Szatmárvármegye, 1907 (3. évfolyam, 1-106. szám)
1907-12-18 / 103. szám
2-ik oldal szatmArvármeqye. 103. szám. Szatmár város törvényhatósága hétfőn rendes havi közgyűlését tartotta dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A polgármester havi jelentésének meghalllgatása és tudomásul vétele után három szavazatszedő bizottság előtt megalakították a központi választmányt, a köz- igazgatási bizottságot és az igazoló választmányt. A felső kereskedelmi iskolát a m kir. kereskedelmi miniszter nyilvánossági joggal ruházta fel. Tudomásul vették a Szacsvay-féle erdővételi szerződést, a szeptember havi adó elő- és leírást, továbbá a polgármester jelentését a november hóban tartott községi választásokról, végül a főerdész anyagszámadását. Hosszabb vita indult meg a Rákóczy-utczai Szerdahelyi-féle telken való utczanyitás kérdésénél s a szatmár—mátészalkai h. é. vasútra megszavazott 250.000 korona kiutalásánál. Előbbire vonatkozólag utasították a tanácsot, hogy ez ügyet bizottsági előkészítés után a jövő havi közgyűlésre ismét tűzze napirendre. Utóbbinál úgy intézkedtek, hogy az építő cégnek most 150.000, később pedig 70000 koronát utalnak ki a törzsalapból olyan feltétellel, hogy ez ösz- szeg 6 százalékos kamatait a cég térítse meg. A róm. kath. kántor és egyházfi állás betöltését a róm. kath. egyházra bízták. Az iparostanonciskolánál pedig egy közismereti és rajz- tanitói állást rendszeresítettek. Sut György főkapitányi szolgát nyugdíjazták, Papp Endre ny. írnok végkielégítési kérelmét elutasították. Végül több kisebb tárgy elintézése és néhány hatósági átirat tudomásul vétele után az elnöklő főispán a közgyűlést bezárta. Szatmárvármegye közállapotai. Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága e hó 13-án dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott..Az alispáni jelentés főleg a kivándorlás mozzanatait ismerteti. Erre vonatkozólag Böszörményi Emil dr. bizottsági tag azt indítványozta, hogy a kivándorlás mérve megállapithatása czéljából a községi és körjegyzők az alispán által utasittassanak arra, hogy havonként, kimutatásba foglalva, jelentsék be a ki- és vissza- vándorlók neveit s ez a közigazgatási bizottságnak mutattassék be. A bizottság az indítványt magáévá tette. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentésében beszámol az állami népiskolák népességéről, majd kéri a bizottságot, hogy a közművelődési pótadó 3/4 része a Széchenyi-társulatnak utaltassák ki úgy, hogy ezt a részt kizárólag ez — Kedves kisasszony, — szóltam — nem akar holnap velem vacsorálni ? — Igen, szólt — úgy, mint egyszer Berlinben karácsonykor. És ebben a percben ezt gondoltam magamban : — Holnapra karácsony-estét rendezel neki. És másnap együtt vacsoráztunk. A vacsora végén igy szóltam hozzá: — Volna egy kis ajándékom az ön számára. — Ajándék? — Igen. És bevezettem a másik szobába. Ott karácsonyfa állott. Meggyujtottam „ rajta ötven gyertyát, vagy talán többet is. Ő mereven a fára nézett és anélkül, hogy tekintetét onnan levette volna, felém jött és megcsókolta az ar- czomat. — Köszönöm! — mondta. Azt az órát nem felejtem el sohasem. Jean Dufeu elhallgatott. A rubintos karperec ragyogott a kezén. Emilio szólalt meg: — És hol van ő most ? Jean Dufeu nem mozdult meg: — Halott. Hosszú csend következett. Melnik György vette át a szót: — Érdekes, gyakran az a nő, akiről nem is tudjuk biztosan, hogy szeretjük-e tulajdonképpen, az egyetlen nő, akit szeretünk. Jean Dufeu hallgatott. a társulat kapja és fordíthassa czéljaira. A bizottság a kívánsághoz hozzájárult. Jákó Sándor dr. kir. ügyész bejelenti, hogy a bizottág megkeresése folytán tiitott térkép használatáért Anderkó Sándor gör. kath. tanító és Brán Dénes iskolaszéki elnök ellen állam elleni kihágás miatt az eljárást folyamatba tette, amelynek eredményeként a szatmári kir. törvényszék mindkettőt egy heti elzárásra és 5 korona mellékbüntetésre Ítélte. Kellner György törvh. m. kir. állatorvos jelenti, hogy a megye állategészségügye november hóban javult. A ragadós száj- és körömfájás már csak 2 községben áll fenn s előreláthatólag ez évben a megye területe ezen betegségtől mentes lesz. Az előirt óvintézkedések végrehajtásáról a törvh. m. kir. állatorvos személyesen is meggyőződött. A sertésvész fennáll 12 községben. A megye 29 marharakodó állomásáról november hóban elszállittatott ösz- szesen: 2920 állat és pedig külföldre: 190 szarvasmarha és 491 juh. Belföldre : 146 szarvas- marha; 311 juh és 1782 sertés. Osztrák arczátlanság. Az osztrák reichs- rath hétfőn szemérmetlen módon avatkozott bele Magyarország belügyeibe, amikor Schillin- ger képviselő indítványára utasította az osztrák kormányt, hogy követelje meg Magyarországtól a nemzetiségi törvény végrehajtását. Ez az in- fámia tegnap méltó visszautasításra talált a magyar képviselöház részéről, amely előtt gróf Batthiány Tivadar hozta szóba az ügyet s igen zajos és erőteljes tapsot avatott felszólalásával. Wekerle Sándor miniszterelnök mindjárt válaszolt és igen erélyes szavakkal védelmezte meg a magyar álláspontot. — íme tehát: a magyarfaló és antiszemita Luegerék, az úgynevezett keresztény-szocialisták összecimboráskodnak a hazaellenes magyarországi nemzetiségekkel, hogy bennünket a külföld közvéleménye előtt meg- hurczoljanak, mint a nemzetiségek elnyomóit. Nálunk is próbálkoznak a keresztény szocalista párt szervezésével; egyelőre fölteszsztik, hogy annak programmja hazafias, törekvései igazak. De résen leszünk, nehogy osztrák elvtársaik politikája nyomán haladjanak s nehogy a nemzetellenes áramlatokkal való szövetkezés fegyverével a magyar állameszme egysége ellen törhessenek. Világbéke. Nagykároly, decz. 18. Az emberiség legnagyobb álmodóinak egy közös óhajuk van, amelynek megvalósítására egy egész emberéletet, mérhetetlen ambicziót áldoznak: a világbéke megteremtése. Az emberek rosszalkodásának megszüntetésére, a társadalmi válaszfalak berombolására, az alacsony, az erkölcsi posványbán fetrengő léleknek a nemesebb sphaerákba való fölemelésére, minden korban akadtak, akadnak napjainkban is nemes lelkű bajnokok. Szinte elmondhatjuk, hogy a világbéke megtetemtéseért küzdő harczosok óriási seregében ott van minden igazán nagy költő, iró. A zseniket mindenkoron a legnagyobb fokú altruizmus vezérelte Írásaikban, gondolkozásukban. De csak itt. Életük már ellentmond Írásaiknak. Nem tudták lerázni magukról a minden napiság, az anyagiasság, az ego nyűgét. És ebben magaslik ki a többi genie közül Józsefnek és Máriának fia, Jézus Krisztus, aki ezelőtt 1907. évvel pillantotta meg Judea borongós ege alatt, Betlehem városában, egy nyomorúságos jászolban, a világnak egy parányi kis részét. Jézus Krisztus maga volt a megtestesült igazság. Az igazsághoz tudvalevőleg nem elégséges a lelki gondolatok szépsége, magasztossága, hanem elmaradhatatlanul szükséges ahhoz az is, hogy az élet külső nyilvánulásai tökéletesen, minden hézag kizárásával harmonizáljanak a hirdetett eszmékkel. Krisztusban meg volt ez. Az ő élete a legcsodálatosabb bizonyítéka eszméi fenségességének. A gáncsoló szónak, a tiszta, az ösmeretlen törekvésekben tamáskodó léleknek el kellett némulnia véle szemben. A zseniknek vagy elvakult gyűlölet vagy odaadó imádás jár ki, aszerint, amint az ember hajlandó-e elismerni, vagy sem, hogy van nála tökéletesebb lény is a világon, vagy sem. Jézus a tizenkét apostolban megtalálta követőit s a farizeusokban, viszont ráakadt a kérlelhetetlen, a hatalmas üldözőkre. A hatalmas ellenségek minden követ megmozgattak Krisztus ellen s csalónak, országháboritónak hiresztelték, s végezetül a keresztfa alá juttatták. S Krisztus csodálatos lelki nagysága éppen itt domborodik ki. A keresztfa volt a legélesebb ütköző pont. Az élethez ragaszkodó testtel itt került szembe a köznapi konvencziókon messze fölülemelkedő lélek. Sokan kerültek már hasonló helyzetbe Krisztus előtt is, Krisztus után is, de egyik sem állotta ki a tüzpróbát. Vagy a gyáva meghátrálást, vagy mint Solon is a kevésbbé fájdalmas halált választották. Ő leküzdötte a húsnak az élethez való ragaszkodását, ő meg sem átkozta azokat, akik meg akarták őt fosztani attól, ami az embernek legbecsesebb, az élettől. Nem átkozta meg, sőt megbocsátott neki, szánakozott rajtuk: „Nem tudják, hogy mit cselekszenek“, mondá és ment, hátán a súlyos keresztfával a testi megsemmisülés felé. Példátlan művészettel oldotta meg Krisztus a feladatát s éppen ezért példátlan az utódok elismerése, bámulata, imádata irányában. Ö volt a világbéke első és idáig utolsó igaz bajnoka. Róla szólva, nem frázis, hogy emléke időtlen-időkig fennmarad. Az a kereszténység, amelynek ő volt első hirdetője, manapság a föld valamennyi zugában uralomra jutott. Voltak vallásalapitók sokan, de életük tisztaságában egy sem vetélkedhet Krisztussal. A kereszténység ugyan nem egészen olyan, amrnőnek ő hirdette, de hisz ez egyenlőre Képtelenség. Hogy a Krisztus szentséges eszméi a maguk teljességében uralkodjanak; ahhoz legalább is szükséges, hogy az élő emberek valamennyire teljesen hasonló lelkierővel, önmegtagadással és zseniálitással bírjanak, mint az, akinek lelkében egy paránya sem volt meg az önzésnek. Karácsony ünnepén, Krisztus születésének évfordulóján, végtelen kicsinynek kell magát éreznie minden embernek, akiből még nem ölt ki minden nemesebb érzést a materiálizmus. Kicsinynek, végtelen paránynak, mert előtte megjelenik a szeretet gigásza, a hit mártírja s az altruizmus hérosza. Egy napot szenteljünk az esztendőből Krisztus emlékezetének. Egy napon gondoljuk el, hogy be más lenne a világi élet, ha Krisztus eszméi korlátlan uralomra jutottak volna. Hódoljunk a valaha élt emberek legdicsőbbjének, hódoljunk a szentek szentjének, talán közelebb jutunk ahhoz az álomhoz, hogy minden ember testvér. A bethlemi jászolban egykor csak nagyon kis helyet foglalt el Krisztusnak gyönge teste, ma pedig milliók ajkán zeng fel a Hozsánna. Az ő végtelen nagyságát nem képes befogadni a föld sem. Az évszázadok tűnésével nőtt, magasztosult Krisztus alakja. Az emberi agy csodálatraméltó talékonyságot fejtett ki a Krisztus emlékezetének megünneplésére. Pedig csak egy ünneplés volna méltó az ő nagyságához. Az, ha Krisztus élete szerint élnénk, és Krisztus cselekedetei szerint cselekednénk. Világbéke jöjjön el a te országod !.. . Betyárviiág az Avasban. Nagykároly, decz. 17. Lapunk ma egy heti számában bővebben megírtuk Szabó György a Ködre avasi rablóvezér viselt dolgait, ki augusztus havában a bikszádi búcsúról hazajövet, leszúrta Fedorka Juon terepi lakost, majd elbujdosott az Avas rengetegébe, felcsapott rablóvezérnek, hat társat kerítve magához, akikkel ezután a rablás mesterségét régi betyár romantikára emlékeztetőleg űzte. A bikszádi és avasfelsőfalusi csendőrség hosszú hajsza után elfogta Szabót, de többi társának sikerült elmenekülni. Most ezekre is reá került a sor, amennyiben a csendőrség nagy fáradság után kézrekeritette őket. Szabó György a Ködre rablófőnök hat társával pár héttel ezelőtt érzékenyen megkárosította Klafter Mózes bikszádi szatócsot. — Éjnek idején ugyanis feltörték üzletét, s onnan az összes pálinkát, mintegy 50—60 litert hordóstól együtt szekérre rakva, elemelték. Az itallal azonban nem elégedtek meg, hanem ami harapni való volt, azt is mind felpakolták.
