Szatmárvármegye, 1909 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
L 17-ik szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. Ez az egyesüíeí nem hivatkozhat messze évtizedekre visszanyúló múltra, nem hivatkozhat nagy eredményekre, melyek nevét a hír szárnyain szerte vitte volna az országban, de hivatkozhat arra, hogy az utolsó három év óta lankadatlanul, céltudatosan dolgozik. Különösen a lefolyt esztendő volt úgy eseményekben, mint eredményekben egyaránt gazdag. Az egyik ezek közzül az egyesületi taglétszámnak példátlan emelkedése, a másik az egyesület tüneményszerü népszerűsége. Igaz, hogy egy, a hazai kultúra fejlesztésére alakult társadalmi egyesület sohasem mondhatja, hogy elegendő tagja van. Ezt csak akkor mondhatná, ha annak a városnak melyben működik, minden intelligens lakóját tagjai sorában üdvözölhetné. Pedig ez egy kis jóakarattal a tagok által könnyen elérhető volna. Ha minden tag csak egy uj tagot gyűjt, az egyesület tagjainak száma máris megkétszereződik. Hát még ha a város tehetős polgárai, gazdasági, ipari, kereskedelmi részvénytársaságai az egyesület alapitó tagjai közzé lépnének, milyen szép eredményeket lehetne elérni! És ez nem lehetetlenség. Nem éppen most, a mikor az egyesület olyan népszerű. Ez oly nagy erősség, melyre nemcsak építeni lehet, de építeni is kell. Szükség van erre, mert csakis igy lehet egy magasabb színvonalú irodalmi élet alapjait megvetni. Elismerés illeti az egyesület vezetőségét dr. Falussy Árpád elnököt, Cseh Lajos alelnököt, Klacskó Istvánt az irodalmi szakoszt. elnökét s Andrássy Jenő titkárt, hogy az egyesület felvirágoztatása és népszerűvé tétele érdekében tőlük telhe- tőleg minden lehetőt elkövettek. Az általuk elvetett mustármag bontogatja szárnyait, nagygyá, hatalmassá azonban egyedül csak Nagykároly város hazafias közönségének pártolása, szere- tete teheti az egyesületet. ügy legyen! el azt, hogy utolsó lehelletemmel szeressem. S ha végzetem lesz e viszonozhatlan szerelem, ha belepusztulok az egyenlőtlen küzdelembe, azt sem bánom. Önért a méregpoharat is kéjjel, csodás élvezettel iiritem ki. Ezzel az iró térdre roskadt a szép asz- szony előtt, átkulcsolta annak hófehér kezeit s aztán a benne tomboló vihar hatásától remegő hangon kérdi: — Mondja, hogy nem szeret. Csak egyetlen tekintetével árulja el, hogy gyűlöl s én ígérem, nem lát többé viszont. E vallomásra a szép asszony szeméből tovatűnt a márványhideg tekintet, tért engedve a tettetés nélküli őszinte kifejezésnek, mely becsületes tükörképe érzelmeinek, fölemelte az előtte térdelő férfit s egy lehelletszerü csókot lopott annak lángoló arcára. * Terítsük rá a szemfedőt a kaváderre. Tisztítsuk le pszichológiai bonckésünk ezüstfényü acélját. Nincs előttünk többé rejtelem. Bevégeztük munkánkat. A réz, a becsületes fém megfeketedett a választóvíz egyetlen cseppjétől a — próbakövön. Ellőttünk áll a „talmi asz- szony“. Íme tetterő képessége a férfi forró ölelésére, szerelmes szavaira meglankadt, levetette álarcát, hazug lényét. Scsoda ez? Nem. Hiszen asszony, szerető, szeretni vágyó, viszontszere- lemért epedő asszony ő is, mint a többi sokezer. Erdőssy Vilmos. Most pedig adjuk át a szót tudósitónknak. * A Kölcsey szobor megkoszorúzása. Gyönyörű verőfényes idő kedvezett a Kölcsey Egyesület ma egy heti ünnepségének. A közönség már jóval a kitűzött idő előtt gyülekezni kezdett a vármegyeháza márványoszlopos előcsarnokában, honnan fél 11 órakor a főgimnázium tanári kara és ifjúságával együtt a Kölcsey szoborhoz vonult. A Hymnus eléneklése után Mezőimre. Vili. o. t. érzéssel szavalta el Irinyi dalát. A szavallat után az ifjúsági énekkar a Szózatot énekelte el, majd Erőss Tibor VIII. o. t. tartott eszmékben gazdag, Kölcseyt találóan jellemző beszédet, melynek végeztével hatalmas babérkoszorút tett a szoborra. Közgyűlés. A szobortól a közönség s az ifjúság a vármegyeháza dísztermébe vonult. Az elhelyezkedés után az elnökség is elfoglalta helyét az emelvényen. A közgyűlést a dalárda nyitotta meg. Vitek karmester vezetése alatt a Hymnust éne- énekeltékel a tőlük már megszokott precizitással. Az ének után dr. Falussy Árpád főispán, az egyesület elnöke üdvözölte a tagokat s a közönséget, szép szavakban köszönte meg, hogy az egyesületet oly hathatós támogatásban részesítik s olyan színvonalra emelték, mint a milyen színvonalon egy vidéki kulturegyesület- nek állni kell. A közönség lelkes éljenzése között mondott köszönetét mindazoknak, kik az egyesület érdekében közreműködtek, elsősorban pedig Klacskó Istvánnak az irodalmi szakoszt. elnökének, ki képességével, tudásával, páratlan akaraterejével igyekezett az egyesületet uj életre ébreszteni. Lelkesítő beszédét azzal fejezte be, vajha Kölcsey nagy szelleme áthatná e város minden polgárát s a hazáért, a magyar kultúra érdekében mindenki megtenné kötelességét! A jegyzőkönyv hitelesítő bizottság két tagjának Uosvay Aladár és Kacsó Károly megválasztása után Andrássy Jenő olvasta fel titkári jelentését, melyben az egyesület egy évi működéséről számolt be. Anydrássy Jenőnek a titkári jelentés összeállításáért a közgyűlés köszönetét szavazott. A múlt évi zárszámodás megvizsgálása, a számadók felmentvényének megadása s a f. évi költségvetés megállapítása után Lukács Mihályt egyhangúlag pénztárnoknak választották. A közgyűlés kimagasló pontja Cseh Lajos alelnök ünnepi beszéde volt. Cseh Lajos mesterien összeállított, szónoki hévvel előadott, gyönyörű beszéde mélyen meghatotta a jelenlevőket. A közönség mély csendben, szokatlan nagy figyelemmel hallgatta az egyesület közkedvelt alelnökének Kölcseyt oly találóan aposztrofáló, lelkesítő beszédét, melynek befejezése után szívből tapsolt s éljenzett a szónoknak. Dr. Adler Adolf indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a beszédet teljes egészében megörökítik a közgyűlés jegyzőkönyvében. Ezután a dalárda énekelte el a Szózatot, majd dr. Falussy Árpád elnök mondott köszönetét a dalárdának s annak karmesterének Vitek Károlynak, hogy közreműködésük által az ünnepség fényét emelték. Ezzel a közgyűlés véget ért. * Itt említjük meg, hogy az egyesület két dijat tűzött ki az ifjúság részére Kölcsey Fe- rencz működését jellemző ünnepi beszéd elkészítésére. A pályadijakra főgimnáziumunk Vili. o. tanulói közzül többen pályáztak, i z elsőt: 20 kor. aranyat Erőss Tibor, a másodikat 10 kor. aranyat Ruff Endre VIII. o. t. nyerték el, mig Nagy József VIII. o. t. munkája dicséretben részesült. —y— A tarifa-bizottság ülése. Az országos közlekedési tanács tarifa-bizottsága csütörtökön Szterényi József államtitkár elnöklésével értekezletet tartott, a melyen a m. kir. államvasutak árudijszabás tarifatételeinek felemelését tárgyalták. Ez alkalommal a személydijszabás reformját nem tárgyalták. Á iiagfkároiyi gör. kath. magyar egyház ünnepsége. Istentisztelet Felemelő, egész lefolyásában mélyen megható ünnepet ült ma egy hete a helybeli gör. kath. magyar egyházközség, mely Somossy Miklós világi elnökkel élén 7 évig tartó heves küzdelmet folytatott, hogy visszacsatolják egyházukat az ősi munkácsi egyházmegyéhez, hogy igy aztán zengő magyar nyelven dicsérhessék templomukban a magyarok Istenét. Az egyházi szertartáson, mely reggel 9 órakor kezdődött s 11-ig tartott, városunk társadalmának igen sok számottevő tagja vett részt, dr. Falussy Árpád főispánnal s Debreceni István polgármesterrel az élén. Azonkívül megjelentek a gör. kath. magyar lithurgia országos bizottságának kiküldöttei: Szabó Jenő, ny. curiai biró, főrendiházi tag, a biz. elnöke, Pásztélyi Jenő dr. budapesti ügyvéd, a biz. al- elnöke, dr. Hrabár Endre kir. közjegyző, Ba- csinszky Vladimir máv. felügyelő, debreceni üzletvezető helyettes, továbbá Domahidy Elemér ny. főispán, Balogh Szilárd, Tivadar Elek, Mitrovich István gör. kath. lelkészek stb. Mitrovich Eleket, az egyházközség újonnan kinevezett lelkészét Papp Antal föesperes, mint a munkácsi püspök megbízottja, iktatta be. Miután az uj lelkész apostoli hitvallásáról tett fogadalmát újólag megerősítette s az esküt letette, igen szép beszédet intézett a templomot zsúfolásig megtöltő hívekhez, majd ünnepi misét mondott, mely alatt Fedorka István kántor- tanitó s az egyházi énekkar megható egyházi énekeket énekeltek. Üdvözlések. Istentisztelet után a templomból sokan átmentek a lelkészi paróchiára, hogy gratuláljanak az uj lelkésznek és Somossy Miklós vi lági elnöknek, kinek szívós kitartását siker koronázta. A hitközség nötagjainak nevében Be- nyovszki Rózsika és Bélteky Mariska szép csokrot nyújtottak át Papp Antal főesperesnek és Mitrovich Elek lelkésznek. A gör. kath. magyar lithurgia bizottságának kiküldöttei Szabó Jenő elnök vezetésével a paróchiáról dr. Falussy Árpád főispánhoz mentek s megköszönték neki, hogy az egyház- község érdekeit oly páratlan lelkesedéssel pártfogolta s az illetékes helyeken mindent megtett, hogy a hívek jogos kérelme teljesedésbe menjen. Főispánunk igen szívesen fogadta a tisztelgő küldöttségei s jóindulatáról a j iv Ten is biztosította az egyházközséget. Bankett. Déli egy órakor fényesen sikerült bankett fejezte be az ünnnepséget. Az ebéden mintegy 125-en vettek részt, köztük az egyházkézség illusztris vendégei, vármegyénk főispánja, városunk orsz. képviselője, polgármestere, az egyházak kiküldöttei, a hivatalfőnökök, továbbá városunk társadalmának szine-java. Természeteen felköszöntokben sem volt hiány. Az elsőt Papp Antal főesperes mondotta a pápára és a királyra, majd gróf Apponyi Albert vall. és közokt. minisztert éltette. A második felköszöntőt az uj lelkész tartotta, dr. Firczák Ede munkácsi püspökre ürítette poharát. Mitrovich után ismét Papp főesperes szóllak fel. Vármegyénk főispánját s Nagykároly város közönségét köszöntötte fel. Ezután dr. Falussy Árpád főispán emelkedett szólásra. Beszédében hangoztatta, hogy őt nemcsak hivatalos kötelessége kötelezte arra, hogy a nagykárolyi lelkes gör. kath. egyház kérését .olmácsolja hanem a hála is. Ő ezen egyház iskolájának tanítványa volt. Ennek iskolájában tanulta meg az ábc-ét. E kedves emléket sohasem lehet kitörölni szivéből. A mikor az egyház kérelmét az illetékes fórumokon tolmácsolta, kettő s kötelességet teljesített. Érdem tehát nem illeti. Szép szavakkal emlékezett meg néha gróf Károlyi Istvánról, ki páratlan lelkesedéssel tolmácsolta gróf Apponyi Albert kultuszminiszternél az egyházközség igazát, ugyanannyira, hogy gróf Apponyi személyesen kereste fel ez ügyben a hercegprímást. Majd szóvá tette az egyházközség 7 éves szívós küzdelmét s beszéde végén a harc vezérét r
