Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-02-10 / 12. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 12. szám A 1877. évi XX. t.-c. IX. fejezetében foglalt rendelkezések szerint a gyámpénztár pénzkészlete — összesített gyámpénztári kezelésnél — magyar állam papírokban és az állam által kamataira nézve biztosított értékpapírokba nem fektethető. Ezen rendelkezés akként volna megváltoz- toztatandó, hogy a hivatkozott t.-c. 295. §. 2. pontjának rendelkezései az összesített gyámpénztári pénzkezelés esetében is alkalmazhatók legyenek. Ugyanis köztapasztalat szerint, a gyámpénztárak pénzkészletének csak kis része gyü- mölcsöztethető a törvény 288. 289. §-aikban jelzett módon, s a pénzkészlet legnagyobb részét a 291.§-ban meghatározott módon kellgyümölcsöz- tetni. Már pedig a magyar állampapírok és az állam által kamataira nézve biztosított értékpapírok sokkal nagyobb biztosságban vannak, mint a pénzintézeti betétek. — Azon körülmény pedig, hogy az értékpapírok árhullámzásnak vannak kitéve, nem lényeges körülmény, mert értékpapírokban úgyis a gyámpénztárnak állandó készlete helyeztetik el s ezekre nézve pedig az árhullámzás közönbös. Egyebekben utalva az 1906. augusztus havi ülésünkből 2837 1906, K. B- sz. alatt felterjesztett féléves jelentésünkre, bátrak vagyunk Nagyméltóságod emlékezetébe idézni az alkotmány, biztosítása érdekében továbbá a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. t. c. módosítása nemzetségi vidékeken cseudőrőrsök felállítása, a vadászati törvény revíziója, végül a sertés vész folytán elrendelt zárlat szabályozása tárgyában tett javaslatainkat. Jelentésünket ezzel bezárva a múlt év végével folyamatban maradt fegyelmi ügyek kimutatását tisztelettel csatoljuk.“ Ipartestületi elnökválasztás előtt. Emberi gyengeség, hogy rendszerint másban s nem első sorban magunkban keressük a baj okát. Ezen emberi gyarlóságból bennünk, magyarokban, valljuk be őszintén, sok van. Ezt a gyengénket ki is használják sokan és sokszor minden téren. Népboldogitó szocziális apostolaink is a népnek ezt a gyengéjét használják ki, elhitetve velők, hogy minden bajuknak, szegénységüknek csak a munkaadó osztály az oka. Ezt könnyebb is elhitetni, mint azt, hogy igen sok esetben a saját könnyelműsége, tudatlansága, boldogtalansága oka, hogy nem boldogul az illető. Okolunk mi mindent és mindenkit. Egyik osztály a másikat, munkaadó a munkást, kisiparos a nagy ipart, agrárius a kereskedőt és igy tovább. Szidjuk a zsidót, németet és kormányt — ezt még legtöbbet, mert csak adót követel, de jó törvényt nem csinál — de hogy kiki megteszi-e kötelességét, ezt nem igen vizs- gálgatjuk. Pedig, ha úgy magunkba szállva be- ismernők, hogy bizony hibásak vagyunk mindannyian, be másként lenne. Saját hibánk, mulasztásunk belátásával, a baj közelebbi okának megszüntetésével igen sok távolabbit tudnánk leküzdeni, Segíts magadon, az Isten is megsegít, mondja a példaszó. Kisiparosaink helyzetével mostanában a szokottnál többet foglalkozik a helyi sajtó. Helyesen is van. Reámutat a bajokra, kisiparunk nyomorúságának okaira. Hangoztatja a felkapott jelszót: pártoljuk a hazai ipart. Iparosaink alkottak iparszövetséget és érdekük képviselésére külön lapot. Ez azt bizonyítja, hogy szükségét látták egy szervezetnek, mely érdeküket előmozdítsa. Eközben megfeledkeztek arról, hogy van nekik ipartestületük, mely hivatva van érdekeiket képviselni s annak keretében is meglehetne valósítani mindazt, minek megvalósítását az iparos szövetség czélul tűzte ki. Bármennyire hibáztassuk az 1884. évi ipartörvényt, a legnagyobb hiba nem a törvényben és annak alapján szervezett ipartestületekben, hanem az ipartestületek vezetőiben van. Az ipartestület tagjai, kisiparosaink csak annyiban hibásak, hogy a vezetőséget nem úgy választják meg, amint kellene. S ebben van a közelebbi ok, hogy nem törődnek saját érdekükkel, mikor arról van szó, hogy kit állítsanak mintegy kétszáz tagot számláló, tekintélyes testület élére. A helyett, hogy az ipartestületet hivatásának megfelelően működésre képesítették volna, létesítettek egy uj szervezetet, mely félek ugyanazon szervi bajban fog szenvedni, mint az ipartestület. Hogy az ipartestület keretében mindaz megvalósítható lett volna, minek megvalósítását az iparosszövetség czélozza, az kitűnik az ipartörvény ama szakaszából, mely az ipartestület czéljául tűzi ki, hogy az iparosok érdekeit előmozdítsa és őket haladásra serkentse, anyagi érdekeik előmozdítása végett szövetkezeteket alakit. A hatósági körrel felruházott, mintegy 700 iparost magában foglaló testület nagyobb sulylyal és tekintélylyel képviselhette volna az iparosok érdekeit, mint az iparosszövetség s ha ezt nem tette, ez 'csak azt bizonyítja, hogy a vezetőségben sem képesség, sem akarat nem volt, hogy a testületet hivatásának megfelelő irányban vezesse. Avagy nem arra vall-e, hogy húsz év telt el, mig az ipari hitelszövetkezet megalakult, de akkor sem az elöljárók kezdeményezésére, hanem azok ellenére s ép a vezetőség részéről még ma sem részesül a megérdemelt figyelemben, daczára, hogy egyedüli államilag is támogatott intézmény, mely hivatva van iparosaink anyagi édekeit előmozdítani. Hogy az ipartestületek hivatásukat betöltsék, mely különösen a jövőben vár reájuk, oly egyéneket kell a vezetéssel megbízni, kik a kellő szakértelemmel, buzgalommal, odaadással szolgálják az iparosság ügyét. Ha ez a múltban is úgy történt volna, akkor már előbbre volna iparunk. Nagykároly város iparosaink most alkalmuk nyílik, hogy oly tisztikart és előljárósági tagokat válaszszanak, kik nemcsak akarják, de képesek is érdekeiket képviselni. Fogjanak össze, múljon el a pártoskodás, a kicsinyes versengés, csak egy nagy czél lebegjen szemük előtt a magyar ipar érdeke. Az elnöki állásra oly egyént válaszszanak, ki mint iparos, ember, polgár, hazafi erre legméltóbban rászolgál. Ki mint iparos magának nevet vívott ki nemcsak saját városában, hanem messze vidéken. Van érzék benne min- minden iránt, a mi iparostársai érdekét előmozdítja és önzetlen jóakarat, hogy értök tegyen is. Ilyennek ismerjük Kinczel Jánost, kinek egyhangú megválasztásával iparosaink önmagukat fogják megtisztelni. Ha a vezetőség oly férfiakból fog állani, kik iparosaink érdekét szakértelemmel és önzetlenül képviselik; ha iparosaink is kellő buzgalommal és összetartással fogják a vezetőséget támogatni s akkor megnyugvással és bizalommal nézhetnek a jövő elé. Kisiparosaink helyzete forduló pont előtt áll, tapasztalt, kipróbált vezetőkre van szükség. Nagykároly városának iparosai vármegye- szerte jó hírnévnek örvendtek. Nemes grófunk révén egyesek, köztük maga Kinczel János is, mondhatni országos hírnévre tettek szert. Legyenek iparosaink méltók régi jó hírnevükre. Ha ők megtették, mi tőlük tellett, a közeljövő meghozza azt is, mi tőlők függ. Schnébli Károly. Gazdasági iskola városunkban. A városi képviselőtestület a február 3-iki közgyűlésén csak csupa megszokottságból tudomásul vette a vallás- és közoktatásügyi miniszternek egy leiratát. Pedig ez egy lényeges leirat városunk kulturális és gazdasági érdeke szempontjából. — Felhívja ugyanis a miniszter városunkat az iránt, hogy járuljon hozzá valamivel annak keresztülviteléhez, hogy városunkban egy kertészeti szakirányú gazdasági ismétlő iskola szerveztessék. Mit akar ez az iskola, talán sokan nem is tudják? Bizony ez uj dolog még nálunk. Mert bár földmivelő nemzet vagyunk arról, hogy a földmiveléssel közvetlenül foglalkozó szántóvető ember elméleti képesítést is nyerjen a szakszerű gazdálkodásról, — még eddig nem gondoskodott a törvényhozás. Ma van már mintegy 54 képesített gazdasági tanító az országban. Mi is kaptunk egyet, meg is kezdette városunkban működését, de hiányzik valami a tanításhoz s ez — az iskola épület. Adjuk meg tehát azt, amit az iskola létesítéséhez a miniszter kíván. Ezzel akarjuk azt, hogy a polgártársaink közül azok, kik a földműveléssel foglalkoznak a föld millió titkát, művelésének czélszerü módját, az oktalan gazdálkodás következményeit egyszóval a gazdálkodásban — a kis gazdák szempontjából — elméleti képzettséget szerezhessenek és ne legyenek kitéve az eddigi találgatásokból és jóslásokból álló okszerűtlen gazdálkodásnak. Mert sohasem lehet olyan produktiv egy munka akkor, ha abban az okszerűséget nem tudjuk, mint akkor, ha az ember biztos tudattal az ok és okozat szerint halad. Politikai forgácsok. A társadalmi szükségletek legfontosabbját — Kossuth Ferencznek az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosítását célzó törvényjavaslatát — vette a napokban tárgyalás alá a képviselőház. E javaslat letárgyalása után Kossuth Fe- rencz — amint azt beszédében jelezte — uj törvényjavaslatokat terjeszt be a munkás védelemről, az uj ipartörvényről, a zálogügyről, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak aggkor és rokkantság elleni biztosításáról. Régen érzett hiányok megszüntetői lesznek ezek az intézkedések, melyek megvalósulva tanúbizonyságot tesznek arról, hogy az állam humánus gondossággal támogatja a munkásokat és biztosítja azok érdekeit. Nagyon természetes a nemzetközi szociáldemokrata agitároknak az államnak e ténykedése ínyére nincsen. Különféle kifogásokat találnak ki a törvényjavaslattal szemben. Talán már érzik inogni maguk alatt a talajt? Talán azt sejtik, hogy a munkásnép bó- dultságából, vakságából felszabadul és befogja látni — az állam jótékony tevékenységének hatását érezve — hogy nem meggyőződésből vezetik, hanem sajat anyagi hasznukért izgatják. * A folyó hó 14-én tartandó német bogsáni választást hetek óta tartó mozgalmak előzték meg. Az oláhoknak vakmerő terorizmusa hallatlan. A nemzeti szinü zászlóknak a házakra való kitűzését rettenetes fenyegetésekkel ijesztgetésekkel gátolják meg. Romániából hozattak korteseket, akik a tőlük telhető legnagyobb izgatással igyekeznek a nemzetiségi jelölt megválasztását elősegíteni. Igazán csodálkozva veszi tudtul az ember ezeket a hihetetlen, felháborító híreket és sajnálattal kell meggyőződnie azok valóságáról. Hát nálunk Magyarországon még az is megtörténhetik, hogy egy csöppnyi idegen ajkú nép, — mely országunkat lakja — lehetetlenné akarja tenni nemzeti lobogónk kitűzését? Szinte nevetséges az oláhság, — mely a gyöngédtelenségnek, vakmerőségnek ilyen páratlan példáját adja, tettét természetesnek találva — még Kossuth Ferencet meri azzal vádolni, hogy mint miniszter befolyásolja a választást. Erre már csakugyan el lehet mondani, az oláhra variálva egy régi közmondást: ha házadba engedet az oláht, kiver belőle. _____________________________________ T. HÍ REK. Munkácsy. Csönd! ... A zene beszélni kezd! Az első hang már tépi lelkemet, S agyamban minden tulfeszült ideg Utána bomlik . . . Tolstoj adja egyik alakjának ajkára azt a mondást, hogy a zene megbénitja az akaratot. Akkora suggeráló erővel hat, hogy minden egyéni
