Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-12 / 2. szám
4-oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 2-ik szám. alig egy évszázad lefolyása alatt világvárosokká s az ipar és kereskedelem fókusaivá emelte, már többizben nagymérvű túltermelést produkált, mely tény azután a munkaadókat és munkásokat egyaránt sújtotta. Mert nem kell azt hinni, hogy az amerikai iparcikkek, dacára a gyakran nevetséges, vagy leleményességük által bámulatra indító humbugnak, oly nagymértékű kivitelnek örvendenének, mint azt az amerikai üzletember hiresztelni szereti. S ha most az igy tultermelt árucikkek értéke bármely okból leszáll, felhalmozódnak azok az amerikai gyárakban és raktárakban és kész a krízis. A válságos helyzetbe jutott munkaadót, akik nagy részét a lelketlen egoizmus, a mások bajaival szemben tanúsított közöny s a rideg magatartás jellemez, nincs okunk sajnálni, de annál inkább a szegény munkást, ki a válságot a legjobban megérzi. Az amerikai humanitásból nem dolgoztat. Mig jó üzleteket csinál, fizeti munkásait; ha ez megcsappan: szélnek ereszti őket és bezárja gyára és üzlete kapuit. Ez az oka, hogy minden gazdasági és ipari krízis után töméntelenül felszaporodik a városokban a munka és keresetnélküli csavargók száma. Ilyen közviszonyok nyújtanak igazi tápot és erőt s mondjuk ki: jogosultságot a szociális áramlatoknak, melyek fölött azonban anyagi és politikai hatalmának tudatában szívtelenül, rideg közönynyel úszik a kapitalizmus. A munkabőség idején jól fizetett amerikai munkást egy krízis valósággal lesújtja. A vámtételek okozta drágaság miatt a keresetnélküli munkás képtelen magát és családját fen- tartani s ez az oka, hogy az idegen munkás a válság végét nem várhatván be, még meglevő nehány dollárjával visszasiet elhagyott hazájába. A tengeren túl most beállott közgazdasági fordulatnak a pénzválság volt az igazi magva, melyből egyelőre nem mutatkozik kivezető ut. Az elbocsátott munkások — köztük talán legtöbb magyar — ezrével tolonganak az amerikai tengerparti világvárosok kikötőjében horgonyzó hajókolosszusokra; bizonynyal más érzelmekkel, mint mikor apáik földjét odahagyva, ismeretlen világnak indultak neki. Ámde mig egyrészt a nagy visszavándor- lás örvendetes esemény s az országra, melyben nagy munkáshiány uralkodik, nagy közgazda- sági jelentősséggel bir, másfelől nagy közgazdasági probléma is, mert a visszavándorolt magyarságnak munkát, kenyeret kell adni, ami, ha nem történhetnék meg, a népmozgalom épp oly káros hatású lehet, amennyire üdvös lesz, ha a visszatérő munkások kellő elhelyezésben részesülnek. A kormánynak és a társadalomnak talán most nyílnék legalkalmasabb pillanat arra, hogy nagyobbarányu telepítésekről gondolkozzék, mely annyira hivatva van hazánk föld- és néprajzi eloszoltságából származó politikai hátrányait is enyhíteni. NéMny szó a gyermekek érdekében. A humanizmus nevében vagyunk a legkegyetlenebbek és a tudomány nevében a bg- tudatlanabbak. Aki nem hiszi, menjen csak ki az utcára reggel hét és félnyolc között. Ha volt még hite a civilizációban, el fogja veszteni bizonyosan. És ha volt hite az emberi irgalomról és az emberi okosságról, tiliakozó kétségre változik majd ez is. Mert amit látni fog, az kétségbeejtő és vigasztalan. A sürü, gyilkos ködben apró, didergő emkerkék tántorognak, mintha részegek volnának, pedig csak az álomtól mámorosak. A csípős hideg könyeket mar ki a szemükből, torkukat fojtogatja a köd és az a sok gyilkos csira, amely alattomban snlyosodik rá a gyermektüdőkre. Szomorúan, meggörnyedve járnak, mint az öregek. Majd megroskadnak a bornyu alatt, amelyet czipelnek, mint az öreg katonák. Szegény kis katonák ! A gyermekszobából hurcolta ki őket a legfőbb hadúr: a tudomány. És úgy hajtják, kergetik őket a waffenübungra, mintha ebben a hadseregben káplár volna a generális is. Mintha itt is a vas-fegyelem volna a legszentebb törvény, nem az emberségesség és az irgalom. Van a tudománynak ezer rejtelme, ami megfejtetlen. De a legmegfejthetetienebb az az embertelen szigorúság, amelyet éppen a fejletlen gyermekekkel szemben állított fel megmásit- hatlan alaptörvényül a szent tudomány. Vagy magyarázza meg valaki: a civilizációnak, a kultúrának, mely érdeke követeli, hogy az ábc isteni megnyilatkozásait pontban nyolc órakor kezdjék belecsepegtetni a gyermekagyakba ? Mikor a gyermek föl se eszmélt még egészen, mikor a lelke még nem bonthatta ki magát az álom színes csalásaiból és mikor a kis csontok pihenni szeretnének még. Aki látta — sokan láthattuk — milyen ijedten rebbenek fel a tudománynak eme kis áldozatai hajnali álmukból és kapkodják magukra ruháikat reszkető hebehurgyasággal, mintha egy hosszú élet kínos küzdelmei tették volna nervózussá őket, csak az tudja, hogy a mindent látó tudomány vak az ő elbizakodottságában és nem látja, hogy mártiromságra neveli a növendékeit és kinzópaddá teszi az iskolapadot. A család kenyérkereső feje ilyenkor rendszerint ágyban van még. Ez a nagyon komoly élet tőle, az erőstől, a munkabírótól nem követeli, hogy pontban nyolcz órakor kezdje meg a hivatalában a napszámot. Hét órakor még kényelmesen nyujtózkodhatik és a puha, meleg ágyban ihatja meg a reggeli kávéját. Csak a hatnsztendős gyermektől követeli az élet azt a szörnyű magalegyőzését, hogy dacoljon a természettel, amely gyöngeségben hagyta és menjen komoly elszántsággal az iskolába, tanulni rejtelmes tudományokat, mintha erős volna edzett és mindent elbíró. A tudománynak ez a molahszerü énsége, amelylyel gyermekáldozat után sóvárog, teljességgel érthetetlen. A gyerek megtanulhatná az irás-olvasást akkor is, ha kilenckor kezdenék meg a tanítást. És ha nagy szellemek kellenek ennek az országnak, lehetne talán nagy szellemeket nevelni azokból is, akik nem nyolckor, hanem kilenc órakor kezdik megutálni a könyvet és mindent, ami benne van. Meglehetne érteni ezt az időbeosztást, ha az iskola igy jobban illeszkednék bele a családi élet rendszerébe, vagy ha erre az egy órára múlhatatlanul szüksége lenne az iskolának, mert egyébként pótolhatatlan volna. De az iskola nem illeszkedik be a családi élet rendszerébe, mert a legtöbb ember csak tizenkettő után megy ki a hivatalból és egykor ebédel, az iskolában tehát bízvást fellehetne használni a déli órákat is a tanításra. És az sem igaz, hogy azért nem lehet kilenckor kezdeni a tanítást, mert akkor a nyolctól kilencig elmulasztott egy óra pótolhatatlan. A legtöbb elemi iskolában változó a tanítás időrendje. Van olyan nap, amikor a gyermeket már délelőtt tízkor eresztjk haza, némely napon tizenegykor és csak ritkábban tizenkettőkor. Miért ne lehetne hát egy órával későbben kezdeni a tanítást, mikor ez a gyermekek egészségének jobban megfelelne, a tanításnak se ártana, mert tiz helyett tizenegykor, tizenegy helyett tizenkettőkor lehetne a gyermekeket hazabocsátani. Ahogy a szigorú idő beköszönt, járvány- hirek riasztják a szülőket. Az egészségügyi hatóság mindenre gondol, csak arra nem, hogy a sok gyermekbetegség a reggeli ködből surran be az iskolákba. Amikor az iskolákat bezárják, akkor a járvány százával szedte már áldozatait. Ez az iskolabezárás csak félrendszabály. Az iskolanyitásnál legyenek óvatosabbak az urak. Nyolcz helyett tessék kilenckor megnyitni az iskolát és akkor mindjárt egészségesebb lesz ez a nyomunkban jövő nemzedék. Az iskola kannibalizmus korszakát le lehetne zárni már. Az iskolának ne mártírokat, hanem egészséges gyermekeket neveljünk. Cabriello. Farsangi naptár. Január 16. A Nagy károlyi Kölcsey-Egyesület felolvasó estélye és műkedvelő-előadása a városi színház épületében. Január 18. A nagykárolyi épitömun- kások táncvigalma a polgári kaszinó nagytermében. Febr. 1. A Nagy károlyi Zenemükedvelők Egyesületének hangversenye a megyeháza dísztermében. Február 2. A nagykárolyi fögimná- ziumi ifjúság hangversenye. Febr. 2. A nagykárolyi kath. legényegylet táncmulatsága a polgáriban. Febr. 5. Protestáns bál és hangverseny a megyeháza dísztermében. Előfizetési felhívás. A „Szatmárvármegye“ f. hó 1-én negyedik évfolyamába lépett. Ez uj évfolyam küszöbén nem sok uj mondani valónk van. Mindenki tudja, milyen missziót teljesített a „Szatmárvármegye“ a nemzeti küzdelem idején, hogy azóta is a nemzeti és függetlenségi eszmék harcosa. Ezentúl is az lesz. E mellett a vármegye és város érdekeinek hatalmas szószólója, a modern társadalmi és kultureszmék hirdetője és terjesztője. Minden igyekezetünket és minden képességünket ezen eszmék szolgálatára fordítjuk, s hisszük és reméljük, hogy az eredmény nem marad el, szives olvasóközönségünk legnagyobb megelégedését vívjuk ki. Kérjük a közönség szives érdeklődését és támogatását. A „Szatmárvármegye“ előfizetési ára: Egy évre ... 8 korona. Fél évre ... 4 „ Negyed évre . . 2 korona. Hazafias üdvözlettel : a „Szatmárvármegye“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád, Szatmárvármegye főispánja f. hó 3-án hivatalos ügyben Budapestre utazott, ahonnan 9-én érkezett meg székhelyére és másnap elnökölt a közigazgatási bizottság ülésén. — Meghívó. A szatmármegyei Széchenyi- társulat f. évi január hó 19-én d. e. 10'/a órakor, 25 éves fennállásának megünneplésére Szatmár-Németi szab. kir. város városházának nagytermében díszközgyűlést tart, melyre az egyesület összes alapitó, rendes és pártoló tagjait, valamint Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város társadalmát tisztelettel meghívjuk: Dr. Falussy Árpád főispán társ. elnök, mezőmadarasi Madarassy Dezső igazgató. Tárgy- sorozat: 1. Madarassy Dezső ügyvezető igazgató üdvözlőbeszéde. 2. Megnyitó beszéd, tartja : dr. Boromisza Tibor szatmári püspök, társ. diszelnök. 3. Ünnepi beszéd, Dr. Fechtel János főgymn. tanár, választmányi tagtól. 4. Igazgatói jelentés, felolvassa: Faragó, társ. jegyző. 5. Záró beszéd, tartja: dr. Falussy Árpád főispán, társ. elnök. A díszközgyűlést déli 1 órakor a Pannónia szálló dísztermében közebéd követi. 1 teríték ára 4 K. A közebéden résztvenni óhajSirolin Emel» az étvágyat é« a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor t,Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmaan-La Roche & Co. Basel (Svájc)
