Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
18-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. Nagyon fáj nekünk tehát, hogy éppen abból a városból intéznek ellenünk támadást, a melynek 24 millió korona vagyona van s a mely nagy kereskedelmi s ipari gócponttal bir s amely minden attribútummal rendelkezik a fokozott fejlődésre. Azon testvér város részéről, mely egyáltalán nem szorult arra, hogy a földi javakban szegény és nagy anyagi küzdelmek között élő Nagykároly jogos és igazságos fejlődésének rovására igyekszik magának anyagi s forgalmi előnyöket szerezni. Mi jól tudjuk, hogy a nagykárolyi törvényszék felállítása ellen indított mozgalom és hajsza pártpolitikai szempontból történt. Most még azt is látjuk, hogy ez az indokolatlan támadás fiskális érdek. Reméljük azonban, hogy az uj kabinet igazságügyi minisztere nem fog a szatmári fiskálisoktól megijedni. Törvényjavaslat a vizierők hasznosításáról. A mióta a villamos áramot 100 kilométert jóval meghaladó távolságra vagyunk képesek nagyobb veszteségek nélkül elvezetni, azóta a vizierőknek értéke óriásilag emelkedett. — Különösen nagy fontossága van a vizierőknek hazánkban, ahol az ipar fejlődésének még első korszakát éljük. A vizierőknek ezen nagy fontosságát a magyar kormány már másfél évtizeddel ezelőtt felismerte, midőn azoknak felvételét a földmi- velésügyi minisztérium a vízrajzi osztálylyal megkezdette és immár az ide vonatkozó adatok évek óta állanak a nagyközönségnek is rendelkezésére. Az általános ipari vízrajzi felvétel kerekszámban 1,700.000 lóerőt fedezett fel erősebb vízfolyásaink kihasználására alkalmasnak ítélt szakaszain. Midőn ilyképpen az országnak eme óriási kincse meg volt állapítva, a következő lépésnek oda kellett irányulnia, hogy annak felhasználása elé a lehető legkevesebb jogi és administrativ akadály gördittessék. Darányi Ignácz földmi- velésügyi miniszter az ide vágó törvényjavaslatot elkészítette s az összes illetékes tényezőkkel letárgyalta. Ha a politikai zavarok közbe nem jönnek, e javaslat ma már a törvényhozás előtt feküdnék. Habár ezen a vízjogi törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat első sorban a vizierők hasznosítását célozza, több oly intézkedést is foglal magában, melyek köz- gazdasági és közegészségi szempontokból is felette fontosak. Nevezetesen az ártézi kutak fúrására nézve, nehogy a meglevők vizhozománya veszélyeztessék — megfelelő óvintézkedéseket statuál. A városi és községi vízvezetékek vizfőre vagyis vízgyűjtő helyeire védő területet állapit megv Lehetővé teszi, hogy ipari, mezőgazdasági és közlekedési vállalatok maguk számára kikötő helyeket szerezzenek. Mivel hazai viszonyaink között a vizierők értékesithetésének egyik főfeltételét képezi, hogy szélsőségre hajló klimatikus viszonyaink közepette a nedves évszak túlságos csapadék mennyisége felfogható és visszatartható legyen a száraz évszakok számára: azért messze menő kedvezmények vannak a törvényjavaslatban biztosítva a víztárolók, a nagy modern vízgyűjtő medencék, úgynevezett völgyzárak részére. A viztárolás, vagyis inkább a mesterséges tógazdaság hazánkban már közel ezer éves múlttal dicsekedhetik, és több helyütt a halgazdaság és őrlő ipar, sőt a bányászat és erdészet ilyen mesterséges viztárolásokra támaszkodik. Azonban a modern vizgazdaságba beillő ily építményeknek eddigelé még híjával vagyunk. Nevezetesen modern víztárolónak lehető nagy térfogatúnak kell lennie, és hogy ennek megfelelhessen, a völgyet az erre alkalmas ponton, magas fallal, völgyzáró gáttal kell elzárni. E völgyzárakat kiváló sikerrel alkalmazzák már Franciaországban, Németországban, Indiában az Északamerikai Egyesült Államokban, hol öntözési, hol ármentesitési, hol pedig ipari célokra. A völgyzárak költsége egy köbméter víztömegre tiz fillér és egy korona között változik. Mentül nagyobb a tárolt vizmennyiség, rendszerint annál olcsóbb egy köbméternek a tárolása. A költségeken kivül nagy nehézség mutatkozik abban is, hogy rendkívül nehéz e célra megfelelő területeket találni és a magán tulajdon az ily területeken rendszerint útban áll. A javaslat szerint a hatósági rendelkezés alatt álló vizeken legalább is átlag száz lóerőt, szabad rendelkezés alatt álló vizeken pedig legalább is átlag ezer lóerőt kifejtő vízerőművekre és víztárolók céljaira kisajátításnak van helye. Az engedélyesnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az üzeménél nélkülözhető áramot a hatóságok által megállapítandó áron fogja másoknak, első sorban pedig városoknak és községeknek rendelkezésére bocsátani. A magyarországi vizi erők kihasználása már is élénken foglalkoztatja úgy a belföldi, mint a külföldi vállalkozó köröket s kétségtelen, hogy a javaslat törvényerőre emelkedésre után a vizi erők kihasználása terén élénk tevékenység fog megindulni. Egy lépés előre. Minden halandónak, egyénnek, összességnek vágyai, aspirációi vannak. Ahol azok az emberi kebelből kihaltak, az agy szövevényes műhelyéből elenyésztek, ott sivár a kedély, puszta tengődés a lét. Az arab közmondás azt tartja, hogy akinek csak egy vágya, egy óhaja, kívánsága van, az beteg ember. Ennek az a magyarázatja, hogy a beteg embernek tényleg csak egy a kívánsága: meggyógyulni. Ha az arab közmondás gondolatmenetét analizálás alá vesszük, akkor azon meggyőződésre kell jönnünk, hogy Nagykároly városa erősen bővelkedik az életerőkben s úgy társadalmi, mint egyébb tekintetekben kívánni valónk sem volna. Igen, mert nekünk sok a kívánságunk. Okvetlen törekednünk kell, hogy a jövőben törvényszéket, modern indóházat stb. kapjunk. Fájdalom, hogy ezeket ma még csak óhajtanunk kell. De fölemelkedik szivünk, hogy az állami elemi iskolát, amit városunk oly hátrányosan nélkülözött mind a mai napig, megkapnunk sikerült. Állami elemi iskola! Az elemi iskolák mintaképe. Szent csarnok, hol a zsenge ifjúság szivébe a hit és felvilágosodás első csirái beol- tatnak. Birtokába jutottunk olyan intézménynek, hol gyermekeink egyöntetű szellemben fognak neveltetni s ezt vármegyénk főispánjának, tanfelügyelőiének és polgármesterünknek köszönhetjük. És kaptuk ezen megbecsülhetetlen iskolát oly előnyös föltételek mellett, hogy más városok és községek valóban irigy szemmel néznek bennünket. A dolog befejezett tényként áll előttünk. Ezen változtatni, a fejünk felett gyűlendő, zivataros és válságos politikai konstelláció sem fog. Most már erősen folynak a tárgyalások az áll. elemi iskola helyének megállapítása iránt s mire e sorok t. olvasóink kezébe kerülnek, valószínűleg befejezést is nyertek már. Az állami elemi iskola 1910. szeptemberben fog megnyílni s ezzel városunk történetében uj fejezet kezdődik. Az igaz, hogy népoktatásunk csak részlegesen tétetett államivá. Holott mi az államosítást az egész vonalon szerettük volna győzedelmeskedni látni. De nem baj! Felekezeti elfogultságunk gyengeségének számlájára Írjuk a fél sikert. Azonban a felekezetiesség féltékeny őrzői csakhamar megfognak gzőződni arról, hogy az állami iskola növendékrajai nem fogják meg- dónteni az egyház szent tradícióit. Okos, szorgalmas, munkás, hazafias és istenfélő, egészséges nemzedéket fog az állami elemi iskola nevelni. A külömböző vallásu és fajú gyermekek már zsenge koruktól fogva fogják egymást becsülni és szeretni, a jó tulajdonságokat egymástól elsajátítani; egymást megértve és megbecsülve egymásért és az összeségért fognak közösen dolgozni a közös édes magyar haza boldogulásán, szellemi és anyagi előhaladásán. Az egyházak is értelmesebb híveket fognak nyerni, mert a felekezetiesség szürke hályoga nem fogja szemük fényét elhomályosítani. A tanítói kar pedig bízvást tanítóink legjavából lesz összeállítva, kik az iskola küszöbén túl sem fognak megszűnni a város tanulóifjúságának és azoknak, kik erre rászorultak, szellemi vezéreik lenni. Mi erősen bízunk az áll. elemi iskola élet- képességében s hogy bizalmunkat nem fecséreltük érdemtelen eszme szolgálatában, azt a jövő fpgja igazolni. Ám úgy is legyen ! Riesenbach Mór. A vármegyei választások előtt. Vármegyénk közönsége feszült várakozással tekint a május 6-iki közgyűlési választások elé. Mint legutóbbi számunkban irtuk volt, a legnagyobb harc az erdődi főszolgabírói s az alügyészi állás betöltése körül lesz. Az alügyé- szek is nagy küzdelemre készülnek. Eddig Kallós Pál, Baudisz Jenő, dr. Sternberg Zoltán, dr. Gózner Elek és dr. Tóth Zoltán adták be pályázati kérvényüket. A hírbe hozott dr. Kölcsey Béla véletlen baleset miatt lemaradt. Mint a vármegye hangulatából látjuk, ez idő szerint a többség Baudisz Jenő köré csoportosul. Részint azért, mert ő a vármegyei bizottsági tagok között mindég nagy rokonszenvnek és barátságnak örvendett, főleg pedig azért, mert az ő megválasztása esetén a vármegyei nyugdíjalap kötelezettsége 1900 korona erejéig megköny- nyebbül. Már pedig ez a ténykörülmény a vármegye nehéz anyagi viszonyai között döntő hatással bir. Tekintélyes pártja van még dr. Sternberg Zoltán, dr. Gózner Elek és dr. Tóth Zoltán helybeli fiatal ügyvédeknek is. A választásokra vonatkozólag következő felhívások közzétételére kérték fel lapunkat: „A nagysomkuti járás vm. bizottsági tagjait felkérjük, hogy a május 6-iki közgyűlésen „in corpore“ teljes számban megjelenjenek és szavazatukat gróf Teleky Jenőre és Pavella Zzigmondra adják le. A helyettesítés elég hosszú ideje — azt hisszük — a járás községét teljesen meggyőzte arról, hogy a helyettesitők a beléjük helyezett bizalomnak minden tekintetben meg tudnak felelni. A nagysomkuti járás közigazgatása nemcsak szakértelmet, hanem a helyi viszonyok és körülmények speciális ismeretét is megköveteli, tehát azt, hogy a járás élén már ismerős munkabíró és munkatudó emberek álljanak. Ez óhajtását a vármegye ennek a járásnak, úgy véljük teljesíteni fogja, meghagyván, illetőleg véglegesítvén azt a statusquot, a mely ma fennáll s a mely példásan rendes, népszerű és határtalan bizalmat gerjesztő közigazgatást jelent e nemzetiségi és kereskedelmi helyzeténél fogva is erősen exponált vidéken.“ * „Az erdődi járás még múlt 1908. év november 26-án tartott értekezletén Dr. Jékey István szolgabirót mondotta ki a járás hivatalos jelöltjéül a megüresedett főszolgabírói állásra. Az ezen határozattal akkor megnem elégedő kisebbség újabb értekezletet provokált, mely f. hó. ápril. 25-én tartatott meg Erdődön. A járás egyetemének óhaját azonban ez az értekezlet is igazolta, a többség ismét csakDr. Jékey István szolgabiró mellett foglalt állást. Nyilván látszik ebből a járás egyetemének óhaja, a mely ilyen eklatánsul nyilvánulván meg, joggal remélhető, hogy azt a vármegye közönsége is méltányolni fogja a május 6-iki választó közgyűlésen s ezzel megvalósul az a kívánatos állapot, hogy főszolgabírói állások betöltésénél — mint ez más vármegyékben is régen uzus — a járás megnyilvánult óhaja legyen mindig döntő.“ * E helyen említjük meg azt is, hogy a nagykárolyi bizottsági tagok, — mint halljuk —- a választás előtt értekezletre jönnek össze, melyen a jelöltekre nézve is megállapodásra jutnak. A nagykárolyiakat ugyanis nagyon elkeserítette néhány földbirtokos biz. tag azon viselkedése, hogy a székhelynek Szatmárra leendő átvitele érdekében minden lehetőt elkövetnek. Nem csoda tehát, ha most a főszolgabírói állásokra olyanokat jelölnek, kik ha nem is kifejezetten nagykárolyi pártiak, de a szék-
