Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-09-01 / 72. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 72-ik szám. a néppárti heczkáplának, izgatásainak, hanem méltósággal és hazafias körültekintéssel fog igyekezni, módot találni arra nézve, hogy a szeptember 5-iki közgyűlésen ez az ügy a politikai tisztességnek teljesen megfelelőleg intéztes- sék el. Hogy a néppártiak mennyire ki igyekeznek használni ezt az ügyet úgy az alkotmánypárti, mint a függetlenségi párti kabinet ellen: azt mutatja a Heti Szemle mindenkinek nyakára küldött rendkívüli kiadása is, amely tajtékzó dühvei igyekszik a Majos-ügyet felfújni és ezzel csúfos bukásáért és vereségéért a nagykárolyi választókerület függetlenségi és 48-as pártján bosszút állani. Mi azomban fölteszszük a vármegye törvényhatóságának politikai érettségéről, hogy nem a néppárti bosszúvágyban való osztakozás fogja vezérelni ezen ügyben való állásfoglalásánál, hanem az a hazafias meggyőződés, amely Szatmár- vármegye közönségét úgy a múltban, mint különösen a jelenlegi súlyos politikai viszonyok között mindig egy táborba terelte és tereli s amely körülményből azt a meggyőződésünket vonjuk le, hogy még magának a néppártnak komolyabb elemei sem fogják engedni, hogy őket a bukott néppárti vezérpolitikus ádáz gyűlölete eszközeiként használja fel. Egy lemondás hire. Egy helybeli újság augusztus 28-iki számában azt Írja, hogy dr. Adler Adolf, a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt érdemes elnöke, aki a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával is törmérdek szolgálatot tett felelősségteljes és fárasztó tisztségében, arról lemondani szándékoznék. Mint most a legilletékesebb forrásból értesülünk, ez a hir a legtávolabbról sem felel meg a valóságnak; sőt ellenkezőleg: dr. Adler Adolf, aki most Bikszádon üdül, visszatérte után a legteljesebb erővel fog hozzá elnöktársaival és a párt vezetőségével a függetlenségi és 48-as pártnak a választó- kerület minden községében való újjászervezéséhez. érint, és azért mitsein változtat a dolgon. De maga akarta igy: — Mikor meghallottam, hogy Ujhelyinének udvarol, becsületszavamra fogadtam, hogy ha visszatér is hozzám, sohasem leszek a felesége, — s én nem szegem meg a fogadásomat. Megbocsátok magának Laczi: — de a felesége nem leszek soha ! — A férfi meg- tántorodott, — s végtelen fájdalmasan kiáltott fel: — Ilonka! ez a legutolsó szava ?! — A legutolsó, megmásíthatatlan. — Könyörüljön az Istenért,— hiszen azt mondja megbocsát ! — tehát lehetetlen, hogyne szeressen; arra a szerelemre kérem a miéi szivében: ne utasítson el, — legyen az enyim! — Még sohasem szegtem meg azt, amire szavamat adtam, — és most sem fogom, — nem leszek a magáé soha! — Úgy nincs mit keresnem itt többé, holnap elutazom. Bocsássa meg, hogy eddig is terhére voltam, de ha tudtam volna, hogy teljesen kihalt szivéből irántam táplált szeretete, nem alkalmatlankodtam volna kérésemmel: — Néppárti rágalmak. A bukottak fegyverei. Nagykároly, aug. 31. Megdöbbentő híreket hallunk most a képviselőválasztással és a néppárt csúfos vereségével kapcsolatosan. Nem egyébről van szó, mint arról, hogy a megérdemelten elbukott néppárti jelölt érdekében nemcsak a korteskedés folyt szemérmetlenül és különösen a sváb falvakban egészen zabolátlanul, hanem arról is értesülünk most utólag, hogy egy itt vendégszerepeit néppárti főkortes még a választás előtti küzdelmek folyamán gálád és valótlan távirati följelentéseket tett teljesen alaptalanul a választás mozgalmaitól egészen távol állott köztisztviselők ellen, hogy ezzel is terrorizálja a megfélemlithe- tőket és elrettentse politikai meggyőződésüknek es polgári jogaik gyakorlásának szabad érvényesítésétől. Való igaz, hogy kortes-időben ritka ember az, akinek elég önuralma van tullázadó indulatai fékentartására, de éppen a szóban forgó közhivatalnokok azok, akikről megyeszerte tudni, hogy nemcsak hogy nem korteskedtek a függetlenségi jelölt érdekében, de éppen személyi, rokoni tekintetekből még vélemény-nyilvánítástól is óvatosan tartózkodtak, nehogy azzal családi érzelmeket sértsenek. Annál gyalázatosabb dolog a néppárti főkortes és hallgatag társainak — ha vannak — ilyetén eljárása, amelyet az igazságnak és a jogszolgáltatásnak kötelessége lesz torkára forrasztani. Ami egyébiránt már útban is van. De lássuk az eseteket: Csak most szivárgott ki a hire annak, hogy Szabó Pált, a nagykárolyi járásbíróság vezetőjét, Huszár Károly — budapesti néppárti lap- szerkesztő, a bukottaknak egy heti vendégszereplésre és konkolyhintésre lerándult főkortese, följelentette az igazságügyminiszternél, hogy Papp Béla, a függetlenségi képviselőjelölt érdekében korteskedik. A miniszter Papolczy Gyula szatmári kir. táblai bírót. h. tőre. elnököt bízta meg a vizsgálat megejtésével. Papolczy a vizsgálatot e hó 26-án meg is tartotta és kétségen felül konstatálta, hogy a néppárt vádjai teljesen alaptalanok és nem egyebek kétségbeesett és lelkiismeretlen kortes-rágalmaknál. Most már aztán Szabó Pál kir. járásbiró fogja a néppárti fökortes, Huszár Károly ellen a hamis vádaskodás és rágalmazás vétsége miatt a büntető eljárást megindittatni, amelynek mert csakis abban az esetben adhat nekem ilyen választ, ... ha mást szeret ! Egy ideig állott, várta, hogy hátha meg- czáfolják ; de csalódott! — Isten vele Ilonka, ilyen boldogan, . . . szólt végre s lassú, vontatott léptekkel távozott. Alig hangzott el az ajtó csapódása, fájdalmas sikoltással tárta ki karjait az eltávozott után, s zokogva borult a kerti asztalra . . . Soká, nagyon soká maradt ott mozdulatlanul, midőn fölemelkedett arcza még halványabb volt, fogait úgy belemélvesztette ajkába, hogy a vér kiserkent utánna. Párszor föl s alá járt a veren- dán, kezeivel meg-megsimitva homlokát, mintha ezáltal gondolatait akarná elűzni. — Végre erőt véve érzelmein, arczára erőltette a szokott vidám kifejezést, s bár halvány, de mosolygó arczczal ment be vendégeihez ... S aki később szinte pajkos jókedvei látta tánczolni, nem gondolta volna, hogy alig pár órája egy fölhe- vültségében kimondott szó miatt: — élete boldogságát dobta oda . . . lefolytatásával, reméljük, hogy Huszár Károly méltó büntetését fogja elvenni gálád eljárásának. Arról is értesültünk továbbá, hogy ugyancsak ez a néppárti Huszár Károly külömböző vádak alapján a belügyminiszternél följelentette Madarassy István központi főszolgabírót. A belügyminiszter már utasította is Ilosvay Aladárt, Szatmárvármegye alispánját, hogy Madarassy ellen a néppárti vádaskodás alapján indítsa meg a vizsgálatot. Ezzel az ügygyei a választási törvény értelmében a vármegye közigazgatási bizottságának kell foglalkoznia. Mielőtt azonban ez megtörténnék: megidézendő lesz a följelent Huszár Károly néppárti főkortes, hogy általánosságban emelt vádjait konkrét tényekkel és bizonyítékokkal támogatóban terjesz- sze elő. A néppárti főróka most ugyancsak törheti a fejét, amely fölé fenyegetőleg tornyosulnak a rágalmazást és hamis vádaskodást büntető paragrafusok. Halljuk és úgy tudjuk egyébiránt, hogy a néppárt korifeusai a vármegye vezetősége ellen is egy egész csomó alaptalan följelentést tettek és a kormánynál is lelkiismeretlen rágalmakat szórtak. Hát ilyen nemtelen fegyverekkel harczolt az a párt, amelynek kínos erőlködése olyan csúfos kudarezot vallott, s amelynek politikája fölött a nagykároly-városi és kerületi választópolgárság végérvényes ítéletet mondott. S itt álljunk meg egy pillanatra. Mennyire undort keltő és elitélendő a néppártnak ez az eljárása. Hogy akkor, amikor a függetlenségi jelöltnek közel 1000 szavazat- többsége volt, s amikor a választókerületnek hazafias érzése minden befolyás nélkül ilyen impozáns módon és mértékben nyilatkozott meg: ilyen alaptalan rágalmakkal, mérgezett fegyverekkel dolgozott. Vármegyeszerte közbecsülés- ben álló és lelkiismeretes tisztviselőket hurczol- nak meg felső hatóságaik előtt, hogy ezekkel az alaptalan vádakkal terrorizálják a közhivatalnokok amaz egyéni szabadságát, hogy politikai meggyőződésüket a függetlenségi és 48-as párt lobogója alatt érvényesítsék. A mi választó kerületünkben ilyen és ehhez hasonló esetek még soha sem fordultak elő. Még akkor sem, amikor a néppárt jelöltje csaknem kétszer annyi szavazatot kapott e kerületben, mint ez alkalommal s amikor a hivatalos apparátus minden közege csakugyan működött a szabadelvüpárti jelölt érdekében és amikor óriási választási kassza állott rendelkezésre. Még akkor sem állottak elő a kisebbségben levő és maradt néppárt kortesei köz- tisztviselők ellen alaptalan vádakkal és rágalmakkal. De hát ez a néppárti politika. Vájjon csak nálunk ilyen. Hogy egy jogosulatlan ambiczi- ójában letört párt ilyen alacsony utakon és módokon, nemtelen fegyverekkel akarja takargatni leplezgetni csúfos vereségét, amely pedig nem volt egyéb, mint a választó kerület magyar népének rájuk méltán lesújtott igazságos ítélete. Mi a magunk részéről a választás után az engesztelődés hangján a fökavart hullámokat elsimítani igyekeztünk s a tanulságok levonásával a békés kibontakozás keresésére hívtuk fel a pártot. Ám a bukottak fekete gyűlölettel igyekeznek a választókerület további békéjét is megzavarni. Ők lássák, hogy lesz ! Mi kijelenthetjük most már — s ezzel harezosi voltunk komolyságának tartozunk — hogy fölvesszük a harezot, zászlónk alatt e város és a kerület rendületlen és tiszta lelkű polgáraival, és kíméletlenül fogunk visszaverni az igazság bacsületes fegyvereivel minden olyan alattomos támadást, amely a függetlenségi párt, a vármegye, a város és a kerület, különösen pedig, amely a magyarság szent érdekei ellen irányul . . .
