Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

2-ik oldal. SZAT MÁRVÁR MEGYE. 23-ik szám. zugok, hogy egyszerűen elképesztik az embert. Egész Európát telelármázzák képzelt sérelmeikkel, jó nevű külföldi publicistákat bolonditanak el, hogy tol­lúkat, tudásukat, nevüket az ő félreveze­tésükkel a maguk céljai érdekében hasz­nálják fel és most már odáig merész­kednek, hogy a trónörököst iparkodnak úgy feltüntetni, mint velük együttérző pártfogójukat, támogatójukat. Az ő politikai piszkolódásaikkal szemben a magyar nemzet nyugodtan, önérzettel terjeszti az igaz tényeket a müveit külföld bírálata alá. Bármilyen hangosak és hazugok legyenek azok, nem akad senki, a ki józan és objektiv fel­fogással az ő siralmaiknak hitelt adjon. És legkevésbé fog hitelt adni abban, hogy a magyar nemzet jövendőbeli ki­rálya az ő pártjukon van. A trónörököst másként ismerik Európában és csak megmosolyogják azt, a ki politikai ka­landorok eszközeként akarja az ő sze­mélyét kijátszani. — A 67-es és a 48-as lapok harca. A politikai pártok klubjai kongnak az ürességtől. A miniszterek s képviselők elutaztak a fővá­rosból, hogy kipihenjék a válság izgalmait. A politikai tenger csöndes, elült a vihar, a pár­tok hadihajói : a hírlapok horgonyt vetettek, torpedó naszádjaik, hírszerző őrjárataik azon­ban nem hagyják egymást pihenni, össze-össze tűznek, készülnek az őszi nagy ütközetre. Kém­lelik egymás gyöngéit, keresik, kutatják, hol lehet rést ütni a hajóóriásokon ? A közvélemény nagy érdeklődéssel olvassa a harci riadókat, a vezércikkek olvasása után megindul a vita pro és kontra. De ez csak olyan, mint a júliusi reggeli üdítő eső, mint a korai vendég, jön, megy, nem okoz zavart, nem csinál kellemet­lenséget senkinek. A háziiparról. Néhány évvel ezelőtt Németország nagyobb városait látogattam meg. Sok szépet, újat, ér­dekeset, szivet-lelket nemesitőt láttam. Többek között megragadta figyelmemet, hogy a leg­gazdagabb családbeli nők is, bárhová mennek, mindég magukkal viszik kézimunkájukat, oda­haza pedig szorgalmasan kultiválják nemzeti ornamentikájukat, az ó és uj germán sikdiszit- ményt. Ezeket látva nem egyszer sóhajtottam fel: Miért nincsen ez igy nálunk magyaroknál ? Kerestem, kutattam ennek az okát s a ferde nevelésben, a pökhendi urhatnámságban talál­tam azt fel. Pedig ha valamiben, úgy ebben feltétlenül utánozhatnánk Németországot, Bel­giumot. Nálunk — sajnos — még a háziiparról irt cikkeket is csak a kaszinóbeli öreg bácsik s az unatkozó nagymamák olvassák el. Szóval borsót hányunk a falra. De bárha igy áll is a dolog, nekünk új­ságíróknak kötelességünk — még ha nem olvassák is el, — sokszor olyan témáról is irni, mi belevág a nemzeti életünkbe. Ilyen a háziipar is. Kötelességünk olvasóink, különösen a nők figyelmét felhívni a háziipar fejlesztésére. Ha a női báj, kellem, a szív és lélek ne­mes érzései párosulnak a rajongó honszeretet­tel, úgy a siker nem maradhat el. A magyar nőt — a múltban — sohasem a külső jogokért való küzdés, hanem a rajongó hazaszeretet, a házi tűzhely melegének és jó erkölcseinek ápolása, igénytelensége, szivjósága, munkaszeretete tette tiszteidé, irigyeltté és nagy- gyá. Miért ne lehetne ez a jövőben is igy? S ha igy lesz, úgy lesz igazán: felesegitség a feleseg. A legértékesebb munkának : a háziiparnak tanítását családi, társadalmi, állami kötelességgé kell tenni, akkor igy daloljuk a régi jó nótát: „Kis szekeres, nagy szekeres, Nem issza meg a mit keres“. A háziiparnak az a célja, rendeltetése, hogy családi iparrá fejlődjék, a népnek rend­szeres munkát, állandó keresetet adjon. Munkára kell tanítani a népet, mert a nép önbizalma épen a tétlenség és értelmi vissza­maradottság miatt pusztult el. A népnek tudat­lansága, tétlensége, iszákossága arányában nőtt aztán a testet s lelket ölő korcsmák száma és ennek következménye a be- és kivándorlás Már pedig munka nélkül nincs élet. Hol az emberek dologkerülők, ott csak állati ten- gésről és pusztulásról lehet szó. Fejlesszük a nép értelmi és erkölcsi ere­jét. Tanítsuk meg őket a tisztességes munkára! Mivel pedig a nép mindég az urakat maj­molja, sikert csak úgy érhetünk el, ha ezen a téren is az úri osztály mutat jó példát. Hölgyeink ne szégyeljenek dolgozni! Ha kacsóik finomságát a padló sikálással s moso­gatással nem akarják tönkre tenni, teremtsenek maguknak olyan munkakört, mely nemcsak lélekemelő, de hasznos'is. Minden úri nőnek honleányi kötelessége ápolni a háziipart s a nálunk eddig teljesen is­meretlen házi kereskedelmet. Itt az ideje annak, hogy a vagyonosabb családbeli nők pótolják dologtalan elődeik vétkes mulasztásait. Versenyezzenek mindannyian ezen a téren. Legyen vezető mindenki, kit szive-lelke, jó ér­zése, tudása és szorgalma erre képesít! A töb­biek büszkék lesznek reájuk, szívesen követik őket! A család éltető ereje, lelke: a nő. A nő erkölcsének megóvása, értelmének fejlesztése, lelkének a babonáktól és más elté­velyedésektől való megvédése, nemesítése, mun­kára, tisztaságra, rendre szoktatása, ízlésének és a szép iránti érzékének nemes, művészi irányban való fejlesztése — a legelső társa­dalmi kötelesség. —y. APRÓSÁGOK. Két teljesen ellentétes elveket valló po­litikai párt túlzó csoportjához tartozó, feltűnési viszketegségben szenvedő „jó barát“ a napok­ban erősen faggatott: miért nem hozok én hirt szerepléseikről ? — Mert még azt hinnétek, komolyan ve­szik szalmacséplésteket, nagyképüsködésteket az emberek, — felelém. * A napokban egy kényes ügyben büntető járásbirónk elé volt idézve egy vidéki ur. Vi­selkedéséből meglátszott, szívesebben borozna a „Magyar Királyiban jó cigányzene mellett, mint hogy a biró kérdéseire válaszoljon. Meg is mondta nyíltan: — Okosabb lett volna, ha ebben az ügy­ben a falusi biró hallgatott volna ki. — Miért ? — kérdezték tőle. — Azért, mert itt én drukkolok, odahaza meg ő drukoít volna én, tőlem, — feleié a tanú ur. * Egy másik tanútól azt kérdezte a biró: Szokott e huszonegyezni ? — Hogyne ... de csak nőkkel. Dini szomszéd sietett megkérdezni ennek okát ? — Mert, mert ... Ej ne faggasson, igazi okát úgy sem árulom el. A napokban Debrecenben egy utas azt kérdezte a hordártól: — Hány percig áll a gyorsvonat? — Addig, mig hozzácsatolják a pufetot, — (Értsd: étkező kocsit) volt az értelmes felelet. * A minap egy közeli vidéki lapban követ­kező sajtóhibákat fedeztük fel: „Kossuthot hívei zajongással ('rajongással) vették körül“. „A teremben ordító (bóditó) csend uralkodott.“ * Sokat suttog a fáma két hires krakéler, máskülönben gyáva fráter vérnélküli párbajáról. Beavatottak állítják, hogy a jegyzőkönyvben határozottan benne volt: „Sebesülés kizárva.“ — így könnyű hencegni s párbajozni, — jegyezte meg Dinike. Villy. HÍREK. Előfizetési felit ims ! Julius hó 1-ével uj előfizetést nyi­tottunk lapunkra. Felkérjük t. előfizetőinket, hogy elő­fizetésüket megujjitani, a hátralékot be küldeni szíveskedjenek, — hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Lakásváltozásokat elegendő levelező­lapon bejelenteni a régi cim megjelölésével. „ Ssa tm árva rmegve“ politikai lap kiadóhivatala Nagykároly. Kassinó-utca 2. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vár­megyénk főispánja érendrédi birtokán, családja körében időzik. — Dr. Péchy István várme­gyénk főjegyzője 6 heti szabadságra ment. — Margit napja alkalmából folyó hó 13-án özv. gróf Károlyi Istvánná sz. Csekonits Margit grófnőt d. e. az Oltáregyesület, d. u. pedig a Nő­egyesület 15 tagú küldöttsége üdvözölte. — Változás a honvédfőparancsnokságban. A fővárosi lapok értesülése szerint Klobucsár Vilmos lovassági tábornokot, a király csapat­felügyelővé nevezi ki. Honvédfőparancsnok való­színűleg Jekelfalussy Lajos gyalogsági tábornok, jelenlegi honvédelmi miniszter lesz. — Uj színházi titkár. Heves Béla szín­igazgató Rónai Imre lemondása folytán Czakó Vilmost szerződtette titkárául. — A csendőrség ismétlő iskolája. A kor­mány elhatározta, hogy a csendőrség ismétlő iskoláját Nagyváradon fogja felállítani. Debre­cen városa a kormánynak e szándéka ellen körirattal fordult az ország összes törvényható­sági városaihoz, köztük a fővároshoz is és azt kéri, hogy ezeknek az ismétlő iskoláknak egy helyen való összpontosítása ellen foglaljanak állást, mert sérti a városok érdekeit. — Távozó uradalmi pénztárnok. Toőth Sándor itteni uradalmi pénztárnokot, Gróf Ká­rolyi Gyula hasonló minőségben augusztus 1-től az aradmácsai gazdaságba helyezte át. — Postamesteri kinevezés. A nagyváradi posta és távirda igazgat ság Nagy Barna ref. segédlelkészt nagyari postamesterré kinevezte. — Milyen idő lesz a kánikulában ? A Meteor jóslása szerint nem lesz kánikula. Úgy július második felében, mint augusztusban sok a csomópont, tehát több esős, hűvös napjaink lesznek, mint melegek. A Meteor jóslásának tehát aligha örvend a gazda- s a nyaraló kö­zönség. — Úgy látszik, már a kánikula is ki­megy a divatból. — Versenykuglizás. A protestáns társas­körben már élénken folyik a versenykuglizás. Ma is folytatják a kiglizást a kör kitűnő teke­pályáján. f Építtetők figyelmébe ! ^an szereilcs^m Szatmárvármegye és Nagykároly város építtető közönségének _L_------------------------------------------’ szives figyelmébe ajánlani, hogy úgy tervezéseket, valamint költségvetések készí­té sét és a legkisebb javításoktól kezdve, bármily átalakításokat és uj építkezéseket a legszakszerübb kivitelben jutányos árban vállalok. — Miért is kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását, magamat ajánlva kitűnő tisztelettel: IFI. KINCZLI GYÖRGY építési vállalkozó Nagykárolyban, Tompa-utcza 47. szám. 425—6—1

Next

/
Thumbnails
Contents