Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
Nagykároly, 1909. október 17. Vasárnap. V- évfolyam. 42. szám. SZATMÁRVARMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. - Kéziratokat nem adunk vissza. ............... La pvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: | Egész évre ............................................... j Félévre ..................................................... Ne gyedévre............................................... — — Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Szenzál kabinet. A félév óta húzódó, már-már elposványosodó válság lomha kereke ismét egy forduló pontra jutott. A zseniális Wekerle fejéből kipattant Wlasics, a Bánfy korszak volt kultuszminisztere, most közigazgatási bírósági elnök, a békéltető angyal. Az ötletekben gazdag miniszterelnöknek ezen újabb kísérlete tetszetősnek látszik, mert Wlasics 1905-ben együtt harcolt a nemzeti ellenállókkal, kiváló képességei, intakt egyénisége és tisztes politikai múltja garanciát nyújtanak arra, hogy ő, mint a tervezett átmeneti kabinet feje a nemzet letörésére nem vállal- kozhatik, alkotmányellenes módon nem kormányoz, hanem ha tulajdonképeni célját, a békés kibontakozást létrehozni nem képes, úgy azonnal ott hagyná helyét. Mi sem a Wekerle, sem a Wlasics vállalkozásának jószándékában nem kételkedünk, mert föl sem tehető e két államférfiról, a kik a nemzeti ügy érdekében egy egész élet eredményes munkájára tekinthetnek vissza, összetörjék munkás életök eddigi sikereit, útját vágják a nemzeti élet fejlődésének és az országot áldozatul dobják Bécs érdekeinek. Tagadhatatlan, hogy a nemzet most legsúlyosabb napjait éli. Bécs magatartása, az osztrák körök elbizakodott gőgje a nemzet minden jogos és törvényes igényeit durván utasítja vissza. A korona rideg magatartásából kétségtelenné vált, hogy nemcsak állami önállóságunk s függerlenségünk nincs, de a 67-iki kiegyezés tételes törvényei sem érvényesülhetnek a gyakorlati életben ; ugyannyira, hogy ma már a kiegyezés hivei is belátják, hogy Bécsben Magyarországot nem külön önálló nemzetnek, hanem leigázott tartománynak tekintik. A nemzet kezében csak törvénykönyv van, de hatalom nincs íme látjuk, hogy a törvény hatalom nélkül csak Írott malaszt. Ily körülmények közt szentesített törvényekben foglalt jogait csak egy általános nagy nemzeti ellenállással lenne képes érvényesíteni. Erre azonban a nemzet gyenge és erőtelen. Súlyosan érzik ezt az erőtlenséget vezető állam- férfiaink is és igy nem csoda, ha egy újabb darabont korszak elhárítása céljából megragadnak minden alkalmat a békés kibontakozásra. így született meg a Wlasics féle békéltető kabinet eszméje. A koaláit pártok egymás elleni fé- kezhetetlen gyűlölete megakadályozza az egységes kormányzást és a válság békés megoldását. A Wlasics kabinet lenne tehát kiszemelve arra, hogy a király és a kormányzó pártok között a békés kiegyenlítést megteremtse és a parlamentet munkaképessé tegye. A függetlenségi párt azonban ezt a kísérletezést nem támogathatja, mert a Wlasics kabinet semmi garanciát nem nyújthat arra, hogy a parlament alkotmányos többségének, a függetlenségi pártnak igényei a korona részéről elismertessenek ; — ellenkezőleg, a függetlenségi párt a békéltető kabinetnek az indemnitás megszavazásával, a boszniai annexió törvénybeiktatásával, a delegáció működésével, a költségvetés és katonai adók megszavazásával, megadna mindent, a mit Bécs kíván; — ellenben a korona nem adna semmit, se katonai engedményeket, se önálló bankot. Ennek a békéltető kísérletnek tehát az eredménye az volna, hogy a függetlenségi párt minden alkotmányos fegyvert kiadna a kezéből, és a szenzál kabinet visszavonulása után jönne a darabont kormány, a mely a parlamenti ellenállás fegyvereitől Ünnepi beszéd tartotta a mátészalkai állami polgári fiúiskola zászlóavatási ünnepélyén Bodnár György kir. tanfelügyelő. Mélyen tisztelt Ünneplő közönség! A nemzetek lelkét azon eszmék teszik, miket keblében hordoz. Minden népnek, főleg müveit nemzetnek vannak eszméi. És ezeket mintegy jelezni, külsőleg megjeleniteni törekszik. innen van, e lélektani talajból nőttek ki a nemzeti lobogók, a különféle eszméket hordozó zászlók. A zászló — a magyar nemzet múltjával, dicsőségével, bujával és örömével egyszerre bomlott ki. Mint a fának rügye, mely aztán csendes, szép, de viharos napokat is él. A zászló, a trikolor, a magyar kézben életet avagy halált, hűséget, erőt, vitézséget, győzelmet, borúlátót jelentett és szentelt vala a magyar földön mindenkor. S mert a nemzet mindig várakozással, reménységgel, büszkeséggel csüggött az ifjúságon, — ki csodálkozik, ha a zászlótól képviselt eszméket korán megakarta értetni az ifjúsággal? Ha a zászlót az ifjú kézbe helyezte, hogy tanulja meg azt erősen tartani, korán és jól megérteni ? . . . Diadalmas pompával, nagy időket, csodás harcokat, tőlünk már talán el sem képzelt hősöket termelő zászlóknak közepette hozzák a tőlünk messze . . . messze idegenbe porladozó apánkat, a magyar nemzet nagy bujdosóját haza ... az ősi föld ölébe . . . Mikor volt a magyarnak ilyen napja, mikor ilyen könyes öröme ? . . . És ez időtájt, hullámzó nagy napok határai között, itt e városkában, a magyarság erős őrtüzei mellett, ahol és a hová elhangzottak az ecsedi várból, a majtényi síkról a kurucok tárogatóinak zokogó hangjai, — itt is mondom egy, — a nagyvilágban talán észre sem vett, de a mi kis világunknak régen táplált remény • sége, jogos óhajtása megy teljesedésbe. Megnyílik az az iskola, melynek hivatása éppen az, amiért a dicsőséges fejedelem küzdött, erős magyar, független polgársággal a független, szabad magyar hazát kiépíteni, az az iskola, melynek hivatása a magyar faj, a sokat vérzett, sokat tépett magyar faj megerősítése, öntudatos, Istenért, hazáért, a szabadságért élő, dolgozó, munkás polgárság nevelése. Megnyílik itt a magyar nemzeti kultúrának erős vára, hol e város és vidékének ifjúságát a dicső fejedelem halhatatlan emlékére alapított azon zászló alá gyüjthetjük, melyre fel van írva a pro libertate fenséges jelszava. Nem tagadható, hogy miként minden nagy és szép ügy szívós, erős küzdelem eredménye: úgy e zászló első bontogatásakor is kedvezőtlen szelekkel kelle küzdenünk. De talán az Isten ujját kell abban látnunk, hogy voltak és vannak férfiak, kik erős kézzel, csüggedést nem ismerő kitartással tartották kezükben az eszmét, ha szabad igy mondanom, a zászló nyelét, hogy az éppen reményeink teljében ketté ne roppanjon. Hálásan emlékezem meg kegyelmes Miniszteremről, aki az iskolát megnyitotta, építkezés hiányzó költségeit rendelkezésünkre bocsátotta. Hálásan érdemes tanácsosáról, aki ezen ügyet eleitől kezdve meleg szeretettel felkarolta, hálásan főispánunkról, akinek lelke a kuruc zászlók eszméinek tartalmával megtöltve munkát, erélyt, utánjárást egyesit akkor, mikor a magyar fajról, a magyar ifjúságról, a nemzet szabad polgárairól van szó; hálásan a kerület volt és jelenlegi országgyűlési képviselőiről, a kik hathatós közbenjárással támogatták az eszme megvalósulását, hálásan a község érdemes polgárairól, a kik erejüket meghaladó áldozatokat hoztak akkor, midőn a nemzeti kultúrának itt ottbont emeltek; hálásan az intézet vezetőjéről, a ki a szervezés nehéz munkáit velem megosztotta. íme a zászló, melyet három évvel előtte csak reménységeinkben láttunk, — lobogva és kibontva itt van előttünk, itt van az ifjúság kezében, a derék tanári-kar védelmében. És Hölgyeim, Uraim, ki fog azon csodálkozni, ha ezen kibontott zászló mellett anyát, nemeslelkü honleányt is lát az ifjúság. És ki nem fogja természetesnek találni, hogy e zászló alatt az ifjúság oldalán zászlóanyaként éppen azt a fenkölt lelkű hölgyet tisztelhetjük, a ki a mi küzdelmeink, beteljesedett reményeink vezérének, főispánunknak szive fele.
