Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)

1907-03-06 / 19. szám

2-ik oldal. SZATM ÁRVÁRMEGYE. 18. szám nagykárolyi orth. izr. hitközség Roóz Móriczot, özv. Pozsonyi Lászlóné pedig Kerekes Berta­lant bízta meg a város képviselőtestületében őt megillető képviselőtestületi tagsági jogának 1907. évben leendő gyakorlásával, miért is nevezett megbízottak a képviselőtestületbe meghivattak. Ezután a napirenden levő tárgysorozat első pontját, vagyis a városi nyugdijügyi bi­zottságnak Serly György városi pénztárnok nyugdíjaztatására vonatkozó jelentését vette a képviselőtestület tudomásul és egyben elhatá­rozta, hogy a nevezett tisztviselő 25 évi pontos, lelkiismeretes szolgálatáért jegyzőkönyvileg elis­merését nyilvánítja. A városi nyugdijügyi bizottságnak előter­jesztésére néhai Fonó Mihály volt városi adó- végrehajtó által a városi nyugdij pénztárba be­fizetett 30 K, a képviselőtestület az özvegy részére kiutaltatta. A képviselőtestület dr. Somossy Ignáczés néhai Makay József örököseinek egyhangúlag megengedte, hogy a nagykárolyi telekkönyvi térképen 3026/1. t. 2. hrszámmal jelzett 15 négyszögméternyi terület vevőkre bejegyeztessék. Fogarassy János és István Hunyady-utcai telke utca szélesítés céljából 200 koronáért ki- kisajátittatott. A színkör épitési tervét 76 szavazattal 2 ellenében olyképen határozta el a közgyűlés megváltoztatni, hogy favázak helyett tömör tég­lafal alkalmaztassák és e célra — különféle alapok pénztárából — 18000 K kölcsönnek — 4°/o kamat melletti — felvételét, valamint a véghatározatnak azonnali végrehajtását kimondta. A szinkör-telek utcai szabályozási vonalául a Kölcsey-utca 7. népsorszámu ház felmenő fal­részének utcai keleti sarkát a Kölcsey-utca 15. népsorszámu vármegyei székház épület felmenő falrészének, Kölcsey- és Könyök-utcai sarkával köti össze. A Tompa-utcai 16. és 18. népsorszámu telkek utcai szabályozási vonalául azon egye­nes állapittatik meg, amely a Tompa-utcai 20. népsorszámu telek utcai kerítésének déli vég­oszlopát, a Tompa-utcai 16. népsorszámu telek­utcai kerítése déli végoszlopától keletre eső azon ponttal köti össze, mely a szemben levő Tompa-utcai kerítésétől a legrövidebb távban mérve 13 méter távolságra van. A lövöldékért bérbeadása ügyében az ár­verés elrendeltetett és a régi árverési feltételek annyiban módosíttattak, hogy a meglevő fel­szerelések, konyha és jégverem, a bérlőnek átadatik, köteles azonban a jégverem megtöl­tésénél felmerült költségeket megtéríteni, vala­mint köteles 300 korona óvadékot letenni. A város kötelékébe felvett 19 települt és foglalkozásukhoz képest terhűkre a telepedési dij megállapittatott. geteken való nyaralás után a Bahomákon ke­resztül haza a hajduvárosba. Csak bennünket lehet ilyesfélékkel bün­tetlenül traktálni. Nohát ilyenek után én nem olvasok fel soha többé. És mégis egy gyönge pillanatomban köny- nyeimüen megígértem. Kútba estem ! Hány ölnyire ? nem tudom és mivel engem ma már jókedvéből senki sem húz ki, hej pedig régen kihúztak, tudja azt Obholczer meg Péchy Laczi barátom! ma­gamnak kell kihúznom magamat úgy, a hogy lehet! Csak egy kis elnézést és az elmondottak­nál valamivel enyhébb kritikát kérek. Ne tessék félni, nem olvasok hosszan, és nem fogok hihetetlenül anzágolni! M. t. közönség! Tudom, hogy nagyon kemény dió feltöré­séhez fogok, a mikor a messzi Éjszak csodái­ról bátorkodom felolvasást tartani. Először azért, mert a m. t. közönség azt gondolja, hogy a Nord Cap utazóit nem kell szükségképpen és minden áron komolyan venni. Ezek nem sok hiiján olyanok mint a vadászok a kik a lóditásokból egyáltalában nem csinál­nak lelkiismeretet. Másodszor meg azért mert ez a théma a közönség előtt nem is ismeretlen. Sokan írtak már erről és sokat. Tehát kemény dió biz’ ez a vállalkozá­som és nehéz, Özv. Csáky Andrásné nagykárolyi lakos kérelme ügyében — a maga és kiskorú gyer­mekei részére a város kötelékébe leendő fel­vétele iránt — a képviselőtestület úgy határo­zott, hogy azon esetben, ha nevezett a magyar állampolgárságot megszerzi a város kötelékébe leendő felvételt kilátásba helyezi. Erdei Emilia illetőségét megállapította, Magyar Andrásné sz. Molnár Erzsébet illetőségét pedig megtagadta a képviselőtestület. Ezután az 1907. év január 30-án tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv tudomásul vételével a közgyűlés véget ért. A jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés And­rás, Spitzer Antal, Mets Imre, Juhász Imre és id. Vida Sándor kérettek fel. H I R E K. _ Kérelem. Tisztelettel kérjük lapunk azon elő­fizetőit, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy lapunk szétküldésébén zavarok álljanak elő. k „Szatmárvármegye“ kiadóhivatala. A Kölcsey-egyesület felolvaso-estélye. A helybeli Kölcsey-egyesület második felolvasó­estélye folyó hó 9-én szombaton este lesz meg­tartva a megyeháza nagytermében. A műsor igen élvezetes lesz. Kuruc felolvasást tart a kuruc történelemből Cseh Lajos főgimn. igazgató, a kuruc költészetről Sróff Gábor főgimn. tanár. Eme felolvasás keretébe lesz beillesztve ének és zene szám, melyet Nagy Ilonka cimbalmon, Sajó Dezső tárogatón fog előadni. Kállay Gyula éne­kelni fog. Szavalatot tart Sikolya István. Műsor után hideg buffé és tánc. Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán az oláhgyürüsi állami elemi iskolai gondnokság elnökévé Eötvös Róbert főszolgabírót kinevezte A zenemükedvelők hangversenye. F. hó 2-án szép sikerű hangvervenyt rendezett a ze­nekedvelők egyesülete a, megyeház nagytermé­ben előkelő és nagyszámú közönség előtt. A hangverseny minden izében magyar jelegű volt; Bihari quartettjei, „Requiem“-e, „Primitialis magyar“-ja és „Bercsényi nótája“, Kéler „Ma­gyar nyitánya“ és Vitek karnagy átírásában elő­adott kurucnóták szolgáltatták a zenei részt; felolvasást Fechtel János dr. tartott szellemesen szórakoztatva. A zenekar erős fejlődéséről tett tanúságot az uj hangverseny; lelkes vezetés, erőteljes elevenség és buzgó kedv látszott a kar müküdésén. Egyik legéletrevalóbb és pártolásra legérdemesebb intézményünk a Zenemükedve­lők Egyesülete. Hisszük, hogy ezentúl még És én mégis neki megyek! Neki megyek, mert azok a sokan egészen más utón jártak. Sőt még egyenesen kérdés, va­jon igazán jártak-e ott? Ugy-e tetszenek ismerni Orosz Alajost a kollegámat Szatmárról ? Ez egy nagy vadász! Vig társaságban elbeszélte, milyen hires kalandja volt neki az erdélyi rengetegekben „Egy csomó farkas ro­hant meg és mekkorák“ 1 Tigrisek voltak azok ! — került közbe a furfangos diák. Nem farkasok voltak és hatalmasok mind ahány! Na mi lesz itt? „ Mi? Hát nekem jön az egyik — célba veszem — pukk! — lelőttem.“ — Na hálistennek. „Nekem jön a második“. Na most? „Pukk, lelőttem a másodikat,,. Hm, Hm!! Semmi hm, hm! „Lelőttem a harmadi­kat, 4-et, 5-et.“ Erre már elfogyott a türelme egy urnák s igy kiáltott fel: Te Lojzi ha még egy farkast akarsz lőni, hát én bizony téged lőlek meg. De úgy, hogy többé verebet sem lősz, nemhogy farkast! Le­het különben, hogy ebben az urban az irigység dolgozott, mert ő is vadász, mi barátai elhit­tük a szomorú történetet. Hát én? A mi engem illet, az egészen más zsanér. többször ad jelt magáról tartalmas és művészi színvonalú hangversenyeivel. — A műsor első száma Kélernek pompás előadással megjátszott Magyar nyitánya volt. A teljes zenekar biztos interpretálással és hatásos színezéssel dombo­rította ki a nyitány szépségeit. Második számul Fechtel János dr. tartott szellemes felolvasást Éjszak csodáiról; a derűs felolvasást lapunk tárcarovatában közöljük. A rokonszenves felol­vasó minden szavát lekötött figyelem kisérte és hatalmas taps fejezte ki a felvillanyozott közön­ség tetszését. Majd Bihari quartjai kerültek előadásra. Különösen a Requiem és a Primiti­alis magyar tettek nagy hatást. Végül ismét a teljes zenekar adott elő egy gondos válogatás­sal összeállított kuruc és magyar dalegyveleget. A műsor minden száma erővel hatott és hálás taps zúgott föl a közönség elismerése gyanánt. A jól sikerül hangverseny után tombola est volt a Magyar Király szálló éttermeiben. Küldöttség a főispánnál. A nagykárolyi iparosok küldöttsége u. m. Hancsics Illés, Nagy Jenő, Marián Ferencz, Meszesi Sándor és Kalina Ferencz Kinczel János ipartestületi el­nök vezetése alatt megjelent f. hó 2-án Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánjánál, s öt a helybeli önálló iparosok által Nagykárolyban pünkösd napján rendezendő iparkiállitás véd­nökségének elfogadására felkérték. Dr. Falussy Árpád főispán örömének adott kifejezést, hogy őt a védnökségre felkérték, úgymond szívesen fogadja azt el, mert mindig az volt a célja, hogy Nagykárolyban az ipart és kereskedel­met fellendítse, s támogassa. Az iparkiállitásra vonatkozólag előadja, hogy minden lehetőt el­követ, hogy annak sikerét biztosítsa, nevezetesen érintkezésbe lép az iparkamarával, hogy hasson oda, hogy az iparostanoncok minél nagyobb számban jelenjenek meg az ország különböző vidékeiről, hogy tanuljanak s ismeretüket gya­rapítsák. Felkéri a fővárosi lapokat is, hogy e tárgyban cikkekkel támogassák a nagykárolyi iparkiállitást, továbbá felkéri a kereskedelmi miniszter Ő excellenciáját is. Ezután a főispán a küldöttség tagjaival még hosszakb ideig el­beszélgetett megbeszélte a tenni valókat az előkészületekre, s megjegyezte ismét, hogy az iparlenditésre, az iparosok támogatására gépeket kér a kereskedelmi minisztertől. Jóleső érzéssel volt a küldöttség tagjaira a főispán azon kije­lentése, hogy a helybeli indóházat kizárólag helybeli iparosok fogják építeni. A kath. legényegyesület közgyűlését vasár­nap, márc. 2-án tartotta, meg igen élénk érdek­lődés mellett. Horváth Jenő elnöki megnyitó beszédébe arra az erkölcsi erőre mutatott, a melynek kifejlesztése az egyesület feladata, s a mely ha csengő pénzre ném is váltható, de becsesebb minden pénznél, mert a férfiú drá­gább kincs az aranynál? A fériakban az erköl­Én rólam mindenki tudja, hogy én biztos globe-trotter vagyok. Erre fogadni is lehet. Bejártam az egész világot, jártam az ope- renciáig azon is túl s ott is voltam, ahol csak a madár jár. Annyit tudnék beszélni, hogy ítélet nap­kor sem volna vége, ha mind el akarnám mon­dani .... amit nem látam. Úgy járna a m. t. közönség velem, mint ama bizonyos menyasszony járt a vőlegényével. Az esküvő előestéjén ugyanis a naiv és ártatlan arra kérte a jegyes ifjú urat, hogy most már mondja el őszintén a múltját. Á vőlegény erre azt válaszolta, no akkor holnap nem eskü­szünk ! Én meg azt mondom : No akkor a zene­kedvelők is ma nem muzsikálnak Pirkler Ernő barátom nem szaval és tombola sem lesz az éjjel. Tehát most végre útra kelek a jeges ten­gerre, mert most oda utazunk. Ha akar valami lenni, hát had legyen! * * * (Fölyt. köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents