Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-03-03 / 18. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 18. szám nyitásával alakulandó térre kivántákvolna a színházat építeni. Ez a megnyugvás azonban korántsem jelenti ezt is, mintha ezzel a Kölcsey-utcza szabályozása is levehető volna a napirendről. Sőt épen a szinháznak egy kölcsey-utczai telkén való létesítése is további indok ahoz, hogy ez az égető kérdés, a város egyik legfontosabb vonalának rendezése, mielőbb megoldásra kerüljön. Debreczeni István polgármesternek ki a színház építési kérdésben ismét ta- nujelét adta fáradhatatlan ügy buzgalmának, e város polgársága által soha elegendő képen el nem ismerhető hasznostevékenységének, — eszejárásától várjuk és reméljük, hogy e tengeri kígyónak is mielőbb fejét akarja venni. Bizalom Kossnth Ferencznek. Mátészalkáról jelenti tudósitónk: Az itteni függetlenségi párt értesülvén azokról a támadásokról amelyekkel Kossuth Ferenczet, az országos függetlenségi párt elnökét az utóbbi időben illették, Szunyogh Mihály dr. képviselő részvételével népes gyűlést tartott, amelyen a következő határozatot hozta: „A Mátészaszalkai választókerület függetlenségi és 48-as pártja megbotránkozással utasítja vissza szeretett vezére Kossuth Ferencz ellen intézet aljas indoku ocsmány támadásokat s bár meg van győződve arról, hogy Kossuth Ferencz köztiszteletben és közszeretetben álló személye minden gyanúsításon és mindenféle rágalmon felül áll, biztosítja őt rendületlen ragaszkodásáról, bizalmáról és tiszteletéről. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy a határozati javaslatot küldöttségileg fogja Kossuth Ferenczcel közölni és felhívja az ország összes függetlenségi pártjait, hogy az alattomban működő darabont-had elnémitására — amely nem kíméli immár a magyar nemzet legszentebb érzelmeit sem — a legerélyesebb eszközök alkalmazásával állást foglaljanak és tiltakozzanak.“ A határozatot vivő küldöttség a legközelebbi napok egyikén fog Kossuth Ferencz előtt tisztelegni. Politikai forgácsok. A kiegyezési tárgyalások megkezdődtek. Az osztrákok akik ezelőtt oly nagy hangon — örömet tettetve — emlegették az elválást, ma már való kívánságaikat nyilvánítják, melyek ugyancsak merő ellentétben állanak az eddig hangoztatott kijelentésekkel. — Hosszú lejáratú kiegyezést követelnek, sőt erre nézve a korona döntését akarják provokálni. Hősieskedésöknek immár vége. Hogy Magyarországot, mely eddig oly türelmes fejős tehenök volt, el ne veszítsék, a vizbefulóként, minden kigondolható eszköz segítségét igénybe veszik. Az általános hangulat az osztrákoknál aggodalomteljes. Mi ellenben felvillanyozó reménységgel tekintünk a kiegyezés befejezése elé, mely tekintve Kossuth Ferencnek a gazdasági szétválásra irányuló elveit, reánk nézve csak előnyös lehet. * Darányi miniszter törvényjavaslata szerint körülbelől 10000 munkásház építtetnék fel — az állam segítségével — a városok és törvény- hatóságok által. Nagyon természetes, a nemzetközi szocialisták és a darabont párt szócsövei ezen üdvös intézményben is — mely a szegény munkásnépnek az eddigi drága, amellett nedves és egészségtelen lakások helyett, olcsó és egészséges lakásokat biztosit — találnak kifogásolni valót. Nagyon érthető e zavarrendezésből élősködő agitátoroknak az aggodalma. Érzik, hogy az ő népbolőnditó szónoktataiknak — ha az állam ilyen lelkiismeretes buzgalommal igyekszik javítani azok helyzetét — ezután kevés hallgatója lesz. Tudják nagyon jól, lejárt már az ő eldorádójuknak, ingyenélésüknek szép ideje. Lehetlennek hiszik azt ők is, hogy a nép ki ne ismerje egyéniségüket, önérdeküknek ámító muu- káját és be ne lássa, hálás ne legyen az államnak emberies gondosságáért. Tehetetlen dühökben belekötnek most mindenbe mi jó és hasznos. Szennyes kötekedésüktől nem marad semmi ment. Ha pedig — talán nagy sokára — lármájuknak hiábavalóságát belátják, nem marad egyéb hátra minthogy egymással vesszenek össze és olthatatlan bosszújukat úgy elégítsék ki mint a skorpió, mely — ha már mást megcsípni nem tud — fullánkját saját testébe ereszti. * Krassószörény vármegye közgyűlésén a románok fölszólaltak a németbogsáni választás dolgában, azzal vádolva a magyarokat, hogy a nemzetiségeket üldözik. Ezek a felszólalások az oláh szemérmetlenséget a maga teljességében állítják elénk. Az tehát, ha mi lobogónkat letépni nem engedjük és az oláhok vésztjósló fenyegetéseinek beváltását csendőrökkel akadályozzuk meg, nemzetiségi üldözés. Hát az ő viselkedésüket minek nevezik ? , T. Kérelem. Tisztelettel kérjük lapunk azon előfizetőit, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy lapunk szétküldésébén zavarok álljanak elő. A „Szatmárvármegye“ kiadóhivatala,- HÍREK. Központi választmányi ülés. Szatmárvár- megye központi választmánya e hó 1-én IIos- vay Aladár alispán elnöklete alatt ülés tartott, megalakította a vármegye összes képviselőválasztó kerületére nézve az összeíró küldöttségeket s az összeírás foganatosítására határidőül a inárcius- 20-tól ápril 5 napja közötti időt tűzte ki. Képviselőtesiületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácsterméban rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. A városi nyugdijügyi bizottság jelentése Serly György városi pénztárnok nyugdíjaztatásáról. 2. A városi nyugdijügyi bizottság előterjesztése néhai Fonó Mihály volt városi végrehajtó által a városi nyugdíjpénztárba befizetett összegnek özvegye részére leendő visszautalása iránt. 3. Dr. Somossy Ignác és néhai Makay József örököseinek kérelme annak megengedése iránt, hogy telkük közös kapubejárójának tulajdonjoga nevükre átirassék. 4. Fogarassy János és István Hunyady-utcai telkeinek utcaszélesités céljaira kisajátítás- utján leendő megvétele. 5. A szin- körépitési tervnek oly módon való megváltoztatása, hogy a favázak helyett tömör téglafal alkalmaztassék. 6. A Kölcsey-utcán fekvő színkör telekutcai szabályozási vonalának a megállapítása. 7. A Tompa-utca 16. népsorszámu telek utcai szabályozási vonalának a megállapítása. 8. A „Lövölde-kert“ bérbeadásának ügye. 9. A városban települtekre a telepedési dij kirovása. 10. Özv. Csáky Andrásné nagykárolyi lakos kérelme a magyar állampolgárság megszerzése esetére, maga és kiskorú gyermekei részére a város kötelékébe leendő felvételének kilátásba helyezése iránt. 11. Özv. Oláh Sán- dorné Petőfi-utcai telkéből utcaterülethez csatolt 11-6 m- telekterület kisajátítási kártalanítási árának megállapítása. 12. A Genes-, Petőfi- és Honvéd-utcán eszközölt asphaltozás következtén egyes telkekből utcaterülethez csatolt telekrészletek kisajátítási kártalanítási árának megállapítása. 13. Erdei Emilia illetőségi ügye. 14. Magyar Andrásné sz. Molnár Erzsébet illetőségi ügye. 15. 1907. január 30-ántartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. Margit-alap. Károlyi Istvánná grófné nevére létesített Margit-alap, a melynek kamatai szegény gyermekek felruházására lesznek fordítva, igen szépen növekszik. Már eddig 1014 k. 31 f van elhelyezve egyik takarékpénztárban. Mnnkácsy hangversenye elé nagy várakozással néz városunk közönsége. Már eddig is sok előjegyzés történt a helyekre. A nagy hege- düvirtuóz — mint irtuk — művészi hangversenyét f. hó 16-án fogja megtartani. Kinevezés. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja Stromár Miklós matolcsi lakost a V. Nézem az utcát, ezt a medert, melyben forr, kavarog az élet. Nézem az otthont, hol a póz annyi szögreakasztott jelmeze függ s a hol mindenki valóságában jelen meg. Belesek a nyugtalan elmébe, a kesergő szívbe. Mindenütt, mindenben az egymáson ke- resztül-kasul törtető embergomolyra ismerek, melynek millió és millió paránya ugyanazon délibábot kergeti, a boldogságot. Csak utaik különböznek. * Jó a jólét, hatalmas a birás. De lélek nélkül : bosszúja, gúnyja rettenetes. Nem az ember bírja az anyagot, de az anyag az embert. Csak gyüjtsetek. Lesz, a ki szétszórja. Van-e régibb mese a nevető örökösöknél ? * Magasabb szempontja a boldogság-keresésnek : a hatalom. Nem is rossz sütkérezni sugaraiban. Mikor az ember összerántja szemöldökét: százan is megremegnek. Ám mennyit kellett küzdenie valakinek, mig felkapaszkodott. Mennyit remegnie, hogy alábukik. Lemondani gyötrelmesebb, mint szerezni. És mig a tölgyet rázza a vihar, a völgy ibolyájától búcsúzik legszívesebben a nap sugár s talán a fülemile éneke is néki szól. % * * Boldogit-e a tudomány? Úgy szeretném mondani: igen, de mikor annyi nagy szellem meghasonlását, elégedetlenségét, maga-célját nem érő küzdelmeit szemléljük a múltban s jelenben, bizony eszünkbe jut Hugo Viktor lehangoló mondása. A mester a Nyomorultakban utolérhetetlen színezéssel, érdekfeszitéssel adja a waterloói csatának rajzát s megjegyzi: Mindez azért, hogy ma egyik paraszt igy szóljon az utazóhoz: uram, adjon három frankot és ha akarja megmagyarázom önnek a waterloói dolgot. Igaz, minden kibontakozás áldozatot kiván, minden haladás útját egyéni romok jelölik s éppen az a nagy lelkek tragikumának kiegye- nülése, hogy bár maguk elbuktak, de eszméjök diadalra jut: de a boldogság elvont fogalma csakis egyénhez kötve tárgyalható, összefüggésben vele csupán az egyed jöhet számba. * Talán a gyönyör? Szórakozást, uj izgalmakat a gyötört ideg- rendszernek. Csak ne volna mindig undor és üröm a serleg fenekén. * Tehát egymáséi vagyunk. Megérdemelték. A fiú küzdött. A leány várt — sokáig. Évre év gyűl. Ugyanazon szeretet lakik még mindig szivökben, mely kezdetben hintett arcukra rózsát. Csak lángját vesztette. Szelíd, egyenletes melegét nem. Minő baj, hogy a megélhetés gondjának szele egyre fu, erősödik, Itt a gyermek. Tapsol a házi kör. A piciny lábak még nem érintették a föld sarát. Mikor megjelent, már nem volt idegen. Rég élt apja gondolatában, anyja érzelmeiben. Derült, nyájas, napsugaras a bölcső körül minden. Ezt a darabot az égből minek is felhősitik el a kérdések: mi lesz a gyermekből, méltó lesz-e atyja becsületes nevére, hátha porba hull minden fáradság? * A földes gazda nyom még egy-kettőt az eke szarván. Olyan porhanyó a föld, vétek megszakítani a munkát. De hát a sötétséggel nem viaskodhatni. Vontatva húzódik igájával haza. A zsuppfödelü otthonban olyan kép várja, minőt Arany fest a Családi körben. * Boldogság. Mindenki téged hajszol. Vágyad örvénynyé teszi a szivet, melybe belehányhatni mindent, még sem mondja: elég; óceánná teszi a szivet, mely folyamokat nyel el nyomtalanul: máglyává teszi a szivet, minél több hasábot vetsz rá, annál hatalmasabban lobog.
