Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. ——a——————na——■——sau—sa ■■■■■■■■■■■■■■——nn———————h—bbmii-ni »í«k— í(<<»*"-^<'o^zerkesztőség és kiadóhivatal: Lapvezér: Előfizetési árak : Kaszínó-utcza 2. sz. ,aPP . . , .... Egész évre ........................................................... 8 korona Hi rdetések iutánvos áron közöltéinek országgyűlés. Képviselő. Félévre ................................................................. 4 korona ni ra eiese K jutányos áron KOZOltemeK. | Felelős szerkesztő: Laptuiajdonos: j Negyedévre........................................................... 2 korona. 1 Kéziratokat nem adunk vissza. - || Erdőssy Vilmos. Fráter István. —-------- Egyes szám ára 29 fillér. - — Pü nkösd a politikában. (e.) Valóban korszakalkotó nagy események jellemző sajátsága, hogy az évszázadok során folyvást ismétlődő ünneplés nemcsak nem vészit a maga hevéből, hanem egyre lángolóbbá válik. A mit múló korszak hoz létre, annak emléke lassan halványul. S ha valamely hatalom, vagy éfdek évről-évre felszínen is tartja, az ilyen mondva csinált ünneplésekből hiányzik a szív, a lélek, a belső tartalom. Üres alakiság, pompázó külsőség az. Igaz bensőséggel, ihlettel, rajongással az emberek csak olyan ünnepeket tudnak megülni, melyeknek örök jelentőségük, örök érvényű tartalmuk van. Az ilyen ritka tüneitöényszerü ünfirepek, noha az esemény, melynek éinióke- zetére tartatnak évszázadok előtt folytak le, évről-évre időszerűek. Lázba ejtik a szivet, forrongásba a véri, megejtik az elmét. Azt a hatást keltik, mintha ama bizonyos esemény ma történt volna. Az emberben az az érzés támad, hogy a mi hosszú századok előtt zajlott le, az nem csak hogy nem ért véget, de most vívja magasztos küzdelmét, most vívja igazát, a most is jelen való, élő, haló, alkotó erő. Most áll ki az ügy hőse, hogy a romlott kor romlott tanításaival és erkölcsével szembeszálljon. Most kerül szembe ádáz és gyűlölködő ellenségeivel. Most nem íélemliti meg őt sem átok, sem fegyvererdő, sem tomboló, káromló zsi- vajgás. Most áll ott nyugodtan, fenségesen, most hat ki tanítása az egész megszabadulni és megtisztulni vágyó emberiség szivébe. Most válik igéje hatalommá, most győz az igazság a hazugságon, a szeretet a gyűlöleten, a szabadság a szolgaságon. Pünkösd ünnepén a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény világ. E naoon mentek széjjel Krisztus tanítványai, hogy hirdessék szerte az egész világon a *fiéagy Mester tágítását. Ha Isten nem ki:'r; el szeretett Fiát az emberiség megváltására, úgy ma is egy fejlődésképtelen, észt, szivet, képzel- met, akaratot dermesztő, az emberiség szellemét örök szolgaságban, butaságban tartó világrend uralkodna a világon. A protestantizmus világossága vitte aztán az emberiséget arra a magas fejlettségre, melyen ma áll. S ha e szép, felemelő ünnepnapon a krisztusi tanok felett elmélkedünk, önkéntelenül is eszünkbe ötllkaza hasonlatosság, mely pünkösd ünnepe s a mai politikai válság között fennáll. Mi is most vívjuk igazunk magasztos küzdelmét. Most újra szembe kerültünk ádáz és gyűlölködő osztrák ellenségeinkkel. De most már minket sem félemiit meg az átok, a fegyvererdő, sem a minket káromlók zsivajgása. Nyugodtan, fenségesen álljuk igazunk harcát, mert tudva-tudjuk, hogy igazságunk győz a hazugságon, a szabadság a szolgaságon. Igen, győznünk kell, mert a krisztusi tanok szerint nem földi hatalom, zsarnoki uralom, közös rabiga, egységes uralmi szervezet, zsoldos had teszi egységessé az emberiséget, hanem az evangéliumi szeretet. Nem a bilincs, hanem az eszme kapcsolja össze a nemzetek fiait. Sajnos ezt osztrák testvéreink megértem nem tudják. Piros pünkösd a rózsanyilás, a reménység ünnepe. A magyar népszokások ezerféle tradíciói magyar nemzeti ünneppé avatták e szép ünnepet. Adja a Mindenható, hogy piros pünkösd csodatevő erejével megihleiné a magyar népet, hogy a pünkösdi harangok I hivó szózata egy táborba hozná össze a magyarságot!! A napoleonidák és az asszonyok. A hatalmas korzikai Boneparte család mindig alá tudta rendelni szivének érzelmeit az anya által kitűzött célnak. Ezért nagyon szeretjük őket hideg, számitó embernek tekinteni, kik sohasem kerültek olyan helyzetbe, mely a szív és lélek meghasonlását eredményezi. A tételt azonban ily ridegen talán még sem lehet felállítani. Ifjú korukban mindannyinak szivét hevesebb dobogásra indíthatta valamely szép női termet, szép szempár, csókos száj, gyönyörű arc avagy sziporkázó szerelem. Ha azonban általánositani akarunk, úgy való igaz, hogy a nő — nemesebb értelemben véve — nem tudott rájuk hatni. Vagy elmarad- hatlan járuléknak tekintették a nőt, akit egy- egy arany abronccsal kapnak, vagy eszköznek, mellyel a család fentartását elősegíthetik. Jellemző I. Napóleonnak a nőkről való gondálkozás módja. Midőn ugyanis Madam Stael — kit bátran nevezhetünk kora egyik legszellemesebb aszonyának, — azt kérdezte (öle: Felség, kit tart kora legérdekesebb asszonyának ?... Napoleon röviden, gondolkozás nélkül igy felelt: Akinek legtöbb gyereke van, asszonyom ! Különben is Napoleon nemcsak mint hadvezér, de mint goromba ember is hires volt és a mindenben alapos németek ma sem győzik szemére vetni neveletlen viselkedését egyik-másik fejedelmi találkozásnál ... Bécsi háztüznézése is páratlanul állt a világtörténelemben. Mert az ünnepélyre megjelent hatalmas francia sereg ágyúi nemcsak ünnepélyesen dörögtek, hanem magot is szórtak, melyből sűrűn kelt ki a halál vetése. Midőn Josefintől, első nejétől, kiért — mint ő maga hangoztatta — szive sohasem szűnt meg dobogni, elvált s a Rajna balpartjával és Lombardiával együtt megkapta Ferenc császár leányát, Mária Lujzát is, határtalan örömre gerjedt, midőn neje azt a fiút küldte, ki mint reichstadti herceg szerepelt rövid ideig a világ színpadán. 1803-ban egy fregetta érkezett Baltimore kikötőjébe. A fregetta parancsnoka az akkor még alig tizennyolc éves Jeromos, Napoleon fivére volt. Hatalmas ur fivérét a legnagyobb ünnepélyességgel fogadták és Baltimore legelőkelőbb családai versenyeztek vendégül látásában. A vidám, könnyelmű Jeromosnak ez igen kedvére való volt s minden tartózkodás és meggondolás nélkül aknázta ki a kínálkozó élvezeteket. Ott tartózkodása allatt sokat hallót Maryland gyöngyé“-ről. Természetesen égett a vágytól megismerkedni vele. Végre egy estélyen találkozott Patterson Erzsébettel, kit méltán neveztek a női szépség koronájának. Jeromos szive az első látásra heves lángra gyűlt. Ész nélkül udvarolt a leánynak s a mi gyermekes játékként kezdődött, hamar komoly valóra vált; Jeromos részéről futólagos, de Erzsébet részéről örökké tartó keserű valóvá... Midőn Jeromos szivében már annyira lobogott a vad szenvedély, hogy képtelenségnek tartotta az életet a szép amerikai leány nélkül, elment Pattersonhoz, a gazdag kereskes- dőhöz és megkérte Erzsébet kezét. Azt elvakitoita a fényes ajánlat, hizelgett neki az összeköttetés kora egyik legelső emberével, hamar megadta beleegyezését és Erzsébet ki Jeromos szenvedélyét teljes nagyságában és mélységében viszonozta, a fiatal francia felesége lett. .. Napoleon eszeveszetten dühöngött a házassági hir hallatára, mert fivére házasága révén törvényes fejedelmi családokkal akart összeköttetést létesíteni. S alig telt bele egy esztendő, amelyet a fiatal pár csendes boldogságban töltött el, amikor Jeromos szigorú parancsot kapott bátyjától, hogy haladéktalanul térjen haza. És Jeromos, ez az ingadozó jellemű ember nem habozott követni Napoleon parancsát s miután Napoleon határozott kívánsága az volt, hogy egyedül térjen vissza, kész volt feláldozni családi boldogságát fivére politikai érdekének. Erzsébet jól sejtette, hogy Jeromos sohase tér többé vissza hozzá, ha egyszer Napoleon környezetébe került, azért tehát úgy rendezte a dolgot, hogy Jeromos, — akit állít lag a válási fájdalmak elkerülése céljából úgy suty- tyomban akarta elhagyni Amerikát — az in n
