Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-02-13 / 13. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁR MEGYE. 13. szám. szerint a parlamenttől megalkotott törvény által vagy az egyes közigazgatási bizottságokhoz intézett miniszteri rendeletekkel intézkedik az észlelt hiányok pótlása, vagy törvénytelenségek és visszaélések megszüntetése ügyében. Vármegyénk közigazgatási bizottságának e félévi jelentéséről mait számunkban részletesen szólottánk, kivéve a jelentés ama részéről, a melyet Falussy Árpád dr. főispán javaslatára pótlóan vett föl a közigazgatási bizottság féléves jelentésébe. A jelentés e része oly országos érdekű és oly nyílt sebre mutat rá„ a melyet a nemzeti izgatások ejtettek a magyar állanes'.mén, — hogy szükségesnek tartjuk a jelentés e részével külön foglalkoznunk s a maga egészében közölnünk. Az 1893. évi XIV. t.-c., amely a lelkészi ügyek kiegészítéséről szól, a magyar nemzet egyik nobilis, fönkölt pondolkozását hirdeti. Afelekezetek lelkészeiről gondoskodik, hogy a rájok bízott nép szellemi javán, kulturális fejlesztésén dolgozhassanak ; hogy megfelelhessenek annak a nagy feladatnak, a mely a lelkek kiművelése. Ez ideális munkához egész ember kell, hivatását átérző lélek, a ki valóban pásztora lehessen népének. Szellemi és lelki elmaradottság, babonás vakság burjánzik fel ott, ahol a lelkész nem foglalkozik népével. Ez legtöbbször ama nyomott és szorult anyagi helyzetnek következménye volt, a melyben különösen felekezetek családos lelkészei nyomo- ragtak. A megélhetéssel való kicsinyes küzdelem bizony megöl minden lelkesedést. A felekezetek lelkészei pedig jórészt az élet nyomasztó nyűgét érezték, küzdelmük az életfentartásért képtelenekké tette őket arra, hogy nemzeti és kulturális szempontból oly fontos hivatásuknak megfelelhessenek. Meg kell hajolnunk a magyar nemzet emelkedett gondolkozása előtt; amely óriási anyagi megterheltetés árán a felekezetek lelkészeinek nyomorúságos helyzetén segített az 1898. XIV. t.-c.-kel, amikor fizetésöknek 1600 K-ra való kiegészítését magára vállalta. Bizonyára az a gondolat vezette a törvényhozó testületet s a nemzetet az önzetlenül ideális cselekvésében, hogy igy a nemzeti kultúra lelkes munkásainak nyeri meg azokat, a kiket napszámosi nyomorúságukból kiemelt. Azonban épen vármegyénkben szemlélhetjük azt a megdöbentő helyzetet, hogy a román ajkú gkath. lelkészek fizetnek vissza a leglelkiismeretlenebb hálátlansággal annak a magyar államnak, amely szorult és keserves anyagi helyzetükön annyit segített. Épen e segitett gkath. román lelkészek legnagyobb része fizetett ellensége a magyar állameszmének. Fölháboritó vakmerőséggel a legféktelenebb izgatással tüzelik harcra a magyarság, a magyar kultúra s a magyar törvények ellen a rájok — mint orákulumra — hallgató együgyű népet. Szinte kettőzött erővel törnek ama állam ellen, a mely igazi anyaként bánt velők. Valóban a magyar államtól jövő ez évi segítség csak arra volt jó, hogy fölszabadulva nyomasztó anyagi gondjaik terhétől, egész erejűkkel mint a legádázabb ellenség támadjanak a magyarság ezeresztendős bástyáira. Igaz ugyan, hogy a lelkészi fizetés-kiegészítésről szóló törvény bizonyos kantélával él, a mennyiben ama lelkészektől elvonja az államsegélyt, a kik állam-ellenes izgatásért büntetőbírósági jogerős ítélettel, vagy saját föntartósá- guktól fegyelmi utón elmarasztaltalak. A törvény e rendelkezése ismert dolog, alig sújt le a bűnösökre. A büntető-bíróság elé nem is kerül a falvakban titkon, de mindennap elkövetett izgatás, hogy pedig a román püspökök ily ügyekben fegyelmi utón jártak volna el papjaikkal — ez a mesék világába való gondolat. Hol marad tehát az állam jogos védelme és ellenőrzése, hogy nem ellenségeit fizeti-e ? Épen ezért tartjuk oly fontosnak vármegyénk közigazgatasi bizottságától a miniszter- elnökhöz felterjesztett félévi jelentés e részét, a melyet bizottság Falussy Árpád dr. indítványára a következő szövegben vett föl a felterjesztésbe: A nemzetiségi kérdéssel, a mely bennünket szintén közelebbről érdekel, ezúttal bővebben foglalkozni nem óhajtunk, mert bízva a magas kormány helyes nemzetiségi politikájában, bizalommal várjuk azon intézkedéseket, a melyek hivatva lesznek tapintatos eljárással a nemzetiségekben a magyar állameszme-ellenes mozgalmakat elfojtani és e rá!tál a nemzetiségeket az egységes magyar állam kebelébe, mint e hazának hasznos polgárait beleolvasztani. Egyedül a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről szóló 1893. XIV. egy hiányára hívjuk fel Méltóságod figyelmét, a melynek helyes pótlása véleményük szerint alkalmas lenne arra, hogy a kormánynak a nemzetiségi izgatások elfojtására irányuló törekvését hathatósan támogassa és ezen törekvés sikerre vezetését elősegítse. Ezen hiány a törvény 7. §-ában mutatkozik, a mely szakasz a. pontja szerint csakis azon lelkész nem részesülhet jövedelmi kiegészítésben, aki állam-ellenes magatartásáért büntető-bírósági ítélettel, vagy fegyelmi utón elmarasztaltatok. Nézetünk szerint ezen cantela kevés arra, hogy céljának megfeleljen és a nemzetiségi lelkészek kezéről tapasztalt izgatásoknak elejét vessen, mert mig egyrészről az izgatás bizonyítása a bíróság előtt ezen izgatások leginkább nem a nyilvánosság előtt, hanem titokban a mindennapi élet által előhozott érintkezések közben következnek el, igen nagy nehézségekbe ütközik, addig más részről az egyházi felettes hatóságok által gyakorolt fegyelmi jog nem kelthet bennünk kellő megnyugvást arra nézve, hogy ott a bűnösök — minden mellék tekintet nélkül — nyerjék el büntetésüket. A fenti okok késztetnek bennünket arra, hogy tisztelettel indítványozzuk, méltóztassék a hivatok törvény 7. §-ának módosítása szerint intézkedve annak b) pontját akként megváltoztatni, hogy nem részesülhet jövedelmi kiegészítésben és ha részesült, elveszti az oly lelkész, a kinek hazafias magatartása ellen azon törvényhatóság közigazgatási bizottsága, melynek területén lakik, tényeken alapuló kifogást emelt, fentartatván a jog a vallás- és közoktatási miniszternek, hogy a kifogás valódiságának megállapítása iránt saját hatáskörében intézkedne a jövedelem kiegészítés megadását, ezen vizsgálat ereményé- től tegye függővé. Örömmel üdvözöljük vármegyénk közigazgatási bizottságát és főispánunkat e szükséges, férfias lépésért, a mely bizonyára megszüli a kormány s a parlament részéről ez ügyben uj szigorú törvényalkotás szükségességét. E felterjesztés bizonyára azért is nagy sulylyal fog esni az 1898. XIV. t.-c. hiányainak határozott pótlására, mert épen vármegyénk keleti része áz, a hol a leghirhedtebb izgatok dühöngnek féktelen indulattal a magyar állameszme ellen. Valóságos fészke vármegyénk e része a román-agitátoroknak, s ez agitátorok az államtól segélyzett román lelkészek. Szükséges, hogy velők szemben a leghatározottabb komolysággal lépjen föl a kormány s a törvényhozás, a mi e jelentés beterjesztése után mindenesetre meg is fog történni. A helybeli fnggetlenségipárt szervezkedő gyűlése. A helybeli függetlenségi és 48-as párt e hó 10-én d. u. 2 órakor tartotta szervezkedő pártgyülését a városháza nagytermében. A gyűlést Csipkés András alelnök nyitotta meg. Bejelentés hogy ez idő szerint a pártnak elnöke nem lévén igy az ügyeket a mai napig az al- elnökség vezette. A pártgyülés tárgysorozatának legfontosabb pontja az elnök választás volt. Csipkés András ajánlatára a jelenvoltak egyhangúlag dr. Adler Adolfot jelölték és választották a helybeli függetlenségi és 4S-as párt elnökévé, a kinek Somossy Miklós, Kubinyi Bertalan és Kiszely Géza tagokból álló bizottság adta értésére megválasztatását és hívta meg az elnöki szék elfoglalására. Csipkés András és Kubinyi Bertalan üdvözölte az uj elnököt, aki szép szavakban köszönte meg a kitüntetést. A párt vidéki elnökévé: Csutoros Albert evang. református lelkész választatott meg, alelnökévé: Csipkés András, Cseh Lajos, Ja- nitzky Albert, Kubinyi Bertalan. Somossy Miklós és Sternberg Sándor, pénztárnoknak Strohmájer Ferencz, ellenőr ifjú Né- methy Sándor, jegyző: Nagy Elek, Csipkés Károly, Gy. Kovács József, Kiszely GézaésVaday Károly. Ezután egy 80 tagú végrehajtó-bizottság választatott meg. Felolvastatotf továbbá az alakítandó- függetlenségi kör alapszabályai, melyet a pártgyülés elfogadott. Végül dr. Adler Adolf indítványára a szervezkedő pártgyülés Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albertet, mint a 48-as eszmék kiváló bajnokait sürgönyileg üdvözölte. Továbbá ugyancsak dr. Adler Adolf indítványára gróf Károlyi István városunk országgyűlési képviselőjét és dr. Falussy Árpád főispánt a párt diszelnökévé választotta meg, a miről gróf Károlyi Istvánt sürgönyileg, dr. Falussy Árpádot a szervezkedő pártgyülés testületileg nyomban a gyűlés lefolyása után értesítette. Testületileg vonultak a pártgyülésen megjelentek dr. Falussy Árpád lakására, hol dr. Adler Adolf lelkes szavakban üdvözölte a főispánt. Dr. Adler Adolf üdvözlő szavaira a főispán tartalmas beszédben válaszolt, melynek rövid kivonatát a következőkben közöljük: Mélyen tisztelt Uraim, kedves Barátaim! Legnagyobb megtiszteltetésnek veszem diszelnökké történt megválasztatásomat, mert az elvtársak ragaszkodásának ily módon való megnyilvánulása nekem a legszebb jutalom. Már ifjú koromtól kezdve hű követője voltam ama eszméknek, melyeket Kossuth Lajos zászlójára irt. Eme zászló melletti rendíthetetlen kitartásnak köszönhetem azt, hogy Szatmárvármegye főispánja lehettem, s bár nem a függetlenségi pártnak, hanem a koalicziós kormánynak vagyok megbízottja, mindazonáltal úgy a kormány előtt, mint esküm letétele alkalmával a vármegye közönségének kijelentettem, hogy a függetlenségi eszméktől eltántorodni soha sem fogok, tisztemnek fogom tekinteni nemcsak a közigazgatás helyes vezetését, hanem ama eszmék ápolását is, melyek diadalra juttatása meggyőződésem szerint édes hazánk boldogságát és teljes függetlenségét fogja involválni. A függetlenségi eszme bajnokai olyanok voltak, mint az első keresztények, kiket római katakonbákba zártak azért, hogy velük együtt az általuk propagált eszméket is örökre elnémítsák. 1867-ben még csak heten voltak a függetlenségiek, de lassankint tovaterjedtek az általuk képviselt eszmék s évről-évre több és több harezosa támadt azoknak. Most ime oda jutottunk, hogy a sok hazugság és ámítás után, melyet a régi rendszer a pártunk érvényesülése ellen szórt. Kossuth Lajos fia tanácsadója lett a királynak. A lefolyt alkotmányos küzdelemből vonjuk le a tanulságot. Legyünk mindig résen, mert most is vannak sötét alakok, akik a függetlenségi párt szétbomlására törekszenek. Fogjunk tehát össze a munkában, erősítsen bennünket az a tudat, hogy drága Hazánknak teljes boldogságát csak úgy érhetjük el, ha az abso- listikus uralom alakjait örökre elnémítjuk. Én mindig ott leszek a harcban Önök között. Kérem az Egek Urát Isten áldja meg szeretett hazánkat, óvja meg minden csapástól, s éltesse Önöket s adjon erőt a függetlenségi eszme hű bajnokainak. A főispán, kinek beszéde befejezését hosz- szasan tartó éljenzés követte, kezet fogott a küldöttség minden tagjával s azokkal hosszabb ideig elbeszélgetett. HÍREK. Hamvazó szerdán. Farsangos éjszakák láza után az igazság komor szavával, a nagy „mementó“-val hamu hullik a fejünkre. Pierot és Pierrette levetik a bohóság köntösét és nevető arezuk megkomolyodik. Ä bölcsek töprengő gondolataival vesződnek a mély szavakon,a melyek a templom mystikus homályában elhangzanak: —• Emlékezzél meg ember! — Ha forró lüktetéssel hullámzik is benned az ifjúság tüze, emlékezzél meg: porrá lész. És mindenek, a kik éltek — lesztek, mint a nem élők 1 — Lássátok meg a szakadatlan népván
