Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-10-10 / 41. szám

41 -ik szám.

C-'‘k oldal.

— Kinevezések. Vármegyénk főispánja egy év tartamára Debreceni István polgármestert az igazoló választmány elnökévé, tagjaivá pedig dr. Várady János, Madarassy Gyula és dr. Adler Adolf bizottsági tagokat nevezte ki.

— Megbízás. A nagyváradi m. kir. posta- és távirda igazgatóság Dukász Mária óvári lakost a csengerujfalui postaügynökség vezetésével megbízta.

— Esküvő. Matuska István a gazd. ismétlő iskola igazgatótanára tegnap esküdött örök hűséget Bortnyák István magánzó leányát- nak Mariskának.

— Egy kötet Írásról. Dénes Sándor, a „Szamos“ laptársunk kitűnő tollú szerkesztője előfizetést hirdet egy kötet írásra. Könyvében a Szamos hasábjain megjelent szellemes tárcáit, humoros karcolatait adja ki. Dénes könyve nem szorul dicséretre. Nemcsak szellemes, de szórakoztató is, a mit ő ir. Könnyű, friss, megkapó tolla van. Karikatúrái oly találóak, oly ügyesen boncolgatja pszichológiai bonckésével kadávereit, hogy még a pszichológiai analízisben jártas emberek is önkéntelenül így kiáltanak fel: „Ez az ember igazán a vesékbe, az agysejtekbe lát.“ Könyvének ára 2 korona. A ki megrendeli s elolvasta, bizonyára csekélynek találja ezt az árt azért a sok élvezetért, mit Dénes könyve szerzett neki. Az előfizetési dijak Szatmárra, a „Szamos" kiadóhivatalába küldendők.

— Nyugdíjazások. Kruppa Mihály róm. kath. és Ptyánk György gör. kath. helybeli elemi isk. tanítókat, továbbá Pikó Borbála csa- nálosi óvónőt egyházi hatóságuk saját kérelmükre nyugdíjazta.

— Óvónőválasztás. Csanálos községben megüresedett óvónői állásra Czier Teritét, Czier Ferencz nagymajtényi plébános húgát választották meg.

— Halálozások. Merk Ferencz polgártársunk életének 72-ik, boldog házasságának 40-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 8-án este elhunyt. Temetése ma délután 4 órakor lesz a Majtény-utca 24. sz. gyászháztól. — Özv. Lieg- ner Károlyné életének 74-ik évében tegnap reggel elhalálozott. Temetése holnap délután lesz.

— Szüret Nagykárolyban. A nagykárolyi szőlőkben e hó 13-án tartják meg az általános szüretelést.

— Tömeges betöréses lopások városunkban. Tegnapi napon több polgártársunk tett feljelentést Csorba Gyűl i városi rendőralkapitány- nál, hogy lakásán, udvarán tolvajok jártak. Weisz Ignác majtényi utcai szatócs üzletét 7-én éjjel ismeretlen tetesek feltörték s onnan 20 korona készpénzt s többféle élelmi cikket loptak el. Kínál Jánosné Ágoston utcai lakos házának kertajtóját 8-án éjjel felfeszitették, az utcai szobának udvari ablakát sárral bekenve betörték s azon bemászva a szobában található összes,

— mintegy 350 K értékű — ágy és ruhaneműt elvitték. Ezenkívül az Ágoston utcában több helyről aprómarhát loptak el. A mikor a ren- dőralkapitány a nyomozás végett a helyszínen járt, az utcabeli lakosok felhívták figyelmét egy az utcán haladó csavargóra, azt állították róla, hogy az nap tyúkokat adott el egy korcs- márosnak. Csorba alkapitánynak s rendőreinek hosszas hajsza után sikerült a gyanús alakot elfogni. Kocsijába ültette, hogy a rendőrségre beszállítsa kihallgatás céljából. A tolvaj azonban a Könyök utcában kiugrott s futásnak indult. Szökése azonban nem sikerült, sorsát nem kerülhette el, a rendőrök újra lefülelték s most már megvasalva vitték be a rendőrségre. Előbb Ámán Antalnak mondta magát, csak hosszas faggatás után vallotta be, hogy Mihályi Gergely a valódi neve, érszentkirályi születésű, 51. gyalogezredbeli szökött katona. Csorba alkapi- tány erélyes vallatása s ügyes nyomozása aztán teljesen lerántotta erről a notóriás gazemberről a leplet. Kinyomozta, hogy még mielőtt besorozták volna, Szamosujváron 3 évi fegyhá- zat ült lopásért s hogy mint katonaszökevényt Cegléden — hol Kiss László néven csavargóit

— lopásért letartóztatták, de megszökött. Szerdán a szatmári vásáron 18 koronáért egy lovat vett, a marhalevelet megtalálták nála, de a gebe nincs sehol; azt mondja magszökött tőle. Csorba alkapitány ez ügyben tovább folytatja a nyomozást; erőss a meggyőződése, hogy cinkostársai is vannak Mihályinak.

SZATMÁRVÁR MEGYE.

— Elhalasztott ülés. Vármegyénk főispánja szatmárnémeti sz. kir. város közigazgatási bizottsági ülését közbenjött akadályok miatt f. hó 11-ről f. hó 18-ára elhalasztotta.

— Vizsgaletétel. Lévay Béla p. ü. számellenőr a jog- és államtudományi I. alapvizsgát a sárospataki jogakadémián f. év szept. hó 29- én jó sikerrel letette.

— Ekeverseny. A Kőszeghy féle szántógép az Érmellék vidéki földbirtokosoknak f. hó 5-én lett bemutatva a vasadi káptalani birtok „Kupóc“-i majorjában. Ugyancsak ekkor mutatta be a káptalan Fóvler féle gőzekéjét. A versenyen megjelent birtokosok és szakértők megelégedésüket nyilvánították Kőszeghy kapálógépéről, mert tökéletes munkát végez, mélyen és apróra töri a földet. A Fóvler gőzekével szemben azonban óriási hátránya a Kőszeghy féle gépnek, hogy felette lassú, úgy, hogy sik földön is csak legfeljebb 5—6 kát. holdat képes bemunkálni naponként. De hátránya a gép komplikált szerkezete is, mert csekély hibánál is könnyen beszünteti a munkát, mi által kiszámíthatatlan időveszteséget okozhat. Ha Kőszeghy a gépen a gyoisasság fejlesztésével és a benzincsövek praktikus felszerelésével még segíteni fog, úgy ennek a gépnek mezőgazdaságunkban feltétlenül nagy jövője van. A géphez fölszerelhető trágyaszóró és vetőgép is, melyek együttesen hozhatók működésbe. Mindezek a gépnek nagy előnyt biztosítanak. A gép állítólag szállításra is alkalmas, mint mondják, egy wagon terményt szállíthat. A gép szállító képessége azonban tekintettel a mi rendezetlen utainkra bizonytalan. A versenyen megjelent nagyszámú közönség körében ott voltak : Szintay Kálmán földbirtokos, a géptulajdonos, — Fráter István, Bujanovits Béla, Szilassy Ottó, Ujfalussy Tamás, Bory Béla, Vécsey Zoltán, Szabó Gyula, Berger Ármin, Dráveczky Pál, László és Gyula, Wagner Lajos, Veres György, továbbá a debreceni gazdasági akadémia több tanára, az áll vasutak képviselője s mások. A vendégeket Szintay Kálmán géptulajdonos, továbbá Erős Zoltán az érmihályfalvi gazdakör elnöke és Réty Sándor a káptalani uradalmak intézője fogadták s kalauzolták.

— Bevonultak a honvédek. A kihalt honvédkaszárnya megint népes és hangos lett. Megkezdődtek benne a katonatréfák és újonc- szenvedések. Már mundérba bujtatták a beruk- koltakat, holnap aztán megdobban a föld a bakkancsok súlya alatt. Megkezdődik az ein- zelmarsch. Kezdetét veszi a két „kicsi“ esztendő. Az alatt az édes anya szive sajog, a szeme könnyez drága fia után. Az elhagyott kedves epekedik babája után. Hej! nehéz sor a katonaélet.

— Bábái örömök. Annyi örömök osztályrészeseit, a községi bábákat is érte egy kis .öröm. A belügyminiszter leiratot intézett a vármegyék alispánjaihoz, hogy a községi bábák fizetését legalább 240 koronára kell emelni.

Színházi bérlet felemelés Szatmáron. Heves Béla színigazgató, tekintettel a társulati kiadások tetemes emelkedésére és színházi idénynek 1910. május 1-ig való kiterjesztésére, kérte az idénybérlet arányos fölemelését. A szinügyi bizottság méltányolva a felhozott indokokat, az alsó és emeleti középpáholyok bérletét zónaelőadásokkal együtt 900 koronában, zónaelőadások nélkül 850 koronában, az emeleti oldalpáholyok bérletét zónaelőadásokra is kiterjedő érvénynyel 630 koronában, zóna nélkül 600 koronában, a támlásszékekét zónával 220 koronában, zóna nélkül 200 koronában állapította meg. Á színházi szezon Szatmáron november 15-én kezdődik.

— Országos állatvásárok vármegyénkben f. hó 11-én Szinérváralján, 18-án Nagypaládon, 19-én Érendréden, 25-én Ávasujvároson, 29-én Csengerben és Magyarberkeszen.

Szerkesztői üzenet.

P. I. Kékesoroszfalu. Tessék nyugodt lenni, sor kerül cikkére.

B. D. urnák Mezőpetri. Igaza van. Nálunk naptár szerint gyújtják vagy nem gyújtják fel az utcai villany- lámpákat. Ha a naptár fényes holdvilágot jelez mégis koromsötét van, nem gyújtják fel a lámpákat. Ez a házikezelés sarkköve.

T. Gy. urnák. Helyben — 1. Legjobb kalapok Qózner cégnél kaphatók. 2. Úgy tudjuk, hogy K. S.

I ur a felét hajlandó fizetni.

Csarnok.

A pálinka.

A kínaiak már Krisztus előtt ezer esztendővel kimondották az alkoholra, hogy az méreg s szigorúan tilalmazták annak fogyasztását, az a régi kínai tehát egész joggal nevezhetné barbár korszaknak a mai időszakot, amikor langymeleg cikkekben arról olvashatna, hogy napjainkban még ezt a mérget is még jobban elmérgezik és úgy bocsátják közfogyasztásra, csakhogy pusztító hatása még borzasztóbb legyen.

Társadalmi téren az antialkoholista mozgalom bár igen kevés eredményt tud felmutatni, de ha igen lassan is, de mégis csak itt- ott vannak eredményei. Állami és törvényhozási téren azonban e méreg elleni küzdelemnek nyomát sem látjuk, mintha csak a magyar parlament, mindennemű rendszabály mellőzésével az ivást, mint ősrégi nemzeti virtust óhajtaná honorálni, mint amely virtushoz nemzeti tradíciók fűződnek.

Köteteket írtak már tudós orvosok az alkohol mérgező hatásáról, de a pálinkának mint rögtön ölő méregnek a hatása csak utóbbi időben lett ismeretes. Ezekből az esetekből, melyeket csak a legutóbbi napokban bőven per- traktált a mai sajtó, borzasztó megbizonyosodással mered elénk korunk legborzasztóbb bűne; anyagi érdekekért a mérget magát is megmérgezni, hogy kijátszassék a törvény, mely kijátszás a bűnösnek anyagi előnyt biztosit, felebarátjának halála árán. Kiderült ugyanis, hogy lelkiismeretlen pálinkafőzők a közönséges faszesznek nevezett szeszanyag keverésével állították elő, mely szesz a faecetnek lepárolása utján keletkezik, s amely rendkívül erős, sokkel olcsóbb, mint a rendes alkohol, mert nincs megadóztatva, de viszont az emberi szervezetre nézve halálosan ható mérgeket tartalmaz.

A mezőgazdasági szesztermelők országos egyesülete régóta figyelemmel kisérte ezeket a manipulációkat, de felszólalása mindenkor a pusztában elhangzó szó maradt, mig csak maga az orvosi tudomány is, — sajnos már csak [az áldozatok holttetemei mellől szolgáltat a szakértőknek igazságot.

Dr. Szilágyi Gyula egyetemi tanár mutatott rá elsőnek, — most már kétségbe nem is vonható bizonyossággal — arra, hogy pálinkamérgezések nemcsak nálunk, hanem mindenütt előfordulnak, de különösen ott, ahol a nép denaturált szeszt fogyaszt. Különösen bebizonyosodott ez Oroszországban, ahol az 1906-ban megengedett denaturált szesz forgalomba hozatalát üe kellett szüntetni népegészségügyi szempontból.

És mindennek dacára sem nálunk, sem másutt a kormányok nem foglalkoznak komolyan azzal, hogy olyan rendszabályokat léptessenek életbe, melyek általában az alkoholizmus ellen hathatós fegyverül szolgálhatnak.

A magyar törvénykönyvekben alig van az alkoholizmus ellen való rendelkezés, sőt büntetés helyett a büntető törvénykönyv még előnyöket biztosit a részegeseknek, a haza józan polgáraival szemben.

A szeszadózási törvényünk pedig legfontosabb részletében egyszerűen gyámoltalan, mikor jóformáu maga a törvény nyit szabad tért az olyan szesz előnyös előállítására, mely kétszeresen méreg, úgy hogy ma már végtelenül elszomorító konkrét esetek kényszerítik a társadalmat arra, hogy szervezeteiben a szeszadózás gyökeres refermját, valamint a fogyasztásra szánt borszesznek faszeszszel való keverését, Franciaország mintájára a legszigorúbban tilal- mazásának törvényhozási kimondását szorgalmazza.

Meg kell mozdulni a magyar társadalom minden tényezőjének, de elsősorban a mező- gazdasági szervezeteknek abban a tekintetben, hogy a közérzést hangos szóval kifejezve, legilletékesebb helyre juttassák a visszaélések megtorlására irányuló kívánságot a „mérgezett méreg“ előállításának lehetetlenné tétele tekintetében, nemcsak gazdasági, de szociál-higieniai szempontból is.

Általában pedig igazán népmentő dolog volna, oly irányú intézkedés, mely a pálinka fogyasztási adóját emeli, viszont a bor fogyasztási adóját csökkentené.