Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEQYE. 24-ik szám. Kritika az uj szultánról. Constans volt konstantinápolyi nagykövet Marseillebe érkezett s egy hirlapiró előtt nyilatkozott a törökországi viszonyokról. Nagy elismeréssel szólott az uj szultánról, aki a legjobb szándékokkal van el­telve. Franciaországnak politikai helyzete Tö­rökországban kitűnő, Anglia azonban tért vesz­tett, viszont Németország visszaszerezte ügyes manőverével régi súlyát. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 11-én délelőtt dr. Falussy Árpád főispán elnöklésével ülést tartott, Az ülés a szokásos havi jelentéseket és ezzel kapcsolatos ügyeket intézte el. Az alispán jelentése szerint a vármegyé­ben különös intézkedést igénylő eset nem for­dult elő. Sajnálattal halottuk azonban a jelen­tés szerint, hogy a kivándorlás a törvényható­ság területéről még mindig elég nagy arányú. Plachy Gyula kir. tanácsos pénziigyigaz- gató jelentése szerint az elmúlt hónapban az adó befizetése kedvezőbb a múlt évinél. Az 1908. év végével maradt hátralék a f. évi 1. és 2-ik évnegyedi részlettel együtt 1,163.333 korona. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy harminc községben elhelyezett 45 isko­lában 85 tanító munkáját vizsgálta felül. A ma­gyar nyelv tanításánál kiváló eredményt talált a béltekhodosi és rákosterebesi gör. kath. is­kolákban. A jelentés szerint a közoktatásügyi miniszter Tyúkodon egy három tanerős iskolát 1910. szeptember 1 -re engedélyezett s az is­kolai építkezés költségeit tárcája terhére elvál­lalta. Dr. Aáron Sándor tiszti főorvos bemutatja a vármegyei kör- és községi orvosok külszol­gálatainak szabályozására, valamint székhelyük nek megállapítására vonatkozó szabályrendelet tervezetét, melyet a közigazgatási bizottság a hodászi kör székhelyét kivéve, változatlanul el­fogadott. Az említett kör székhelyének elhelye­zése kérdésénél több felszólalás után a bizott­ság akként határozott, hogy a körorvos szék­helye öt évig Mátészalkán lesz, mely idő alatt alkalmat nyújtanak a kör községeinek egy kör­orvosi lakás építésére. A jelentés szerint a vár­megye egészségügyi állapota kedvező. Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök jelentése szerint az árvaszék ügyforgalma és tevékeny­sége, valamint az előadók munkássága teljesen kielégítő. Múlt hónapban elintézés alá került régibb hátralékkal együtt 2600 ügydarab, mely­ből elintézés után maradt hátralék egy napi ki­osztásnak megfelelő 128 ügydarab. Czilly György tői vény hatósági állatorvos jelentése szerint az elmúlt hónapban a ragadós betegségek növekedésével az állategészség a vármegye területén kedvezőtlenné vált. Fehér- gyarmaton a felhajtott állatokat egy állatorvos képtelen egyedül megvizsgálni, miért is az or­szágos állatvásárokra még egy állatorvos kiren­delése iránt az illetékes f isz ügabiró megkere­sését javasolja. Ezután a kir. ügyész és az államépité- szeti hivatali főnök terjesztették be havi jelen­tésüket, mely után főispán az ülést berekesz­tette és a fegyelmi választmány nyomban meg­kezdte ülését. VÁRMEGYE. — Személyi hir. Vármegyénk főispánja ma délután Szatmárra utazik, hol a városi tör­vényhatóság közgyűlésén és közigazgatási ülé­sén elnököl. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósága folyó évi julius hó 1-én délelőtt rendkívüli közgyűlést, előző nap délután fél 4 órakor állandó választmányi ülést tart. — A vármegyei fegyelmi választmány f. hó 11-én délelőtt dr. Falussy Árpád főispán elnök­lete alatt ülést tartott. A választmány több gör. kath. iskolai tanító fegyelmi ügyével foglalkozott. A tanítók, lelkészek a népoktatási törvénynyel ellenkező rendelkezései és intézkedései miatt vonattak fegyelmi eljárás alá, kiket a választ­mány Bodnár György tanfelügyelő előadása után a fegyelmi eljárás következményei alól fel­mentett, a lelkészek ellen azonban megtorló eljárás iránt az illetékes miniszterhez felirt. — Kijelölés. A vármegye közigazgatási bizottsága pénteken tartott ülésén a vármegyei egészségügyi bizottság tagjaiul kijelölte Kacsó Károly műszaki tanácsost mérnökül, Nonn Gyu­lát építészül és Báthory Istvánt gyógyszerészül. — Fegyelmiügyek a vármegyénél. Vár­megyei alispán Danka Gábor dengelegi községi bírót községi iskolai pótadónak saját céljainak felhasználása s egyéb szabálytalanságok miatt 300 korona pénzbírságra, Becsky Géza kör­jegyzőt felületes ellenőrzés miatt 100 korona pénzbírságra ítélte. Bay Károly felsőbányái rendőrkapitány ellen különböző hivatali vétségek miatt a fegyelmi eljárást elrendelte s az iratokat a bűnvádi eljárás megindítása végett a kir. ügyészséghez áttette. — Kinevezés a vármegyénél. Dr. Falussy Árpád főispán Tóth József végzett jogászt a vármegye törvényhatóságához dijas közigazga­tási gyakornokká kinevezte. — Anyakönyvi kinevezés. Vármegyénk fő­ispánja Korbélyi Győző jegyzői gyakornokot a vállaji anyakönyvi kerületbe korlátolt hatáskör­rel anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. — Fegyelmi vizsgálat. A csengeri járás főszolgabirája Nagy Gyula szamosdobi jegyző ellen észlelt szabálytalanságok miatt fegyelmi eljárást indított. HÍREK. — Koronázási évforduló. Őfelsége meg- koronáztatásának 42. évfordulója alkalmából a róm. kath. templomban ünnepélyes istentiszte­let volt, melyen megjelentek az összes hivatalok, a tisztikar és az iskolai növendékek. Az egy­házi szertartást Récsey Ede plébános fényes segédlettel teljesítette. A mise alatt a főgim­náziumi énekkar énekelt. — Űrnapja. A katholikus egyház és a hivatalos világ csütörtökön ülte meg Űrnapját. A helybeli kath. templomban r:ggel 9 órakor istentisztelet volt, a melyen ott voltak városunk előkelőségei és az áhitatos hívők százai. Az ün­nepi istentiszteleten Récsey Ede házfőnök pon­tifikáit a káplánok segédletével. A mise után harangzúgás közt elindult a körmenet, mely zászlók alatt, a papság és az összes hívők kí­séretével folyt le. — A menet a világ négy tája felé állított oltároknál, a Kossuth kertben és a városházán ájtatosságot végzett s tért vissza a templomba, a hol szent beszéd re­kesztette be az ünnepséget. — Személyi hir. Porubszky Jenő debre­ceni kir. tábla elnöke a szatmári kir. törvény­szék megvizsgálása után ma Debrecenbe vissza utazott. — A szatmári békekötés emléke. Szatmár város közművelődési szakosztálya ma tárgyalta Ferenczy János szerkesztő előterjesztését a szatmári békekötés föltalált helyének emlékmű­vel való megjelöléséről. A bizottság egyhan­gúan elfogadta a békekötés helyéül megjelölt területet, mely a Vícsey László báró tulajdona és mely jelenleg házikert. Ezen a helyen állott hajdan a Profont-ház, hol Rákóczi a szabad­ságharcot befejező békét a nemes és vitézlő rendekkel, Magyarország és Erdélyország külön meghatalmazottaival, Károlyi báró kuruc gene­rális elnöklésével 1711. április 27—28-ik nap­ján tárgyalták. A bizottság azt javasolta, hogy nagyszabású emlékművel jelöljék meg a béke­kötés helyét. A város elhatározta, hogy orszá­gos mozgalmat indít a gyűjtésre. Az emlék­művet a békekötés kétszázadik évfordulóján leplezik le. — Közgyűlés. Nagykároly r. t. város kép­viselőtestülete ma vasárnap junius 13-án déle­lőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rend­kívüli közgyűlést tart. Tíkintve hogy a közgyű­lésnek igen fontos tárgyai vannak feltétlen kívá­natos, hogy a képviselő testület tagjai teljes­számban jelenjenek meg. Azzal felforditottam a házat. Volt alatta százféle szemét, csak pénz, az nem volt. Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal ko­torászott, hiába. — Milyen kár — mondta, — hogy asz­talunk nincsen. Ha arra borítottuk volna ki, nagyobb lett vóna a tisztesség, akkor lett vóna alatta. Én összekapargáltam a sok lomot s bele­raktam a fiókba. Az anyám az alatt gondolko­zott. Úgy eltörte az eszét, nem tett-é valahova valaha valami pénzt, de nem tudott róla. De nekem fúrta valami az ódalamat. — Édes anyám, én tudok egy helyet, a hon van krajcár. — Hol fiam, keressük meg, mig el nem olvad, mint a hó. — Az üveges almáriumba, a fiókba vót. — Ó boldogtalan gyermek, be jó, hogy elébb nem mondtad, most asse lenne. Felállottunk s mentünk az üveges almá­riumhoz, aminek nem volt üvegje már régen, de a fiókjába ott volt a krajcár, ahol én tud­tam. Három nap óta készültem kicsenni onnan, de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna. — No van már négy krajcár. Sose busulj fiacskám, meg van a nagyobbik fele. Már csak három kell. Osztán ha ezt a négyet megkeres­tük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy rendet estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy. Hiszen ha minden fiókba lett vóna. Akkor sok lett vóna. Mert az öreg almáriom fiatalabb korában olyan helyen szolgált, a hol sok dug- gatni való lehetett. De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nem hiába volt olyan göthös, szuette, foghijjas. Az anyám minden uj fióknak tartott egy kis prédikációt. — Ez gazdag fiók — vót. Ennek sose vót semmije. E meg mindig hitelbül élt. No te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó ennek nem is lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No neked ne is legyen, ha most az egyszer kérek tőled, most se adsz. Ennek van a legtöbb, ni! — kiáltotta kacagva, mikor kirántotta a legalsó fiókot, amelynek egy csepp feneke se volt. A nyakamba is akasztotta, aztán leültünk nevesünkben a földre. — Megállj csak, — szólt hirtelen — mindjárt lesz nekünk pénzünk. Az apád ruhá­jába lelek. A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák. S csudák csudája, a hogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár. A szemének alig akart hinni. — Megvan, — kiáltotta, — itt van ! — Mennyi is van már? Meg se győzzük olvasni. Egy, — kettő, — károm, — négy, — öt! . . . Öt! Már csak kettő kell. Mi az, két krajcár semmi. A hon öt van, ott akad még kettő. Nagy buzgósággal kutatta végig az összes zsebeket, de sajnos, hiába. Nem lelt egyet sem. A legjobb tréfa sem csalt ki sehonnan még két krajcárt. Már nagy vörös rózsák égtek az anyám arcán az izgatottságtól, s a munkától. Nem volt szabad dolgoznia, mert mindjárt beteg lett tőle. Persze ez kivételes munka, a pénzkereséstől nem lehet eltiltani senkit. Eljött az ozsonnaidő is, el is múlt. Mind­járt este lesz. Az apámnak holnapra ing kell és nem lehet mosni. Ä puszta kutviz nem viszi ki belőle azt az olajos szennyet. És akkor a homlokára csap az anyám : — Ó, ó, én, én szamár ! Hát a magam zsebét nem nézem meg. De bizony, ha már eszembe jut, megnézem. És megnézte. És tessék, ott is lelt egy krajcárt. A hatodikat. Lázasak lettünk. — Most már csak egy kell még. — Mutasd csak a te zsebedet is. Hátha abba is van. Az én zsebem ! Nojsz azokat megmutat­hattam. Azokban nem volt semmi. Bealkonyodott és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy se lett volna. A zsidónál nem volt hitel, a szomszédok ép olyan szegények, mint mi, s csak nem kérünk egy krajcárt!

Next

/
Thumbnails
Contents