Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-06-06 / 23. szám
Nagykároly, 1909. juntas 6. Vasárnap. V. évfolyam. 23. szám. 0 Jf POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. & MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. : Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Fráter István. Előfizetési árak: íj Egész évre ................................................ jj Félévre ..................................................... i Negyedévre.................................................... —-------- Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. A vármegyei közigazgatás. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete ma egy heti kongresszusának tanácskozásai minden tekintetben nagyjelentőségüek. N r ^ Nincs még egy ország, melyben a közigazgatás autonómiájának olyan nagy fontossága volna, mint nálunk. Nincs még egy ország, melyben a közigazgatás autonómiáját az alkotmány védbástyájának tartanák. Csak mi vagyunk azok, a kik ezt a kérdést, a melyet más országban a célszerűség szempontjából bírálnak, állami önállóságunk nézőszögéből vagyunk kénytelenek eldönteni. Ha semmi egyébb, a darabont kormány alatt vívott alkotmányvédelem elég biztosítéka annak, hogy nálunk a törvényhatósági és községi közigazgatás fontossága nemcsak abban van, mint más országban. Ennek bizonyítéka, hogy az alkotmányért vívott küzdelem végén a közigazgatás államosítása ellen még azok is állást foglaltak, kik azelőtt az autonómia kisajátítása mellett küzdöttek. A vármegyei tisztviselők ezidei kongresszusa nemcsak népes volt, de igen érdekes és eredményében hasznos volt tanácskozásuk. A közigazgatás legégetőbb kérdéseit vitatták meg. Három szakosztályban több határozati javaslatot tárgyaltak le és fogadtak el. Foglalkoztak a közigazgatás legszükségesebb intézkedéseivel: a népesség csökkentése meggátlásának, a kivándorlás korlátozásának, a vármegyei pénztárak és számvevőségek visszaállításának s a közegészségügyi novellának kérdésével, továbbá a gyámhatósági fölebb- vitel újraszervezésével. Kívánatosnak tartották a városi törvényhatóságokról szóló külön törvény megalkotását, mert a vármegye és törvényhatósági város egy törvénnyel nem szabályozható. A nagy és kisközségek külön elv szerint szabályozandók. Helytelenítették, hogy a “°ndezett tanácsú városok szabadulni igyekeznek a vármegyei felügyelet alól. Ezt aként vélik megakadályozni, ha a r. t. városok hely- hatósági jogai nagyobbittassanak. Kérik a közigazgatási bizottságok megszüntetését és járási bizottságok felállítását, a szegényügy rendezését, to- lonc és tűzrendészed törvények meghozatalát. Feliratot intéztek a kormányhoz, megkeresést az összes törvényhatóságokhoz : az ágyasság és az egygyermekrend- szer megszüntetésére, a szegényügy rendezésére, a vármegyei számvevőség visszaállítására, nép és munkásérdekeket védő központok szervezésére, a kivándorlás megakadályozására, a gyámhatósági fö- lebbvitel újjászervezésére. Szóval nagyon sok, a kormány s a törvényhatóságok által megszivelendő ügyről volt ezen a kongresszuson szó. Mi hisszük, úgy a kormány, mint a törvényhatóságok komolyan fognak majd foglalkozni ezekkel a végtelenül fontos és égetően orvoslást kívánó kérdésekkel, mert mint Szolnokmegye alispánja a kongresszuson mondotta: a közigazgatásnak állandó kölcsönhatásban kell állam a való élettel. A közigazgatásnak ezer és ezer szálon kell a válóéletbe belenyúlni, a való életnek kell dolgozni, a gyakorlati szellemet kell a közigazgatás minden vonalán érvényesíteni. Szomorú igazság, hogy a közigazgatás minden foka hiányos, javításra szorul. Kinek valami ügye van a köz- igazgatással s a tisztviselők tudják csak, mennyi a baj. A választói jog reformja után joggal követelheti tehát az ország a köz- igazgatás reformját. Szeressetek engem, Szeressetek engem! Ne nézzétek, hogy nincs szép külsőm, szép arcom, Hogy csak a szenvedés dalait sóhajtom, S hogy reménytelenség bus lakója lettem . . . Szeressetek engem 1 Fáj nekem az élet! Ha odaöleltek szánón szivetekre: Gyój yir a szeretet sok fájó sebemre, Ha odaöleltek ... mert úgy fázom ... félek . . . Fáj nekem az élet. . . Egyre nevét áldom. A nevét, melyet feledni szeretnék S mégis a szivembe egyre zengő szentség. Soha el nem hangzó örök imádságom — Csak a nevét áldom . . . Szeressetek engem 1 Hátha a szivembe lesz egy újabb, szebb nyár, Hátha elfelejtem, hogy ö nem szerei már! — Hátha, hátha egyszer őt is elfelejtem ? Szeressetek engem ! Krüzselyi Erzsiké. BÚS idyll. Irta: ZBORAY ALADÁR. Mi mindentől nem függ az ember sorsa, szinte hihetetlen! Csak egy hajszálon múlt, hogy boldog berlini diák koromban le nem puskáztam magamat azért, mert Klein János, a 3872. számú levélhordó szép csöndesen elsikkasztott i a reábizott pénzeket. Én is, a penzióban lakó többi idegen is vártuk a pénzünket már tiz nap óta, amikor egyszer csak megjelent valami magasrangu postaíisztviselő s megkérdezte, átvettem-e tényleg az április elsején érkezett pénzküldemé- nyemeí ? — Színét sem láttam, — mondtam elkeseredetten. — Akkor ez az aláírás hamis, —mondta komoly méltósággal a postatisztviselő. — De mennyire ! — mondtam dühösen — ilyen ákom-bákomokat nem is tudnék iderajzolni ! Ellenben mi lesz most már a pénzemmel? Engem holnap innen okvetlenül kidobnak s énnekem otthonról még egyszer meg nem küldik a pénzemet, az bizonyos, mert azt a diákfogást mindenki kívülről tudja, hogy a pénzem elveszett a postán. — Az ön pénze megvan uram. A postakincstár kifogja önnek fizetni. — És hitelt is teremt? — A pénzét szabályszerű nyugta ellenében még ma fölveheti. — És a kicsi angol lányok is, az első emeletről ? — Azok is. Valamely artikulátlan diadalüvöltés tódult ki a torkomból s azonnal elhatároztam, hogy ma este iszonyú nagy és iszonyúan mesés lakomát fogunk csapni Nelli és Elli társaságában. Amikor kiment a postatisztviselő, rögtön a furulyám után kaptam. Kifeküdtem az ablakomon s telitüdőmből fújni kezdtem a Rákóci- indulót — de hiába! A kicsi angol lányok nem jelentkeztek. Valószínűleg a postán járnak — gondoltam magamban s a kiállított s a postatisztvi- selő által láttamozott nyugt ámmal én is megindultam a posta felé. A kapuban találkoztam Elli és Nelli kisasszonyokkal. Ragyogott az ő arcuk is a boldogságtól s minden további gondolkozás nélkül összeölelkeztünk. — Jöjjenek ma este velem vacsorázni. Bánom is én hova. Ha úgy tetszik az Union- klubba. Ma urak vagyunk. — Hova gondol ? — tördelte szemlesütve Nelli. Mi úri leányok vagyunk s nem járunk fiatal emberekkel nyilvános éttermekbe vacsorázni. Ltgkevésbbé pedig az ő költségükre. Le voltam forrázva. A nagy örömmámorban m :gfeledkeztem erről a csekélységről s
