Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-25 / 53. szám

53-ik szám

SZATMÁRVÁRMEGYE.

3-ik oldal.

A függetlenségi ás 48-as párl végrehajtó-bizottságának ülése.

Leszavazták a néppárti indítványt.

A nagykárolyi függetlenségi párt 100-as végrehajtó "bizottsága — bár a vármegyei törvényhatósághoz benyújtott indítvány feletti határozathozatal a vármegyei közgyűlés feladatát kép ezi — mégis tekintettel arra, hogy a vármegye törv.-hatóságához beadott indítvány nagykárolyi lakosé, azzal saját részéről is foglalkozni k ván s a következő kijelentést tette •

A inagykárolyi függetlenségi párt úgy, mint a magyar nemzet egyeteme, alattvalói hűséggel viseltetik koronás királya iránt, de soha meg nem szűnő kegyelettel csügg az 1848 49-iki vérrel áztatott dicsőséges korszak emlékén. Örök hálával emlékezik meg ama félisteneiről, kik a hazának függetlenségéért, szabadságáért küzdöttek.

Ez a kettős érzelem úgy egyeztethető össze, ha a jelen sem fel nem idézi, sem nem birálja ama korszaknak nemzet és király dis- harmoniát keltő emlékeit.

A koronázás alkalmával király és nemzet között létrejött a béke s a nemzet fátyolt borított a ínultra.

Annak a napnak az emléke tehát, mely az uralkodó és a nemzet közötti nyílt ellentétek kezdőpontja volt — ma, midőn nemzet és királya közt teljes a béke és egyétértés — a múlté, a történelemé.

Ezt a múltat felidézni, a feledés fátyolét avatatlan kézzel feltárni, sem a király, sem a nem e.nek nem válik előnyére.

Mindezeknél fogva a nagykárolyi függetlenségi párt megbotránkozásának ad kifejezést a fölött, hogy éppen városunk falai közt akadt egy bizottsági tag, ki emez indítványával a hazafiui érzést a magyar nemzetnek a koronás király iránti hagyományos loyalitásával politikai szenzátió hajhászás céljából szembeállítja.

Dalegyesülelnkrol.

Szállj vissza rózsaszárnyu képzeletem pogány korbeli táltosaink, Árpád korbeli hőseink, kobzósaink s párducbőrü kacagányos félisteneinek ama dicső korszakába, a midőn a csaták viharjaiban megedzett marcona tekintetű hősleventéink, a nőies ábrázatu lantosaink lelket, szivet bátorító, vigasztaló, velőkig ható dalai kíséretében véres kardot hordoztak körül az országban.

Már akkor, de sőt sokkal korábban, egész bizonnyal az emberi nem első küzdelmei óta a csaták bajnoka a dalnokkal folyton karöltve járt.

Mert hiszen nem e táltosaink és kobzósaink lelket és szivet felderítő, a vért a velőkbe kergető s a szivekbe markoló dalai lelkesítették honszerzésre dicső hős apánkat, s vitték bele dicső és nagyszerű alkotásokba avagy elvérzeni és meghalni a drága honért?

Nem-e dalnokaink voltak azok, a kik a dicső ősök hősi tetteit zengve a leventéket tettre, küzdelemre és szabadságszereíetre serkentették, avagy nem ők voltak-e azok, kik dicső harcosaink hős tetteit megénekelték, ugyancsak nem az ő dáliáikból meritettek-e uj erőt, bátorságot és kitartást a néha-néha lankadni kezdő kuruc harcfiak is?

A miként a múltakban, az államok és országok fennállása boldogulását és tekintélyét a leventék, a harcosok bátorsága és hősiessége biztosította, azonképen a jelenben, az államok szilárdsága már egyes egyedül nem csak a fegyverek sokaságán és eréjén, hanem legfőbbkép a polgárok hazaszeretetében, felvi- lágosodságában és munkásságában leli alapját.

Már pedig mindezek létrehozása és biztosításának egyik legfőbb tényezője a dal, mert hiszen ezt gyakorolni és 'ápolni összejönnek a különböző lelkületű és érzésű egyének, akik aztán a dal magasztos hatalmával és erejénél fogva úgy lelkűiét, mint érzelemben egygyé olvadnak, ugyancsak magukhoz emelik hallgatóikat is.

A dalnak eme magasztos hivatását főbbjeink átérezve meg is alkották az „Országos Magyar Dalárszövetséget“, mely azóta folyton azon működik, hogy a magyar dal bűbájos erejével, a magyar hazafiságot, a magyar nemzeti dicsőséget, az édes magyar haza különböző ajkú fiaiban a testvéri szeretet és az összetartást terjesszék, emeljék, minél nagyobbá és tar- tósabbá tegyék.

Már pedig ez csak úgy lesz elérhet i,’ ha mindazok, kik eme magasztos ügyért lelkesednek, az Örs ágos Daláregyesület nagy családjának szén; zás laja alatt egyesülnek, egy szívvel lélekkel szilárdan összetartani és önzetlenül működni is fognak, nem különben szivük és leikök át lesz hatva azon magasztos érzésfői, hogy a magyar dal művelése nemcsak gyönyörködtető, szivet és lelket nemesitö egyéni kedvtelés, hanem oly nemzeti ügy és közérdek, melyet ápolni, előbbre vinni, hatalmas virágzásra emelni valósággal hazafiui kötelesség és feladat.

Minden magyar, jelesül a Nagykároly városi daláregyesület is egy-egy helyőrsége annak a nagy nemzeti hadseregnek, a mely a nemzeti eszme érvényre emeléséért küzdeni, s- a magyar nyelv, a magyar hazafiság, a drága magyar haza különféle ajkú fiainak egymás iránti test érszeretet és a magyar dal diadalát kivívni, azt feníartani és az idők végtelen végéig biztosítani is hivatva van.

Azonban csatát nyerni, diadalt aratni nem beszéddel, hanem csakis igaz lelkesedéssel, egy célra törekvő munkássággal, szívós kitartással és önzetlenséggel lehetséges.

Az Országos Magyar Daláregyesület elhatározta, hogy jövő 1909. év nyarán nemes Kecskemét városában egy országos dalversenyt fog rendezni, melyre városunk daltársulatát is meghívta.

Miután minden magyar dalos és minden daiegyesület részese a magyar dalügy dicsőségének, részt kell tehát vennünk mindnyájunknak a munkában és a dicsőség elnyeréséért vívandó küzdelemben is.

Az nban dalegyletünk keblében jelenleg igen elszomorító jelenségek mutatkoznak. Ugyanis a közelmúltban elért szép eredmények után, nemcsak stagnálás állott be, hanem a dalegylet egyes tagjainál a jókedv, a lelkesedés és a kitartás annyira megcsökkent, hogy igen gyakran már meg is történt, miszerint egy-egy főpróbánál alig jött össze mintegy 3—4 ember, miáltal a karmester minden törekvése, buzgalma és fáradozása hajótörést szenved.

Ha azonban a dolgot mélyebbről vizsgáljuk, azon meggyőződés fog bennünk megérlelődni, hogy a daltestvérek ezen nem törődöm- ségének az oka nem annyira bennök, mint abban keresendő, a mint köztudomású is, valahányszor a dalegylet estélyt, mulatságot avagy majálist rendezett, azon alig jelent meg egy pár polgári család az úgynevezett született, valamint a pénz aristokrátia pedig magát hidegen távoltartotta, avagy csak nagy ritkán s kevés számmal képviseltette magát, a mi pedig a dalestélyek úgy erkölcsi, mint anyagi kárára váltak s válnak. Már pedig bármily szerény és gyenge legyen is dalegyletünk, mindazonáltal mégis városunk egyik legfontosabb kulturális tényezője, melyet ápolni és karolni minden egyes magyarnak szent hazafiui kötelessége.Föl tehát édes magyar vérein, emelkedjetek föl hivatástok legszentebb magaslatára, rázzátok le sziveitekről a közöny áthatlan paizsát s lépjetek be minél nagyobb számmal a bűbájos magyar dalt kultiváló eme szent szövetségbe, nem különben hozzátok filléreiteket s tegyetek áldozatul a magasztos hivatást teljesítő dalegylet szent oltárára. • v.

A tisztaság és az emberi test.*

Irta: GYULAI GY. K. tanár.

A szociális higiénia minden követelményének megfelelő nevelés az emberi test gondos tisztántartására messzemenőleg kiterjeszkedik. Igaz, adott esetekben a piszok nem. tekinthető megszégyenítőnek, hiszen a ki napi nehéz testi munkájában, olyas anyagok környezetében kénytelen kenyerét fáradsággal megkeresni, mint teszem azt a mozdonyvezető, a kazánfűtő, a kéményseprő, a csatorna tisztító, a szénbánya munkás stb., munkája közben az ügyet se \ etHet arra, hogy testét és ruházatát állandóan tisztán tarthassa. Persze napi munkáját ez is csak bevégzi, akkor sokkalta gondosabb tisztogatás alá kell vonnia testét, mint bármelyik, kevésbbé beszennyező munkát végző egyéb ember.

*Ez érdekes cikket a most megindult „Háziorvos“ cimü népszerű egészségügyi folyóiratból vettük át.

Kétségtelen, hogy a gyermeket már zsen- Igébb korától kezdve rá kell szoktatni a tiszta- ! ságra; még pedig a ruházatra és a testre egyaránt kiterjeszkedő gondos tisztántartásra. Ám ja szélsőségektől ebben is óvakodnunk kell, ne- ! hogy a régietekben aztán a gyermek idővel tulfinnyás, nevetséges alakká legyen, a ki mindent 1 irtózik! A gyermek ügyeljen ruházatára, s ha játék közben mégis bepiszkítja magát itt-ott, ne büntessük mindjárt tulszigoruan ; e helyett bujtassuk gyermekeinket inkább olyan ruhába, a mit minél gyakrabban lehet kimosni. Ez utón a gyermekben hamarább meggyökeresedik a tisztaságszeretet érzéke; a mit a felnőtt emberiség higiéniája bizony sehölsem nélkülözhet. akár ruházat, akár pedig a test tisztántartásáról is legyen szó.

Unalmas, egyhangú, sőt eiszom -ritó az olyannak nevelt ember élete, a ki állandóan attól retteg, hogy ruházatán folt esik. Elmegyógyintézetekben találkozunk itt-ott egy-egy szánandó rögeszméjti olyan alakkal, a kit a túlzott tisztaságszeretet mániája idővel teljesen hatalmába ejt. Láttam szánandó elmebeteg nőket, akik napestig mostak, súroltak, sikáltak, poroltak szakadatlanul.

A gyermeknevelés ott, a hol a ruha és a test tisztántartásának beszoktatásáról köteles gondoskodni, bizony nem mindenkor és mindenben jár el helyes utakon; itt-ott még a legműveltebb államok kulturnépeinél sem. Ha a csecsemőt kellő figyelemmel kísérjük, úgy kivétel nélkül azt fogjuk tapasztalni, hogy az átnedvesedett, piszkos pólyában, a csecsemők egyike sem fogja magát jól érezni. Eleinte csupán nyugtalankodik, ám előbb-utóbb kegyetlen rivalgásba kezd, jeléül annak, hogy nem jól érzi magát. Veleszületett tisztaságérzeténél fogva tehát öntudatlanul is figyelmezteti felnőtt gondozóit arra, hogy a tisztaságra ügyet vessenek !

A csecsemő s a fejlődő gyermek testét és ruházatát, egyaránt gondosan kell tisztán tartanunk. Ámidőn a gyermek már egymagában eljátszadozik s kezecskéivel minden ügyébe eső tárgyat megtapogat, összefogdos, kezeit napjában ismételten és gondosan meg kell mosnunk. Egyben ügyet kell vetnünk arra is, hogy az a játékszerféle, a melyikkel a gyermek örömest ei-el babrál, valóságos piszokrétegeket idővel magára ne szedjen. Az ilyen játékszereknél a szappan s a tisztántartó, mondhatnék itt is a szeptikus kezelés, a játékszer állagának sérelme nélkül, jelentős higiénikus szolgálatokat tehet nekünk. Hiszen a gyermek, a bepiszkított ujacskákkal nem egyszer forgolódik orra, szája és szemei körül is. A tiszta kéz és tiszta tárgyak, sohasem lesznek holmi ragályos bajok átpláníálói!

Amidőn a gyermek már tankötelessé serdül, a ruha- és a testi tisztántartásának kettős gondoskodását ki keli immár terjesztenünk. A tankönyvek hónapokon, sőt esztendőkön át, belsejükön, de még inkább külíáblájukon valóságos baktérium tenyésztő szennyrétegeket öltenek magukra. Ha a nebuló tankönyvét ma, a papir olcsóság korszakiban, hetenként legalább egyszer-kétszer uj külső burkolattal arról az utálatos és soha eléggé el nem Ítélhető rossz szokásról, hogy a könyvek lapját a lapozgatáskor nyálozgassa, úgy a gyermek- a tanuló-szoba és a tantermek higiéniája érdekében nagyot tudtunk elérni.

A pólyától a tankönyvig, az iskola-padjától a nász napjáig helyes utakon vezetett tisztaságszerető gyermeket és ifjút, a tisztaságszeretet kellemes, jóleső érzete mindhalálig hűségesen nyomon fogja követni, úgy maga, mint embertársai javára és öröméi e.

Anglia és Franciaország magasfoku iskolaegészségügyi intézkedései szigorúan előírják azt, hogy az oktató személyzet, a tanítványok ruházatát, kezét, arcát, körmeit, könyveit, tanszereit stb. hetenként többször is vegye szem alá. Sok derék, lelkiismeretes, kötelességtudó tanitónk, tanárunk akadt azért ma már hazánk- szerte is nem egy helyt, aki saját jószántából megcselekszi azt, amit a Nyugat első kultur- államainak egészségügye idevágó törvényszakaszaiban megszab és előír.

Franciaország fővárosának valamennyi elemi-, ipar- és középiskolájában, a tisztátalanul érkező gyermeket intő cédulával küldözgetik tüstént haza. Mivelhogy a szülékben sem lehet, sajnos, sziklaszilárdan mindenkor megbi-zni