Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRVÁRMEQYE.

24-ik szám.

Kritika az uj szultánról. Constans volt konstantinápolyi nagykövet Marseillebe érkezett s egy hirlapiró előtt nyilatkozott a törökországi viszonyokról. Nagy elismeréssel szólott az uj szultánról, aki a legjobb szándékokkal van eltelve. Franciaországnak politikai helyzete Törökországban kitűnő, Anglia azonban tért vesztett, viszont Németország visszaszerezte ügyes manőverével régi súlyát.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 11-én délelőtt dr. Falussy Árpád főispán elnöklésével ülést tartott, Az ülés a szokásos havi jelentéseket és ezzel kapcsolatos ügyeket intézte el.

Az alispán jelentése szerint a vármegyében különös intézkedést igénylő eset nem fordult elő. Sajnálattal halottuk azonban a jelentés szerint, hogy a kivándorlás a törvényhatóság területéről még mindig elég nagy arányú.

Plachy Gyula kir. tanácsos pénziigyigaz- gató jelentése szerint az elmúlt hónapban az adó befizetése kedvezőbb a múlt évinél. Az 1908. év végével maradt hátralék a f. évi 1. és 2-ik évnegyedi részlettel együtt 1,163.333 korona.

Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy harminc községben elhelyezett 45 iskolában 85 tanító munkáját vizsgálta felül. A magyar nyelv tanításánál kiváló eredményt talált a béltekhodosi és rákosterebesi gör. kath. iskolákban. A jelentés szerint a közoktatásügyi miniszter Tyúkodon egy három tanerős iskolát

1910. szeptember 1 -re engedélyezett s az iskolai építkezés költségeit tárcája terhére elvállalta.

Dr. Aáron Sándor tiszti főorvos bemutatja a vármegyei kör- és községi orvosok külszolgálatainak szabályozására, valamint székhelyük nek megállapítására vonatkozó szabályrendelet tervezetét, melyet a közigazgatási bizottság a hodászi kör székhelyét kivéve, változatlanul elfogadott. Az említett kör székhelyének elhelyezése kérdésénél több felszólalás után a bizottság akként határozott, hogy a körorvos székhelye öt évig Mátészalkán lesz, mely idő alatt alkalmat nyújtanak a kör községeinek egy körorvosi lakás építésére. A jelentés szerint a vármegye egészségügyi állapota kedvező.

Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök jelentése szerint az árvaszék ügyforgalma és tevékenysége, valamint az előadók munkássága teljesen kielégítő. Múlt hónapban elintézés alá került régibb hátralékkal együtt 2600 ügydarab, melyből elintézés után maradt hátralék egy napi kiosztásnak megfelelő 128 ügydarab.

Czilly György tői vény hatósági állatorvos jelentése szerint az elmúlt hónapban a ragadós

betegségek növekedésével az állategészség a vármegye területén kedvezőtlenné vált. Fehér- gyarmaton a felhajtott állatokat egy állatorvos képtelen egyedül megvizsgálni, miért is az országos állatvásárokra még egy állatorvos kirendelése iránt az illetékes f isz ügabiró megkeresését javasolja.

Ezután a kir. ügyész és az államépité- szeti hivatali főnök terjesztették be havi jelentésüket, mely után főispán az ülést berekesztette és a fegyelmi választmány nyomban megkezdte ülését.

VÁRMEGYE.

— Személyi hir. Vármegyénk főispánja ma délután Szatmárra utazik, hol a városi törvényhatóság közgyűlésén és közigazgatási ülésén elnököl.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága folyó évi julius hó 1-én délelőtt rendkívüli közgyűlést, előző nap délután fél 4 órakor állandó választmányi ülést tart.

— A vármegyei fegyelmi választmány f. hó

11-én délelőtt dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott. A választmány több gör. kath. iskolai tanító fegyelmi ügyével foglalkozott. A tanítók, lelkészek a népoktatási törvénynyel ellenkező rendelkezései és intézkedései miatt vonattak fegyelmi eljárás alá, kiket a választmány Bodnár György tanfelügyelő előadása után a fegyelmi eljárás következményei alól felmentett, a lelkészek ellen azonban megtorló eljárás iránt az illetékes miniszterhez felirt.

— Kijelölés. A vármegye közigazgatási bizottsága pénteken tartott ülésén a vármegyei egészségügyi bizottság tagjaiul kijelölte Kacsó Károly műszaki tanácsost mérnökül, Nonn Gyulát építészül és Báthory Istvánt gyógyszerészül.

— Fegyelmiügyek a vármegyénél. Vármegyei alispán Danka Gábor dengelegi községi bírót községi iskolai pótadónak saját céljainak felhasználása s egyéb szabálytalanságok miatt 300 korona pénzbírságra, Becsky Géza körjegyzőt felületes ellenőrzés miatt 100 korona pénzbírságra ítélte. Bay Károly felsőbányái rendőrkapitány ellen különböző hivatali vétségek miatt a fegyelmi eljárást elrendelte s az iratokat a bűnvádi eljárás megindítása végett a kir. ügyészséghez áttette.

— Kinevezés a vármegyénél. Dr. Falussy Árpád főispán Tóth József végzett jogászt a vármegye törvényhatóságához dijas közigazgatási gyakornokká kinevezte.

— Anyakönyvi kinevezés. Vármegyénk főispánja Korbélyi Győző jegyzői gyakornokot a vállaji anyakönyvi kerületbe korlátolt hatáskörrel anyakönyvvezető helyettessé kinevezte.

— Fegyelmi vizsgálat. A csengeri járás főszolgabirája Nagy Gyula szamosdobi jegyző ellen észlelt szabálytalanságok miatt fegyelmi eljárást indított.

HÍREK.

— Koronázási évforduló. Őfelsége meg- koronáztatásának 42. évfordulója alkalmából a róm. kath. templomban ünnepélyes istentisztelet volt, melyen megjelentek az összes hivatalok, a tisztikar és az iskolai növendékek. Az egyházi szertartást Récsey Ede plébános fényes segédlettel teljesítette. A mise alatt a főgimnáziumi énekkar énekelt.

— Űrnapja. A katholikus egyház és a hivatalos világ csütörtökön ülte meg Űrnapját. A helybeli kath. templomban r:ggel 9 órakor istentisztelet volt, a melyen ott voltak városunk előkelőségei és az áhitatos hívők százai. Az ünnepi istentiszteleten Récsey Ede házfőnök pontifikáit a káplánok segédletével. A mise után harangzúgás közt elindult a körmenet, mely zászlók alatt, a papság és az összes hívők kíséretével folyt le. — A menet a világ négy tája felé állított oltároknál, a Kossuth kertben és a városházán ájtatosságot végzett s tért vissza a templomba, a hol szent beszéd rekesztette be az ünnepséget.

— Személyi hir. Porubszky Jenő debreceni kir. tábla elnöke a szatmári kir. törvényszék megvizsgálása után ma Debrecenbe vissza utazott.

— A szatmári békekötés emléke. Szatmár város közművelődési szakosztálya ma tárgyalta Ferenczy János szerkesztő előterjesztését a szatmári békekötés föltalált helyének emlékművel való megjelöléséről. A bizottság egyhangúan elfogadta a békekötés helyéül megjelölt területet, mely a Vícsey László báró tulajdona és mely jelenleg házikert. Ezen a helyen állott hajdan a Profont-ház, hol Rákóczi a szabadságharcot befejező békét a nemes és vitézlő rendekkel, Magyarország és Erdélyország külön meghatalmazottaival, Károlyi báró kuruc generális elnöklésével 1711. április 27—28-ik napján tárgyalták. A bizottság azt javasolta, hogy nagyszabású emlékművel jelöljék meg a békekötés helyét. A város elhatározta, hogy országos mozgalmat indít a gyűjtésre. Az emlékművet a békekötés kétszázadik évfordulóján leplezik le.

— Közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete ma vasárnap junius 13-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tíkintve hogy a közgyűlésnek igen fontos tárgyai vannak feltétlen kívánatos, hogy a képviselő testület tagjai teljesszámban jelenjenek meg.

Azzal felforditottam a házat.

Volt alatta százféle szemét, csak pénz, az nem volt.

Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal kotorászott, hiába.

— Milyen kár — mondta, — hogy asztalunk nincsen. Ha arra borítottuk volna ki, nagyobb lett vóna a tisztesség, akkor lett vóna alatta.

Én összekapargáltam a sok lomot s beleraktam a fiókba. Az anyám az alatt gondolkozott. Úgy eltörte az eszét, nem tett-é valahova valaha valami pénzt, de nem tudott róla.

De nekem fúrta valami az ódalamat.

— Édes anyám, én tudok egy helyet, a hon van krajcár.

— Hol fiam, keressük meg, mig el nem olvad, mint a hó.

— Az üveges almáriumba, a fiókba vót.

— Ó boldogtalan gyermek, be jó, hogy elébb nem mondtad, most asse lenne.

Felállottunk s mentünk az üveges almáriumhoz, aminek nem volt üvegje már régen, de a fiókjába ott volt a krajcár, ahol én tudtam. Három nap óta készültem kicsenni onnan, de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna.

— No van már négy krajcár. Sose busulj fiacskám, meg van a nagyobbik fele. Már csak három kell. Osztán ha ezt a négyet megkerestük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy rendet

estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy.

Hiszen ha minden fiókba lett vóna. Akkor sok lett vóna. Mert az öreg almáriom fiatalabb korában olyan helyen szolgált, a hol sok dug- gatni való lehetett. De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nem hiába volt olyan göthös, szuette, foghijjas.

Az anyám minden uj fióknak tartott egy kis prédikációt.

— Ez gazdag fiók — vót. Ennek sose vót semmije. E meg mindig hitelbül élt. No te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No neked ne is legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek van a legtöbb, ni! — kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy csepp feneke se volt.

A nyakamba is akasztotta, aztán leültünk nevesünkben a földre.

— Megállj csak, — szólt hirtelen — mindjárt lesz nekünk pénzünk. Az apád ruhájába lelek.

A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák. S csudák csudája, a hogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár.

A szemének alig akart hinni.

— Megvan, — kiáltotta, — itt van ! — Mennyi is van már? Meg se győzzük olvasni. Egy, — kettő, — károm, — négy, — öt! . . .

Öt! Már csak kettő kell. Mi az, két krajcár semmi. A hon öt van, ott akad még kettő.

Nagy buzgósággal kutatta végig az összes zsebeket, de sajnos, hiába. Nem lelt egyet sem. A legjobb tréfa sem csalt ki sehonnan még két krajcárt.

Már nagy vörös rózsák égtek az anyám arcán az izgatottságtól, s a munkától. Nem volt szabad dolgoznia, mert mindjárt beteg lett tőle. Persze ez kivételes munka, a pénzkereséstől nem lehet eltiltani senkit.

Eljött az ozsonnaidő is, el is múlt. Mindjárt este lesz. Az apámnak holnapra ing kell és nem lehet mosni. Ä puszta kutviz nem viszi ki belőle azt az olajos szennyet.

És akkor a homlokára csap az anyám :

— Ó, ó, én, én szamár ! Hát a magam zsebét nem nézem meg. De bizony, ha már eszembe jut, megnézem.

És megnézte. És tessék, ott is lelt egy krajcárt. A hatodikat.

Lázasak lettünk. — Most már csak egy kell még.

— Mutasd csak a te zsebedet is. Hátha abba is van.

Az én zsebem ! Nojsz azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi.

Bealkonyodott és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy se lett volna. A zsidónál nem volt hitel, a szomszédok ép olyan szegények, mint mi, s csak nem kérünk egy krajcárt!