Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-10 / 20. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. « MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER-SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. » Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hétsastoll-utca 12. sz. a. — Telefon szám: 58. ---Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. —......... ■- Kéziratokat nem adunk vissza. . -Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Dezső dr. Szerkesztő: Varjas Endre. Fönuinkatárs : Tóth Zoltán dr. Előfizetési árak: Egész évre '......................................................... 8 korona Félévre ............................. 4 korona Negyedévre .......................................................... 2 korona. Eg yes szám ára 20 fillér. Munkásszervezetek. Nagykároly, 1907. márcz. 9. (—y) A huszadik századot némelyek a tőke, mások a munka századának nevezik. Bármelyik véleményhez is csatlakozzunk, ei keil ismernünk, hogy a termelés mai szövevényes kiterjedésében az említett két termelési tényezők mindegyikének hatalmas és jelentős szerep jut. A tőke munkát vesz s a munka tőkét — több tőkét termel. A tőkének az az érdeke, hogy minél olcsóbban, minél több munkát (munkást, munkaadót, vegyen s a munkának, hogy az minél drágábban s minél kisebbmennyiségben (nagymunka- b.ér, kis munkaidő) bocsássa a tőkés (munkaadó) rendelkezésére. A tőke és munka itt vázolt ellentétéből következik az osztályharcz, vagyis a harcz a tőkés és a munkás osztály között. A két fél hatalmas csatasorait alkotják egy részről a munkaadó szövetségek, másrészről a munkásszervezetek. Külföldön a legelőkelőbb ipari államokban ezek a szervezetek, kizárólag gazdasági érdekből alakultak, lecsapolói ott az elkerülhető ellentéteknek, garancziái a szervezett munkások egyetemesen kötött szerződései betartásának. Külföldön igy van. De nálunk ? — Nálunk a munkásszervezetek nem társadalmi egyensúly létrehozását s megtartását, hanem annak felbillentését sőt egyenesen felboritását igyekeznek elérni. Nálunk a szervezetek működése nem a gazdasági érdekellentétek letompitására irányul, hanem a gazdasági ellentéteket a politikai és társadalmi ellentétek fenntartására és kiélesitésére használják fel. Így keletkezik az anyagi érdekellentétből az a hatalmas politikai gyűlölet, mely a szakszervezetekbe tömörült magyar munkásnak beléje oltott, beléje terrorizált sajátja. Ennek elmondására a budapesi kőműves-segédek szakszervezete működésének felfüggesztése adott alkalmat. A darázsfészekbe Andrássy Gyula belügyminiszternek volt bátorsága bele nyúlni. Eljárásának előzményei ismeretesek. Február hó folyamán panaszok érkeztek a minisztériumba, melyek azt tartalmazták, hogy a munkásszövetség kőműves szakosztályának ügykezelése körül rendetlenségek fordulnak elő. A belügyminiszter, miután meggyőződött arról, hogy a panaszok alaposak, felfüggesztette a szakegyesületet és ellene a vizsgálatot elrendelte. Ezek voltak azok a törvényes okok, a melyek a belügyminisztert cselekvésre szólították, de a törvényes okok háta mögött hatalmas sorozata áll még az igazságos okoknak is. Vissza kell ugyanis emlékeznünk arra az áldatlan küldelemre, meiy az épitő-mesterek és a segédeik között már hónapok óta fekszik. A múlt esztendőben hiába kötött a két fél a kereskedelmi minisztériumban hosszabb tartamú egyezséget: a szoczialista kőműves-segédek viselkedése tarthatatlan volt. Egyszerűen lehetetlenné tették az építkezést. A törvényellenesen gyűjtött és egyre szaporodó ellenállási alapra támaszkodva oly botrányosan rosszul és keveset dolgoztak, hogy viselkedésük tisztára az ellenségeskedés színezetét vette fel. Erre a munkaadók — látva, hogy úgy sem haladnak, beszüntették a munkálatokat. Az ellenállási alap lassanként fogyni kezdett és vele fogyott a munkások pök- hendisége is. A szegény emberek már szívesen dolgoztak volna, de vezetőségük, — akik egyszersmint a nemzetközi szocialisták pártvezetőségi tagjai is — oly hatalmas terrorizmust fejtett ki, mely a szerencsétlen éhező munkásokat teljesen megfélemlítette. A munka tovább Felolvasás az éjszaki csodákról, Irta és a zenemükedvelők márc. 2-iki hangversenyén felolvasta: Fechtel János. dr. Az éjszaki jegestenger tájékáról visszatérve, mivel oda fönn éjszakon a fagyos éghajlathoz már hozzászoktam, egészségem veszélyeztetése nélkül nem mertem mindjárt Károlyba jönni, mert ott nyáron, tudjuk állandóan egyenlítői hőmérséklet uralkodik, úgy, hogy a szegény ember egyenesen ennél ebédel s ha a hő el- raktározási és conserválási problémát tudósaink megoldják, Károly a világon a legelső kereskedelmi emporium lesz. A gymnasiumot bezárják s mi is ezt az üzletágat fogjuk fejleszteni és akkor még utcalocsoló gépekre is gondolhatunk otthon. Elmentem tehát átmeneti clima alá szőkébb hazámba, a magyar Jeruzsálembe, Munkácsra. Ott egy kedélyes vacsorán addig kértek, hogy beszéljek valamit az éfjéli nap országáról, hogy végre is belefogtam. Egy másik társaság kártyázott. A szokásos alapozó bevezetés után igy szóltam : Amint mentünk, bandukoltunk a végnélküli hőmezőkön, — egyszer csak egy óriási úszó jéghegylánc állott előttünk, úgy nézett ki mint a büszke Kriván, — amint bámuljuk vizsgáink a csodát, egyszerre 2 óriási fehér medve jelenik meg 5 bocscsal a hegylánc nyerge ben. A vér megfagyott ereimben — nem a félelem miatt, hanem mert a 100°-os hideg megfagyasztotta. A medvék szörnyen éhesek lehettek, mert a mikor megpilantottak benünket, kitátották öblös szájukat szélesen és magasan. Micsoda torkok! a legviharedzettebb kaszinói torkok hoszájuk képest csak szerény pipaszárak. Micsoda érdes, piros nyelvek, a leghíresebb pletyka nyelvek hozzájuk képest csak selymes bársonyok. Egy pillanatig farkas szemet néztünk. A következőben már a fehér szörnyetegek mint a szél rohantak felénk, fogaik csatogására rémülten menekültek a sarkvidék nagy fogú rozmárjai. Az előre törő bőszült vadak szemeinkbe kergették a szerte röpülő havat. Rettenetes helyzet! Még egy perc ! Jaj a fejem !!! Végem van ! Jézus Mária! ! ugrálnak fel a szomszéd asztalnál kártyázok. Semmi baj, kiáltom én, a szomszédom egy kelevézzel leszúrta a borzasztó bestiát. Hál Istennek ! ! De bizon megijedtünk ! Azzal kezdhetem, a mivel a Cornevillei harangokban kezdi és végzi a tengerész báró hogy: A mig utaztam, sohsem haboztam én semmi roszban és mindig előre hatolék.“ Hatoljunk hát be Svédországba! Trelléborgnál léptünk a svéd földre rövid tengeri ut után s rögtön Stockholmba indultunk, hol két napot töltöttünk. Micsoda remek város! Észak Velencéje ! Egy bájos, mosolygó sziget-világ, a hol a nap még 10 órakor is barátságosan mosolyog. A Katharina hissenről, egy vasból készült magas toronyról felséges kilátás nyilik az egész városra és környékére. Egyik oldalon a keleti tenger fin öble, a másikon a Málár-tó s a kettő össze foly a nord- bro = északi-hid alatt, melylyel szemben emelkedik Gusztáv Adolf négyszügü királyi palotája. Mikor mi Stocholmban jártunk, akkor várták haza a trónörökös fiát és feleségét, a friss menyecskét. A város gyönyörűen fel volt lobogózva. Uralkodó mindenütt a sárga-kék nemzeti színek. A legpátriárkálisabb erkölcsök uralkodnak a svédek között. A királyi család és a nép a legszivélyeseb- ben érintkeznek. Egy este 9 óra tájban egész embertömegek lepték el a palota udvarait és feljáróját. Egyik ablaktól a másikig mentek s mindenütt ordították hogy : Rá, rá, rá !: (Hurrah). Az uj hercegasszonyt várták. Az őrség, csendőrség rájuk sem hederitett. Nálunk próbálnák meg csendet zavarni, majd adna nekik bősz Boda!
