélt kőszinház. Van tehát most már egy állandó kőszin- házunk, mely egyúttal egyedüli kulturépülete is városunknak. Amig a régi fabódés színház csak a rövid nyáron volt használható, addig a mostani minden időben, szoros rendeltetésén kívül, műkedvelő előadások és estélyek tartására a legalkalmasabb hely; közönségünk mégis alig akar tudomást venni róla. Hinni akarjuk azonban, hogy ez a tartózkodó magaviseleté közönségünknek, legyen az ok bármilyen, csak időleges volt. Fel kell tételeznünk, átérzi mindenki, mennyire fontos városunkra, ha bizonyságát adjuk annak, hogy nemcsak azért a megye székhelye, mert székháza itt van. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület ötvenéves jubileuma. Az Erdélyi Muzeum-Eegyesület őszszel ünnepli alapításának ötvenéves jubileumát, de az Erdélyi Muzeum gondolata félszázaddal előbb foglalkoztatta már Erdély jobbjait. E gondolat kipattanásától a megvalósulásig eltelt félszázad nemcsak azt érezteti, hogy a nemzet jóltevői mily szívós ragaszkodással csüngtek az Erdélyi Múzeumon, hanem azt is, mily nehéz munkával sikerült a nemzet pallérozódásának tárházát megteremteni. A félszázados kitartás eredménye a ma félszázados Erdélyi Muzeum-Egyesület s ennek küzdelmes munkájából a ma elsőrangú Erdélyi Nemzeti Muzeum. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület, mint annak föntartó testületé és társadalmi képviselete, teremtette meg és virágoztatta fel hazánk második múzeumát; tudományos osztályaiban a erdélyi nyelvművelő, majd tudós társaság hagyományait hívta életre és kiadványaiban egész könyvtárral gazdagította a magyar tudományt; a magyar szellem és a nemzeti érzés kristályosodó helyéül Kolozsvárt újra tudományos és közművelődési középponttá emelte. Ez a legrégibb, legerősebb és a legsajátosabb közművelődési egyesület, melynek irányt adó szelleme és folyton hatékony ereje Erdély fejedelmi udvarának nemzeti és művelődési, politikai és tudományos hagyományait őrzi: gyülőhelye az erdélyi magyarság elejének, múzeumot tart fen, közművelődést terjeszt, Ízlést nemesit, tudományt mivel, igy ; magyarság vára. Apáink önzetlensége tőkét gyűjtött e nagy célok alapjául, de az Egyesületet az idő és a fejlődés mind nagyobb és fontosabb föladatok elé állították s bár a közoktatásügyi kormány 1904. óta segélylyel támogatja, mind jobban kiviláglik, hogy a nemzeti társadalomtól megteremtett és azt önzetlenül szolgáló Egyesület ereje nem csak a nemzeti társadalomból fakad és gyarapodik. A nemzeti erő forrásának e fölismerése s az Egyesületben ható és egyesitő elv megszilárdítására való törekvés szüksége arra az elhatározásra indította az Erdőlyi Muzeum-Egye- siiletet, hogy az Erdélyi Nemzeti Muzeum gondolata születésének százados — és megvalósulásának százados fordulóján szeretettel és bizalommal kérje az egész magyar társadalom támogatását érdeklődő figyelmét, résztvevő gondoskodását, áldozatra is örömmel kész segítségét. Kéri szeretettel, hogy egyesítsen, bizalommal, hogy nemesítsen, miként ötven évvel ezelőtt apáink és nagyapáink s kéri abban a reményben, hogy miként az ő fáradozásukat eredmény kisérte, a mienket is diadal fogja koronázni. Kérünk minden hazafit és honleányt, egyeseket és testületeket, hogy az Erdélyi Muzeum- Egyesület nagy céljait, annak 50 éves jubileuma alkalmából elősegíteni szívesek legyenek, akár oly módon, hogy agjai sorába lépnek, akár úgy, hogy jubileumi alapunk megteremtéséhez valamely — tetszés szerint való — összeggel hozzájárulnak. Tőkénk gyarapítására, gyűjteményeink gazdagítására, törekvéseinkben való támogatásra jó akaratot és adományt egyaránt hálásan fogadunk és nyilvánosan is megköszönünk. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület pártoló tagjai évenkint négy, rendes tagjai nyolc, alapitói egyszer s mindenkorra kétszáz s igazgató tagjai ezer koronát fizethetnek, vagy az utóbbiak annyi értékű s a gyűjteményekben elhelyezhető múzeumi tárgyat adhatnak. Tagsági és alapítványi dijakat vagy pénzbeli adományokat az Erdélyi-Bank és Takarékpénztár Részvénytársaság Kolozsvár, múzeumi tárgyakat a gyűjtemények igazgatói fogadnak el, kik minden adományról a választmány utján nyilvánosan elszámolnak. Kolozsvár, 1909. október hó. Gróf Esterházy Kálmán, elnök. HÍREK. — Halottak napja. Ezer és ezer láng, gondos kezekkel koszoruzott sirok hirdetik, hogy e nap a halottaké. Önkénytelenül is mélabus hangulat lopódzik be e napon mindenki szivébe. Kinek halottja van forró imát küld az egek Urához szeretettje lelki üdvéért. De a kinek nincs is, öntudatlanul fohászkodik, mert lehetetlen ily általános szomorúságban nem gondolni arra, hogy e földön minden véges. Á legnagyobb jó ép úgy, mint a rossz. Ma mi sírunk szeretetteink sírja fölött, talán holnap már minket hántolnák el. —Személyi hirek. Dr. Falussy Árpád főispán f. hó 27-én Szatmárra utazott, hol a vármegyei gazdasági egyesület jubileumi előkészítő bizottság ülésén vett részt. Szatmárről másnap érendrédi birtokára utazott. — BÚCSÚSZÓ. Múlt év tavaszán, lombfakadáskor vettem át e lap szerkesztését s most másfélévi szerkesztői munkásságom után, minthogy a jövőben más lesz élethivatásom, másnemű sokoldalú elfoglaltságaim miatt, búcsúzom e lap igen tisztelt olvasóközönségétől. A híven teljesített kötelesség öntudatával Osiris életre fog kelteni. A sirok gondozása kizárólap a papok kezében volt és minden titok ő rájuk volt bízva, mely a temetkezési helyekre vonatkozott. A régi rómaiak szentnek tartották a temetőt. Rendkívül féltek a máne- sektől, az elköltözött lelkek géniuszaitól, kikből lassanként az alvilág istenei lettek. A katonák, ha csatába indultak, előbb áldozatot mutattak be sirok közelében, vagy Pantheonok- ban a félelmetes méneseknek, hogy érdemlegesen felszenteljék magukat a halálra. Minden népnél és minden vallásban egykor egészen más volt a temető és más a halottak kultusza, mint ma. Egyben azonban mindannyi megegyezik, a pogány éppen úgy, mint a keresztény: s ez a halottakról való megemlékezés kegyeletes napja. A pogány nép ezen a napon nem tartott ugyan ünnepet, nem járt ki a temetőbe, de elmélkedett a halál fogalmáról. A temető nyilvános kultusza, a halottakról való kegyeletes megemlékezés ünnepies cerimóniája keresztény szokás, melyet a keresztény egyház hozott divatba a IV. század második felében. E napnak a jelentőségéről Szent Chrysostom ir először. Á szokás kezdetben csak a mártírok ünneplésére szorítkozott, későbben aztán a temetők minden lakójának jutott a megemlékezésből. Az őskeresztények imával és áldozással ülték meg ezt a napot, még pedig a rügyfakasztó, az uj életre emlékeztető május hónapban. Ez III. Gergely pápa uralkodásáig volt divatban, aki a halál, az elmúlás fogalmát vehette alapul s a mártírok ünnepét áttette a természet haldoklásának hónapjára: novemberre. Magáévá tette e nap jelentőségét az anglikán egyház is s komoly ünnepélyességgel üli meg az „All Saints Day“-t. Vannak azonban helyek, ahol még ma is az ősi szokások mintájára ünnepük a halottak napját. így Németország, Svéd- és Norvégia egyes vidékein husvétvasárnap reggelén, sokszor már napkeltekor mennek a temetőbe, hogy imát mondjanak a holtak lelkiüdvéért. A zsidó egyház a Sós hasono és a Jomkipur közötti héten emlékezik meg halottjairól, éppen úgy, mint a kerészténység a mindenszentek napján. A temető a múlandóságra emlékeztet, a Jomkipur a bünbánatra és a beszámolás napjára. A temetők művésziesebb kultusza, a sirok díszítése és kivilágositása olasz eredetű. Velencéből indult ki s néhány évtized alatt valláskülönbség nélkül általános szokássá vált mindenütt. Ä laguna város büszke patricinusai még a halálban is különbözni akartak a többi szürke halandótól. Vert ezüst kandeláberek fényében tündöklöttek a gazdag díszítésű síremlékek s a virágok bóditó illata váltotta fel a kripták nehéz levegőjét a halottak ünnepén. Pazar díszítéssel, fénnyel és pompával akarták igazolni családjuk fényét és nemes származását. Ez a szokás azonban nem soká maradt a büszke patríciusok tulajdonában, gyorsan vált közkeletűvé s a halál komorságát a halottak napján ezentúl virággal és gyertyafénnyel enyhíti még a legrongyosabb lazaroni is. Ragyogók voltak a patríciusok sírboltjai, de még ragyogóbbak ma a nyílt, szabad temetők, melyekben a művészetnek már igen jelentékeny szerep jutott. A nápolyi és a genuai Campo Santo már valóságos múzeuma a modern olasz szobrászatnak s halottak napján ez a kivilágított két temető oly látványosságot nyújt az élőknek, hogy itt bizony alig gondol valaki a borzalmas múlandóságra. A sirok kivilágitásá- sának szokása átplántálódik innen Németországba s ma már nemcsak a nagyobb városok díszes és gondozott temetőiben ünnepelnek a halottak évfordulóján, hanem a szürke falvak bogánccsal benőtt temetőiben is kigyulad ezen a szent napon egy-egy pislogó lángocska. A kegyelet elégikus fohásza hangzik mindenütt! A kopott viskók és a címeres paloták lakója, a boldog és a szerencsétlen, a szép és a rut, ha le kellett szállaniok az időgépről, egyformán porladnak a hideg hant alatt! Áz élet múlandó, de a halálból uj élet fakad. hogy ha ÍTAT7 ^ÁlffllIFI nöi divattermében ízléses ŐSZI és TÉLI FELÖLTÓÄfcia I £t uralTiUJjlu KÉT akar vásárolni olcsó árban, úgy tessék a raktárt megKCsakis a nőket érdekli, tekinteni A berlini és párisi modellek már megérkeztek. A vétel nem kötelező. Ugyanott B ruháiTtm legdivatosabb kivitelben készíttetnek.
