Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-09-18 / 38. szám
2-ik oldal. SZAT MÁR VÁRMEGYE. 38.-ik szám. annyira ment, hogy súlyos támadásoknak tette ki magát s most ennek dacára újra a darabontokkal akar Bécs kísérletezni. — Ám lássák mit felel erre a nemzet. A gazdák panasza. Közeledik az ősz. A városokban pang az élet, az ipari műnk vonottan folyik, a kereskedelmi tevékenység is szünetelni látszik s bizonyos mértékig figyelő állásponton van még pihenésében is a közélet minden tényezője, mert tudja, érzi minden, hogy ennek az országnak főütőereje most vált uj életnedvet, mikor a föld gyümölcse alakul át értékké, azzal, hogy a föld gyermeke éppen most, mikor látszólag minden elpihen, ő megfeszített izmokkal, verejtékezve — dolgozik! Dolgozik és most nem is panaszkodik! Nem ér rá ilyenkor a gazda a jajszóra sem, mintha csak tudná, érezné, hogy neki el kell némulnia minden panaszával akkor, mikor a nemzet, a magyar közgazdasági élet iránt tartozó kötelessége szólíitja a munkához, egy magasabb érdek biztosítása szempontjából. És a magyar gazda dolgozik! Verejtéke hull a rögre; mely „életet“ ad közvetlenül a családnak, közvetve pedig az állam-élet minden tényezőjének s csak ha elült a tanyák nehéz udvarházai mögül a cséplőgép szomorú bugása, akkor jut hozzá, hogy számba vehesse fáradságos munkájának eredményeit. Silányan fizet a szem, kevés a hozam, a legközelebbi jövő képe éppen nem biztató! A terhek, a családfentartás, a jövő tél szükségletei tarkítják meg a számvető gazda képzeletét. A mikor mindent szembevetve a verejtékes munka eredményeivel, arra az eredményre jut, hogy a tehertételek fedezésére, a terményérték elégtelen, csoda-e, ha ott az éléskamara, a magtár küszöbén felbug a panasz, az elnémult cséplőgép visszhangjaként. A panasz pedig talán nem is alaptalan! Valahol, valami baj lappang, mely a gazdát sulytja. Intézményekben-e, kutatja, vitatja, de az eltérő vélemények és felfogások között alig lehet kiigazodni. Ez a panasz ilyenkor aratás után válik hangosabbá s figyelve a folyamatot, a mezőn fakadt elégedetlenség az ipari téren folytatódva nyer visszhangot, kiterjeszkedve az élet minden számottevő osztálvaira, megerősítve azt a feltevést, hogy ebben az országban a mezőgazdaság és annak művelőinek létérdekein nyugszik magának az országnak, a nemzetnek egész exisztencziája, jövő boldogulása. A mezőgazdaság művelőinek létérdeke pedig a földben gyökerezik, a szerint a mint abból több vagy kevesebb van birtokában, tagadhatja-e bárki is hát, hogy ennek az országnak a lét vagy nem lét kérdése — a birtokpolitika. Akkor tehát, mikor a felhangzó panaszok kutforrásait kutatják, a természet okozta elháríthatatlan csapások után a birtokpolitika terén tapasztalható hiányosságokra akad a kutató szem, melyeket törvényhozásilag gyógyítani évek és évtizedek óta sürget a magyar gazdák leg- hivatottabb szervezetei élén, maga a legtekintélyesebb gazdatestület is : az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Évtizedek mulasztásait iparkodott e téren gyógyítani az a korszak, mely a magyar mezőgazdaság ügyeinek irányításában Darányi nevéhez fűződik, mely korszak koronáját a magyar törvényhozás a telepítési törvényjavaslat mielőbbi törvényerőre emelésével tenné fel, megalkotván ezzel a kiindulási pontot ahhoz az évtizedekre terjedő nagy műhöz, mely Magyarország helyes és okszerű birtokpolitikája inaugurálásával a magyar föld és annak művelői részére van hiva'va egy szebb, egy boldogabb jövőt biztosítani. Magyarországban mintegy 49 millió hold földterület van kultúra alatt, melyből 20 millió hold föld van 100 holdon aluli kizgazdák kezében. Ez a 20 millió hold körülbelül 2 millió 600,000 kisgazda között oszlik meg, vagyis átlagban egy-egy kisgazdára 8 hold föld esik, itt egy oly egészségtelen statisztikai képpel állunk szemben, mely megmagyarázza a panaszt és sürgős cselekvést sürget, a magyar törpebirtokosság megmentése és gyarapod- hatása érdekében. Ha a közölt adatok még a nagyobb birtokoknak is ilyen elforgácsoló- dásához vezetnek, mely forgácsok azután elégtetelenek a család fentartására, méltányolnunk kell a jelszót, mely a közeljövő minden törvényhozási intézkedésénél vezérelvül mondja ki, hogy: vissza a földhöz, vissza sürgősen, a helyes, az okos birtokpolitika megalkotása érdekében ! — A mi jói izük, az a szervezetnek rendesen hasznosabb, mint a visszatetsző dolgok, különösen gyógyszerek. A „Scott-fcle Emulsió“ feltétlenül jó izü, könnyen emészthető összeállítása a csukamáj-olajnak, melyet gyermekek is előszeretettel vesznek. Kapható a gyógyszer- tárakban. HÍREK. Felkérjük ásott tisztelt előfizetőinket, kik még hátralékban vannak, ssiveskedjenek hátralékukat a kiadóhivatal címére (Nagykároly, Kassinó-utca 2. ssám) mielőbb beküldeni. — Személyi hir. Vármegyénk főispánja dr. Falussy Árpád tegnap délelőtt érendrédi birtokára utazott. — Ilosvay Aladár vm. alispánja a tegnapi napot Nagybányán töltötte, hol elnökölt a városi képviselőtestületi ülésen. — Papp Béla országgyűlési képviselő, lapvezérünk az aradi Kossuth-szobor leleplezésre utazott. — Az állandó választmány tegnap délután fél 4 órakor dr. Péchy István vm. főjegyző elnöklete alatt ülést tartott, melyen az 1910. évi költségvetést bírálták felül. — Egyházmegyei közgyűlés. A nagykárolyi református egyházmegye f. évi október hó 6-án délelőtt 9 órakor a mátészalkai református templomban közgyűlést tart. A közgyűlés több tárgyai ; esperesi jelentés, bizottságok jelentései, a ref. segélyegyletház és rendkívüli államsegélyért beadandó kérvények tárgyalása stb. Az egyes ügyek tárgyalása iránti kérvények f. hó 28-ig adandók be az esperesi hivatalhoz. A közgyűlés után a népiskola helyiségében délután 4 órakor az egyházmegyei bíróság ülést tart. — A vármegyei virilis névjegyzék összeállításán most dolgozik Szintay Gábor vm. aljegyző. Francziaországban különben a fegyházak- ban s a határ vámoknál istartanak kutyákat a szökevények nyomozására s a csempészek el- fogatására s ezek kötelességüknek, hivatásuknak minden tekintetben megfelelnek. Amerikában az elszökött néger rabszolgák nyomára szintén betanított kutyák vezetik a keresőket. Ha hollandiai Indiában a távirda hálózat szét lesz rombolva, úgy a táviratokat erre betanított kutyák viszik városról-városra. Ilyen kutyák Kota-Kadjától Pakan-Krseng-Pjoetbe (6 km.) 10 perez alatt érnek s igy egy perez alatt 6000 méter utat tesznek meg. E szerint jobbak s kitartóbbak mint a lovak, sőt rövidebb távolságra bármelyik kerékpárossal is kiállják a versenyt. Még hozzá meg van az az előnyök, hogy nincsenek az országúihoz kötve, akadály nem létezik részökre s egy jól betanított kutyát nem könnyű megfogni, sem lelőni. A belgiai csempészeknek kitűnő szolgálatot tesznek idomított kutyáik. Német, de különösen Poroszországban igen sok gondot fordítanak a vadász zászlóaljaknál hadi kutyák kiképzésére. Oroszország pedig mondhatni az első helyet foglalja el az összes európai államok között; ott nemcsak a gyalogság-, de a lovasságnál is vannak hadi kutyák, melyek közül a legkitűnőbbek a „Vadász-parancsnokságok“hoz vannak beosztva. A kaukáziai erődítmények falait is ilyen kutyák őrzik a benszülöttek támadásai ellen. Olaszország se marad vissza a többi nagy hatalmaktól, s pár év óta fontos intézkedéseket tett a hadi kutyák kiképzését illetőleg. Nálunk a közös hadseregben már rég tesznek kísérleteket hadi kutyákkal. Bosznia s Her- czegovinában különösen nagy gondot fordítanak ilyen kutyáknak nemcsak a kiképzésére, de a tenyésztésére is, s ott a hegyes, sziklás és erdős terepben kitűnő szolgálatot tesznek. A tenyészál- lomás Blazujban van s az első kiképzést is ott nyerik a fiatal kutyák. Természetesen nem mindenik kutya faj jó erre a terhes szolgálatra. Sok fajjal lett már az idomitás megpróbálva s eddig legjobbnak s skót juhász kutya s az airedale terriers (angol faj) bizonyult. Á kutya 5—6 hónapos korában lesz a szoba-idomitásra befogva, mi 2—3 hónapig tart, aztán jön csak a szabadban idomitás, mely 1—2 évet vesz igénybe. A kutyák őr, hírvivő, küldöncz, sebesült és keresőszolgálatra lesznek betanítva. Egy jól idomított kutya addig szalad a nyomon, mig rendeltetési helyére nem ér. A tábori őr, vagy őrség elé 10—15 lépéssel felállított kutya mindenkor jelzi idegen ember közeledtét; de nem ám vonítással, hanem az által, hogy az őrhöz vissza szalad. Legújabban a kutyákat világításra s lövésre is betanították. Az úgynevezett „világitó“-kutya hátán egy fényverő lámpa (milyen a kerékpárokon) van elhelyezve, mely a feltalált ellenség megvilági ■ tására szolgál. A lámpában egy benzinbe mártott kis darab gyapot lesz meggyujtva, mely 2—5 percznél tovább nem ég s mire a kutya tanítójához visszajön, a lámpa kialszik s igy nem árulja el a saját csapatát. A „lövő“ kutyákkal az ellenséget hamis lövések által akarják megzavarni. Ä lövő készülék, melybe 5 töltény lesz beállítva, szintén a kutya hátára lesz kötve. A töltények egy kanóccal vannak összekötve. Körülbelől 500—1000 lépésnyire az ellenségtől a kanócz meg lesz gyújtva, aztán a kutya az ellenség felé küldve. Égyszerre több ilyen kutyát lehet elküldeni. Megfizethetetlen szolgálatot tesz a kutya a sebesültek fölkeresésénél. Ha a sebesültet feltalálja, vonítással jelezi az utána menő sebesült kereső őrjáratnak s a sebesült mellől el nem megy, mig annak segítségére nem mennek ; ha pedig érzi, hogy a közelében senki sincs, visszamegy, embereit fölkeresni, hogy azokat a sebesülthöz vezesse. Különösen éjjel tehetnek kitűnő szolgálatot. A legsötétebb éjszakában bámulatos ügyességgel keresik az eldugott embereket s föltalálják, feküdjenek bárhol, akár a szántóföld barázdájában, akár egy mély árokban, avagy sürü bokrok között. Hogy milyen nagy szükségünk van erre a hü állatra a különösen a sebesültek keresésénél, azt megmutatja nekünk az 1870—71-iki porosz franczia háború. Gravelotte és Szt.-Privátnál az ütközet déli 12 órakor kezdődött s esti 8 óráig tartott; ezen pár óra alatt 5000 halott s 15.000 sebesült maradt a csatatéren s igy a győztes németek ezer sebesült hordója az 500 hordágy- gyal kevés volt a sebesültek elhordására s igy bekövetkezett az a szomorú dolog, hogy valami 2—3 ezer sebesült egy nap és egy éjen át feküdt a szabadban segítség nélkül; még hozzá hányán voltak ezek között, kik árokban, vagy bokrok között feküdtek s igy igen nehezen találtak rájok a sebesült vivők. Hogy lesz ez már most a jövő háborújában, melyben bizonyára sokkal több lesz asebesült száma s tekintettel a fegyverek s ágyuk nagy horderejére, a kötő-helyeket még hátrább kell tenni a harcvonaltól, mint eddig? Hátha még a léghajók teljesen kormányozhatok lesznek s a villamosság oda fejlődik, hogy a léghajókból villámokat bocsáthatunk az ellenségre? Németországban nem rég tettek kísérleteket kutyák által húzott kóroda-kocsikkal. A kocsik kerekei hasonlók a kerékpárokéhoz s igy a göröngyös utón sem ráznak. Minden ilyen kocsiba két embert lehet fektetni s a sebesült keresők egyike a kutyát vezeti, míg a másik, a kocsis — ha szükséges — hátulról tolja. A kutyákat hadi szolgálatra igen nehéz betanítani s nem hiába mondják, hogy ez mesteri munka. Jó idomítok kevesen is vannak. Hogy minő kitűnő szolgálatot tesznek a hadi kutyák, azt majd a jövő háborúja fogja megmutatni, most csak azon legyünk, hogy minél jobb kutyákat neveljünk s ezeket a Ieg- egyöntetüebben tanítsuk be azon fontos nehéz szolgálatra, melyet tőlük később megkövetelünk. Erdőssy Vilmos.
