Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
Nagykároly, 1909. október 10. Vasárnap. V- évfolyam. 41. szám. / POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■ifg MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP, gr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Kéziratokat nem adunk vissza. ....... La pvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos: Erdössy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: Egész évre............ ................... 8 korona Félé vre .. .. .. .. 4 korona Negyedévre................. ............. 2 korona. —E gyes szám ára 20 fillér. ==—™ Nem engedünk. Irta: BÚZA BARNA országgyűlési képviselő. Vásáron vett rabszolgákkal nem bánik úgy gazdájuk, mint mi velünk Bécs. Ázsia zsarnokai nem bántak úgy meghódított ellenségeikkel, ahogy velünk bánnak az alkotmányos uralkodás korszakában. Arról ne is álmodjunk, hogy akármiféle akaratunkból, kívánságunkból, óhajtásunkból csak egy hajszálnyi is teljesedjék. Ellenben készítsük a milliókat, adózzunk pénzzel és vérrel erőink végső megfeszítéséig, sőt azon is túl, mert ez kötelességünk. Ezerkilencszáztizenegyben lejár a közös jegybank szabadalma. Fel akarjuk állítani az önálló nemzeti jegybankot. Jogunk van hozzá; törvényben szentesített, szerződésben elismert, királyi eskü erejével biztosított jogunk. Suiyos terhek vállalásával, sok millióra menő kvóta emeléssel váltottuk meg újra ezt a jogot most két éve. És most egyszerűen azt mondják rá Bécsben, hogy nem engedik. Törvény van róla, szerződésünk van róla, királyi szentesítés van róla és mégsem engedik. Miért nem engedik? Honnan veszik a jogot, hogy megtagadják? Micsoda törvény, micsoda szabály, micsoda alkotmányos tétel az, aminek az alapján útját állják az önálló bank létesítésének ? Ezt nem tudják megmondani, mert ilyen törvény, ilyen szabály nincs. Egyszerűen fütyülnek a törvényre, fütyülnek a szerződésre. Nem engedik és punktum. Bíztunk a törvényben, bíztunk a szerződésben, hittük, hogy ezt megfogják tartani és azért már előre megfizettük az önálló bank árát a kvótaemelés millióiban. Miért bíztunk, miért fizettünk előre? Zsebre- vágták a fizetést s most már nem adnak semmit! Alig száradt meg a tinta — az aláíráson, mely az önálló bankhoz való jogunkat biztositó törvényt szentesítette s már a legridegebben megtagadják ennek a jognak az érvényesülését. És mikor egy^ kissebbségi csoport mint a koldus megalázkodva megy Bécsbe, hogy neki csak félannyit, e::& negyedrésznyit adjanak, csak legalább egy kis nemzeti szinü pántlikát adjanak s vállalja a kormányt, akkor még ezeket is kilökik és újra odakiáltják, hogy akár követelünk, akár könyörgünk, nem adnak és nem engednek semmit. A birka a legbéketürőbb állata a világnak, de ha egy birkanyájjal bánik így a pásztora, még az is megvadul és lázadozni kezd. Hát csak az a jogunk van, hogy fizessünk? Csak az a szabadságunk van, hogy megnyuzassuk magunkat ? A törvényeinkből csak azok érvényesek, amelyekben a hadseseg milliói vannak megszavazva ? Ilyen törvényt hozhatunk most is. Mindössze háromszáz millió kell újra a hadsereg és haditengerészet fejlesztésére. Ennyivel követelnek többet, mint eddig. Ezt megszavazhatjuk, sőt kutya kötelességünk megszavazni. De ha olyan törvényt akarunk hozni, amely csak egy hajszálnyival legalább előbbre viszi a nemzetet, akkor szétkergetnek. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már ki lesz nevezve az uj kormány. Krisstóffy, vagy Burrián, vagy Hoffmann generális-e, az már egészen mindegy. Mindenesetre olyan ember, aki vállalkozik letörni a függetlenségi pártot. Engedelmességre tanítani ezt a lázadó nemzetet, amely elég vakmerő jogait követelni, törvényeihez ragaszkodni, a szerződés megtartását kívánni. Jogokról mer még beszélni a magyar? Törvényt mer emlegetni ? Előre csak vitéz osztrák generálisok, tiporjátok el ezt a népet! Lehet, hogy jönni fognak. Lehet, hogy jön újra egy generális — miniszA huszas dzsidások zászlósa. Irta s a szatmári, folyó évi szeptember hó 26-iki hangversenyen felolvasta Erdössy Vilmos. Elbeszélésem hőse, mint már a cim is elárulja egy tiszthelyettes. A neve mellékes, mondjuk nemes és nemzetes kis és nagyszeke- resi Szekeressy Olivér. Tegyük még hozzá, — a mi természetes is — egy jól fésült, elegáns, raccsoló gigerli, mint szokás mondani, olyan, mintha mindég skatujából húznák ki. Az már igaz, hogy nagy skatulyák kellenének az ilyen gigerliknek, talán még valamicskével nagyobbak, mint a mostani divatos női kalapoknak. De hagyjuk ezt is. Ez is mellékes. Ezt a kis vig történetecskét, mit önöknek kis és nagyszekeresi Szekeressy Olivérről elmondani akarok, tulajdonképen a legjobban, a legszívesebben monológ vagy dialog alakjában, tiszthelyettesi egyenruhában szerettem volna előadni. Minthogy azonban ahhoz már kissé vénecske vagyok, hogy egy pejhedző állu, fürge, örökké mosolygó, hódoló, bókoló, traccsoló, krimászoló és raccsoló tiszthelyettecskét — azaz, hogy pardon, a legújabb elnevezés szerint: — zászlóst alakítsak, arra kérem önöket, képzeljenek lelki szemeik elé egy ilyen snájdig tiszticsemetét s gondolják, hogy mindazt, mit én itt elmondok, ő mondja, — teszi, veszi cselekszi. Hogy pedig ez még könnyebb legyen, leirom a cselekmény színhelyét is : Egy meglehetős elegánsan bútorozott két- ablakos, külön bejáratú utcai szoba. A szobában minden meg van, a mire az én hősömnek szüksége van, még a tükör sem hiányzik; hangsúlyozom, a tükör sem, mert a tükör s az ablak, a nyitott ablak elbeszélésemben nagy szerepet játszanak. Ugyan kérem tisztelt jó uram ott a bal sarokban, ne nézzen már reám olyan haragosan, hogy olyan nehezen indul a darab. Ez csak a prológ vala, most gördül fel a függöny s kezdődik az előadás. Nemes és nemzetes kis és nagyszekeresi Szekeressy Olivér a 20-as dzsidások zászlósa berohan az ajtón, utánna a dzsidások kis koffert, nagy koffert, kis és nagy kosarat, ostorokat, lovagló pálcákat, nyergeket, kantárokat, kis és nagy ölebeket, agarakat, kopókat s egy ezüsttel- arannyal, drágakővel kivert gyönyörű női legyezőt cipelnek. — Le a bagázzzsal, — vezényli szekeresi Szekeressy tiszthelyettes, azaz hogy újra pardon: zászlós ur, mire a kutyamosó rabszolgák meg- könnyebbülnek az édes terhektől. — Miska, te maradsz. A többiek elmehetnek, vigyék magukkal a kutyákat is. A magas parancs szószerint végrehajtatik. — Miska, tiszta a levegő, igy neked megmondom, miért költöztem ki olyan hirtelen a kaszárnya dohos, istállószagu tiszthelyettesi eráris szobájából. Miska úgy fülel e szavakra, mint egy jó sarzsiló, vagy egy még jobb kopó, vagy egy szemfüles végrehajtó. — Miska fiam, holnaptól kezdve tisztiszolgám leszel. Éried ? Miska bárhogy fülel, nem érti. Szekeresi Szekeressy Olivér zászlós siet szavait kimagyarázni: — Őfelsége hadnagyának léptetett elő; most kaptam Bécsből sürgönyt. Érted hát már most, miért rohantam úgy ki az eráris fészekből ? — Most már értem, — feleié Miska, s olyan mozdulatot tett örömében, hogy kutyamosónak avanzsirozott, mintha kezét akarta volna nyújtani urának s gratulálni az. arany csillagnak ! De idejében meggondolta, hogy ezt még sem teheti, csak annyit mondott hát zavarában, örömében : — Az a menybéli jóságos atyauristen s Őfelsége a legfelsőbb hadúr sokáig éltesse a hadnagy urat!______________ EJ O I to Férfi és női divat különlegességek legolcsóbban szerezhetők be Góznernél Nagykároly, Deák Ferencz-tér. Egy tanuló felvétetik.
