Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
4L szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Kétségbeejtően súlyos kérdés, mely arra utalja a nyilvános szereplőket, hogy résen legyenek. En garde, mint a párbajozó urak, kezükben a köpenyeg csücskével. Mert a politikai szelek iránya megbízhatatlanabb, mint az októberi szeleké. Jaj annak a köpenyegforgatónak, ki elkésik, vagy hibásan forgatja a köpenyeget. Az ilyen ember kiesik a szereplésből és kénytelen jobb hiján Kátó köpenyegét ölteni magára. Mint ilyen aztán döröghet és szavalhat az> elvek tán- torithatatlanságáról, a meggyőződés szentségéről stb. Mit ér vele? Ezek a melódiák már a verklibe szorultak és lekerültek a miveit családok asztaláról. Ez igy van! Tessék csak jól körülnézni a közélet öszszes vonalain. A siker oroszlán- része a professzionátus köpenyegforgatóké. Övék a hatalom, a dicsőség most. Vájjon mindörökké ? Az a konjunktúráktól függ. Azért mitsem ajánlhatok melegebben, minthogy mindenki idejekorán beszerezze a maga céljaira alkalmas köpenyegét. Soha nagyobb szükség nem volt reá, mint éppen most, mikor a politikai szelek kuszán, zavartan, kiszámíthatatlanul kezdenek süvíteni a vidéki kaszinók társalgóiban. Ebben az általános bizonytalanságban biztosan csak köpenyegünkre számíthatunk, valamint a rossz katona a lovára. Aki elkésik, annál előáll az a vigasztalan állapot, melyet a magyar ember igy fejez ki: Eső után köpenyeg! Azért tehát minden rendű és rangú, szerepléstől viszketős urak és urfiak, utalok a költő szavaira: Itt a köpeny, forgassátok, Józan észszel, okosan. Lucián. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt csütörtökön, f. hó 7-én tartotta őszi közgyűlését. A közgyűlés megnyitása után elnöklő főispán igen szép szavakkal parentálta el Thaly Kálmánt, korunk egyik legnagyobb történetíróját. Dr. Falussy főispán besséde: „Szomorú bejelentéssel kell, igen tisztelt törvényhatósági bizottság, a mai közgyűlést megnyitnom. A magyar történetirodalom egyik legnagyobb alakja Thaly Kálmán váratlanul elhunyt. Nemcsak a történetirodalom, nemcsak a képviselőház, de az egész nemzet gyászolja az ő elvesztését. Egész életén át a magyar közélet munkása volt ő. Munkás egyéniségének hallhatatlan érdeme, hogy kiemelte a feledés homályából a magyar történelem legfényesebben ragyogó részét, a Rákóczy kor- s:akot. Példátlan buzgósággal és fáradozással kuttata fel a nagy fejedelem és bujdosó társainak sírjait és elérte élete nagy és nemes célját, hogy Rákóczy és bujdosó társainak hamvait hazahozta az édesanyaföldbe megpihenni. E vármegye közgyűlésének jelenlévő tagjai utódai azoknak, kik Rákóczy Ferencz zászlója alatt harcoltak a magyar szabadságért. E nagy kor történelmének irója halála tehát Szatmárvármegye közönségét is mélyen érinti. Ezen érzelemből kiindulva indítványozom, hogy Thaly Kálmán kiváló, hazafias, hallhatatlan érdemeit a mai közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítsük s halála felett szintén jegyzőkönyvileg adjunk kifejezést.“ A főispán javaslatára a közgyűlés Thaly érdemeit jegyzőkönyvben örökitette meg s halála felett részvétét fejezte ki. Az alispáni félévi jelentés meghallgatása és tudomásul vétele után a törvények értelmében a közigazgatási bizottságot egészítették ki. Annak tagjai sorába titkos szavattal beválasztották: Böszörményi Zsigmond, Luby Géza, Luby Béla, N. Szabó Antal és Jékey Zsigmond bizottsági tagokat. A központi választmány tagjává Jékey Sándort választották meg, majd megalakították az igazoló választmányt. Elfogadták az 1910. évi költségelőirányzatot s megszavazták a pótadókat, és pedig : közművelődési célokra 3/4°/o, a külö íböző célokra felvett 700.000 korona kölcsön törlesztésére lV2°/o, a h. é. vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére 172%, a vármegyei tisztviselők nyugdíjalapjára 1 '/Wo-ot. Tudomásul vették a számonkérőszék eredményéről szóló jelentést, egyben utasították az alispánt, hogy az észrevételek figyelembe vételével a felmerült kifogásokat pótoltassa. Robotyin Makové utkaparónak, tekintettel 35 évi hűséges szolgálatáért két évi fizetését végkielégitésképen megszavazták. Elfogadták Háromszékvármegye azon átiratát, hogy feliratot intéznek a képviselőházhoz a választói jog kiterjesztéséről alkotandó választói törvényjavaslatban az úgynevezett „régi jogosultság“ fenntartása érdekében. — Trencsén- vármegyének átiratát pedig a vármegyei és törvényhatósági tisztviselők fizetésének mielőbbi rendezése iránt ugyancsak elfogadták. Feliratban kérték a belügyminisztert, hogy ígéretéhez képest az 1910. évi költségvetésbe vegye fel a vármegyei telefonhálózat létesítéséhez szükséges összeget. Rébay Dezső és társai erdődi lakosoknak a Szatmár— Erdőd—krasznabélteki ut kiépítése, Nagykároly város polgármesterének a Nagykároly—Mezőfény—csomaközi útnak a törvény- hatósági úthálózatba való felvétele iránti kérvényét elutasították, mert ezidőszerint nincs ezekre fedezet. Ha azonban az utak kiépítésére felvett kölcsönből a megfelelő összeg megtakarítható lesz, úgy azt az erdődi ut kiépítésére fordítják. Galgóczy József árv. ülnök és Szokolovszky Lajos árv. nyilvántartó, Veres Sándor, Görömbey Zoltán és Tolnay Albert körjegyzők szolgálati idejének beszámítása tárgyában hozott állandó választmányi javaslatot elfogadták. Gróf Vay Gábor azon kérelmét, hogy a vámfalui „Máriavölgyi“ fürdő részére a gyógyfürdői jelleg megadassák, pártolólag terjesztették fel a belügyminiszterhez. Elutasították Csanálos község azon határozatát, hogy a róm. kath. egyházi és iskolai épületek javítását — minthogy ez a kegyur kötelessége — a községi pénztárból fedezzék. Elfogadták Jásznagykunszolnokmegyének az 1904. évi XXXVI. t.-c. 22. §. módosítása tárgyában hozott átiratát. E szerint a jövőben az anyakönyvi kivonat dijai az illető anyakönyvvezetőt vagy helyettesét illetnék meg. Fehérgyarmat község képviselőtestületének azon határozatát, hogy a lófogat tulajonosok által a nyár folyamán naponként két lófogat állítandó a tűzoltóság rendelkezésére, vissza adták azzal, hogy ez ügyet a község tegye újabb megfontolás tárgyává. Ismét a tükör elé áll s pejhedző bajuszát pödörgetve mondja: — Milyen másképen lesz mindez ezután. Magam választok magamnak táncosnőt és sarzsi lovat, csak úgy félválról beszélek a zászlósokkal, jól leszidhatom a zu- pás őrmestert s a mi fő, elvehetem az Erzsikét. S a hogy e szót kimondotta, egy ugrással a kofernél terem, lázas sietséggel felrántja a zárt, alaposan összeturkál a koferben mindent, mig előkeriti a szárazon s vizen használható tábori távcsövet. S mindennek mi volt oka ? Hát mivel ő, hát mivel ő nagyon szerelmes vala s szerelme tárgyának Erzsikének gyönyörű alakja épen akkor tűnt föl az ablakban. Nagy és kisszekeres)' Szekeressy Olivér k. u. k. Uhlanen Lieutenant but, bánatot, habzó örömöt, előléptetést, kengyel vasat, sarzsi lovat, bundás regrutát, bő uhlánkát, tiszti fűzőt, csapot, papot mindent de mindent elfeledve, lélegzetét visszafojtva gusztálja távcsövén szivének szent szerelmét, az ő Erzsikéjét. Zupás őrmester, nem ez sok, bundásregruta legyek, ha távcsövén át nem az Erzsiké szivébe akar látni, abból kiolvasni, szereti-e nemes nagy és kisszekeresi Szekeressy Olivér k. u. k. Uhlanen Lieutenanot? Ez a kukkerezés persze később annyira szemtelenül megy, hogy az imádott Erzsiké is észreveszi s eltüntik a szoba hátterében. Mondanom sem kell azonban, hogy ez nem tusi- rozza az én lovagomat, siet magát megnyugtatni : — Nem ismert meg. Majd igy fűzi tovább gondolatait: — Kiváncsi vagyok, holnap, hogy fog fogadni ? Még kíváncsibb vagyok a mamájára. Hallom nagyon kuruc asszony. Eddig is azért nem viziteltem le náluk, mert tartottam attól, hogy a zászlóst semmibe se veszi, no de, mint hadnagy, mint soron kivüli hadnagy imponálok neki; hadnagyi kinevezésemmel megjött a bátorságom is . . . Nagy házat visznek, sokat zsuroznak. Milyen pompás is lesz, ha majd fölényemet érezve csak úgy félválról beszélhetek Erzsiké rongyos cibil udvarlóival . . . Pompás élet lesz az! . . . Hát még ha az aranyos az én édes kis feleségem lesz . . . Ah, ez a gondolat őrjítő, felemelő lesz . . . De nini, újra az ablakban van. Erzsiké, természetesen ő is ablakához megy s feszesen, katonásan szalutál át. A szép vis a vis most már tisztában van, hogy ez a köszönés neki szóli. Bosszantja az általa fel nem ismeret zászlós tolakodó viselkedése. Dühében bezárja hát az ablakát. No so vás? — kiált fel ingerülten nemes és nemzetes kis és nagyszekeresi Szekeressy Olivér, — még ez sem történt meg velem. Nem törheti tovább agyát, mert jön az inspektiós a rendeleti közlönnyel. Lázasan kap utánna, végig futja, az uj hadnagyok névsorát, de ezer ördög, kartács és pokol, az ő nevét nem leli sehol. Keresi újra, végigfutja harmadszor, a verejték már kiüt homlokán, — eredménytelenül, a nevét csak nem találja. — No so ein Gauner. Becsapott egy gazember, kelt ki magából. Elővette a sürgönyt s alaposan átolvasta s akkor veszi észre, hogy helyben adták fel. Abban az izgalmas pillanatban belép a kutyamosóvá avanzsirozott bundásregruta. Nemes és nemzetes kis és nagyszekeresi Szekeressy Olivér, mint egy fékezhetetlen vadállat — pardon zászlós — ráordit: — „Pakolj, marsch vissza a kaszárnya istállószagu, dohos zászlós szobájába. S ezzel felkapja kardját, fejébe nyomva sapkáját, feledve mindent, mindent és mindenkit, még aranyos Erzsikéjét is, kirohan. A putztneisterből kutyamosóvá avanzsirozott, de a kutyamosóból csakhamar putzmeisterré degradált bundásreguta érthető buta pofával bámul utána. A függöny legördül; nemes és nemzetes kis és nagyszekeresi Szekeressy Olivér k. u. k. Fähnrich in Uhlanen Regiment No 20 életének egy feledhetetlenül édes és mód felett keserves, alig néhány percig tartó epizódja befejezést nyer. Én pedig, mint a ki jól vagy rosszul végezte dolgát, az mellékes, — az önök végtelen nagy örömére. „Hála Istennek csakhogy vége,“ — titkos sóhajaik között balfenéken távozom. SZATMABVÁRMEGYE Egy évre . Félévre Negyedévre Egy hóra . 3 kor. — fill. 4 kor. — fill. 2 kor. — fill. — kor. 70 fill. Babát fest és veg^jeg tisztit HAUFEL SAMUEL Nagykároly, = Kölcsey-utca 1. sz. Alapittatott 1902.
