Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-12 / 2. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. — Telefon szám: 58. — Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér.------------- Kéziratokat nem adunk vissza. ===== Lapvezér: P app Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : 1 apíulajdonos : Orosz György___5^;:. vj_ Kálmán. El őfizetési árak: Egész évre .. .. *............................... .............. 8 korona Félévre ................................ ................................ 4 korona Ne gyedévre ............................................................... 2 korona. —Egyes szám ára 20 fillér. ——^— Mik a mi törekvéseink. Irta: Bernáih Béla orsz. képviselő. Budapest. 1908. január 10. A nagy nemzeti küzdelem éltető erejét a függetlenségi eszmék megvalósítása iránti törekvés képezte. A harc azért folyt, hogy a közös hadsereg kiegészítését képező magyar hadseregben a magyar vezényszó hozassák be. Ez pedig nem volt más, mint a magyar nemzetnek hatalmi kérdése. Mig a nemzetnek nincs meg az önálló magyar hadserege, addig a függetlenségi eszmék teljes diadalrajutása nem képzelhető. Ez az ütköző pont. Ezért van az, hogy az illetékes tényezők ezen kérdésnél" any- nyira idegesek, s ezért kellett a nemzetnek ezen alkalommal annyi szenvedésen átesni s annyi bántalmakat elviselnie, s annyi megaláztatásokon keresztülmennie. A nemzet ezen követeléséről le nem mondott s az országos függetlenségi párt azért koalizált a többi hatvanhetes pártokkal, hogy ezen törekvéseit az átmeneti idő elmúltával képes legyen megvalósítani. Ha a koalíció meg nem alakul, az alkotmányellenes állapotok a nemzet törekvéseinek letörésével tovább fennállottak volna s kiszámithatlan károkat okoztak volna a nemzetnek. A bizalom a koalizált pártok iránt azonban nem volt meg a magas régiókban s. ezért látjuk azt a szokatlan hajszát a nemzeti kormány s ezzel életbeléptéiéit uj rendszer iránt. Az osztrák foíyton támadta s támadja a magyar államegységet, sőt elég vakmerő volt a magyar nemzet ellen a birodalmi ülésben is kikelni s belügye- inkbe avatkozni. Megfujták a riadót, hogy szabad a magyar nemzetet sértegetni, amit a hon ellenségei s Bécsnek szövetségesei készpénz gyánánt vesznek s igyekeznek a mai rendszer kormányát megbuktatni, hogy ezáltal függetlenségi törekvéseinket buktathassák meg. A darabontok is igyekeznek a magyart magyartól eiválaszta*!;- s önző céljaikat az osztrákok segítségével megvalósítani. A nemzetiségek az egész vonalon izgatnak s a magyar államegység ellen dúlnak és jónak látják a negyven év alatt felgyülemlett gyuanyagot fellobban- tani és azt a nemzet ellen felhasználni. A horvátok fellázadtak s ami a magyar alkotmány történetében eddig egész ismeretlen volt, a magyarok képviselőházában hónapokon keresztül horvát nyelven obstruáltak, a magyar nemzet önérzetét az egész világ előtt megsebezték s visszaéltek a magyar nagylelkűségével. A magyar állami rend sorait is igyekeznek a nemzetközi szociálisíák megbontani s a magyar társadalmat hazafias munkájában megzavarni. Ennyi ellenséggel szemben s a darabont kormány által teremtett kényszer- helyzet következtében meg kellett az osztrákokkal a kiegyezést kötni s a kiegyezésben foglalt közjogi vívmányokat a kvóta felemelésével tőlük megvenni, hogy legalább tiz évig közgazdasági téren a nemzet erejét fejleszthessük s megerősödve 1917-ben az önálló vámterület alapjára léphessünk s az osztrák hencegéseknek a vámsorompó felállításával véget vethessünk. Mert. ha a magvar nemzet erejét kibontja s a függetlenségi eszmék megvalósításával saját lábára áll, akkor keresni fogják a barátságunkat s igyekeznek velünk szemben méltányosak lenni, mert különben elég módunk és hatalmunk lesz velük szemben retorziók fegyverével élni s az ő orvtámadásaikat sikeresen visszaverni. Az osztrákok politikája egészen az önzés és kapzsiság politikája, őket nem Vér. Irta: Gallovich Jenő. I. Porzott az ut. A vágtató dragonyosok ezüstös sisakja fényesen ragyogott a tavaszi levegőben. Távol a várostól, a messze elnyúló egyenetlen terepen folyt le a nagy gyakorlat. Két hadosztály állott egymással szemben. Még sötét éjjel volt, amikor a dragonyosok és a többi másfajta lovasság felvonult a terepre. Apró csoportokba osztva járták be a terepet. Felkutatták az árkokat, behatoltak a lombok közé és körülkerülték az itt-ott feltünedező ligeteket, apró facsoportokat. A tüzérség az egyik magaslaton foglalt állást. Lemozdonyozva hevertek az ágyuk, valamivel hátrább álltak a lőszerkocsik. A gyalogság hajnalban vonult ki a városból. Szokatlan csendben mozogtak végig a néptelen utcákon a hosszú katonaoszlopok. Az ébredező városban nem hallottak egyebet a kivonulásból a nehéz, szeges bakancsok egyöntetű üteménél. Magasan állott a nap, mikor felbukkant a nyugati határszélen az ellenséges hadosztály fehér jelszalagos oszlopa. Eldugott, keskeny utakon menekültek. Kiakarták vonni magukat a másik hadosztály kutató tekintete elől. A hírszerzés céljából széjjelküldött lovasjárörök reábukkantak a fehérszalagos oszlopokra. És ezzel egyidejűleg megkezdődött mindkét vonalon a harc. A bevezető harcot a tüzérség kezdte meg. A dombtetőn eldördült az első ágyú. És azt gyors egymásutánban követte a többi. Az apró, frövid tüzek, szakadatlanul hangzó éles dörgések jelezték, hogy a tüzérség jó célpontot talált. Később már hallható lett a Manlicher- fegyverek éles ropogása is. Egyik-másik szárnyon megvillantak a levegőben a szuronyok. II. Puskaagygyal döngették meg a klastrom kapuját. A hatalmas ütések alatt recsegett- ropogott, düledezett a kemény tölgyfa kapu. Két dragonyos egy embert támogatott. Falfehér volt az arca, a homloka véres. Főhadnagy volt a dragonyosoktól. A gyakorlat közben érte baleset. A dörömbölésre senki sem jött elő. A két katona türelmetlenkedett. Aggodalommal nézték a főhadnagyot. Az egyik katona szitkozódva, elfojtott káromkodással emelte le válláról a karabélyt. Zörgetni készült, amikor belülről zörgés hallatszott. Kulcs nyikorgott a zárban és megnyílt az ajtó. Megrettent, ijedt arcú apáca állt az ajtóban. A nagy ijedtségtől egy szó sem hagyta el az ajkát. Kiváncsi tekintettel nézett a katonákra és szeme eközben a sebesültre tévedt. Hirtelen megértett mindent. Kinyílt a kapu másik szárnya is. Hűvös szellő csapott ki a hosszú, homályos folyosóról. A katonák megindultak a sebesülttel. Követték az apácát, aki ment mindenütt előttük. Itt is, ott is feltűnt egy fehér árny. Ijedten rebbentek széjjel a folyosón a nagy zajra az apácák. Az emeleti látogató szobában fektették le a dragonyosok a főhadnagyot. A klastrom lakói oda gyülekeztek későbben. A két dragonyos elment. A testvérek ápolás alá vették a sebesültet. Megmosták az arcát. Ledörzsölték a ki- frecscsent vért, mások hófehér gyolcsot kerestek elő és azzal bekötözték a sebesült fejét. III. A főhadnagy estig maradt a klastrombán.. Kipihente magát és lassan visszanyerte az erejét. Este már menni is tudott. Fejébe tette a sapkáját és oldalára kötötte a kardot. Senki sem tartóztatta. Búcsút vett. a klastrom lakóitól és elindult a klastromból. A keskeny folyosó gránit kőkockáján egyedül haladt végig. Csizmáján pengett a sarkantyú és minden lépésnél hangosan csörömpölt a szolgálati nehéz lovaskard. Az alacsony bolthajtások alatt összeverődtek a szokatlan zajra a fehér árnyak. Szótlanul, szomorúan, elmerengve néztek a távozó után. Ez még egyszer visszatekintett ... A homályban fehér árnyak raját látta imbolyogni. Aztán tovább* ment és alakja a folyosó végén beleveszett a. homályba.
