Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-18 / 42. szám
4-ik oldal SZATMÁRVÁRMEGYE. 42-ik szám. homályából előkerülnek a rég elfedett, eltemetett pompás operettek, kitűnő vígjátékok, tanulságos színmüvek. Rég kihalt bolygók fénye újra világit, süt, melegít majd az élet deszkáin. A régi bolygók nagyon jól megférnek az uj csillagok mellett. Sőt szükség is van néha az ő melegükre, fényükre. Ezek után nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy Heves gárdája a vidéki színtársulatok elittjei között foglal helyet, méltán megérdemli tehát a dicséretet s a pártfogást. —sy. APRÓSÁGOK. Csütörtökön meglátszott a város képén is a bő szüret ; az üzletek fele zárva volt. Egy élelmes vegyes kereskedőből ki is tört a zárt üzletek láttára a konkurencia láz: Én csak azt kívánom nekik, hogy örökösen szüreteljenek. * A színtársulat női tagjai nagyban készülődnek a jövő vasárnapi szatmári díszelőadásra. Halálra ostromolnak, mondanám meg, kik Szat- máron a legszebb és legpénzesebb gyerekek? A szatmári kis donjuonhoz utasítottam őket. * A kulisszák rejtelmes ajtói mögött azt rebesgetik, a nagy Julia flörett párbajra hívja újonnan szerződtetett vetélytársnőjét — Makó Aidát. * Egy kis közösügyes hadnagyocska október elején szolgálattételre hozzá beosztott kutyamosójának miheztartás végett egy egész litánia parancsot adott. A sok között ott szerepelt az is, hogy az ágyat minden második vasárnap tisztába kell huzni. — A hónap második vasárnapján hatalmas drukkok között azt merészelte kérdezni a kis kutyamosó hatalmas hadnagyocskájától, áthúzza-e az ágyat? — Tarsd magad a mondottakhoz. — Értem alásson instállorp, csak azért bátorkodtam jelentem alásson megkérdezni, mert két hét alatt csak egyszer méltóztatott idehaza aludni. — Barom, mi közöd hozzá? — volt a felelet. * Két első ellemista honfiú között folyt le tegnap ez az elesett párbeszéd: — Hallottad, hogy háború lesz? — Persze, hogy lesz. Édes anyám minden nap búcsúzik a hadnagy bácsitól, a mikor édes apán nincs odahaza. — De én azt is tudom, hogy akkor bezárják az iskolát. — Tanító bácsi elmegy katonának. — Tanító néni pedig a kórházba apácának. Még tovább politizálnak, disputáinak, de távozóban nem hallom okoskodásukat. A szegletről azonban visszafordulva látom, hogy már verekednek is. Hiába, már benne vagyunk a háborúban. * Mármarosban történt meg egy zsidóul kitünően beszélő biztosítási tisztviselővel a következő mulatságos eset. Hivatalos útjában egy oresz-zsidó faluban rekedt. Mit volt mit tennie, mint egy zsidó polgártársnál szállást kérni. A polgártárs szívesen látta s rendes szokás szerint este az előimádkozás tisztét vendégére ruházta. A vendég ohraságon ez sem fogott ki. A legszentebb zsidó sem imádkozott pompá- sabban, mint ő. Hanem a mikor a vacsoránál a csólentet nem akarta megenni, kisült turpi- sága s éjjel, gyalog kellett elmenekülnie. A napokban egy igen szép kis óvodás leánykát láttam az utcán, kérdem tőle: kinek a kislánya vagy? — Az édös apámé. — Jó, jó, de hogy hívnak? — Jányom, — volt a válasz. * A lápi ügyben volt a minap dolga egy falusi atyafinak városunkban. Megszóllitja Dini szomszédot az utcán: — Ugyan kérem tekintetes nagyságos ur, hol van itt annak a méltóságos lápi miniszter urnák az állomása? * Most már magam is taatok tőle, háborúba keveredünk Szerbiával. Ez esetben Dini szomszédot harctéri tudósítónak küldjük ki. Villy. Szüreti krónika. Mosolyogva süt le a napsugár az égből, enyhe szellő lengedez a légben. Pedig ősz, szüret ideje van. Erdőt, mezőt megtépett az ősz lombher- vasztó ujja. A sivár pusztulás képe integet felénk mindenünnen. S mégis! A hogy az ember ebben a verőfényes, napsugaras időben a szöl- lőhegyet járja, szinte az édes, virágfakasztó tavaszban képzeli magát. Az enyhe szellő megtéveszt, a veröfény megcsal bennünket. Ha nem látnok a hulló, sárguló fa és szöllőleveleket, nem hallanók a szüretelők vig danáját, azt hin- nők tavasz van. Tavasz az őszben. Szüret a tavaszban. A szőllőhegyek kedves őszi ünnepe bizony ma már legnagyobbrészt csak — emlék. Forgatom a régi idők krónikáit s ott olvasom, hogy József nádor, mint fiatal ember, ürömi szőllőjében az 1800 évek elején hires, vig szüreteket rendezett, a melyeken részt vettek : Batthyány hercegprímás, Zichy Károly országbíró, Örményi József personális és mások. Ugyancsak hires szüretek voltak a nádor margitszigeti szőlőjén is, a melyen egy alkalommal — 1814. október elején — részt vett az akkor Pesten időző I. Sándor orosz cár és Frigyes porosz császár. A hegyaljai, mádi, tokaji szüretek is nagyon híresek voltak s azokon az ország főúri társasága élénk részt vett, úgy, hogy egyik-másik mágnásnál két hétig is eltartottak a mulatságok. Hát Szemere Miklós, a vén poéta szüreteiről ki ne hallott volna? Tompa, Arany, Lévay rendes vendégei voltak az öreg urnák. A hevesmegyei egri és makiári szüretek is hetekig tartottak s egész adomakor kering még ma is azokról, épp úgy, mint az Érmellék zajos szüreteiről, a melyeken a Fráter, Ladányi, Szúnyog és más előkelő nemes családok adtak egymásnak találkozót. A biharmegyei szüretek is hetedhétországra szóltak; különösen az újlakiak, a báró Gerli- cziek szőllőjében. Sokszor vett részt ezeken gróf Andrássy Gyula jis. A nagy államférfiu különben zemplénmegyei szőllőiben is vig szüreti mulatságokat rendezett. Legnagyobb passziója volt ezekre összegyűjteni a vármegyei ellenzéket, a nyakas Senyeistákat s rendkívül jól mulatott azon, hogy azok poharazás közben milyen jól megférnek a kormány politikusaival. Nagy szüreteket tartottak még Vay Ábrahám idejében a tarcali hegyeken, a hol gyakori vendég volt gróf Reviczky Adám s az 1830-as évek hires államférfiak Az aradmegyei Aczélok, Bohusok szüretei is híresek voltak. Egy ilyen szüreten égett meg a szépséges Aczél Istvánná, kinek ruhája tüzet fogott a rözse lángjától. A balatonvidéki szüretek szép emlékei is elmúltak. Híresek voltak ezek is. Szépen vannak azok megénekelve a Himfy dalokban. A szüreti ünnepségek ma már — sajnos — a múlté. A mostani szüreteken alig-alig van egy valamire való mulatság. Hja ma már az uraknak a cserkészet, a hölgyeknek a iannte- nis és grocet az őszi szórakozásuk. * De mégsem! Az idei szüreten mintha a régi jó idők emléke szállta volna meg a bús lelkeket, igen jól sikerült mulatságok voltak egyes nagyobb szőllőtulajdonosoknál. Oka ennek a birtokosok azon kellemes csalódása, hogy jóval több boruk lett, mint a mennyire számítottak, így aztán nemcsak, hogy nem sajnálták a cigányoktól a bankót s vendégeiktől a régi jó nedűt, de a szó szoros értelmében berugattak minden boldog halandót, kit jó avagy balsorsa hozzájuk vitt. Úgy látszik, mégis csak visszatérnek a szőllő hegyekre is a régi jó idők 1 HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja holnap nehány napra Budapestre utazik. — Gróf Károlyi Gyula főispán pár nap óta városunkban időzik. — Dr. Boromissza Tibor megyés püspökünk a péntek délutáni gyorsvonattal titkárja Hámon Róbert kíséretében Szatmárról a gróf Károlyi család látogatására városunkba érkezett s az esteli személyvonattal székhelyére visszautazott. Vonat indulás előtt látogatást tett Ilosvay Aladár alispánnál, dr. Falussy Árpád főispánnál pedig, minthogy a főispán és családja érendrédi birtokán időzik — leadta névjegyét. — Csak egy virágszálat. Csak egy kis virágszálat adjunk a halottak koszorújából a halál jegyeseinek élete visszaváltására, — ezzel a szóval nagyszabású akczió indul vármegyénkben és városunkban. Vármegyénk alispánja nemes szivétől indíttatva maga vette kezébe a belügyminiszter által engedélyezett könyörado- mány gyűjtést. A vármegye összes főszolgabíróit felhívta közreműködésre. És ennek a buzgó- ságnak köszönhető, hogy még a kisebb falucskában is megindul az egyesület gyüjtőtarsolyába a gyűjtés. A tarsolyok Ízléses kivitelűek: oldalukon ezzel a fölirattal: „Adakozzunk a tüdőbetegeknek!“ Van egy nyílásuk az adomány befogadására. E hó 24-én indul meg a gyűjtés s czélja mintegy száz szegénysorsu folyamodó tüdőbeteget azonnal szanatóriumba helyezni, ezenfelül uj intézményeket, főleg dispansereket létesíteni a tüdőbetegnek. Minden egyes ridi- külben megszámlált összeget az egylet hivatalos lapja külön nyugtáz. Örömmel Írjuk, hogy az emberszeretet nemes versenyében a mi vármegyénk és városunk elüljár s nemeslelkü hölgyek a temetői gyűjtést is kezükbe vették. — A Széchényi-társulai köréből. Dr. Falussy Árpád főispán, mint e társulat elnöke, taggyüjtés céliából a következő felhívást bocsátotta ki: „Őseink hősi elhatározása: a Szabadság, Testvériség és Egyenlőség nevében felszabadította a népben a testet, a mi korunk kötelessége: a már szabad testben a lelket is szabaddá tenni, azt erős, magyar érzelmekkel megtölteni. A Szatmármegyei Széchenyi-Társu- lat immáron 25 esztendeje fáradozik azon: „legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul 1“ — Azonban gyenge anyagi erejéhez képest e célt elérendő, a kisdedóvás általánosításán, a felnőttek oktatásán kívül, működési körét alig terjeszthette ki, mert hiányzott, mint minden hódításhoz, a szükséges anyagi és a cél szolgálatába apostoli buzgólkodással szegődő szellemi erő. Mindazonáltal megtette a tőle tehetőt, de nem tett meg mindent, amit egy ily ősi vármegye társadalma által alkotta kulturegyesülettől várhattunk. Régi apostolai kidültek, a megfogyatko- zottan maradtak pedig a hosszas harcban megfáradtak. Már pedig e cél elérésére: tántoríthatatlan s fáradságot nem ismerő apostoloskoGyümölcs élvezése után a gyomor indiszpositiója esetében stb, valamint cholera ellen leghatásosabb óvszerül MAGOT ^ B gróf Keglevich István utódai, PROMONTOR hírneves gyárából. 42—44—45
