Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-26 / 30. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. & MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER:. VASÁRNAP, -g*Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszinó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ------------- Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvez ér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Feleiös szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Színtay Kálmán. Előfizetési árak Egész évre Félévre Negyedévre Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. Polgári iskolánkról. (e.) A szeptemberben megnyíló polgári iskola ipar s kereskedelmi szempontokból városunk anyagi és szellemi felvirágoztatására minden kétséget kizárólag nagy kihatással lesz. Elvitázhatatlan tény, hogy égető szükség volt erre az iskolára, mert hiszen közismert dolog, hogy a középiskola inkább az egyetemre törekvő ifjúság számára való intézmény. A kereskedelmi, ipari pályákra vágyó ifjúságnak a polgári iskolára van szüksége. Természetesen ott, a hol ilyen nincs, a szülők kénytelenek voltak gyermekeiket a középiskolába adni. S ha már a 4 első osztályt (a legtöbbször valami keservesen) elvégeztették gyermekükkel, azoknak már derogált az ipari vagy kereskedelmi pálya, addig nyaggatták hát szülőiket, mig végig- uszták a reált vagy gimnáziumot. Így szaporodott aztán úgy fel a szellemi proletárok száma. Ennek viszont az lett a következménye, hogy az ipari s kereskedelmi pályán csaknem selejtes elemek maradtak, igy az egyes iparágakat a napról-napra jobban fejlődő gyárak kerítették hatalmukba. A virágzó iparos családok, mivel nem volt atyja iparát üzö fiutód, kipusztultak. Nagyon természetes, hogy ezt az egye^Városok, végeredményében pedig az ország nagyon is megérezte. A kormány s a városok vezető férfiai belátták aztán, hogy ezen a veszedelmes bajon segíteni kell. Jól tudták, hogy a városokat, igy az országot csak az anyagi és szellemi előhaiadás teheti nagygyá, siettek hát a bajt orvosolni. Nagyon helyesen először is a polgári iskolák szaporítását vették tervbe. Eleinte sok ellensége volt a polgári iskoláknak. De csakis azok részéről, kik azok szervezetét nem ismerték. Ma már sokkal könnyebb a helyzet. Belátják az emberek, hogy más alapismeretre van szüksége az orvos, ügyvéd, mérnöknek, mint az ipar.os és kereskedőnek. A ki például mérnöki pályára akar menni, reált, a ki orvos,, vagy ügyvéd akar lenni gimnáziumot, á ki iparos vagy kereskedői pályán szándékszik boldog- sigát keresni, az polgári iskolát végez. Városunkban igen sok a kereskedő és iparos, természetesen s nagyon helyesen sok ezekre a pályákra törekvő ifjú, igy elvitázhatatlan tény, hogy a polgári iskolára mily nagy szükség volt. Hosszú vajúdás után — hála városunk vezető férfiai erélyes fellépésének — végre szeptemberben megnyílik ez a városunk jövőjére oly nagyfontosságu iskola. Rövid pár év után elmondhatjuk imajd: „Beh kár, hogy csak most létesítettük.“ Egyelőre csak annak örüljünk, hogy meg van, s oda törekedjünk, olyan tanférfiu vezetése alá kerüljön e zsenge korát élő intézményünk, ki azt hatalmassá, szilárddá fejleszti, ki önállóan gondolkozni, akarni tudó, szolid, jellemes, becsületes, törekvő iparosokat és kereskedőket nevel városunknak. A polgári iskola növendékeit — mint az iskola neve is mutatja — a polgári pályára nevelik. Így tehát már az iskolában a polgári élethez kell őket szoktatni, ki kell szivükből a fényűzés csábitó ingereit irtani, más szóval az életnek kell őket nevelni. így, de csakis igy tölti majd be ez az iskola nemes hivatását. Így lesznek a belőle kikerülő ifjakból szorgalmas és becsületes iparosok és kereskedők. Ők aztán bizonyára tiszteletet szereznek nevüknek, állásuknak s tekintélyes vagyont gyűjtenek családjuknak. A választási reformjavaslat. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter kedden éjjel Londonból, ahol szabadságidejét töltötte, hazaérkezett. A belügyminiszter Londonban behatóan tanulmányozta az angol választójogot és az ottani választói rendszert. Most, hogy hazaérkeEdith próbaházassága. Irta: Erdőssy Vilmos. Már egy éve volt Edith baroness Dömény gyáros neje s ez idő alatt anyjának tett ígéretét az utolsó betűig beváltotta; hűséges, engedelmes neje volt férjének, s ha nem is boldog, de nyugodt, sőt talán még megelégedett is volt. Nyugodt, mert tiszta volt lelkiismerete. A Karlsbadban történteket ugyanis még az eljegyzés előtt bevallotta férjének, egyben megismételte ő előtte is édes anyjának tett Ígéretét. A gyáros mosolyogva hallgatta választottjának vallomását s csak annyit jegyzet meg rá: — Jelentéktelen, múló ismeretség, olyan szalmaláng-féle szerelem volt az csupán. Nyugodt vagyok, pár hét alatt elfeledi az egészet. — Hogy elfeledem-e? nem tudom, de azt Ígérem, nem gondolok rá. — Lássa, hogy igazam van, mert a kire nem gondolunk, azt csakhamar el is feledjük. — Kérdés! — feleié Edith. Amidőn aztán a gyáros neje lett, utóbbi mindent, mire csak egy gazdag férj képes, lába elé rakott, mintha csak ezzel is feledtetni akarná a múltat. De vájjon a fény, gazdagság, pompa, kincs, föltétlenül boldoggá teszi-e az embert? Bizony nem mindig; igy Edithet sem. Úgy érezte magát a gyáros palotájában, mint a rabmadár az aranyos kalitkában; érezte, valami hiányzik még, hogy teljesen boldog legyen. Igen : hiányzott a szerelem, mely nélkül családi bol- l dogságot elképzelni se lehet. Ez pedig hiányzott mindkét részről. Edith a fény, pompa között se találta meg azt a hangot, melyet a szerető feleségnek férjével szemben használni kell. Ez azonban a gyárosnak se tűnt fel, mert nejét gyermekkorától kezdve rideg, zárkózott természetűnek ismerte és egy pillanatra se gondolt arra, hogy azt a jéghideg szivet forró kebelén melengesse. Azt hitte: a feleség csak arra való, hogy úrnő is legyen a háznál. Mindent megtett, hogy semmiben se legjen hiánya, nem is gondolva arra, hogy a boldogsághoz még más egyéb is kell a csengő aranyon kívül. Feledte, hogy szerelem s boldogság nem üzleti portéka. Az éles szemű Edith ezt érezve, látva, tudva, elhitette önmagával, hogy viszont a jó feleségnek nincsen más kötelessége, mint férjének mindenben engedelmeskedni. Idővel megtanult ajka újra nevetni, jóllehet megsebzett szive folyton sajgott és vérzett, szeme könyezett. Egymáséi voltak, együtt éltek, de lelki szemeikkel nem vették észre azt a válaszfalat, mely sziveiket nem engedte egybeforni. Feledték, hogy az a házasság, mely csupán az engedelmesség, jólét, gazdagság jegyében köttetett s melyből annak éltető eleme: az önfeláldozó szerelem hiányzik, olyan mint a kártyavár, jaj neki, ha veszély fenyegeti, ha kisértéseknek, megszólalásoknak lesz kitéve, a legelső családi vihar romba dönti, elpusztítja. Ez volt fátumuk. így volt náluk is. A I szürke mindennapi élés egyformaságában márólholnapra éltek csupán. A férj vállalati sikereinek, az asszony a pompának. Lehetett-e hát náluk szerelemről, boldogságról szó? Bizony nem. Csoda-e hát, ha szerelmük, boldogságuk kártyavára rövid időn összedőlt s ők is csakhamar belekerültek a közönséges, mindennapi élet piszkos, csúnya ösvényébe. Edith egy napon anonim levelet kapott, melyben tudtára adják, hogy férje a színház primadonnájával viszonyt folytat. Nyugodtan, hidegvérrel tépte szét a rágalmazó levelet s nem hogy férjénak, de még csak anyjának se szólt róla. Pár nap múlva azonban férje maga árulta el a titkot; ebéd alkalmával ugyanis véletlenül egy irattal együtt kirántotta zsebéből a primadonna fényképét. Edith azonnal ráismert férje szeretőjére, de arc-izmainak egyetlen mozdulatával se árulta el, hogy ez a dolog őt vérig sérti, boszantja. Ebéd után szobájába kérette férjét s nyugodt, kimért hangon csak ennyit mondott neki: — Ha én szerelmemért odadobnám a becsületemet, szemet hunyna aljasságom felett ? — Nem. — Nos hát én sem. Hűséges, engedelmes neje voltam, de azt csak még se tűrhetem el, hogy ilyen aljas módon csaljon meg. Vagy azt hiszi, hogy ez csupán a férfiak különleges privilégiuma ? — Oh nem; de reánk nézve mégsem oly megbecstelenítő, mint önökre nézve. Azért hát vessen fátyolt a történtekre! Kerüljük a botrányt. r
