Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

L 17-ik szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. Ez az egyesüíeí nem hivatkozhat messze évtizedekre visszanyúló múltra, nem hivatkozhat nagy eredményekre, melyek nevét a hír szárnyain szerte vitte volna az országban, de hivatkozhat arra, hogy az utolsó három év óta lankadat­lanul, céltudatosan dolgozik. Különösen a lefolyt esztendő volt úgy események­ben, mint eredményekben egyaránt gaz­dag. Az egyik ezek közzül az egyesületi taglétszámnak példátlan emelkedése, a másik az egyesület tüneményszerü nép­szerűsége. Igaz, hogy egy, a hazai kultúra fej­lesztésére alakult társadalmi egyesület sohasem mondhatja, hogy elegendő tagja van. Ezt csak akkor mondhatná, ha an­nak a városnak melyben működik, min­den intelligens lakóját tagjai sorában üdvözölhetné. Pedig ez egy kis jóakarattal a ta­gok által könnyen elérhető volna. Ha minden tag csak egy uj tagot gyűjt, az egyesület tagjainak száma máris meg­kétszereződik. Hát még ha a város te­hetős polgárai, gazdasági, ipari, keres­kedelmi részvénytársaságai az egyesület alapitó tagjai közzé lépnének, milyen szép eredményeket lehetne elérni! És ez nem lehetetlenség. Nem ép­pen most, a mikor az egyesület olyan népszerű. Ez oly nagy erősség, melyre nemcsak építeni lehet, de építeni is kell. Szükség van erre, mert csakis igy lehet egy magasabb színvonalú irodalmi élet alapjait megvetni. Elismerés illeti az egyesület veze­tőségét dr. Falussy Árpád elnököt, Cseh Lajos alelnököt, Klacskó Istvánt az iro­dalmi szakoszt. elnökét s Andrássy Jenő titkárt, hogy az egyesület felvirágoztatása és népszerűvé tétele érdekében tőlük telhe- tőleg minden lehetőt elkövettek. Az általuk elvetett mustármag bon­togatja szárnyait, nagygyá, hatalmassá azonban egyedül csak Nagykároly város hazafias közönségének pártolása, szere- tete teheti az egyesületet. ügy legyen! el azt, hogy utolsó lehelletemmel szeressem. S ha végzetem lesz e viszonozhatlan szerelem, ha belepusztulok az egyenlőtlen küzdelembe, azt sem bánom. Önért a méregpoharat is kéjjel, csodás élvezettel iiritem ki. Ezzel az iró térdre roskadt a szép asz- szony előtt, átkulcsolta annak hófehér kezeit s aztán a benne tomboló vihar hatásától remegő hangon kérdi: — Mondja, hogy nem szeret. Csak egyet­len tekintetével árulja el, hogy gyűlöl s én ígérem, nem lát többé viszont. E vallomásra a szép asszony szeméből tovatűnt a márványhideg tekintet, tért engedve a tettetés nélküli őszinte kifejezésnek, mely be­csületes tükörképe érzelmeinek, fölemelte az előtte térdelő férfit s egy lehelletszerü csókot lopott annak lángoló arcára. * Terítsük rá a szemfedőt a kaváderre. Tisz­títsuk le pszichológiai bonckésünk ezüstfényü acélját. Nincs előttünk többé rejtelem. Bevé­geztük munkánkat. A réz, a becsületes fém megfeketedett a választóvíz egyetlen cseppjétől a — próbakövön. Ellőttünk áll a „talmi asz- szony“. Íme tetterő képessége a férfi forró öle­lésére, szerelmes szavaira meglankadt, levetette álarcát, hazug lényét. Scsoda ez? Nem. Hiszen asszony, szerető, szeretni vágyó, viszontszere- lemért epedő asszony ő is, mint a többi sok­ezer. Erdőssy Vilmos. Most pedig adjuk át a szót tudó­sitónknak. * A Kölcsey szobor megkoszorúzása. Gyönyörű verőfényes idő kedvezett a Kölcsey Egyesület ma egy heti ünnepségének. A közönség már jóval a kitűzött idő előtt gyü­lekezni kezdett a vármegyeháza márványoszlo­pos előcsarnokában, honnan fél 11 órakor a főgimnázium tanári kara és ifjúságával együtt a Kölcsey szoborhoz vonult. A Hymnus eléneklése után Mezőimre. Vili. o. t. érzéssel szavalta el Irinyi dalát. A szavallat után az ifjúsági énekkar a Szózatot énekelte el, majd Erőss Tibor VIII. o. t. tartott eszmékben gaz­dag, Kölcseyt találóan jellemző beszédet, mely­nek végeztével hatalmas babérkoszorút tett a szoborra. Közgyűlés. A szobortól a közönség s az ifjúság a vármegyeháza dísztermébe vonult. Az elhelyez­kedés után az elnökség is elfoglalta helyét az emelvényen. A közgyűlést a dalárda nyitotta meg. Vi­tek karmester vezetése alatt a Hymnust éne- énekeltékel a tőlük már megszokott precizitással. Az ének után dr. Falussy Árpád főispán, az egyesület elnöke üdvözölte a tagokat s a közönséget, szép szavakban köszönte meg, hogy az egyesületet oly hathatós támogatásban ré­szesítik s olyan színvonalra emelték, mint a milyen színvonalon egy vidéki kulturegyesület- nek állni kell. A közönség lelkes éljenzése kö­zött mondott köszönetét mindazoknak, kik az egyesület érdekében közreműködtek, elsősorban pedig Klacskó Istvánnak az irodalmi szakoszt. el­nökének, ki képességével, tudásával, páratlan akaraterejével igyekezett az egyesületet uj életre ébreszteni. Lelkesítő beszédét azzal fejezte be, vajha Kölcsey nagy szelleme áthatná e város minden polgárát s a hazáért, a magyar kultúra érdekében mindenki megtenné kötelességét! A jegyzőkönyv hitelesítő bizottság két tagjának Uosvay Aladár és Kacsó Károly meg­választása után Andrássy Jenő olvasta fel tit­kári jelentését, melyben az egyesület egy évi működéséről számolt be. Anydrássy Jenőnek a titkári jelentés össze­állításáért a közgyűlés köszönetét szavazott. A múlt évi zárszámodás megvizsgálása, a számadók felmentvényének megadása s a f. évi költségvetés megállapítása után Lukács Mihályt egyhangúlag pénztárnoknak választották. A közgyűlés kimagasló pontja Cseh Lajos alelnök ünnepi beszéde volt. Cseh Lajos mes­terien összeállított, szónoki hévvel előadott, gyönyörű beszéde mélyen meghatotta a jelen­levőket. A közönség mély csendben, szokatlan nagy figyelemmel hallgatta az egyesület köz­kedvelt alelnökének Kölcseyt oly találóan aposz­trofáló, lelkesítő beszédét, melynek befejezése után szívből tapsolt s éljenzett a szónoknak. Dr. Adler Adolf indítványára a közgyűlés elha­tározta, hogy a beszédet teljes egészében meg­örökítik a közgyűlés jegyzőkönyvében. Ezután a dalárda énekelte el a Szózatot, majd dr. Falussy Árpád elnök mondott köszö­netét a dalárdának s annak karmesterének Vi­tek Károlynak, hogy közreműködésük által az ünnepség fényét emelték. Ezzel a közgyűlés véget ért. * Itt említjük meg, hogy az egyesület két dijat tűzött ki az ifjúság részére Kölcsey Fe- rencz működését jellemző ünnepi beszéd elké­szítésére. A pályadijakra főgimnáziumunk Vili. o. tanulói közzül többen pályáztak, i z elsőt: 20 kor. aranyat Erőss Tibor, a másodikat 10 kor. aranyat Ruff Endre VIII. o. t. nyerték el, mig Nagy József VIII. o. t. munkája dicséret­ben részesült. —y­— A tarifa-bizottság ülése. Az országos közlekedési tanács tarifa-bizottsága csütörtökön Szterényi József államtitkár elnöklésével érte­kezletet tartott, a melyen a m. kir. államvas­utak árudijszabás tarifatételeinek felemelését tárgyalták. Ez alkalommal a személydijszabás reformját nem tárgyalták. Á iiagfkároiyi gör. kath. magyar egyház ünnepsége. Istentisztelet Felemelő, egész lefolyásában mélyen meg­ható ünnepet ült ma egy hete a helybeli gör. kath. magyar egyházközség, mely Somossy Miklós világi elnökkel élén 7 évig tartó heves küzdelmet folytatott, hogy visszacsatolják egy­házukat az ősi munkácsi egyházmegyéhez, hogy igy aztán zengő magyar nyelven dicsérhessék templomukban a magyarok Istenét. Az egyházi szertartáson, mely reggel 9 órakor kezdődött s 11-ig tartott, városunk tár­sadalmának igen sok számottevő tagja vett részt, dr. Falussy Árpád főispánnal s Debre­ceni István polgármesterrel az élén. Azonkívül megjelentek a gör. kath. magyar lithurgia or­szágos bizottságának kiküldöttei: Szabó Jenő, ny. curiai biró, főrendiházi tag, a biz. elnöke, Pásztélyi Jenő dr. budapesti ügyvéd, a biz. al- elnöke, dr. Hrabár Endre kir. közjegyző, Ba- csinszky Vladimir máv. felügyelő, debreceni üz­letvezető helyettes, továbbá Domahidy Elemér ny. főispán, Balogh Szilárd, Tivadar Elek, Mitrovich István gör. kath. lelkészek stb. Mitrovich Eleket, az egyházközség újon­nan kinevezett lelkészét Papp Antal föesperes, mint a munkácsi püspök megbízottja, iktatta be. Miután az uj lelkész apostoli hitvallásáról tett fogadalmát újólag megerősítette s az esküt le­tette, igen szép beszédet intézett a templomot zsúfolásig megtöltő hívekhez, majd ünnepi mi­sét mondott, mely alatt Fedorka István kántor- tanitó s az egyházi énekkar megható egyházi énekeket énekeltek. Üdvözlések. Istentisztelet után a templomból sokan átmentek a lelkészi paróchiára, hogy gratulál­janak az uj lelkésznek és Somossy Miklós vi lági elnöknek, kinek szívós kitartását siker ko­ronázta. A hitközség nötagjainak nevében Be- nyovszki Rózsika és Bélteky Mariska szép csok­rot nyújtottak át Papp Antal főesperesnek és Mitrovich Elek lelkésznek. A gör. kath. magyar lithurgia bizottságá­nak kiküldöttei Szabó Jenő elnök vezetésével a paróchiáról dr. Falussy Árpád főispánhoz mentek s megköszönték neki, hogy az egyház- község érdekeit oly páratlan lelkesedéssel párt­fogolta s az illetékes helyeken mindent meg­tett, hogy a hívek jogos kérelme teljesedésbe menjen. Főispánunk igen szívesen fogadta a tisztelgő küldöttségei s jóindulatáról a j iv Ten is biztosította az egyházközséget. Bankett. Déli egy órakor fényesen sikerült bankett fejezte be az ünnnepséget. Az ebéden mintegy 125-en vettek részt, köztük az egyházkézség illusztris vendégei, vármegyénk főispánja, váro­sunk orsz. képviselője, polgármestere, az egy­házak kiküldöttei, a hivatalfőnökök, továbbá városunk társadalmának szine-java. Természeteen felköszöntokben sem volt hiány. Az elsőt Papp Antal főesperes mondotta a pápára és a királyra, majd gróf Apponyi Al­bert vall. és közokt. minisztert éltette. A második felköszöntőt az uj lelkész tar­totta, dr. Firczák Ede munkácsi püspökre ürí­tette poharát. Mitrovich után ismét Papp főesperes szól­lak fel. Vármegyénk főispánját s Nagykároly város közönségét köszöntötte fel. Ezután dr. Falussy Árpád főispán emel­kedett szólásra. Beszédében hangoztatta, hogy őt nemcsak hivatalos kötelessége kötelezte arra, hogy a nagykárolyi lelkes gör. kath. egy­ház kérését .olmácsolja hanem a hála is. Ő ezen egyház iskolájának tanítványa volt. En­nek iskolájában tanulta meg az ábc-ét. E ked­ves emléket sohasem lehet kitörölni szivéből. A mikor az egyház kérelmét az illetékes fó­rumokon tolmácsolta, kettő s kötelességet teljesí­tett. Érdem tehát nem illeti. Szép szavakkal emlékezett meg néha gróf Károlyi Istvánról, ki páratlan lelkesedéssel tolmácsolta gróf Apponyi Albert kultuszminiszternél az egyházközség iga­zát, ugyanannyira, hogy gróf Apponyi személye­sen kereste fel ez ügyben a hercegprímást. Majd szóvá tette az egyházközség 7 éves szí­vós küzdelmét s beszéde végén a harc vezérét r

Next

/
Thumbnails
Contents